Magyar őstörténet

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
A magyar és szkíta történelem legnagyobb alakja Nimród (Nibúr) volt és lesz is; a párduc az ő jelképe, hiszen a nevének jelentése is ez: Párduc úr; Párducok ura. A párduc bőrös kacagány is annak a jelzése, hogy az adott személy honnan tudja eredeztetni magát. A későbbiekben a mágikusnak tartott beavatásokon átesett személyek is viselték a párduc kacagányt (lásd egyiptomban, sumérban stb.). Érdemes megemlítenem Tuthankamont főurat (fáraót) is, hiszen ő is megjelenik egy feketepárduc szobron, mellyel jelzi hovatartozását is. A sidók (zsidók) is az egyiptomi főurakat (fáraókat) Nimród leszármazottainak tartják mind a mai napig is. Sumériában (Mezopotámiában) viszont egyértelműen Nimród volt több város (állam) alapítója. A környéken élők például minden gigantikus zikkuratot, földhalmot Nimród tulajdonának tartanak. Nimród (Nibúr) viszont egyértelműen a magyar nép Ősapja.

Kutuluh
 
A magyar történlem egyszerre, dícső és szégyenteljes; már amiről tudunk, vagy tudni vélünk. Vegyük figyelembe, hogy az amiről tudni vélünk, azok többnyire latinul maradtak fenn, ami meg magyarul fennt is maradt, abból egyértlemű adatok nem vonhatóak le, hiszen azokat igen sokszor átírták, átfésűlték, az adott elnyomó rendszer követelményeinek köszönhetően. Nekünk magyaroknak amíg nem lesz egy valódi feltárt sír, emlékhely (pl. Attila, vagy Árpád stb.) és ott nem találunk leírásokat, melyeket ők maguk hagytak az utókorra, addig nagyon sajnálom, de csak tallózó ismeretekre hagyatkozhatunk. Ezekben az időkben szinte csak az ellentmondásokra hagyatkozhatunk, melyeket a hamísítók kénytelen-kelletlen otthagytak, (voltak kénytelenek otthagyni), hogy a hamísságnak legyen némi valóság alapja, mert soha senki nem fogadta volna el. Ezért ha bárhol néha hihetetlen és csacskaságnak mondható elméletek is látnak napvilágot én például nagyon boldog vagyok, mert látom, hogy igen sokan ébren tartják az ŐSI LÁNGOT!

Kutuluh
 

estfen

Állandó Tag
Állandó Tag
megtennéd,hogy a magyar fordítást is ideírod?én csak annyit értek belőle,hogy valóban huron -irokéz nyelven van a név.
The name "Niagara" (Iroquois Nation pronunciation "Nee-ah-GAh-rah") is said to originate from an Iroquois word "Onguiaahra" meaning "The Strait." The region's original inhabitants were the Ongiara, an Iroquois tribe named the Neutrals by French settlers, who found them helpful in mediating disputes with other tribes.
Remélem úgyahogy helyes:Azt mondják a Niagara név (irokéz nemzeti kiejtéssel "Nee-ah-GAh-rah) egy irokéz szóból származik, Onguiaahra azt jelenti - /fukar,keskeny,nehéz helyzet,pontos,szigorú,szűk és tenger szoros/ A régió eredeti lakói az Ongiara - k, egy irokéz törzs ,akiket a francia telepesek Neutrals/semlegeseknek neveztek, mivel a más törzsekkel folytatott vitákban segítőkészeknek mutatkoztak.

Nos,hogy mit jelent a Strait-válogathatsz,reméljük,majd a kanadaiak közül valaki megmondja.Az irokéz szónak,meg ugyanannak kell lenni, csak két kiejtéssel NhGhRh-NGhR,magánhangzót tegyél közé amilyet akarsz,meg amennyi tetszik..A strait-jelentései között egy sincs olyan,ami használható lenne.Akkor már maradjunk a "mennydörgő víznél",de ez is olyan,mint ahogy az akadémikusaink magyarázzák a kifejezéseinket.Mondjuka szarvas-t,az indoeurópai vadász-halász törzsektől kölcsönöztük.Összetett szó a szar,meg a vas, ismeretlen erdetű szavakból áll.Jelentése " a fején ágakat növesztő".
 

estfen

Állandó Tag
Állandó Tag
Szentkatolnai Bálint Gábor: Minő fajúak a japánok (nipponiak)?

japánokkal is van rokonság.
Ha kinézetre nem is,de nyelvrokonság van.Ezzel foglalkozott Szentkatolnai Bálint Gábor.
Szentkatolnai Bálint Gábor: Minő fajúak a japánok (nipponiak)? Írta:



(…) Már egyetemi székfoglalómban, elészámlálva a velünk egyfajú népek lakhelyét, említettem, hogy a turáni (szkytha, ural-altaji) nyelvcsalád legkeletibb ága (a japáni nyelv) addig terjed, a meddig a négy fő- és több apró szigetből álló (382 és fél ezer km2 területű) Japánország terjed.



E szigetország legáltalánosabb neve a Japán (Dsapán), Japon (Zsapon), két kínai szónak a rontása, a melyek Zsi-pun/fordítsuk meg ,mint Hell Miksa mondta nup izs-nap íz,nap ős,így már magyarosabb/ hangzásúak, és »nap-tő, nap-fenék« jelentésűek, mert Kelet-Kínára nézve a nap csakugyan eme szigetek felől látszik fölkelni. Maguk a szigetlakók eme két kínai szónak Nippon vagy Ni-hon kiejtést adtak, s így a japáni magát Nippon no hito (v. N. fito) »nipponi ficzkó«-nak mondja, mert a nipponi hito, fito (ember) szónak társa, az én nyelvészetem szerint a székely ficz-kó kicsinyítő kó képzővel, a mely a nipponi nyelvben szintén kicsinyítő, de nem képző, hanem jelző, mint ko-bito (emberke).

Hogy minő alapon mondja több ethnographus a nipponi népet hol kínainak, hol malaynak, hol e kettő vegyülékének, én azt nem értem, mert már rég, hogy Boller s Edkins és más nyelvészek belátták s hirdették, hogy a nipponi nyelv a turáni családhoz tartozik; B. H. Chamberlain nipponi nyelvtudós pedig éppen fő fontosságot tulajdonít e nyelvnek a turáni (vagy ural-altaji) nyelvcsaládban.

Én életemben legelőször Szent-Pétervárott 1872-ben találkoztam nipponi emberekkel, tehát akkor, a midőn már megelőzőleg 10 hónapot töltöttem volt a nyugati mongolok közt. S minden koponyaméregetés nélkül is láttam, hogy a gömbölyű fejű, fekete hajú, napbarnította arczú, kis termetű fiatal úri emberek, a kiket a nipponi kormány tanúlni küldött volt Európába, a mongol typust ily híven tüntették elő, mintha valódi mongolok voltak volna. S midőn később L. Rosny kis nipponi nyelvtanát áttanúlmányoztam, világos volt előttem, hogy a nipponi nyelv a miénkkel egy természetű. Ezért érthetni bosszankodásom, midőn Mongolországból hazatérve megboldogúlt Fogarasy János maecenásom által arról értesültem, hogy távollétem alatt s talán éppen a bécsi világkiállításkor a nipponiak hivatalosan kérdést intéztek a M. Akadémia nyelvészeti osztályához: »ha igaz-e, hogy a nipponi nyelv a magyar nyelv rokona, a mint több európai nyelvész mondja?« s hogy a M. Akadémia két fő finnistája H[unfalvy] P[ál] és B[udencz] J[ózsef] sietett a kérdésre kereken tagadólag válaszolni. Persze hogyan is válaszolhattak volna másként, mikor a finn-yugra varázskör már meg volt húzva!

