virrasztás

Published by khaty21 in the blog asszonyi élet XX. rész. Megtekintés: 230

Ott álltunk az udvaron , mi gyerekek,csak úgy tébláboltunk.
Vártuk mikor szólít apánk ,hogy épp vigyél be egy kis vizet a korsóba , vagy elfogytak a szendvicsek.
A faluból mindenki ott volt, aki élt és mozgott, nagyanyám szépen felöltötztetve sima és békés arccal feküdt a ravatalon.
Ismerte őt a falu , ő volt a falú "kisnagymamája", szinte minden családban volt, akit ő segített a világra.
Most itt voltak öregek és fiatalok, szép csendben felvonultak a ravatal előtt.
Megtiszteltetésnek számított, ha valaki itt maradhatott éjszakára.
Szép tavaszi nap volt, épp csak csak elmúltak a fagyok.
Hamvazószerdán még ott volt a nagyi a templomban, énekelt a kórusban, és mindeki enyhe meghajlással köszöntötte , amikor belépett bárhova.
Igazi szép fehér hajával kirítt a tömegből, kicsit meghajlott derékkal , de büszkén lépkedett botjára támaszkodva.
Azt beszélték szép élete , és szép halála volt Mariska néninek.
Mint a falu bábasszonya nagy tiszteletnek örvendett, már jó régen élt özvegyként, nagyapa már a háborúból nem jött meg.
Sokat kerestette a nagyi, írtak ők mindenféle hivatalnak, vöröskeresztnek, míg nem egy a szomszédfaluból való asszony, azt írta , az ő férje találkozott vele a hadifogságban.
Alighanem a vérhas járvány vitte el nagyapát, ami a táborban szedte áldozatait.
De hivatalos értesítés nem jött sehonnan se, így hát Mariska néni nem ment többet férjhez hiába kérték sokan.
Most már békében várhatta a nagy találkozást Isten színe előtt, amit olyan sokszor emlegetett.
Senki nem mert hangosan beszélni, csak suttogtak az emberek a ravatal körül, mintha csak nem akarnák megzavarni a mama álmát, mintha csak kicsit lepihent volna.
Nyolvanhat éve taposta már a vidék földjét, nyolvanhat dolgos év állt mögötte.
Beteg sosem volt, azt mondogatta, az az uraknak való, neki dolgoznia kell.
Most békésen szunnyadt, és a falu népe búcsúztatta méltón.
Sosem felejtem azt a napot, amikor ennyire szépen és méltósággal tudták fogadni az ottani emberek a halált.
Ma már gyógyszerszagú , embertelen Hospisok.ban töltik az utolsó napokat, elfelejtették az emberek tisztelni a születést , a halált és az életet is.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...