Shakespeare: Ha a merengés édes ünnepén

*

Shakespeare: Ha a merengés édes ünnepén

Ha a merengés édes ünnepén
együtt ülök a múlt árnyaival,
sóhajt bennem a sok vesztett remény
s elmúlok: sír újra a régi jaj:
és noha nem szoktam, megkönnyezem
egy-egy barátom, kit időtlen éj fed,
s felzokog a rég-megölt szerelem,
s köddé vált arcok fájnak, messzi képek,
és tűnt bánatok új bánata hasgat,
s ahogy kín kínra feltámad megint,
bús számláját sok panaszolt panasznak,
nem először, fizetem újra mind.
De, ha közben eszembe jutsz, barátom,
nincs veszteségem, és a gyász csak álom.

(30.szonett)
(Ford.: Szabó Lőrinc)

*

Mért fáj....

http://www.youtube.com/watch_popup?v=Rp_jtz_Un7A

*