Évtizedek óta gyűjtik azoknak az embereknek a beszámolóit, akik visszatértek a klinikai halálból. Érdekes mód, mind nagyon hasonló élményeket éltek át: kilépés a testből, alagút fénnyel a végén, szeretetteljes környezet, béke érzése, találkozás elhunyt szeretteikkel. Tényleg csak az agy szüleménye lenne, ahogy a szkeptikusok állítják? Valóban csak arra jó mindez, hogy megkönnyítse a testnek a halál okozta traumát? Íme, néhány bizonyíték, miért több ez, mint az agysejtek utolsó játéka.
Hasonló tapasztalatok
A visszatérők azonos vagy nagyon hasonló élményekről számolnak be. Érzékelik, ahogyan a lelkük elhagyja a testüket. Sokan később döbbenetes részletességgel le tudják írni, hogyan próbálták újraéleszteni őket, vagy beszámolnak arról, mi történt a kórház folyosóján, miközben a műtőben az életéért küzdöttek. Úgy írják le magukat ebben az állapotban, mint egy test nélküli, tudatos lény, aki egyszerre érzékel mindent a körülötte lévő világból. A következő „állomás” az alagút...