Másodszor 1878-ban találkoztam Shang-hai városában, már nem nipponi férfiakkal, hanem nipponi nőkkel, s kiket, úgy látszik, a mostoha sors kényszerített elhagyni a bőség szigetét (Akitsu-shima), a mint Nippon egyik régi neve hangzik. S ezen nem ütközhetni meg, mert Nippon népessége csaknem oly tömött, mint Angliáé s így a szegényebb sorsú nők elhagyják a hazát és szolgálnak a kínai partokon lakó európai családoknál vagy többen összefogva teaházat és kisebbszerű éttermeket tartanak ugyancsak a kínai parti városokban. Hogy bizonyos nem turáni, tehát sokak szerint szellemesebb fajú emberek által árúltatnák magukat, mint a székely leányok Stambulban és Alexandriában, arról nincs tudomásom. Ilyen teaházakban hallottam az első nipponi dalt, a melynek rithmusa és dallama egészen azonosnak jött az én hallásom után egyik népdalunkkal, a mely így kezdődik:

Van neki van/ Karika gyűrűje,/ Barna szeretője. //Dso naku dso/ Yokohama/ Nagasaki hai!//A nő sír utánnak/Ó Yokohama/és Nagasaki városok.

Ha élne Kreitner Gusztáv útitársunk, bizonyíthatná, mennyire meglepett engem e nipponi népdalocska és a nipponi nők erősítgetése, hogy én bizonyosan sokáig éltem az ő hazájukban, mert különben hogyan tudhatnám én az asztalukon volt latin betűs nipponi könyvet olyan jó kiejtéssel olvasni. Minthogy az én fejem akkor tele volt a dél-indiai turáni népek különféle írásával s a kínai fogalomjegyek betanúlásával, legkisebb gondot sem fordíthattam az illedelmesen kedves nipponi nők nemzeti nyelvére. Nem lévén festői tehetségem, nem is kísérlem meg a nipponi nők rajzát, hanem útalom a kiváncsiakat itten lakó, sokat útazott honfitársunk: Vadona János szép gyűjteményére, a hol kétszáz nipponi nő színes fényképén tanúlmányozhatni a nipponi női arczot.

Ha akkor tudom vala, hogy a turánság második fő dokumentumát bírjuk a nipponi nyelvben s hogy ennek igazi turáni jellegét és szókincsét főkép a nők őrizték meg éppen úgy Nipponban, mint Koreában a férfiak által üzött kínaisítástól, bizony nem mulasztottam volna el megdicsérni őket és buzdítani a nemzeti nyelv megőrzésének fontosságára, különösen mikor az szebb hangzású és határozottabb, mint a tudósok által dédelgetett idegen. Szívökre kötöttem volna, hogy »nyelvében él a nemzet« s hogy nemük elnyomása s lealacsonyítása egykorú a kínai nép és nyelv utánzásával.

Midőn a nipponi nép, a legenda szerint, hajóval az égből leszállt, azaz Korea hegyeit elhagyva az ázsiai continensről a Tsushima tengerszorosan át a hasonnevű szigetekre s onnan a nipponi szigetországba hajózott, hogy ott új hazát foglaljon, bizonyosan nem birt semmiféle írással, mert különben nem lett volna szükséges, hogy a ker. időszámítás 286-ik évében Ójin (Ódsin) nipponi császár udvarába jött koreai királyfi legyen az első kínai írás és nyelv tanítója, s hogy jóval később a kínai írásból egy nehéz és határozatlan szótag írást alkossanak.

A nipponi nyelv és köznép művelődése tekintetéből szerencsés gondolatnak tartható, hogy a latin betűket használó Romajikwa társaság igyekszik a kínai nyűgöt félretenni. Arra nézve, hogy a nipponi nép mikor hagyta el előbbi hazáját, Koreá-t, a mely név egyenesen a nipponi nyelv sajátja, egyik koreai nyelvtanírónak, J. Scottnak azon közlése nyújtana némi tájékoztatást, hogy Korea mai népe a ker. időszámítás előtt 1122-ik évben kezdett megismerkedni a kínai irodalommal és műveltséggel. Tehát ama kort megelőzőleg jóval odahagyta volna a nipponi nép nagy zöme a félszigetet és pedig szerző szerint, szoríttatva vagy űzetve a Sungari nevű mandsuországi folyó felső vidékéről délre nyomúló igen régi múltú koreai nép által. Ugyanezen szerző a mai koreai népben egy magasabb termetű s kevésbé mongolos arczú, tehát inkább egy mandsu külsejű és egy kis termetű, mongolos arczú nipponi habitusu elemet különböztet meg s ebből következteti, hogy az éjszakról jövő koreai nép mint hódító tolta ki az ott elszórva élt kis termetű nipponi nép nagy részét, míg a hátramaradott kisebb részt nyelvileg magába olvasztotta.

Azonban szerzőnek állítása s következtetése nem valószínű, még ha a fönti évszámot kínai írott forrás után közli is, mert e szerint a koreai nép csaknem 3 ezer év óta volna kínai befolyás alatt a nélkül, hogy a koreai nyelv turáni szerkezete egy cseppet is szenvedett volna; továbbá a koreai nyelvnek szorosabb rokonságot kellene hogy mutasson a mandsu nyelvághoz, pedig ezt mondani nem lehet. (...)

Az sem valószínű, hogy a nipponi nép maradványával együtt is annyi századok után is csak 10 milliót tevő koreai nép, mint hódító űzte volna ki a ma 40 milliót számláló nipponi népet. Mert azt mondani, hogy a bevándorló nipponi nép az Aino-féle őslakókkal vegyülve szaporodott annyira, nyelvészeti okoknál fogva nem lehet. Nyelvészeti okok miatt nem hihetni azt sem, hogy a nipponi nép oly mesés korban vált volna el a többi turáni ágaktól s hogy a szigetországban ezer évnél tovább államot alkotott volna írás és minden műveltség nélkül. Mert ha a nipponi nyelv, mint valóságos vad törzsek nyelve, oly korán vált volna ki, hogyan mutathatna az alaktanilag és szótárilag oly meglepő egyezést a többi turáni nyelvágakkal s főkép a magyar és dél-indiai tamul ággal, a mint azt már rég bizonyítgatta Edkins híres sinologus is.

Több mint 800 (nyolczszáz) magyar alapszónak társait tudom kimutatni a nipponi nyelvben, de mivel ezt egy külön munkában fogom közzé tenni, a főbb turáni nyelvek ragaival és képzőjével együtt: azért ezúttal nem kívánom az igen tisztelt hallgatóságot hosszas nyelvészkedéssel untatni. (...)

