Kőrösi Csoma Sándor
„Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve bölcsőjét kereste a magyarnak és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében. Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek véd-őre, hanem törhetetlen hazaszeretet, zarándoki önmegtagadás és vasakarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagjai egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással.” (gróf Széchenyi István)
SZENTKATOLNAY BÁLINT GÁBOR 1844. március 13-án született egy kis székely faluban, Szentkatolnán. Már gyerekkorától kezdtek „ráragadni” a nyelvek: édesapjától megtanult németül, majd sorra elsajátította az ókori klasszikus nyelveket: a hébert, a görögöt és a latint, majd nyugati nyelveket is megtanult. Mire leérettségizett, már tizenkét nyelven beszélt. Ezt követően Bécsben, majd Pesten tanult. Érdeklődése ekkor kezdett a keleti nyelvek tanulmányozása felé irányulni, melyben szerepett játszott a székelység eredetének megtalálására irányuló igyekezete és példaképének,
Kőrösi Csoma Sándornak hatása. Megismerkedett a kor híres magyar turkológusával,
Vámbéry Árminnal, aki támogatta a tehetséges ifjút, s nagy hatással volt rá. Bálint nemsokára írt egy török nyelvtankönyvet is. Másik meghatározó élmény volt számára, amikor joghallgatóként a Pesti Egyetemen megismerkedett
Fogarasi János akadémikussal, aki éppen a magyar nyelv szótárát szerkesztette. Sőt, éppen akkor a Magyar Akadémia keresett egy fiatal nyelvtudóst, aki elutazna az Orosz Birodalomba, hogy a mongol és a mandzsu nyelvet tanulmányozza. Fogarasi ajánlására Bálint Gábort küldték ki, aki
1871-ben kezdte meg oroszországi kutatómunkáját. Legelőbb a
kazani tatárok közt gyűjtött nyelvi anyagot, s már itt elkezdte a nyugat-mongol
kalmük nyelvet tanulni. 1871 szeptemberétől 1872 májusáig
Asztrahánban folytatta terepmunkáját a kalmükök között, jelentős nyelvi anyagot gyűjtve. Ezután visszatért Szentpétervárra, hogy ott tovább tanulmányozza a mongol és a finnugor nyelveket. Bár a Tudományos Akadémia által kitűzött feladatában szerepelt a Mongóliába való utazás, s az ottani mongol nyelv tanulmányozása, Bálint ekkor már kevéssé hajlott erre (elegendőnek vélte a kalmük gyűjtés anyagát), de végül 1873 februárjában égis folytatta útját Mongólia felé, s 1873 áprilisában megérkezett
Urgába, ahol 5 hónapon keresztül gyűjtött nyelvi (főleg
halha) anyagot. Bálint Gábor nagy reményekkel jött haza, magántanári kinevezést kapott a Pesti Egyetemen, s beszámolóinak hallatán többen, köztük Vámbéry Ármin, Hunfalvy Pál és Ballagi Mór az akadémia külső tagjának is ajánlotta a tehetséges keletkutatót. Páratlan nyelvtehetségét azonban csak rövid ideig kamatoztathatta Budapesten. Fogarasi János halála után egy ideig Arany János támogatta, de budapesti karrierje hamar véget ért, egyetemi állása megszűnt (ebben személyes ellentétek is szerepet játszhattak). Bálint 1879-ben bejelentette, hogy önkéntes száműzetésbe vonul, és el is hagyta az országot. Tizenkét éves külföldi munkája során változatos munkákat kapott. Az oszmán birodalomban fontos bizalmi állásokat nyert el. Feleségével, Spielmann Rozáliával bejárta a Közel-Keletet és Európa déli részét, ahol újabb nyelveket tanult meg. Az
1890-es években arról értesülhetünk, hogy az Athéni Egyetemen arab nyelvet oktatott. Külföldi sikerei ellenére itthon mégsem ismerték el igazán. Bálint tagadta a magyar nyelv finnugor eredetét, ugyanakkor a 19. század végi ugor-török háborúban a török eredeztetést sem támogatta, azt állította,
hogy a magyar a 150 milliós turáni nyelvek egyik önálló ága, s a szkíta nyelvvel hozta kapcsolatba.
Germanus Gyula (
Budapest,
1884.
november 6. – Budapest,
1979.
november 7.), felvett nevén Julius Abdulkerim Germanus, nemzetközi hírű magyar orientalista,
arab nyelvészeti, kultúrtörténeti író, irodalmár, nyelvész, történész, országgyűlési képviselő, számos arab
akadémia tagja.
Stein Aurél (Sir Marc Aurel Stein) (teljes nevén:
Stein Márk Aurél) (
Pest,
1862.
november 26. –
Kabul,
1943.
október 28.) magyar származású Kelet-kutató, az
MTA külső tagja, aki brit alattvalóként lett világhírű.
Zsadányi és
törökszentmiklósi Almásy László (
Borostyánkő,
1895.
augusztus 22. –
Salzburg,
1951.
március 22.) utazó, Afrika-kutató, felfedező. ( Az angol beteg mozifilm főhőse...
http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_angol_beteg)
.
