Ember-kutya barátság

[b.p.]

Kutyám: Gerzson, macskám: Bibas. Gerzson lassan 15 éve, Bibas 8 éve családtag. Rajtuk kívül van egy 3 évvel ezelőtt befogadott, Plútó névre keresztelt kutyánk, és egy Cirmi névre keresztelt szintén 3 éve befogadott macskánk.
A mi életünk velük teljes, tőlük több örömet csak a lányom, és a fiam okozott, most pedig az unokám überelte felül őket.

Kedves Fulopiren! Jó helyre találtál! Remélem, kellemesen telik az időd a CH-n és persze a háziállatok között. Majd mesélhetsz az unokádnak is, ha körülnézel, rengeteg gyerekmesés, dalos és egyéb igen hasznos topik van nálunk!

Én mindig úgy csodálkozom azokon az embereken akik szomszédtól-szomszédig járnak, hogy együttérzést csikarjanak ki, meg rendelőkben töltik a fél életüket a betegségeik mibenlétét bőségesen ecsetelve. Amikor viszont megemlíted neki, hogy egy kis háziállat milyen jót tenne nekik, akkor elrettenve tiltakozik: hogy képzelem, egy állatot! Ő allergiás, meg különben is, nem fog ő egy állat után takarítani, na meg utálja a szőrt és alacsony a nyugdíj, csak nem költi még azt is macskaeledelre! És úgy néz rád, mintha elment volna az eszed.

Nem is tudom, hogy az ilyen ember simán csak buta, vagy valami személyiség zavara van.

Ezen már én is gondolkoztam, de nem jutottam dűlőre. Azt figyeltem meg, hogy aki az állatoktól irtózik, az az embereket sem tolerálja. Pont ma a HÉVen utaztomban próbáltam csillapítani néhány korombelit. Gyerekek utaztak velünk és hangosan nevettek. (Ismeritek azt, amikor valaki kimondja, hogy "paprikáskrumpli" és a csapat fetrengve nevet rajta, csak mert gyerekek, mert jókedvük van.) No, netudjátok a savanyú ábrázatokat, meg a gonosz megjegyzéseket... Mert nem templomi csendben utaztak. Jujj be sajnáltam őket!

 

[tájdi]

Én mindig úgy csodálkozom azokon az embereken akik szomszédtól-szomszédig járnak, hogy együttérzést csikarjanak ki, meg rendelőkben töltik a fél életüket a betegségeik mibenlétét bőségesen ecsetelve. Amikor viszont megemlíted neki, hogy egy kis háziállat milyen jót tenne nekik, akkor elrettenve tiltakozik: hogy képzelem, egy állatot! Ő allergiás, meg különben is, nem fog ő egy állat után takarítani, na meg utálja a szőrt és alacsony a nyugdíj, csak nem költi még azt is macskaeledelre! És úgy néz rád, mintha elment volna az eszed.

Nem is tudom, hogy az ilyen ember simán csak buta, vagy valami személyiség zavara van.

Az én anyukám is mindig tüsszögött, amikor frissen levágott fű közelében volt, vagy macskával találkozott. Aztán egyszer a küszöbön talált egy cicust, aki nem akart onnan tágítani, hiába zavarta el, mindig visszatért. Végül magához vette, pedig egyáltalán nem szerette addig a cicákat. És milyen érdekes, soha nem jött elő a szőrallergiája.

 

[tájdi]

Kedves Fulopiren! Jó helyre találtál! Remélem, kellemesen telik az időd a CH-n és persze a háziállatok között. Majd mesélhetsz az unokádnak is, ha körülnézel, rengeteg gyerekmesés, dalos és egyéb igen hasznos topik van nálunk!



Ezen már én is gondolkoztam, de nem jutottam dűlőre. Azt figyeltem meg, hogy aki az állatoktól irtózik, az az embereket sem tolerálja. Pont ma a HÉVen utaztomban próbáltam csillapítani néhány korombelit. Gyerekek utaztak velünk és hangosan nevettek. (Ismeritek azt, amikor valaki kimondja, hogy "paprikáskrumpli" és a csapat fetrengve nevet rajta, csak mert gyerekek, mert jókedvük van.) No, netudjátok a savanyú ábrázatokat, meg a gonosz megjegyzéseket... Mert nem templomi csendben utaztak. Jujj be sajnáltam őket!

