szép estét

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 1196

Rém-krém

Csúnyán rászorult a kupak a fogkrémre.
Erös mozdulattal letekerem végre.
Veselkedésemnek mégsem lészen haszna,
A tubus lyukába beszáradt a massza.

Fogom, behajítom a mikrosütőbe.
Hátha képlékenyre langyosul a hőre.
Tűzijáték-kép a sütő-monitoron.
Még mosolyognék is, ha lenne humorom.

Fémtartam az oka a sütő bajának.
Annyi időm sincs, hogy odareagáljak.
Kellő hangerővel hatalmas villanás.
A környéken elment az áram, nem vitás.

Lepánikszaladok a drogériába.
Én sem tudom minek. - Kiderül. -Hiába.
Kezemben a tubus, krémhígítót kérek.
Látom a szatócson, alig néz hülyének.

Újra lakásomban, kezemben a balta.
Gyilkos lendülettel csapok az asztalra,
Merthogy ott a tubus, de mellétalálat.
Viszont kitörök egy konyhaasztal-lábat.

Nem az én hírem, hogy könnyedén feladjam.
Újra lendül baltám, célirányosabban.
A tubus legcsücskét telibe trafálom.
Rakétaként felszáll, épp hogy nem vág állon.

Rövid röpte után landol a plafonon.
Szétnyílik, felragad a teljes tartalom.
Gúnyosan szétterül konyhám fehér egén.
Formája, állaga mint egy tehénlepény.

Az asztalra lépek végképp dühbe jőve.
Megpecsételődik a maszlag jövője.
A pecsét az stimmel, de sajnos az enyém.
Az egyik asztalláb sajnos nincs a helyén.

Röppálya - párhuzam - konyhaablak-függöny.
Belemarkolok, hogy tompítson az ügyön.
Földre érkezésem így nem oly aggasztó.
Ekkor fejbe vág egy hulló függönytartó.

A plafont bámulom kifejezéstelen.
Versem tárgya nyíltan szembenevet velem.
Most sem én vagyok, ki utoljára nevet.
Dobjon már valaki egy mentőkötelet!
khaty21 kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...