Szeretettel...

Published by Georgina Bojana in the blog Georgina Bojana blogja. Megtekintés: 165

...igen, igen, szeretettel, olyan igazival ajándékozzunk.
Soha nem az ajándék pénzforgalmi értéke számít. Többen téveszmékben "szenvednek", mert azt hiszik, ha szerény ajándékot adnak, azzal a megajándékozottat szinte lebecsmérelik. Pedig mennyire nem így van.
Akinek nincs pénze, de van egészsége, fizikai ereje, az akár egy nagytakarítást is ajándékozhat a szüleinek. Az udvart is rendbe rakhatja, télre fát vághat, szekrényt rámolhat.
Ezek olyan ajándékok, melyeknek még sokkal nagyobb az értéke, mert nem pénzért vesszük, adjuk.
*
Vidéken élek, ünnep tájékán megjelennek a városban élő gyerekek, unokák. A nagyszülők ilyenkor mindent felraknak az asztalra, van minden: húsleves, sült-, rántott hús, sütemények, torták, sósak és édesek. Sőt a téli disznóvágásból is kolbász, sonka...
A pesti- vagy más városból jött gyerekek aztán nemcsak mindent felhabzsolnak, de az autójuk csomagtartóját is csurig megrakják még a tavalyi befőttekkel is. Mintha sáskajárás lenne néhány portán.
Elszomorodom, mert a nagyszülők némi büszkeséggel mutatják a habfürdőket, kínai trikókat, pizsamákat, amiket ilyenkor, a gyerekeiktől kapnak - cserébe.
Ezek az emberek mire gondolnak, akik finomsággal megpakolva vidoran szelik hazafelé az utat, meg sem fordul a fejükben, hogy a szüleik hétszámra rántott levest, krumplis tésztát, krumplit-krumplival, szerény étkeket fogyasztanak. Saját maguktól még a befőttet, lekvárt is sajnálják, mondván jó lesz az majd az unokáknak.
Rendet kellene tenni a fejekben, a gondolatokban.
A disznók sem maguktól híztak. Izületi fájdalmaktól szenvedve, mégis felkelnek, moslékot kevernek, cipelik a disznónak, mert csak arra gondolnak, hogy milyen jó lesz, tudnak mit adni a gyerekeiknek, az unokáiknak.

Nehéz a számat befognom, sőt a szememnek sem szabad megrebbennie, ha ezt meglátom.
Az öreg szülők pedig úgy érzik, akkor van és lesz becsületük, ha adni tudnak.

Mennyire nem így van.
A gyerekeknek, unokáknak fel kell(ene) mérniük az idős emberek fizikai és anyagi állapotát, helyzetét. Nekik kellene a kolbászokat lehozni, no meg a savanyúságot, befőtteket a pesti piacokról, saját konyhájukból pedig a süteményeket.
Valamit tenni kellene, megfordítani. Az önzést - szeretetté, a lehozott üres kosarakat - telivé kellene lecserélni, mert az évek csak koptatnak az öregeken. Még akkor is, ha ezt ők mélyen el is titkolják...
Most kell megbecsülni szüleid, nagyszüleid, amíg itt vannak, amíg ölelni tudnak és Te is tudsz nekik adni munkát és ölelést, szeretetet.

[​IMG]
Hozzászólnál? Jelentkezz be...