A "paprikáskrumpli" szindróma felnőttekkel is előfordul, ha eléggé egyhúron pendülnek a felek.
Egy göndör gyerekkacaj meg inkább magával tudja ragadni az embert, mint megbotránkoztatni.

 

[b.p.]

Sajnálom, hogy pont az nem olvasta, aki tanácsot kért.
Eleinte nálunk is az volt, hogy össze-vissza rohangáltak a kutyák az ágyások között, de nagyon hamar megtanulták, hová lehet lépni, hová nem. Persze, azért előfordult, hogy megjelent a kerítés másik felén a szomszéd kutty, akkor nem törődtek semmivel, rohantak üdvözölni, de egy idő után, ha szóltam, maradtak a helyükön.
Később már bármit ültethettem, a virágoskertet is tiszteletben tartották, olyan ügyesen közlekedtek a virágok között, hogy egynek sem esett bántódása.
Elég volt mérgesen mondani a nevüket, a hangsúlyból mindent értettek, de a németjuhászom már abból is, ha nem álltam szóba vele, rá se néztem. Tudta, hogy valami rosszat tett.
Ő 8 hetes kortól volt velünk. Kicsit másabb volt a viszonyunk, mint a másik két kutyussal, akik 7, ill. 10 hónaposan kerültek hozzánk.
De a kutyusokkal is úgy van azt hiszem, mint a gyerekeknél, nagyon meghatározóak a pici korban tanultak, átéltek, nagyobb a kötődés oda-vissza.

Hátha nem késő még...

Végülis egy kutya olyan, mint egy családtag. Új kutya, új szokásokat hoz. Jókat, meg rosszakat. Valamit a kutyától is lehet tolerálni, hiszen annyi örömöt szerez az embernek.
Kezdő kutyás koromban majdnem bevettem, hogy a kutyával határozottan, fennhangon kell közölni a parancsokat. Mára a mostani kutyát szépen megkérem. :mrgreen:
Összesen egy dolog van, amiért rá kell szólni. Kedves szokása az előszobában és a kerti bejáratnál úgy elhelyezkedni, hogy minden irányban eltorlaszolja az átjárást. És nem zavartatja magát azon, ha neked ott közlekedned kellene. :mrgreen: Csak kérésre ad utat. És mindíg csodálkozik. :mrgreen: Egy "légyszives" mindíg szükséges és persze elégséges is.

 

[romesz]

Kedves szokása az előszobában és a kerti bejáratnál úgy elhelyezkedni, hogy minden irányban eltorlaszolja az átjárást. És nem zavartatja magát azon, ha neked ott közlekedned kellene. :mrgreen: Csak kérésre ad utat. És mindíg csodálkozik. :mrgreen: Egy "légyszives" mindíg szükséges és persze elégséges is.

Nem csak a te kutyadnak szokasa, azt hiszem csak pozicioba helyezkedik, minden lathato iranyt biztositani akar. Ha jon az ellenseg, vagy valami vadaszzsakmany tunik fel akkor idoben eszre vegye. Nalunk csak az a kulonbseg, ha a vedett pozicioja fele megyek akkor az utolso 2 lepesnel mar felugrik es felre megy az utbol.

 

[b.p.]

Nem csak a te kutyadnak szokasa, azt hiszem csak pozicioba helyezkedik, minden lathato iranyt biztositani akar. Ha jon az ellenseg, vagy valami vadaszzsakmany tunik fel akkor idoben eszre vegye. Nalunk csak az a kulonbseg, ha a vedett pozicioja fele megyek akkor az utolso 2 lepesnel mar felugrik es felre megy az utbol.

Az előző kutyáknál nem túnt fel ennyire. Meg a többi családi kutya sem csinálja. Lehet, sőt biztos, hogy én hagytam rá, azért kell minden alkalommal megkérni.

 

[romesz]

Az előző kutyáknál nem túnt fel ennyire. Meg a többi családi kutya sem csinálja. Lehet, sőt biztos, hogy én hagytam rá, azért kell minden alkalommal megkérni.

Valoszinu igy van. De ez legyen a legnagyobb gondod vele. Feltehetoleg alvezernek gondolja magat es igy bizonyos jogokat fenn tart sajat maganak.

