Kutyafajtak

Aldarion

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy németjuhászom van Ő a 3. ki szívem bitorolja:D Nagyon okos járunk suliba ahol munkavizsgára készülünk és kiállításokra is ahol pedig szép eredményeket érünk el. Ő az én büszkeségem és gyermekem egyben!:D egyszerűen Imádom!;)
 

Bar(na)bi

Állandó Tag
Állandó Tag
Welsh terrier (az én kedvencem, sajnos elég kevéssé ismert fajta)

Az egyik legõsibb terrier, õsi használati céllal, de már modern külsõvel, manapság is kiváló használati értékkel.
Az úgynevezett Old English Broken Haired Black & Tan Terrier egyenes ági leszármazottjai õk. Innen eredeztetjük a hasonló felépítésû, Brit Szigeteken kitenyésztett "hosszú lábú" terriereket.
A Welsh elnevezése Wales-re utal, magas hegyvidékére, amelynek lakói furfangosságukról és bonyolult nyelvezetükrõl híresek. A Welsh Terriert hazájában Daer-gi-Cymru-nak nevezik.
Feladata a gazdaságok körüli kártevõk, róka, borz, patkány, stb. állatok vadászata.
A föld alatti harcban csak magára számíthatott, ravaszságára, keménységére, ügyességére, gyorsaságára, megfélemlíthetetlenségére. Éppen ezért igen önálló, néhányak megfogalmazása szerint keményfejû, akaratos fajta.
Képesnek kellett lennie önnállóan megtalálni az ellenfelét, kitartóan ûzni, hajtani, s ha úgy alakult, akkor a saját kotorékában felülmúlni, legyõzni és a gazda számára terítékre hozni.
A fajta kialakulásának fõbb mérföldkövei:
1885
Az elsõ champion Welsh Terrier: Bangor Dan Lliw (Pym x Topsy)
1886
A Welsh Terrier Club megalakult Nagy Brittaniában
1895
Az elsõ hivatalos fajtasztenderdet kiadja a Welsh Terrier Club.
1900
Az Amerikai Egyesült Államokban megalakul a Welsh Terrier Club of America
Kis termetû, a sztenderd által elõírt 39 cm-es marmagassággal. Súlya 9-10 kg.
Szõrzetének két rétege van a puha és dús úgynevezett aljszõr és a kemény, durva tapintású fedõszõr. Rendszeres fésülést és trimmelést igényel. A trimmelés az elhalt szõrszálak trimmelõkéssel, vagy kézzel történõ szakszerû eltávolítását jelenti.
Szõrzetük vízálló, hidegtõl melegtõl igen jól véd. Rendszeres fürdetést nem igényel.
Színe fekete-cser. A fej, végtagok, lapocka és combok cservörösek, a hát fekete. A szürke (ún. grizzle) szín és a világosabb vörös is elfogadott, de a ragyogó fekete és cservörös szín emeli ki legjobban a kutya szépségét. A kölykök majdnem feketének születnek, a színük folyamatosan alakul, a végsõ fekete-cser arányt 1-1,5 éves korukban érik el.
Összbenyomását tekintve mokány, "sûrû", de ugyanakkor elegáns megjelenésû. Agykoponyája párhuzamos és kellõképpen hosszú, de nem viseli magán a foxterrieres finomságot. Annál kissé durvább, "férfiasabb". Füle V-alakú, se nem magasan tûzött, se nem mélyen lelógó. Szeme enyhén mandulavágású, soha nem kerek, színe sötétbarna. Harapása ollós, jól záródó, nagy méretû szemfogakkal. Nyaka jól illesztett, hosszú. Lapockája, mint a hosszúlábú terriereké, meredek. Háta feszes, de nem extrém módon rövid, mint a foxterrieré. Mellkasa mély és erõs. Hátulsó szögelése kifejezett, csánkja rövid. Mancsai kerekek, ún. macskamancsok (bár õk ezen a macskás párhuzamon biztosan megsértõdnének). Farka magasan tûzött és hordott. Nem kurtított. Mozgása párhuzamos, tértölelõ, energikus.