Csak azt említem meg, hogy a nipponi nyelv több névragai csaknem azonosak a magyar nyelvéivel, mint: de, te (helyrag magy. t, at, et), e, ye (székely mutativus é), i, na, no (helyrag magy. n, on, ön), ni (irány rag, magy. ni, nozoku-ni, néz-ni, utsu-ni, üt-ni), ra (helyrag, magy. ra, re), tsu (magy. os, ös), ni-te (székely ni-tt pap-ni-tt van). Hogy több, szlávnak hitt magyar szónak a társa s több nem elemezhető szónknak gyöke és alkotó részei csak a nipponi nyelvben láthatók. Példáúl a magyar bába (vas orrú bába, nipponi baba, öreg asszony, nagymama), méz (nip. mitsu, a melyet a szláv med, miod rontásának tartanak); tata, tatus (nip. tata, toto, tete), a mely még a latin nyelvbe is átment valamelyik turáni nyelvből; csecs (nip. chichi = csicsi, koreai csiet = tej és csecs), a mely a finnisták szerint a vogul šäk (csecs) és finn säkä (szügy) rontása. Az annyiféleképen csűrt csavart régi ochszin (ma asszony) szó társa a megtisztelő nipponi okkasan (anya, mama): nyereg (nip. norikura) ez a finnisták szerint a török-tatár ejer szó kölcsönzete. Tenyer, nip. te-no hira, kézlap, erre rimet sehol sem találhatni a többi nyelvágakban, de még a zsineg szóra sem, míg a nip. nyelven tsunag-i (= köt, és kötő); az ösmer igénknek sincs máshol társa, mint a nip. osowar-i igében. A székely szaj (fagy, jég, szajlik, kezd jegedni) szót a lapp csuoke (fagyos, földszín) rontásának tartják, pedig a nipponi nyelvben zai (jég, fagy) sae (szae, fagy); székely csucsu (hús)/játszunk el vele csucsu-mucsu,muszu és már a szláv mäso/meszo/-hús is elérhető közelségbe jutott,pedig ez hajlító nyelv álllítólag / a nip. shishi (hús, disznó), kocsi nip. koshi stb. A mu-tat, matat, motoz igékre sincs sehol rim a nipponi nyelven kivül, a hol a ma, me, mi, mu »szem« jelentésű, mi-se = mu-tat és moto-m-e = motoz, matat, keres stb. (…)

A kérdésre, holt volt a nipponi nemzet eredeti bölcsője, csak azon általános választ adhatjuk, hogy ott, a hol a száz milliónál többet számláló tamul, hun-magyar, török-tatár, mongol, mandsu, koreai és a többi kisebb turáni népeké volt, t.i. az egytagú és hajlító nyelvcsaládok népeinek bölcsője közelében... (...)
 

BaSa1976

Állandó Tag
Állandó Tag
Érdekes, én is hallottam már korábban, hogy a japánok rokon népként tekintenek a magyarra, szóval lehet benne valami.
 

Magam la

Állandó Tag
Állandó Tag
Érdekes, én is hallottam már korábban, hogy a japánok rokon népként tekintenek a magyarra, szóval lehet benne valami.
Igen, ebben is van valami.
Csak az a baj, hogy egy őrült tönkreteszi ezt a topicot az arvisurás meséjével. Ezt máshol offolásnak hívják, de a moderátorok itt még nem vették észre. Nagyon remélem, hogy ez csak idő kérdése!
 

mobydickstar

Állandó Tag
Állandó Tag
Az interneten van például Arvisura lap. De a Püski Kiadó könyveként jelent meg, jelenleg nem kapható. Esetleg az ő honlapjukon lehet jelentkezni, hátha van még belőle példányuk.
 

oposur

Állandó Tag
Állandó Tag
A Hun Törzsszövetség kialakulását megelőzően jürcsikek (japánok) éltek az ordoszi fennsík egyrészén. Területüket azonban átadtak idővel a hunok részére, mert ők kisegítették öket egy nagyobb csatájukban. Ezután ők -a népük nagyrésze- elköltözött innen, a mai hazájukba. lehet azonban, hogy voltak közbenső állomásaik...

A magyarok nem voltak jelen Ordoszban még, mert ilyen nép nem is létezett. Ők az Uralnál - mint új nép- kezdték életüket. Mint írtam sokszor "alapnépeik" a manysik és a kabarok voltak és kevés meríja. Nevüket első fejedelmüktől kapták. A manysik és a kabarok a Hun törzsszövetség tagjai voltak, a kezdetektől.
 

mobydickstar

Állandó Tag
Állandó Tag
A világ sok-sok népének géntérképét egy japán professzor készítette el, a neve Hideo Matsumoto. Ő kimutatta, hogy egy bizonyos markergén csak a japán és magyar népben van meg, tehát alátámasztotta a japánok által ismert rokonságot, amit mi magyarok már elfeledtünk.
 
Engem viszont nagyon érdekelne maga Hideo Matsumoto tanulmánya. Tudna valaki egy helyet mondani, ahonnan letölthető lenne vagy elolvasható lenne; persze magyarul?
Kutuluh
 

tsz

Állandó Tag
Állandó Tag
Nos,hogy mit jelent a Strait-válogathatsz,reméljük,majd a kanadaiak közül valaki megmondja.

A "strait" azt jelenti, hogy "szoros" (pl. Strait of Magellan)
Kiejtve "sztréjt" -- nem összekeverendő a straight-tel, (egyenes), ami szintén úgy ejtődik ki, de (többek közt) akkor mondod, mikor a bartend megkérdezi, hogyan kéred a dupla whiskey-t és te nem akarsz bele jeget...
 

estfen

Állandó Tag
Állandó Tag
Dr. Marácz László:Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága

Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága

Dr. Marácz László,
Amszterdami Egyetem

Hunfalvy Pál fontos szerepet játszott Bálint Gábor eletében. A jogász Hunfalvy Pál felső-magyarországi szepesi származású német volt. Hunfalvy-t eredetileg Hunsdorfer-nek hívták. A nevét akkor magyarosította, mikor 1841-ben tagja lett az Magyar Tudományos Akadémiának. 1851-ben kinevezték akadémiai főkönyvtárosnak. Ezt az állást haláláig, 1891-ig megtartotta.
Hunfalvy a Bach-korszakban szerezte meg hatalmi állását és mindvégig osztrák érdekeket szolgált. A főkönyvtáros vakbuzgó szószólója lett annak a gondolatnak, hogy a magyar és a finn nyelv külön nyelvcsoportot alkotnak. Szentkatolnai Bálint Gábor, aki Közép Ázsiában és a Kaukázusban is keresett magyar nyelvrokonokat emiatt került vele ellentétbe. A székely nyelvtudós szerint a magyar nyelv az altáji nyelvekkel, a törökkel, mongollal stb. áll rokonsági kapcsolatban. A Hunfalvyval keletkezett vita miatt Szentkatolnai Bálint nem kapott a Magyar Tudományos Akadémián állást és 1879-ben elkeseredve elhagyta Magyarországot. A későbbi Magyar Tudományos Akadémiai titkára, a nemzeti költő Arany János a Hunfalvy-Szentkatolnai Bálint vitáról a következő epigramokat írta:

Budenzhez, Igazi vasfejü székely a Bálint:
Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.
(1878)

Szegény Bálint Gábor
Boldogtalan góbé;
Amennyit te szenvedsz,
Mi ahhoz a Jóbé!
(1878)[1]


Hunfalvy nemcsak negatív szerepet játszott Bálint Gábor tudományos pályafutásában, hanem alapvetően négy területen ártott a magyar nyelvészetnek, nyelveredetkutatásnak: 1) torz elemzések alapján a magyar-finn nyelvrokonságot erőltette; 2) nem támogatta a magyar nyelvészek belekapcsolódását az ékírás megfejtésébe; 3) lehetetlenné tette a magyar gyökrendszer kutatását; 4) lefokozta a magyar-török, illetve altáji nyelvek kapcsolatát. Ez a kapcsolat csak másodlagos helyet kapott a finnugor rokonsági kapcsolat után. E négy tárgy megvitatása után kiértékeljük Szentkatolnai Bálint Gábor magyar-mongol kutatását módszertani sempontból.[2] Levonjuk azt a következtetést, hogy Szentkatolnai Bálint Gábor elméleti munkája sokkal szilárdabb alapokon áll, mint Hunfalvyé. Ezért Bálint Gábor nagyobb nyelvtudós volt mint Hunfalvy Pál és munkája sokkal fontosabb szerepet játszik majd a megkövesedett tantételektől mentes magyar nyelvészetben.