 

[tájdi]

Ha kiürül a ház, az én rotim a lépcső legfelső fokára, a küszöbre fekszik.
Sikerült rajtakapnom, mert hétköznaponként általában fél 5-re érek haza, akkor már jó idővel előtte a kerítésrésen át szimatol, nyüszög kifelé.
De a péntek egy fura nap neki, akkor 2 után jövök, még nem vár, így nyugodtan fekszik a küszöbön, aztán csodálkozva néz rám, mit keresek ilyen időtájt itthon?
Nekem nagy megnyugvás, hogy ilyen böcsületesen őrködik, ha nem vagyunk itthon.

 

[romesz]

Ha kiürül a ház, az én rotim a lépcső legfelső fokára, a küszöbre fekszik.
Sikerült rajtakapnom, mert hétköznaponként általában fél 5-re érek haza, akkor már jó idővel előtte a kerítésrésen át szimatol, nyüszög kifelé.
De a péntek egy fura nap neki, akkor 2 után jövök, még nem vár, így nyugodtan fekszik a küszöbön, aztán csodálkozva néz rám, mit keresek ilyen időtájt itthon?
Nekem nagy megnyugvás, hogy ilyen böcsületesen őrködik, ha nem vagyunk itthon.

Mivel en szinte mindig itthon vagyok, igy oszinak nincs kialakult helye. Ha az emeleten vagyok akkor vagy a lepcsofeljarot orzi vagy a a haloszobaban fekszik az agyon az en helyemen (kulon van egy takaro az agyon csak azert mert felengedjuk oda is, ez az elso agyra jaro kutyam. Lehet hogy oregszem es hulyulok?) Ha foldszinten vagyok akkor is olyan pozicioban fekszik ahonnan az egesz foldszintet szemmel tudja tartani. De neha annyira elalszik, hogy nem veszi eszre mikor feallok es megyek fele. Olyankor mindig megilyed.

 

[b.p.]

Valoszinu igy van. De ez legyen a legnagyobb gondod vele. Feltehetoleg alvezernek gondolja magat es igy bizonyos jogokat fenn tart sajat maganak.

Naja! Kerikém 25 kg, skót juhász. Naponta együtt van a keresztfiamék 35 kg-os berni pásztorával és persze, hogy mi vagyunk a főnök. Sőt, a 40 kg feletti bobtail kan is meghunyászkodik, ha Kerike felhúzza a felső ajkát... Mindkét kutya kiürült edényét joga van felülvizsgálni, de az övét, azt senkinek! :mrgreen:

 

[romesz]

Íme, a kutya. Nem érti, ha bolondságokat lotyogok és nem felesel vissza.

nagyon jopofa kutyus, latszik, hogy szep nagy haza van es a kep szerint a jovobol jott vissza

 

[siriusB]

Ezen már én is gondolkoztam, de nem jutottam dűlőre. Azt figyeltem meg, hogy aki az állatoktól irtózik, az az embereket sem tolerálja. Pont ma a HÉVen utaztomban próbáltam csillapítani néhány korombelit. Gyerekek utaztak velünk és hangosan nevettek. (Ismeritek azt, amikor valaki kimondja, hogy "paprikáskrumpli" és a csapat fetrengve nevet rajta, csak mert gyerekek, mert jókedvük van.) No, netudjátok a savanyú ábrázatokat, meg a gonosz megjegyzéseket... Mert nem templomi csendben utaztak. Jujj be sajnáltam őket!

Érdekes, én ezt még nem is fogalmaztam így meg magamnak, de ahogy most olvaslak, végig gondolom ezeket az ismerőseimet és valóban ez jellemző rájuk. Közülük az egyik mindig teljesen összetörve érkezik meg Pestről, abban az időben amikor a diákok is jönnek haza hét végére. Egyszerűen bele betegszik, hogy azok hogy hangoskodnak, rohangálnak, nevetgélnek. Mondanom sem kell, hogy szerinte a mai fiatalok nem normálisak. (szerinte én se vagyok normális, de ezt már megbeszéltük a minap)

Íme, a kutya. Nem érti, ha bolondságokat lotyogok és nem felesel vissza.

Dehogy nem érti! Nagyon is érti, de ő azt gondolja (látom a szemein), hogy "hú de okos ez a gazdi" "micsoda eredeti gondolatok!"

 

[romesz]

Dehogy nem érti! Nagyon is érti, de ő azt gondolja (látom a szemein), hogy "hú de okos ez a gazdi" "micsoda eredeti gondolatok!"

