sziasztok

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 680

Lidérc
Egy hosszú órán át bambulom a falat,
Mire a szemhéjam végre összeragad.
Ahogy éjszakába torkollik az este,
Javában fújom a kását szenderegve.

Nem szokványos módon most azt tapasztalom;
Ahogy mélyül álmom, élénkül tudatom.
Megpecsételődik néhány éji óra.
Érzem eseménydús lesz az éber kóma.

Máris talpon vagyok, pedig fel sem kelek.
Mozdulok anélkül, hogy egy lépést tegyek.
A kijárat felé az előszobán át,
Előszobatükröm pajkosan kacsint rám.

Néztél már valaha álmodban tükörbe?
Biztosíthatlak, hogy a tükröm nem görbe.
Mégis azt látom, hogy nem néz szembe senki.
Ha alszik az ember, biztos így kell lenni.

Már az utcán vagyok, a csúcsforgatagban.
Odabenn éjjel volt, idekinn nappal van.
Én is ott úszom az emberkavalkádban.
Mivel közben alszom, elég enerváltan.

Ismerős arcokat vélek úszni szembe.
Jólneveltségemből mentettem éjjelre.
Széles mozdulattal üdvözlök egy párat.
Elmennek mellettem, még csak meg se látnak.

Egyik ébrenléti komám tűnik elém.
Azt hiszem tudatos ahogy halad felém.
Baráti gesztusként megérintem vállát,
Meglepetten szétnéz- énrám is- de átlát.

Egyre bosszúsabban folytatom utamat.
Elém álmodva most egy sihedercsapat.
Az egyiket spontán hátsóba billentem.
Értetlenül szétnéz felettem, mellettem.

Túlcsordul a dühöm, előttem kirakat.
Meglendül öklöm, a keret is kiszakad.
Csődület csődül a hangos üvegszóra,
Potenciálisként sem kerülök szóba.

Tajtékzik a hangom: Itt vagyok emberek!
Mi a francot tegyek, hogy észrevegyetek?
Úgy néz ki, hogy bármit- szélmalomharc lenne.
Bölcsebb dolog lenne végre felébredve.

Véget ér a lidérc, bambulom a falat.
Érzem, a szemhéjam mindjárt összeragad.
Mielőtt a hajnal reggelbe torkollna,
Újra hűl a kása általam. Horkolva.
Gagamail és sorcier kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...