sziasztok

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 772

Meskete



Apró kis országnak hatalmas királya.

Dúskált az aranyban őhatalmassága.

Kis birodalmában a derék emberek

Éheztek. A király mindenüket elvett.



Nyögve fizette a magas adót a nép.

Alig élvezhették munkájuk gyümölcsét.

Az uralkodónak hatalmas vagyona,

Aranyból épült a királyi palota.



Ült az aranytrónján az aranyteremben.

Nyár volt, inasok legyezték a melegben.

Dolga nem sok akadt, épp törte a fejét;

Tényleg van mindene? Mit vehetne meg még?



A terem falai csiszolt aranytükör.

Arany az ajtó is kívülről, belülről.

Hiún nézte magát az aranytükörben,

Eszébe jutott, hogy nézne ki különben.



Nem elég vakító aranykoronája.

Úgy gondolta, neki még pazarabb járna.

A mostani olyan, mint más királyoké.

Neki sokkal szebb kell, a régi nem oké.



Gondolatolvasó az aranyművese.

(Művese-e vagy sem, így mese a mese.)

Már készült is az új királyi korona,

Pazarul díszítve. Bónuszként jókora.



Jó néhány köbliter aranyból kiöntve,

Smaragddal gyémánttal bőben rakva körbe.

Elkészült, mehetett a tojás hegyére,

Őméltóságának királyi fejére.



Büszkén vigyorgott a tükör orcájába.

Te ízlésficamos ütődött pojáca!

Kicsit sem zavar, hogy orcázmányod éke

Hetven falu hetven éves bruttó bére??



Bocs, hogy kifakadtam saját figurámon.

Három sor törölve, az érzelgést zárom.

Következzen inkább a sajnálat sora:

Szegény király fejét nyomta a korona.



Nyomta befelé a fejét a nyakába.

Nyomta trónostul az aranyparkettába.

Próbálta levenni,- nulla az esélye.

Ráabroncsolódott királyi fejére.



A környék legnagyobb emelő monstruma,

Rá van szükség. Bajban van az ország ura.

Emelkedik is a gém a koronával,

Meg a kapálódzó pórul járt királlyal.



Hiába talpnyalók számtalan tanácsa,

Varázslók, kuruzslók összes halandzsája,

Hasogat a feje, tulipiros füle.

Késő bánat, hogy meg lett volna nélküle.



Hamar híre ment a tragikus esetnek.

Egyik szemek sírnak, másikak nevetnek.

Futótűzként terjedt: bajban van a király.

Elérte a végzet. Azt kapta ami jár.



Parányi kis falu távoli szegletben.

Ifjú kovácslegény egy kovácsműhelyben.

Éppen harangoztak, leállt hát kajálni.

Adódott pár perce a királyt sajnálni.



Újra kezdődött,- de nem neki- a munka.

Felülkerekedett embercentrikuma.

Kezében a samu,- jó nagy kalapácsa,

Lóra szállt, elvágtatott a palotába.



Látta mi a helyzet, tudta mi a pálya.

Meglendült többkilós acélkalapácsa,

Odasózott egyet, egy barátságosat.

Múlt idővé vált az aranyabroncsolat.



Este hét, nyolc óra tájékán lehetett.

A király fejében most kongattak delet.

Mégis hálásan néz a derék kovácsra.

Véget ért kegyetlen csúf vesszőfutása.



Most jön csak a mese, mielőtt bevégzem.

Őfelsége kinn áll az aranyerkélyen,

Két kézzel szórja szét, aranypatak árad.

Indulok is, hátha elkapok egy párat.
Te, imrucika, cortes és 2 másik ember kedveli ezt.
  • lelkes.miklos
  • egyúrazűrből
  • lelkes.miklos
  • egyúrazűrből
Hozzászólnál? Jelentkezz be...