A magyar nyelv erőszakos finnesítése

Hunfalvy miután 1851-ben kinevezték főkönyvtárossá az Akadémián rögtön támadásba lendült a Czuczor-Fogarasi Nagyszótár ellen. Mivel Hunfalvy nem tudta a szótár szerkesztését leállítani, igyekezett a tudományos pilléreit kiütni:[3]

A Kőszirtek, mellyekben a nyelvizsgálás nálunk ütközik, leginkább a betük jelentése és a szógyökök (Magyar Academiai Ertesito, 1851, Marc. 29, 110)

Valamely nyelvnek szógyökeiről egyedül a rokon nyelvek vizsgálálátával együtt lehet okosan beszélni (Magyar Academiai Értesitő, 1851, Marc. 29, 111).

De még kézzel foghatóbban akarom megmutatni, hogy a rokon nyelvek tudása nélkül nyelvészkedni nem lehet. (Magyar Academiai Ertesito, 1851, Marc. 29, 111).

Hunfalvy szerint magyar szók csak akkor tartoznak az alapszókészlethez ha ezek a ún. rokonnyelvekben, finn stb. fordulnak elö. Magyar gyökök, amelyek nem fordulnak elö rokonnyelvekben nem tartoznak az alapszókészlethez. Ezek jövevényszók, átvételek más nyelvekböl.

Hunfalvy munkaterve elveti a szógyökerek tanát mivel tudománytalannak tartja. Helyette a következö teljesen ésszerűtlen munkatervet javasolta:[4]

„Szorosan választja el a magyar nyelv anyagát az idegen nyelvekből felvett anyagától, s ha azt gyökeréig tudja is fejtegetni, emezt minden szóelemzés nélkül hozza fel.
Azon eredeti nyelvanyagot, melly ismeretes forrásokból ered, úgy adja elő, hogy ha melléje más nyelvek szavai tétetnek, a közös forrás kitünjék.
Az ismeretlen forrásokból eredő nyelvanyagot pedig csak úgy elemezze, ha azt a rokon nyelvek segítségével teheti; különben nem biztos az önkénytől, melly visszásságra vezet.
Azért vesse is el egészen a képzelt szógyökerek tanát, mivel eddig a tudomány tekintélyét nem bírja.”

Hunfalvy Pál az 1851-ben az Akadémiai Értesítőben (112 ol.) kiadott dolgozatában amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel felderíteni. (Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az óriási szókincset felölelő szótár készítésére, a magyar nyelv belső összefüggésrendszerének feltérképezésére. Ez a Czuczor-Fogarasi-szótár ma is párját ritkítja és pótolhatatlan műveltségi kincsünk).Tehát Hunfalvy lényegében elveti azt a gondolatot, hogy a magyar ragozó nyelv, ahol szavak úgy képződnek, hogy toldalékokat (képzőt, jelt, ragot) ragasztunk a gyökhöz. A magyar szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol sem olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés iskolapéldája (klasszikus példája). Úgyhogy egy bizonyos lexikai szótári elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az rokonnyelvben elöfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökökkel rendelkeznek. A mai, korszerű nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert szótári elemek belső rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar nyelv rendszeréböl következik az, hogy valamely elem szógyöknek minösül-e vagy sem. Emiatt a Hunfalvy- elméletet logikai, azaz tudományos alapon a korszerű nyelvészet elutasítja. Mivel ez a elmélet képezi a finnugorisztika alapelméletét, emiatt az egész elmélet tévúton jár. A Hunfalvy-program olyan bizarre következményekkel jár, hogy a magyarban csak és csakis akkor lehetnek szógyökök, ha azok a rokonnyelvekben is előfordulnak. Ezeket ekkor finnugor eredetűnek nevezi. Ami nem fordul elő más finnugor nyelvekben, azt csak jövevényszóként, átvételként kezeli. Hogy Hunfalvy tévtanainak még milyen hatása van a mai magyarországi egyetemeken használt tankönyvekre igazolja a következő idézet: “Elveiket (mármint Czuczor Fogarasi elveit, ml.) Hunfalvy Pál már 1851 elítélte; új szellemű történeti kutatást sürget”.[5]

A magyar nyelv finn rokonságát alig kutatták a XIX. közepéig. Ez megváltozott az 1848-1849 szabadságharc után. Tíz évig, 1849-1859 között Magyarországon a Bach korszak dúlt, amelyben németesítették a Magyar Tudományos Akadémiát. Hunfalvy Pál a Bach-korszak alatt hatalmi állásba került. 1851-ben még feltételezett egy ural-altáji nyelvcsaládot, holott akkor már vallja azt a nézetet, hogy a magyar közelebb áll a finnhez, mint a törökhöz.[6] Az 1856-ban általa kiadott Magyar Nyelvészet c. folyóirat Első évfolyama első számában Hunfalvy szerint a magyar nyelvtudományt az indogermán, árja nyelvészet alapjaira kell helyezni. Csak úgy tudja elképzeli, hogy a magyarság európai nemzetté tud válni: “most ébredünk a nyelvtudományra, ijedten vesszük észre, hová jutottak mások. Különösen a remek nyelvtudomány a szanszkritában lelte már alapját.” “Tehát a magyar nyelvtudományt is csak nyelvhasonlítás utján lehet elérnünk.” 1860-ban már a kizárolagos finn rokonság mellett teszi le a voksot.

Hogy a finnugor elmélet milyen torz magyar alapgyököket szül ezt a következő első emberi szükségleteket kifejező igékkel: eszik, iszik mutatjuk be. Feltételezhetjük, hogy az ősmagyaroknak is az étel, ital tartozott az első emberi szükségletekhez. Emiatt nincsen semmilyen ok feltételezni azt, hogy ezeknek az igéknek a gyökeit e-, i- más nyelvekböl vették volna át a magyarban. De még nehezebb ezeket az elemi gyököket a finn, illetve a finnugor ősnyelvből származtatni, mert ezek az elemek mind a finnben, mind az ősnyelvben kétszótagúak. Lásd:

i-sz-ik: gyök i- ittam: finn: juoda; finnugor alapalak: *juke, *juγe (Rédei-Lakó 1972)
e-sz-ik: gyök e- ettem: finn: syöda; finnugor alapalak: *sewe, *seγe (Rédei-Lakó 1972)

Ragozó nyelvekben egy gyökpárhuzamot, ami egyébként itt nem is áll fenn, az i- alapvetően különbözik az *juke, *juγe alakjaitól és e- az *sewe, *seγe alakjaitól, de akkor sem lehet a magyar egyszótagú gyököt levezetni a finn kétszótagú gyökökböl.[7] Ilyen torz levezetések akkor adódnak, ha figyelmen kívül hagyják a ragozó nyelvek tulajdonságait.