Nem unalmas fajta.
Igazi barát, tökéletes családtag.
Megrendíthetetlen, más kutyákkal némelyik kötekedõ. Azonos nemû kutyákkal némelyikük nem tartható együtt. Szerencsére sok ellenkezõ példát is fel tudok sorolni. Akár a saját kutyáimat is. Ugyanakkor a kölyökvásárlás elött ezt mindenképp meg kell fontolni.
Összeszoktatható a házhoz tartozó macskákkal és más jószagokkal, de ezt nem árt idõben elkezdeni.
Emberekkel, gyerekekkel kifejezetten barátságos. Ezen a téren teljesen megbízható.
Mivel figyelmes, elég heves vérmérsékletû fajta, ezért jelzõkutyának is kiválóan használhato.
Sokoldalú, hozzáértõ kezekben csodákra képes. Következetes nevelést, sok mozgást igényel. Megfelelõ módszerrel jólnevelt, ugyanakkor bohócosan vidám igazi terrier lehet a társunk.

Mint vadászkutya, mind a mai napig használatos föld alatti és föld feletti munkára.
A föld alatti munka rókák kotorékban történõ vadászatát jelenti, a föld feletti pedig vércsapázást (sebzett vad utánkeresése), vaddisznóhajtást (megkeresése, jelzése, megállítása akár cserkelés, akár hajtóvadászat formájában), vízi elhozást (lõtt vadkacsa vízbõl történõ kihozása), kajtatás (apróvad keresése, felriasztása).

Az elmúlt évek tragédiái felhívták a figyelmet a katasztrófakutyák szükségességére és létjogosultságára. Magyarország elsõ katasztrófakutyája szintén Welsh Terrier volt. Bevált a rendõrség, határõrség kábítószer és személykeresõ kutyájaként is. Sikeresen szerepelnek ún. obedience (engedelmességi) versenyeken is.

Mind udvaron, mind lakásban jól tartható, amennyiben a mozgásigényének megfelelõ sétát biztosítani tudjuk.
Jó apportírozó, órákon át képes teljes sebességgel visszahozni az eldobott labdát, botot. Éppen ezért a képzése nem nehéz, labdával, jutalomfalattal jól motiválható. Kifejezetten vízkedvelõ fajta, kiváló nyári program lehet egy tóparti kirándulás.
 

mézesmaci

Kitiltott (BANned)
Nekem nincs kutyusom de nagyon vágyom egyre pld egy ilyenre hát nem cuki?;)
yorkshire_terrier_pups_03a.jpg
 

mézesmaci

Kitiltott (BANned)
Csodás!Nos, e kijelentés nyilván kissé szubjektív, hisz általában minden rajongó saját kutyafajtájáról állítja ugyanezt, de tény, hogy a boxerek markáns megjelenésükkel, karakánságukkal, ugyanakkor szeretetteljes lelkükkel valóban egyedi karaktert képviselnek a kutyafajták sokszínű világában.​
kutyaboxer.jpg