Raadasul azt is gondolja, hogy milyen nagy vadasz a gazdi, mikor teliszatyorral megjon a vasarlasbol :mrgreen:

 

[b.p.]

Raadasul azt is gondolja, hogy milyen nagy vadasz a gazdi, mikor teliszatyorral megjon a vasarlasbol :mrgreen:

Ez aranyos!

 

[zosia]

Szépséges ez is!

Néha én is pislogok csak, hogy milyen gesztusokból tud a kutya következtetni.

A család mindhárom kutyáját megtanítottam, hogy ha mutatok valahová, akkor ne az ujjam hegyét nézzék, hanem a helyet, ahová mutatok.

erre kivancsi lennek, hogy hogyan tanitottad meg nekik. Ez a legtobb kutyonak altalaban nem megy, csak bandzsitanak az ujjamra:mrgreen:

 

[b.p.]

erre kivancsi lennek, hogy hogyan tanitottad meg nekik. Ez a legtobb kutyonak altalaban nem megy, csak bandzsitanak az ujjamra:mrgreen:

Amikor valamit meg akarok mutatni, elindítom a kezemet szigorúan a dolog irányába és azt mondom, hogy "nézdcsak". (de bármilyen szöveg jó :mrgreen. Eleinte, ha az ujjamat nézi, mert ez a természetes, a mozdulatot végig csinálom, odaviszem az ujjamat a tágyhoz (többnyire falatka). Később elég, ha csal elindítom a kezem a "nézdcsak" kíséretében. Végül nem feltétlenül kell mozgás sem, a "nézdcsak"-ra követi az ujjam irányát, amíg valami figyelemreméltót nem talál.

 

[zosia]

Amikor valamit meg akarok mutatni, elindítom a kezemet szigorúan a dolog irányába és azt mondom, hogy "nézdcsak". (de bármilyen szöveg jó :mrgreen. Eleinte, ha az ujjamat nézi, mert ez a természetes, a mozdulatot végig csinálom, odaviszem az ujjamat a tágyhoz (többnyire falatka). Később elég, ha csal elindítom a kezem a "nézdcsak" kíséretében. Végül nem feltétlenül kell mozgás sem, a "nézdcsak"-ra követi az ujjam irányát, amíg valami figyelemreméltót nem talál.

Koszonom, jol hangzik, kiprobalom

 

[b.p.]

Koszonom, jol hangzik, kiprobalom

Majd jelezd, hogy hogy ment!

 

[garibaldi]

Íme, a kutya. Nem érti, ha bolondságokat lotyogok és nem felesel vissza.

Aha! Szóval ő az a bűnös zsebebed?

Nekünk egy ázsiai juhász - német juhász keverékünk van, a Mafi, ő sajnos nem könnyű eset. Nem egy szófogadó fajta, elég öntörvényű és makacs. Még talán rám hallgat a legjobban, de az is csak egészen minimális mértékű. Viszont állítom, hogy mindent megért, olyasmit persze, ami őt is érdekli. Szuka és már 9 éves. Saját kölyke nem volt, de egy újszülött vaddisznót, később meg egy kiscicát felnevelt. A kisdedeket persze mi etettük, de nagyon jó anyának mutatkozott.

 

[tájdi]

Aha! Szóval ő az a bűnös zsebebed?

Nekünk egy ázsiai juhász - német juhász keverékünk van, a Mafi, ő sajnos nem könnyű eset. Nem egy szófogadó fajta, elég öntörvényű és makacs. Még talán rám hallgat a legjobban, de az is csak egészen minimális mértékű. Viszont állítom, hogy mindent megért, olyasmit persze, ami őt is érdekli. Szuka és már 9 éves. Saját kölyke nem volt, de egy újszülött vaddisznót, később meg egy kiscicát felnevelt. A kisdedeket persze mi etettük, de nagyon jó anyának mutatkozott.

Aranyos a kutyusod Garibaldi.
Az én németjuhászom is nagyon szeretette a védteleneket pátyolgatni, őrizni. Ha kivittük levegőzni a papagájokat, a kalitka alatt őrködött. Ha pedig rendetlen fiacskám "véletlenül" elhagyott egy szerszámot az udvarban, addig feküdt mellette, amíg észre nem vettük.