szép estét

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 989

Csicsóka

Parányi utcácska, apró házak sora.
Az egyik ház éppen Csabiék otthona.
Csabika szorgalmas második osztályos,
Fogékony kis feje van a tanuláshoz.

Csupán pár száz méter séta az iskola.
Nem kell kísérgetni, egyedül jár oda.
Kezében kis szatyor, hátán a táskája.
Időben indul, az iskolapad várja.

Csabiék házának az eresze alatt,
Szépen rakott fészek díszíti a falat.
Népes fecskecsalád a fészek lakója,
Idejár nyaralni hosszú évek óta.

Együtt érkeznek a meleggel, a nyárral.
Jöttükre Csabika boldog, szinte szárnyal.
Reggel mikor indul, iskolába menet,
Csicsergés kíséri útján a gyermeket.

Már csak pár nap van és a sulinak vége.
Hosszú nyári szünet vár az aprónépre.
Siet ma is Csabi, nem akar elkésni,
Pár fecske egész a sarokig kíséri.

Aztán kezdődik a fecskék hétköznapja.
Pár a puha fészket szépen rendbe rakja,
Szálldogál a többi, élelmet keresve.
Köztük van Csicsóka, az egyik kis fecske.

Mikor túl vannak a délelőtti munkán,
Vígan csicseregnek a ház előtti fán.
Nem is sejtik még, hogy nagy baj közeledik:
Csabiék macskája rájuk leselkedik.

Amúgy kedves cica és nem tehet róla,
Hogy húsra éhesen megkordul a gyomra.
Észrevétlenül a fecskék alá kúszik,
Lendül egy nagyot, a levegőben úszik.

Egy pillanat alatt felszáll a fecskeraj,
Csak Csicsóka késik, el is éri a baj.
Ő is felrepülne, de az egyik szárnya
Sajnos bekerül az éhes macskaszájba.

Visszahuppan Cirmos, megússza Csicsóka,
De eltört a szárnya, szélben száll a tolla.
Távozik a cica dolgavégezetlen,
Repülne Csicsóka, szárnya meg sem lebben.

Körülötte köröz az összes kis fecske.
Gyengék, nem vihetik vissza a fészekbe.
Sötét viharfelhők lepik el az eget,
Társuk nélkül kell, hogy visszarepüljenek.

Elered az eső, erősödik a szél.
Csillogva megremeg az összes falevél.
Ház előtti kis fa egyik alsó ágán
Didereg Csicsóka törött szárnnyal, árván.

Most indul Csabi az iskolából haza.
Jó kedve van, ma is lett jó osztályzata.
Eső koppan fején, szedi hát a lábát.
Hazaér. Meglátja a beteg madárkát.

Gondolkodás nélkül felnyúl a faágra,
Beviszi a házba, a meleg szobába.
Érzi az apró szív szapora verését,
Átérzi Csicsóka szörnyű szenvedését.

Szinte fészket épít apró ruháiból.
Ad bőven ételből, ad bőven italból.
Sugározza rá a tiszta szeretetet.
Tudja, szeretete gyógyuláshoz vezet.

Másnap reggel Csabi korábban mint máskor
Kopogásra ébred az éji alvásból.
Sok apró fecskecsőr veri az ablakot,
Hangos csicsergéssel kívánnak szép napot.

Mielőtt elindul, még megsimogatja.
Mind a kettőjüknek szebb lesz így a napja.
Délután is első dolga a kis fecske.
Együtt alszanak el minden áldott este.

Eljön a szünidő végre valahára.
Csicsókának szépen összeforr a szárnya.
Új tollai nőnek, színesebbek, szebbek.
Cirmos cicával is jó barátok lettek.

Visszatérhet már az igazi fészekbe,
Testét lelkét újra szabadnak érezve.
Csabika örökre a szívében marad.
Akkor is ha újra elviszi a nyarat
  • lelkes.miklos
  • lelkes.miklos
  • egyúrazűrből
  • lelkes.miklos
  • egyúrazűrből
  • lelkes.miklos
Hozzászólnál? Jelentkezz be...