Még Konrad Lorenz professzor is elismerően szól róluk Ember és kutya című könyvében, noha a természettudós igencsak sajátos módon kategorizálta a különböző fajtákat. Szerinte a kutyák egy része a sakáltól (aureus vérű kutyák), másik része a farkastól (lupus vérű kutyák) származik. Az általa aureus vérűnek bélyegzett kutyákat helyenként meglehetős lenézéssel, olykor-olykor igencsak cinikusan kezelte. Ezek a fajták - véleménye szerint - sosem nőnek föl, ragaszkodásuk gyökerét egy életen át tartó, infantilis szülő-gyermek kapcsolattal jellemezte, amely minőségében fel sem érhet az általa oly nagyra becsült lupus vérű fajták - ő az északi fajtákat és a chow-chow-t értette ezalatt - lovagias barátságához. E sarkított és vitatható felfogás dacára is méltatta a boxereket: „Eszemben sincs, hogy lebecsüljem a derék, kevésbé komplikált idegrendszerű kutyákat, sőt ellenkezőleg, nagyon kedvelem a boxereket, meg a nagyobb testű terriereket, hisz olyan derűsen karakánok, olyan önzetlenül ragaszkodók, hogy még a nem túlzottan tehetséges nevelők sem igen tudják megrontani őket." Lorenz nézeteit ismerve, ez nem kis dicséretnek számít.
(Megjegyzem, hogy a későbbi tudományos kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a kutya csak és kizárólag a farkastól származik, ezért Lorenz nyilvánosan visszavonta a sakál-farkas eredet elméletét.)
Egy másik - általam nagyon kedvelt író - James Herriot állatorvos, Kutyák a rendelőmben című művének egyik fejezetében bűbájos humorral és nagyon érzékletesen formál képet a boxerről. A történet főszereplője Cederic (Szedrik) élénk, energikus és barátságos boxer kan, aki különösen nehéz helyzetekbe hozza arisztokrata grófnő gazdáját. Többek között sikerül meghiúsítania egy elegáns partyt, ahová véletlenül beszabadulva, játékos gomb-letépésekkel, tekintélyes mennyiségű nyál szétfröcskölésével, barátkozó slicc-szagolgatásokkal és megsemmisítő erejű szellentésekkel világgá kergeti a kifinomult kékvérű vendégsereget. A fejezet végül happy enddel zárul, Cederic a jólelkű, ám kevésbe pallérozott elméjű kertész tulajdonába kerül, aki mellesleg egy gyermekkori betegségből kifolyólag elvesztette szaglását...
Mindez persze nem azt jelenti, hogy aki boxert választ, számoljon megrendítő „gáztámadásokkal", sokkal inkább a fajta sajátos és derűs karakterét érzékelteti.
A mai boxer barátságos egyéniségét, egyedi báját és jókedvű lényét ismerve, nehéz elképzelni, hogy eredeti szakmáját tekintve a boxer határőrkutya.
Annak ellenére, hogy bulldogos külseje angol származást sejtet, a boxer - bár tenyésztésébe angol bulldog is keveredett - német fajta. Eredetileg molosszusok leszármazottja. Őse az ókori hódítók oldalán, harci kutyaként keveredett Európába, ahol a középkorban szarvasra, vaddisznóra és medvére vadásztak vele, később pedig véres viadalokon jeleskedett, ahol medvék és bikák ellen harcolt, mint „bullbeiser"(bikaharapó). Ez volt az a kutya, amelynek felhasználásával, valamint egyéb fajták, leginkább angol bulldog keresztezésével megszületett a fajta, melyet Münchenben megrendezett kiállításon 1895-ben próbakategóriában indították. Természetesen ezek az állatokon volt még mit csiszolni, méretük kisebb, színük főként rőtes foltokkal díszített fehér volt. Megjelenésükben még közelebb álltak a bulldoghoz, mint a ma ismeretes boxerhez. Tenyésztői valamivel később, 1920-ban véglegesítették a standardot, majd 1924-ben hivatalosan is elismertették a boxert, mint szolgálati kutyát. Ha az angolok terrier-, akkor a németek szolgálati kutya-fetisiszták. Gyorsan találtak is feladatot újdonsült szolgálati fajtájuk számára, mégpedig a határvédelmet, annak mind orrot, mind harci készséget igénylő feladataival együtt. Egyesek szerint a teljesen fehér egyedeket is azért tiltották ki a tenyésztésből 1925-ben, mert feltűnő színük használhatatlanná tette őket a munkára. Ez a szabály máig érvényben van, azaz a fehér egyedek nem tenyészthetők, a fehér szín pedig nem fedhet a testfelület egyharmadánál nagyobb területet.
Amikor egy izmos, szúrós tekintetű boxerre pillantunk, akár elfogadható is lehet az eredeti célkitűzés, ám ha néhány kutyát személyesen is megismertünk a fajtából, mindez már kevésbé magától értetődő. Volt szerencsém több boxerrel ismeretséget kötni, és soha nem fordult meg a fejemben, hogy ő is az őrző-védő fajták csoportjába tartozik. Nem mintha a boxer nem lenne bátor, sőt rettenthetetlen állat, de végtelen kedvessége, nyíltszívű és barátságos jelleme miatt, számomra mindig is kilógott az őrző-védő fajták sorából.
Nem feltétlenül baj ez, hisz valószínűleg ennek köszönheti a második világháborút követően felívelő karrierjét. Ekkor ugyanis népszerűsége robbanásszerűen megnövekedett, amelyben komoly szerepet játszhatott különleges, magával ragadó egyénisége.
A boxer ugyanis - mintha meg akarna felelni a Lorenz-féle kinyilatkoztatásnak - örök gyermekként viselkedik és még élete hajnalán is önfeledten bohóckodik gazdájának, amelyet hivatalos formában „szertelenségnek" szokták titulálni. Emellett természetesen, mint minden gyermekben, a boxerben is folyamatosan buzog a kíváncsiság, tettrekészség és játékosság, és ezt szinte kiapadhatatlan energia táplálja. Az a fajta vidám lelkesedés, ahogy a boxer mindenbe beleüti tömpe orrát, szintén jellegzetessége. Egy boxer teljes szívvel és lélekkel, valamint erőbedobással csinál mindent, azaz majdnem mindent, leginkább azt, ami valóban érdekli.
A bulldog őstől örökölt konokság és kitartás a mai napig kiütközik viselkedésén. Ha időnként megmakacsolja magát, nehéz jobb belátásra bírni. Ilyenkor az akkurátus következetesség jelenthet megoldást, mert csak így sikerülhet eltérítenünk eredeti szándékától.
Mivel rendkívül játékos, emellett pedig mérhetetlenül ragaszkodó, kiváló eredményeket érhetünk el a játékos motiválás módszerével, hiszen a játékosság áll legközelebb alaptermészetéhez.
Tekintettel arra, hogy önfejűségre hajlamos és meglehetősen energikus fajta, nevelésénél kellő hangsúlyt kell fektetnünk a fegyelmezésre is. A poroszos dresszúrát nehezen viseli és igencsak kilátástalan, sőt veszélyes próbálkozás erőszakkal megtörni makacsságát. Még ha sikerül is, pont eredetiségét veszíti el, lelkileg tönkre mehet.
kutyaboxer2.jpg
Ha
 