Hasonló torz levezetések keletkeznek tiszta magyar gyökök esetén is. Itt van például az ad- igegyök, amely Lakó-Rédei szerint ősi örökség a finnugor korból. Az alapalakja *amta:

magyar ad = geben, schenken
finn antaa = geben, schenken
észt andma = geben, hingeben
zürjén ud-ni = itat
votják ud- = itat

A magyar ad- igealak nem egyezik a finn és az észt szóalakkal, mert annak alaktana teljesen más mint a magyar ad-é. Antaa főnévi igenév alakja anta-a. A szótő antá-nak formája szótagolás útján an+ta. Az elsö szótagot használják az elsö személy jelen idő képzésére: an+nan: én adok. Ezért nem lehet a magyar –d hangot az –nt- vagy -nd- hangból levezetni, mert a finn an- szótagnak ellenpárja a magyarban tiszta gyök, azaz ad-. A finn és az észt szavak inkább egyeznek a mongol-török megfelelőivel és nem állanak kapcsolatban a magyar ad- igealakkal. A finn és az észt an- szótővel kapcsolatban:

vö. a szagáji indži = hozomány
kazak endži = átadott örökség
mongol indže = hozmány / mint átadott rész ajándék/
jakut ännä = ua.

A zürjén-votják szavak se hang-, se alak-, se jelentéstanilag nem tartoznak ide, ugyancsak a mordvin szó sem, megfelelőjük inkább megvan a mongol-török nyelvekben:

Zürjén-votják u-d-; -d igeképzô, nem tartozik a tôhöz a szótô u-
irod. mongol u-su-la- = usula- = itat
vö. umda, ital, szomj
unda = ua.
mandzsu uji- = etet, élelmez
omi- = iszik
Nagy az eltérés, pl. a zürjén ud- = itat és a magyar ad szó között. A zürjén szó a mongollal azonos:

így: u- d- = itat,
vö. ewenki: udi- =
mongol u-su-la- = itat (enni ad)

Érdekes az is, hogy e szavunk nincs meg az úgynevezett „ugor" nyelvekben, tehát hogyan lehet akkor finnugornak nyilvánítani?

1991-ben a finnugor nyelvész Klima kimutatta, hogy 660 finn-ugor elem fordul elö a magyar nyelvben. Ebböl 319 vogul, 287 osztják, 221 züjén, 199 votyák, 153 cseremisz, 156 mordvin, 212 finn, 160 észt és 173 lapp. A Czuczor-Fogarasi Nagyszótár szerint 2080 szótári alapelem létezik (gyökök + toldalék) a magyar nyelvben. Ez esetben a finn-magyar szótári egyezések a magyar alapszókészlet 10% alatt van. Ha a finnugor elemek közül figyelembe vesszük a gyököket akkor ez még kisebb arány lesz.

Miért nem vettek magyar nyelvészek részt az ékírás megfejtésében?

1850 körül beindult az ékíráskutatás a Közel Keleten. Angol és francia tudósok járnak az élén. Ragozó nyelvekre bukkannak, mint például a neo-elami, amelynek szerkezetét Henry Rawlinson és Edward Norris fejti meg. Edwin Norris a tanulmányában segédnyelvekként használja az ural-altáji nyelveket is, mert ragozó szerkezetüek.[8] 1853-ban Rawlinson a sumír írást és nyelvet igazolja. 1854-ban Julius Oppert rendszerezni kezdi az ismert ékírást, ezt szkíta-tatárnak nevezi. 1855-ban Rawlinson sumír-asszír kétnyelvü táblákat fedez fel. 1856-ban Oppert megkezdte nyelvészeti bizonyítást és húsz éven keresztül ismételten és nyomatékosan mutat rá arra, hogy a legidősebb ékírásos nyelv, a sumír, rokonnyelv a finnel, törökkel és magyarral. 1869-ben Oppert ezt a nyelvet a közel keleti turáni őslakóknak tulajdonítja. Az első egynyelvű sumír szöveget az angol Archibald Sayce fejti meg és a rövid szöveg nyelvtani elemzését is megadja. 1873-ban Francois Lenormant teszi közzé az elsö sumír nyelvtant, amelyben bizonyitja sumír és az ural-altaji nyelvek rokonságát.

Holott a nyugati ékírásmegfejtök első nemzedéke jelzi, hogy a magyar meg hasonló ragozó nyelvek rokon kapcsolatban állnak a sumírral, az ékírás feltatálók ragozó nyelvével, de a magyar tudományos élet nem csatlakozik e kutatásokhoz. Még akkor sem, ha ezek a tárgyilagos nyugati nyelvészek többször kértek segítséget magyar nyelvészektől. Az egyetlen ok, amiért nem csatlakoznak magyar nyelvészek ehhez a kutatáshoz: Hunfalvy Pál, a Magyar Tudományos Akadémia atyaistene ellenezte és nem vette komolyan ezt a kutatást:

“Nemcsak nem szabad, de nevetségig gyermekes, a skütha néven legott magyart érteni; söt hogy a’ magyar nemzet legösibb történeteit az altaji nyelvü népek, ösi történeteivel együtt kell nyomozni. Innen ha halljuk és olvassuk, hogy Rawlinson és Oppert az ékiratok között skütha nyelvü nyomokra találtak: mit tartsunk ezekröl? Legokosabban: semmit se, míg az ékiratokat nem tudják jól olvasni –mitöl még távolka vannak: ‘s míg magunkat is nem fogjuk olvashatni. De ha mégis akarunk valamit tartani ezen fölfedezésröl, hát tartsuk azt: hogy ezen skütha nyelvnomok altaji nyelvüek lehetnek, mellyeket majd ügy érthetjük meg, ha az altaji nyelveket összesen jól értjük; de mellyeket bizonyosan soha nem fogunk jól megérteni, ha mellözük a’ magyarral rokon nyelveket.”[9]

Hunfalvy néhány évvel később elismeri, hogy a sumír rokonságba áll az altajinak, ural-altajinak mondott nyelvekkel. De mivel a magyar már a finn alá került, nem lehet kapcsolat a magyar és a sumír között.[10] Hunfalvy 1875-ben még ír elismerö levelet Francois Lenormant-nak, amelyben kifejti, hogy nem akar már a sumír-ural-altaji rokonsággal foglalkozni, mert mindenáron a finn, északi vonalat kell előtérbe helyezni. Igy Hunfalvy egyszemélyben felelős azért, hogy magyar nyelvészek, Magyarország ne szerezzen dicsőséget az ékíráskutatásban.

Miért nyilvanitotta Hunfalvy Pál a Czuczor-Fogarasi Nagyszótárt tudománytalannak?

A reformkornak volt nyelvi-kulturális programja is. Egyik fontos társadalmi célpontja, hogy a magyar nyelv alkalmassá váljon közigazgatási nyelv számára. 1830 november 15-én e cél érdekéböl létrejött a Magyar Tudós Társaság, amelynek elnöke Teleki József már 1821-ben javasolja a magyar nyelv szótárának megírását. Az MTA két tagja kapja meg a feladatot, hogy írják meg a szótárt, Czuczor Gergely és Fogarasi János. Czuczor Gergely (1800-1866) bencés szerzetes volt Győrött; és az 1848-1849 Forradalom és Szabadságharc habsburgellenes szerepe miatt a kufsteini börtönbe zárták. Fogarasi János (1801-1878) legfelsőbb bíróságon bíróként müködött és nyelvészettel is foglalkozott. A ún. Akadémiai Nagyszótárt tizenkét év alatt írták meg. 1862-1874 között hat részben jelent meg és 110.784 cimszót tartalmazott.

