Hihetetlen, hogy már egy éve nekiindultunk a nagy és ismeretlen Németországnak. Nem tudtuk, mire számítsunk, csak reményeink voltak. A kezdőlökést az adta, hogy otthon már nagyjából a maximumot hoztuk, mégse nagyon tudtunk számottevően előre lépni, és erre reményt se nagyon láttunk. Az elmúlt hónapokban természetesen megváltoztam én is, másra fókuszálok és nyilván más környezetben is élek.
A férjem egy ismerős révén kapott hírt egy neki való pozícióról Németországban. Hosszas morfondírozás után belevágtuk. Őt felvették, mi pedig nekilódultunk.
Egy éve Koblenz számunkra egy bájos turistalátványosság volt. Ma az otthonunk. Egy éve izgultam és féltem egyszerre. Hol fogunk lakni, hogy fogunk beilleszkedni, hogy fogom bírni a barátaim nélkül, hogy fogom megértetni magam, fel fog-e emészteni a honvágy, és mi lesz, ha rémesen fogjuk érezni magunkat? Mára minden kérdésre választ kaptam.
Hogy miben változtam az elmúlt egy évben? És miben más az életem itt, mint otthon? Nehéz az...
