Szerintem azért a "A gyerekvállalás nem pénz kérdése,"ahol bárány van,ott legelő is van"" mondat megfogalmazásakor gondoljunk arra is vajon a gyermekünk amikor felnő, ő is így fogja e látni.....
Az én szüleim és a páromé is így gondolkoztak, meg is lett az eredménye: mind a ketten igen keményen megküzdöttünk azért, hogy ne kallódjunk el a társadalmi süllyesztőben most is kézzel-lábbal küzdünk a fennmaradásért, így az adott helyzetben azt gondoljuk, hogy egy gyerek nagyon nagy áldás és csoda és elég is, hogy anyagilag normálisan felneveljük, időnket vele tudjuk tölteni és megfelelő anyagi biztonságban és keretek mellett felnevelni.
Szerintem, mikor a gyerek úgy fordul a szüleihez, hogy mami-papi ezt és ezt szeretném tanulni....de ezt csak privát módon pénzesen lehet megtenni, és ekkor a szülő közli vele, hogy nincs rá pénz és pont, maga nem tudja az okítást elvégezni, akkor ez egy igen nagy lökés ahhoz, hogy a gyerekből kioltsuk a tudásvágyat, pl....vagy ha nem tudja a szülő elvinni kirándulni, mert nincs pénze benzinre, vonatjegyre, buszjegyre, stb.... és még lehet sorolni az eseteket. Szóval igenis meghatározó, hogy milyen anyagi helyzetben vannak a szülők, és nem szabad semmit sem úgy tervezni, hogy majd csak hoz valamit a holnap és jobb lesz, mert mi van ha nem, vagy esetleg még rosszabb helyzetbe kerül az ember????Azért nem állhatok oda a "társadalom" elé, hogy no, szültem x gyereket, akkor most tessék tartsatok el bennünket. Ez éppoly kérdés, mint a hitelfelvétel kérdése, egyáltalán kell-e úgy élni, hogy hitelekből él az ember? Nem jobb ha megfontoljuk a régi bölcs mondást, hogy 'addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér'?
Örvendezzünk minden megszületett gyermeknek, mert ez egy nagy csoda és reméljük, hogy mindegyik boldogságban nevelődik fel! Tacita