A Magyar Nyelv nagyszótára négy irányelv alapján íródott: a magyar szókészlet összegyűjtése; a magyar szókészlet elemeinek, tulajdonságainak feltérképezése, jelentéseinek rögzítése; a magyar szavak szószármaztatását vizsgálja és a magyar gyökkészlet más nyelvekkel való összehasonlítását. Ezért mondható, hogy értelmező, szószármaztató és összehasonlító szótár egyben.
A szótár újszerű, mert szétválasztja a az ún. gyököket a toldaléktól (jel, képzö, rag). Czuczor-Fogarasi szerint magyar gyök olyan alapelem, amelynek nincsenek már származékai, azaz ragok, képzők, jelek, és amelyeket nem lehet tovább kicsinyíteni, anélkül, hogy alapjelentését, alapszerkezetét el ne vesztené. Vagy másképpen: a gyök olyan szókészleti elem, amelynek még toldalék nélkül is van hangtani és jelentéstani értelme és azonossága. Czuczor-Fogarasi szerint a magyar nyelvben több mint 2000 egyszótagú gyök létezik. Ezekböl lehet a szókészlet többi elemeit levezetni. A magyar nyelv ún. ragozó nyelv. A magyar nyelvnek kb. 200 ragja van és ebböl 80 egyszerű. A magyar nyelvben a következö gyöktípusok léteznek:

V: 20
VC: 335
CV: 146
CVC: 1500

Tehát egyhangból álló gyök: 20; kéthangból álló gyök: 481; és nem CVC: CVC; 501 (25%): 1500 (75%). A A többi gyöktípus levezetése ragozással, főnevesítéssel történik:

VCV: apa, anya, atya, áru, babó, baka, banya, bátya, béke, béka, bika, boka, csata, csiga, eke, ima, eme, epe, iga, kapa, baka
VCCV: ikra, irha
CVCCV: hinta.

Igy a magyar szókészlet elemeinek szószármaztatását a gyökök segítségével lehet levezetni. Czuczor-Fogarasi a gyököket használták az összehasonlító nyelvészethez.[11] De igen óvatosak voltak messzemenő következményeket levonni, ami a magyar nyelv rokonsági kapcsolatait illeti.

Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendök és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek ragok, képzők, jelek nélkül. Erre az egyértelmű nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatóak hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel.[12] Ezek a szógyök-halmazok alkotják az ún. “szóbokrokat”. Igy a magyar szógyökök arról ismerhetők fel, hogy szóbokrok tagjainak minősülnek. Itt van például a K-R mássalhangzós gerinccel rendelkezö, egyszótagú szógyökökből álló szóbokrok, melyet Czuczor-Fogarasi a különböző magánhangzók képzésével, illetve további ragozással vezet le. A K-R gyök elvont gyök, melyet teremtő gyöknek nevezünk, hiszen a K-R hangszerkezet nagyon sokféle hasonló jelentéssel rendelkező gyökmódosulást képes előállítani:

kar- (magyar szógyök), kar-ika (magyar képzés), kar-ima (magyar képzés), kar-ám (magyar képzés)
ker- (magyar szógyök), ker-ek (magyar képzés), ker-ül (magyar képzés), ker-ít (magyar képzés), ker-ing ( magyar képzés), kér-eg (magyar képzés),
kor- (magyar szógyök), kor-ong (magyar képzés), kor-c (magyar képzés), kor-lát (magyar képzés)
kör- (magyar szógyök), kör-ös (magyar képzés), kör-öz (magyar képzés), kör-ny (magyar képzés), kör-nyez (magyar képzés), kör-ül (magyar képzés)
kur- (magyar szógyök), kur-itol (magyar képzés), kur-kál (magyar képzés)

Mint látjuk magánhangzók elvileg szabadon váltakoznak. Mássalhangzók csak ún. természetes hangtani csoportok keretében függhetnek össze egymással, azaz a gyökök módosulásai csak hasonló jellegű mássalhangzók, illetve ugyanabban a helyzetben képzett mássalhangzók között lehetséges. Például a hasonló jellegű mássalhangzók, k-, g- és gy- rokon robbanó hangok. Lásd:

gör-, gör-be, gör-cs, gör-dül, gör-nyed, gör-hes
gur-, gur-ba, gur-ul, gur-ít, gur-ít, gur-iga
gyür-, gyür-ü, gyür-ke, gyür-em-lik

Hasonló hangalakú szógyökök egy és ugyanazon elvont teremtő gyök változatai és e szógyökök jelentésbelileg össze kell, hogy függjenek. Ennek a lexikai kutató elvnek a következő következmények vannak.

A teremtő gyökök jegyzéke képezi a magyar szótár axiomatikus elemeit.
A teremtő gyököknek teremtő erejük van. Új szavakat, illetve “szóbokrokat” tudnak előállítani. Messze kitöltetlenek az üres szógyökök.
Magyar gyöknek számít, amelyik valamilyen szóbokornak tagja. Idegen, illetve jövevénygyök olyan gyök, amelyik rokontalan.
A magyar szótárnak összetartó ereje van. A szótár szóbokrokból áll, s nem elszigetelt szókészleti elemek halmaza.
A magyar szótár jelentésbeli mezőkben is felosztható. A teremtő gyök egy jelentésbeli fogalommal is összefügg. Emiatt a magyar nyelv a “tudás” nyelve, mert az ősi tudás teremtő gyökökhöz van kapcsolva.
Szótári, nyelvrokonsági, illetve összehasonlító kutatásokat csak akkor lehet végezni, ha a teremtő gyökök, illetve a szóbokrok feltérképezése megtörtént. Addig nem szabad hozzáfogni.
Ezután a magyart bármilyen nyelvvel össze lehet vetni. Rokonnyelveknek lexikai szóbokrai vannak. Itt az átadási-kölcsönzési irányt is meg lehet határozni. Ha van szópárhuzam magyar és nemmagyar szó között, és a magyar szó valamilyen szóbokor tagja, akkor a magyar az átadó nyelv.

Hunfalvy azért nyilvánította tudománytalanná a Czuczor Fogarasi szótárt, mert nem akarta, hogy a magyarok megismerjék saját nyelvük szerkezeti szépségeit, előnyeit. Azért kellett eltitkolni a magyarok előtt a gyökrendszert.

Miért lettek a török, altáji kapcsolatok másodlagosak?

