A vadászatot antropológiai kontextusba helyező és metafizikai összefüggésekkel keretező Semjén Zsolt arról szónokol, hogy a vadászszenvedély az ember antropológiájának meghatározó része (a dolgot ennél valamelyest bonyolultabbnak gondolván, ebbe most nem mennék bele), s – így Semjén – nem az a kérdés, miért vadászunk, hanem az szorul magyarázatra, „miért tagadja meg valaki az őseinek az örökségét…”
Na mármost, miután Semjén egy olyan kormánynak a tagja, amely kormány törvényalkotói munkásságában is előszeretettel hivatkozik Isten kinyilatkoztatott szavának Bibliába foglalt szent hagyományára (lásd például család, sze×uális orientáció stb.), emlékeztetném a vadászó miniszterelnök-helyettest, hogy volt a Biblia elején egy ember, valószínűen olvasott róla valahol, ha máshol nem, egy képes vagy kifestő Bibliában egészen biztosan, aki vadász volt.
Ézsaura gondolok, Jákob testvérére, tehát a vadászra, aki vadászként tagadta meg őseinek az örökségét, s egy tál lencséért adta el...