SZILÁGYI HAJNALKA - Zarándok álmok

LARA FABIAN - CARUSO

http://www.youtube.com/watch?v=mbJE...E87A3343&playnext_from=PL&playnext=1&index=10


​

SZILÁGYI HAJNALKA

Zarándok álmok



Hegyekké nőttek a dombok,

hatalmas szakadékot ásítanak

az elrejtett néma völgyek,

talán ez lehetett az Éden,

bennük álmaink csendben ringnak.

Az utak egyre keskenyebbek,

és csak kanyarognak,

mi mást tehetnének,

és mi megyünk hegynek felfele.

Zarándok testünkben

álmokból születő halálok

visszhangzó kiáltása szakad fel,


de kézen fogott hitünk itt tart még,

két sóhaj közt a szerelemben,

őrizve egymást

ezen a tompa fényű világon.



Ha elveszítenélek az úton,

az érted-vajúdásom

lehetne talán mennyei fájdalom,

de szerelmedbe ágyazott

lelkemből


nem tudnálak már újból megszülni,

hisz csak ellopni tudnám

a visszaúton keresve

az elhagyott tegnapok sóhaját

árvultságra tárt szívemből.

De mondd, vakon álmodva, hol,

és kinek a testében találhatnék

rád újra.



Kezeim közt folynak szét az évek,

arcomon a percek

egyre mélyebbre gyűrődnek.

Az idő olyan, mint egy

vesztegzár,

homlokom mögé rejtőzködik

az árvára gömbölyödött világ,

s benne, kalodába zárt, meztelen

veled-estékkel szeretkezem.

Kitapogatva a hajnalba

kapaszkodó

fényeket, szem héjad alá

fércelem mindhalálig életem.


Álmokat növesztünk az égig,

magunkba lélegezzük az életet.

Élünk, egymásba öleljük testünk,

szeretünk, teremtünk, veszítünk.

És egyszer csak,

halunk majd egy reggel,

mikor hegynek felfele indulva,

hol tort ülnek vigadva az Istenek,

átöleljük a napba (k)öltözött,

szobortestű csendet.

​