A déli vonal kutatásának -- ami a magyar nyelv eredetét és őshazát illeti --, fontos lökést adott gróf Széchenyi István fellépése, hogy egyfajta hitvallás: „A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni – Europában egyedüli heterogen sarjadék – ázsiai bölcsőjében rejtező, eddigelé sehol ki nem fejlett, sehol érettségre nem virult sajátságit.”[13] Az alapos magyar-altáji kapcsolatok kutatása Vámbéry Armin (1831/32-1913) nevéhez füzödik. Vámbéry török nyelveket tanított a Budapesti Egyetemen és titkosügynök volt a brittek szolgálatában. 1869-ben kirobbant az “ugor-török háború”, mikor megjelenik a “Magyar és török-tatár szóegyezések”. Vámbéry szerint a magyar nyelv “egyformán ugor és török jellemü”. Szentkatolnai Bálint Gábor az ugor-török háborúban Vámbéry mellé állt Hunfalvyval és Budenz-cel szemben, akik az egyoldalú finnugor rokonságot képviselték. Az ugorok csak azért győztek ebben a vitában, mert az akadémiai kulcsállások a kezükben voltak. Tehát nem beszélhetünk tudományos győzelemröl. Hunfalvyék mindenáron erőltették a finn rokonságot. Ezt a vonalat meg kellett nyerni, még akkor is ha sok ellenpélda volt. Emiatt Bálint Gábornak 1879-ben el kellett hagyni Magyarországot.

A finnugornak mondott elemek hetven százalékban megtalálhatók az ótörök (8. századi) nyelvemlékekben. A Lakó-Rédei által bemutatott szókészlet negyven százaléka csak egyetlenegy ún. finnugor nyelvben fordul elő, míg a sumír-altáji (mongol-török-tunguz) megfelelők nagy számban és több nyelvben fellelhetők. A szócsaládok többsége egy-egy nyelvcsaládra (finnugor, török, indogermán) jellemző, ún. számos vagy minden nyelvre kiterjedő eurázsiai szavak – a modern nemzetközi szavakat figyelmen kívül hagyva – nem léteznek.
Az ősi szókincs jórészt ilyenekből áll: pl. Lakó-Redei számozás szerinti 143 magyar fej-et nem lehet elszigetelni az altáji nyelvektől és külön csoportosítani a finn nyelvekkel:

143. magyar fej, fejet, fô; j-hézagtöltő = Kopf
először: fe-j = Kopf
másodszor: fej = ember, személy
mongol beje = Körper, Das Ish
mandzsu beje = Mann, Mensch
jakut bäjä = ua.
ozmán bäjin = Gehirn
türkmén bejni = ua.
azerbaj. bejin = ua.
ujgur miji = ua.
jakut mäji = Kopf
lebed pää = Gehirn
mongol ekin = Gehirn
középmongol hekin = ua.
ôsmongol peki-
mandzsu fehi = Gehirn
gold pejé = homlok
koreai pong = Kopf
vogul pangk, pungk = fej (valóban: csúcs, hegy)
finn pää = Kopf
summer pa = appu = Gipfel
magyar fe = Kopf (régi szó)...
az ôsalakok:
össztörök *pängi (Ščerbak)
finnugor ???*pänge (Lakó)
ôsmongol *päki (Poppe)
ôstunguz *peghi (Benzing)...
sumér bad = ukkušu = beendet
gamâru = zu Ende gehen, vollenden
magyar be-feje-z, - z képző d > j


Szentkatolnai Bálint Gábor: párhuzam a magyar és mongol nyelv terén

Itt lent elemzem Szentkatolnai Bálint Gábor tanulmányát “Párhuzam a magyar és mongol nyelv téren” (Budapest, 1877).

1. A magyar-mongol párhuzamként Szentkatolnai Bálint Gábor a gyökre, ősszóra hívatkozik. Főleg Kresznerics Ferenc első magyar gyökszótárából dolgozik.
2. Szentkatolnai Bálint Gábor helyesen alkalmazza a szóelemzést: különbséget tesz gyökök, ősszók és toldalékok között.
3. Szentkatolnai Bálint Gábor a gyökrendszer létezéstant is feltételezi. A legtöbb ősszó, gyök a hallás, vagy látás által képződött. Az első esetben a hangutánzók kelletkeztek. Az utóbbi esetben az ember szájával utánozta az alakot. Emiatt az ősszók, gyökök száma csekély de igen tág jelentésüek voltak.
4. Szentkatolnai Bálint Gábor szerint a gyökök nem betűk képletének, hanem tágjelentésű, igen rövid, jobbára egytagú szavak önhangzós, vagy mássalhangzós előhanggal és olyan mássalhangzós utóhanggal képezett része, amely az összónak leglényegesebb része, mert festői részét képezi.
5. Szentkatolnai Bálint Gábor három csoportot mutat be magyar-mongol párhuzamokkal:
1) “Az elsö szócsoport alapjául az ar-, er-, ir-, or-, ör-, ur-, ür- hangutánzó ősszót. vagy gyököt tartom mindazon jelentésekkel, a melyek az irgés, fürgés-, forgásféle mozgással természetesen vagy analogia szerint összefüggnek”: ir-eg, or-s-ó, ör-vény, f-er-eg, f-er-dik, p-er-eg, b-or-ít, f-ar, f-or-og, f-ür-ge, s-er-í, s-ír-ül, s-ür-ög, k—r és mongol megfelelöi.
2) Hangutánzók: “A második szócsoport, hangutánzók, alapszavát szolgáltatta az embernek azon hang, melyet az ember saját vagy más állat talpának, mint legelőször észlelt lapos tárgynak a földre tételénél hallott. A lapos tárgy e hang előidézhetésén kivül sajátsága az elterülés, belépés, továbba a könnyűség, s igy a lebbenés, lobbanás, mely azután a víz és tűz emelkedésére is analogia szerént alkalmaztatott”: ap-ad, t-ap-od, t-op-ot, t-ep-si, t-ep-s-ed, t-ap-o-gat, l-ap-o-gat, l-ap-i, l-ap-u, l-ap-úl, l-ap-ít, l-ep-csen, l-ep-ed-ö, l-ep-el, l-eb-eg, l-eb-ben, l-eb-bel, l-eb-in, l-ob-og, l-ob-ban és mongol megfelelői.
3) Alakutánzók. “Ezen harmadik szócsoport alapját képező am-, em-, om-, öm-, um-, üm- ősszót alakutánzónak tartom, mert e csoport megfigyelése után közös alapjelentésül a gömbölyűséget vehetni föl s valóban a fentebbi ősszó kiejtésénél minden ép nyelvérzékű altaji vagy turáni ember észlelheti is a száj gömbösödését. A gömbölyű testnek egyik kiváló tulajdonsága a gurulás, hömpölygés; de a mozdúlatlan képzelt gömbölyü test emlékeztethette a fajunkbeli ösembert egyrészt a magasságra (emel, domborodik), a teljességre, továbbá az együttességre, összeállásra, kumkorodása és másrészt a homorodása, göbésségre (mélység és ürességre)”:
1) h-em-per-eg, h-om-pöly-ög, h-en-ger-eg, h-en-ter-eg, öm-lik, om-lik, üm-ög
2) az együttesség alapjelentésével: em-el, h-om-p, h-om-pol, h-an-t, h-om-lok
3) az együttesség (kumás, kunkorodás, gomolyítás) alapjelentésével: g-öm-böly-eg, g-öm-böly-ü, g-öm-b, h-om-or-odik, k-om-or-odik, k-on-dor-odik, g-üm-ö, g-um-ó
4) b- előhanggal s a gömbölyüség alapjelentésével:
b-om-lik, b-om-b-ék, b-en-gy-el, b-im-bó, b-en-dö, b-eng, b-öng.
5) az am-, em-, om-, öm, stb. alakú gyök t, cz, sz, cs előhanggal az együttesség alapjelentése mellett: t-om-por-a, t-öm-eg, t-öm-öszöl, d-öm-öszöl, gy-öm-öszöl, d-om-b, cs-om-ó, cs-om-bolyít, cs-im-bók
6) Az am-, em-, om-, öm stb. alakú alapszónak b-s, p-s alakjai: ép-, öb-öl, öv, öv, iv, üv-eg
7) kh elöhanggal: h-ab, h-op-olyag, h-öb-ör-cs, k-eb-el, k-öp-enyeg, k-öp-eszt, k-op-aszt, k-öp-ör-ödik, k-up-ás, g-ub-ás, g-öb-és, h-up-a
8) t, d, cz előhanggal.