Roland73

Állandó Tag
Állandó Tag
Pedig egy nagyon aranyos kutya! A rondaságot talán sokan abban látják, hogy ezt a fajtát sajnos olyan célokra is használják, ami már nem legális "játék". A bátyám épp mostanság gondolkodik abban, hogy be kellene szerezni egy bullterriert a kaukázusink mellé, várjuk, hogy milyen lesz az alom az ismerősnél.
Amúgy volt nekünk dobermannunk is, és azóta se láttam olyan szép felépítésű fajtársat belőle. Igaz, hogy a mi dobinknak egy külön kiképző pályát építettünk, amiben volt szinte minden akadályféleség + futtatuk, sétán is volt rendszeresen - szóval egy igazi izomkolosszus volt! Mellette akkoriban volt egy angol szetterünk is, na ő is megkapta ezt a kiképzést és nála sem láttam eddig szebb kutyust a fajtájából!
Mondjátok nyugodtan, hogy elfogult vagyok,de ez az igazság!!:)
Nekem volt egy bullterierem vagyis inkább barátom,sajnos 9 évesen elpusztult.Ajándékba kaptuk és első perctől a család kedvence lett.Bátorságát csak a bohóckodása múlta felül.Minden ismerősünk imádta,főleg a gyerekek.A bulterierekről szóló rémhírekről pedig csak annyit,hogy nem támadnak emberre hacsak nincsenek erre külön kiképezve illetve ha vesszély fenyegeti a gazdáját.Volt német juhászom,tacskóm,most pedig egy pulim,mindegyiknek megvan a jó tulajdonsága,de a bullterierem egyéniség volt!
 

peti55y

Állandó Tag
Állandó Tag
Bár ez a fajta tényleg elég félős, szerintem túltenyésztettek már, és gyenge az idegrendszerük.
 
Oldal tetejére