sziasztok

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 942

Káosz

A világ végén, a semmi szélén félig kiszáradt bányató.
Partjára érve vizébe szürcsöl egy patkolatlan bányaló.
Eszi vagy issza, - eldönthetetlen. Víz alig, tömény békanyál.
Kisdolga akad, - megfűszerezi. Így is ízlik, hisz ég a nyár.

A semmi-széli lápvidék partján dőlésre készen vén tanya.
Lakója indul épp bevetésre; egy riasztóan rút banya.
Hónapos szennyes a hóna alatt. A tóhoz készül mosásra.
Ha véghezviszi, a tömény retek beledúsul a mocsárba.

Dolgait tevő vén bányamén - leér mellé a bányarém.
Távolságuk megfelezendő - a trutymó szélén áll egy gém.
Megnézik egymást, s végzik a dolguk, ki hangosan, ki csendesen.
Egyik lefetyel, másik mosni kezd, egy fél lábon vár feszesen.

Merül a ruha, megemelkedik a rémes banya tompora.
Jobban megnézve bízvást lehetne a vén bányaló rokona.
A sulykolástól bányalég feszül. Nem illene, de illana.
A biztosíték kimegy a lónál, megbokrosítja illata.

Felágaskodik, akkorát horkant, hogy a rút banya riadva
Egyensúlyt vesztve előrebillen. Fejjel esik az iszapba.
Megnyugszik a ló, mosolyog a gém, kapálódzik a bányarém.
Siessünk gyorsan segítségére, hogy jól végződjön a mesém.

Kanalas pajtás mögé tipegve barátságosan megcsípi.
Heves fájdalom-rugó-erő a banyát lóhátra repíti.
Libbentve szárnyát sártól csöpögve a rémség vállán ül a gém.
Pocsolya-fehér tundra-alsóval fején vágtat a bányamén.
MneKata kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...