Bálint Gábor a fenti példákkal kimutatja, hogy aránylag sok magyar-mongol gyökpárhuzam létezik, holott alig van párhuzam a két nyelv között a ragok szintjén. Ez azt jelenti, hogy a magyar-mongol nyelvi párhuzamok nagy régiek, akkor fejlödtek ki, mikor a két nyelvben még nem léteztek ragok, amelyekkel szóbokrokat lehet képezni.

Összefoglalás

A fenti elemzéséket a következö táblázatban tudjuk összefoglalni:


Hunfalvy - Bálint + szóelemzés
H - B + gyök
H - B + gyökök nyelvösszehasonlításban
H - B + Magyar ösnyelv
H - B + Kapcsolat jelentés és hangszerkezet között
H + B - Dogmatikus nyelvrokonsági elmélet

Ez a táblázat is világosan mutatja, hogy Szentkatolnai Bálint Gábor jobban értett a nyelvészethez mint Hunfalvy Pál és olyan korszerű fogalmakat, mint gyök, szóelemzés, stb. alkalmazta a magyar nyelv elemzésében és nyelvrokonsági fejtegetéseiben.


[1] Arany János ezt Szentkatolnai Bálint Gábor röpiratára írta, melyben a székely nyelvész panaszosan kikelt az Akadémia és a kultuszminisztérium ellen, hogy méltatlanul bánnak vele. Lásd Arany János: Akadémiai papírszeletek II, Összes költeményei, elsö kötet, Szépirodalmi könyvkiadó 1956.



[2] Szentkatolnai Bálint Gábor, Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén, Budapest, 1877.
[3] Hunfalvy Pál, Magyar Academiai Értesítö, 1851, Marc. 29.
[4] Arany János a Hunfalvy féle kutató programról, amely alapvetően tagadja a gyökrendszert és igyekszik a magyar szavak erdetét levezetni más nyelvekböl a következö leleplezö költeményeit írta:

Az ORTHOLOGUSOKRA
I
Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.

II
Motto: Üsd, nem anyád!
Közmondás
Boncold csak nyelvész! Hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád?… Egy bizonyos: nem anyád!

III
A Nagy Munka
Szót, ragot és képzöt idegentől mennyit oroztál
Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat,
Miklosisch és Dankovszky nyomán s irigyelve bab’werjók’,
Egy sereg ifju tudós rád bizonyítja mohón.
S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hagy,

Most jön a német, oláh, új-görög és talián,
Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos
Ujító szellem vak dühe fúrt-faragott.
E nagy munka ha kész, (sietös!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.
(1881 vagy 1882)

IV.
Ahogy indult a nyelvészet árja;
Árpád nyelve csak ferdített árja.

Ezután már hát hiába
Küldtök vissza Ázsiába
Illünk az orosz igába,
A nagy Szláviába

(Arany János, Összes költeményei, elsö kötet, Szépirodalmi könyvkiadó 1956).

[5] Bevezetés az egyetemi magyar nyelvészeti tanulmányokba, H. Bottyánfy Éva, Horváth Mária, Korompay Klára, D. Mátai Mária, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.
[6] Hunfalvy Pál, Nyelvészeti nagy tennivalóinkról, Új Magyar Muzeum, Elsö folyam: 1850-1, Második kötet. Pest, Emich Gusztáv. 1851.
[7] Lakó, György, Rédei Károly. 1971, 1972, 1978. A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Budapest: Akadémia Kiadó.

[8] Edward Norris, Memoir on the Scythic Version of the Behistun Inscription (lásd: Erdy Miklos, A sumír, ural-altaji, magyar rokonság története; I. rész: a 19. század, New York, 1974).
[9] Hunfalvy Pál: A török, magyar és finn szók egybehasonlítása, Új Magyar Muzeum V. évfolyam, második kötet. Pest, 149, 1855.

[10] Hunfalvy Pál, Bábel Tornya, Budapesti Szemle, 1857.
[11] John Halloran szerint a sumír gyökök (V, CV, VC, CVC) megoszlása fordítottja a magyarénak: a két hangból álló gyök (VC, CV): 30%; CVC (70%). (Lásd John Halloran, www.sumerian.org/prot-sum.htm.)

[12] Ez az alapelv, hogy “hasonló hangszerkezet, hasonló jelentés” a sumírben is müködik. Lásd John Halloran, www.sumerian.org/prot-sum.htm: “The structurally-organized lexicon makes it easy to see that words having the same consonant are often related in meaning. Certain sets of abstract ideas are associated with each consonant.”

[13] Gróf Széchenyi István, Kelet népe 1841, 16 ol.




Vissza
 

Helian

Állandó Tag
Állandó Tag
A Hun Törzsszövetség kialakulását megelőzően jürcsikek (japánok) éltek az ordoszi fennsík egyrészén. Területüket azonban átadtak idővel a hunok részére, mert ők kisegítették öket egy nagyobb csatájukban. Ezután ők -a népük nagyrésze- elköltözött innen, a mai hazájukba. lehet azonban, hogy voltak közbenső állomásaik...

A magyarok nem voltak jelen Ordoszban még, mert ilyen nép nem is létezett. Ők az Uralnál - mint új nép- kezdték életüket. Mint írtam sokszor "alapnépeik" a manysik és a kabarok voltak és kevés meríja. Nevüket első fejedelmüktől kapták. A manysik és a kabarok a Hun törzsszövetség tagjai voltak, a kezdetektől.

az hogy az ősmagyarok hol voltak azokban a régi időkben jelenleg még nem igen tisztázott kérdés, lehettek törzseik az Uralnál és Ordoszban is.
viszont a kabarokat idehozni az elég furcsa, hisz ők egy kazár eredetű népcsoport akik a 9. században a magyarokhoz csatlakoztak.
 

Helian

Állandó Tag
Állandó Tag
Szeretném megkérdezni, hogy megszerezhető még valahol ez a Szentkatolnai Bálint Gábor könyv?

Tudtommal jelenleg egyetlenegy Bálint Gáborral kapcsolatos könyv kapható: Tharan Marianne könyve. Megrendelhtő a Fríg kiadótól a következő linken: http://www.varga.hu/Books/FRIG ABC egyutt.htm

az interneten is van kapcsolodó:
A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései
szbgamhrborito.jpg


http://mek.oszk.hu/05800/05875/
pdf: http://mek.oszk.hu/05800/05875/05875.pdf
 

Helian

Állandó Tag
Állandó Tag
Látom a kreatív gondolkodásba egyesek nem szenvednek hiányt...:D
Én ezt már kórosan túl kreatívnak mondanám....
Az szép, hogy Minden -Mindennel összefügg, na de ennyire??!!

igen jól megfogalmaztad :),
soxor én is ilyesmit érzek ilyen és hasonló témák kapcsán.
persze tisztelet a kivételnek!
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére