Mi a stílus?Tigris stílusSárkány StílusLeopárd stílus<o
></o
> <o
> </o
>
Kígyó stílusDaru stílusMás fontos stílusok<o
></o
>
<o
> </o
>
Északi Imádkozó Sáska stílusDéli Imádkozó Sáska stílus<o
></o
>
<o
> </o
>
Majom stílusRészeg stílusAz öt stílus összefoglalva<o
></o
>
<o
> </o
>
A Shaolin Kung-fu sílusai<o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
"Ahol az akarat ott a mód is!"<o
></o
>
<o
> </o
>
Mi a stílus?<o
></o
>
<o
> </o
>
A stílus alatt, az olyan speciális harci gyakorlatokat tanító <o
></o
>
iskolát értjük, melynek saját edzőmódszerei, technikái vannak, <o
></o
>
és különleges támadásokat vagy védekezéseket helyeznek <o
></o
>
előtérbe. Általában a stílusok között lehetetlen minőségi <o
></o
>
különbséget tenni, de nagyon könnyű észrevenni, pl. a tigris, <o
></o
>
a daru vagy a majom stílus közti eltéréseiket. Ha a megfelelő <o
></o
>
stílus kiválasztására kerül sor, (ez egy modern kiváltság, <o
></o
>
mivel a tradíciók szerint mindig a mester jelölte ki a <o
></o
>
tanulandó stílust) meg kell találnunk azt, amelyik a fizikai <o
></o
>
adottságainkhoz a legjobban illik, és amelyik érdeklődésünknek <o
></o
>
és használati céljainknak is megfelel. Nem tanácsos a kecses, <o
></o
>
szárnyaló daru stílust választani, ha annyira vagyunk kecsesek <o
></o
>
és hajlékonyak, mint egy teknős! Másfelől viszont a kung fu <o
></o
>
tanulása és gyakorlása javítani fogja fizikai képességeinket <o
></o
>
és éberségünket. Az sem szokatlan, ha egy bizonyos stílust <o
></o
>
elkezdő tanuló később átvált egy számára kedvezőbb stílusra. <o
></o
>
Akármilyen stílusról legyen is szó, az első évek alapjai <o
></o
>
majdnem mindegyiknél ugyan azok--állasok, ütések és rúgások-és <o
></o
>
ezek nem sokban különböznek egymástól kezdő szinten.<o
></o
>
<o
> </o
>
Kemény vagy puha? Külső vagy belső?<o
></o
>
<o
> </o
>
A kemény/puha illetve a külső/belső fogalmakat nem könnyű <o
></o
>
leírni. Mivel olyanokat igyekszünk megemlíteni, amelyeket <o
></o
>
mindenki ismer, a tigris a kemény stílusra lenne jó példa, míg <o
></o
>
a Tai Chi puhára. Kemény stílusnak azt hívjuk, amelyben erő <o
></o
>
ellen erőt alkalmazunk; védést használunk az ütés ellen. A <o
></o
>
puha stílus ezzel ellentétben nem erőt használ, hanem eltéríti <o
></o
>
a bejövő támadást a céljától. A kemény és a puha technikáknak <o
></o
>
is sok haszna van. A gyakorló el is törheti az ellenfele <o
></o
>
karját egy védéssel, ha az akkora, mint ő, vagy kisebb <o
></o
>
termetű, de ha az ellenfél a nagyobb, akkor célszerűbb <o
></o
>
átirányítani a támadást. A külső stílus olyan, hogy főleg az <o
></o
>
erőre és a fizikai adottságokra alapoz, míg a belső stílus a <o
></o
>
chi-re és az időzítésre alapoz inkább, mint az erőre.<o
></o
>
<o
> </o
>
Mindezek mellett a `kemény/puha´ és a `külső/belső´ <o
></o
>
kifejezéseket kevesen emlegetik az idősebb harcművészek közül. <o
></o
>
Mindkét ikerfogalom csak nagyon nehezen különíthető el <o
></o
>
egymástól a valóságban és a mesterek általában elfogadják, <o
></o
>
hogy bármely különbség nagyrészt a szubjektív felfogásnak <o
></o
>
tulajdonítható. A kezdők a Yin-t és a Yang-ot általában két <o
></o
>
külön elemként kezelik. Valójában a fizikai és fiziológiai <o
></o
>
érvelés kimutatja, hogy ez lehetetlen. Az uniójuk (=Tao) híján <o
></o
>
egyik sem létezhet. A kemény technikát, mint például az <o
></o
>
egyenes ütést, az elme puha ereje vezérli, a chi belső <o
></o
>
komponensével együtt. Ugyanúgy az Tai chi legpuhább védése is <o
></o
>
megköveteli a kemény elem jelenlétét a fizikai kontaktusban és <o
></o
>
mozgásban, az ellenfél irányításával összhangban. Röviden: a <o
></o
>
puha és kemény technikák elkülönítésével foglalkozni annyi, <o
></o
>
mint elterelni a figyelmet a harcművészet elsajátításáról és <o
></o
>
az egyesített technikák megtanulásáról.<o
></o
>
<o
> </o
>
Kung Fu Stílusok:<o
></o
>
<o
> </o
>
A kung fu stílusokat három osztályba sorolhatjuk: 1. Shaolin <o
></o
>
templomi stílusok, 2. templomból származó, nem templomi <o
></o
>
stílusok, és 3. családi stílusok, avagy Pai. Az 1. osztályban <o
></o
>
azok találhatók, amelyeket gyakran és tudatosan tanítanak a <o
></o
>
templomokban; sok a shaolin előtti történelmi időkből <o
></o
>
származik. A 2. osztályba azok tartoznak, amelyek a templomból <o
></o
>
származnak, mint például a Wing Chun és a Hung Gar.<o
></o
>
<o
> </o
>
Sok mozdulat az állatok mozgását utánozza. Néhány rendszer <o
></o
>
csak egyetlen állat mozdulatait vette figyelembe, míg mások <o
></o
>
több állatból tevődnek össze. Az egy állatos rendszereknél <o
></o
>
minden védés, ütés és állás egyetlen állatot utánoz. Mindegyik <o
></o
>
rendszer más bizonyos szempontokból, hiszen minden állatot más <o
></o
>
és más természetűnek teremtettek. A legtöbb stílus azért nem <o
></o
>
volt túlságosan szabályos: az északi sáska például, sáska <o
></o
>
mellett, tigris kéztechnikát is alkalmaz és az általános <o
></o
>
északi lábmunkája is keveredik a majoméval.<o
></o
>
<o
> </o
>
Stílusok közti különbségek:<o
></o
>
<o
> </o
>
A stílusok általában specifikus edzés módszereket követtek <o
></o
>
(vannak kivételek). Például a sárkány technikákat az éberség <o
></o
>
és a koncentráció fejlesztésére dolgozták ki. Ezeket a <o
></o
>
mozdulatokat erő alkalmazása nélkül gyakorolták, mivel a <o
></o
>
hangsúlyt az alsó hassal való légzésre, illetve a test, elme <o
></o
>
és lélek koordinálására fektették. A mozdulatok lassúak, és <o
></o
>
folyamatosak (áramolnak), ezáltal a shaolin gyakorlói egy Tai <o
></o
>
Chi-hoz vagy Pa Kua-hoz hasonlatos mozgáskultúrához jutottak.<o
></o
>
<o
> </o
>
A tigris mozdulatait azért fejlesztették ki, hogy a csontokat, <o
></o
>
inakat és az izmokat fejlessze. Ezeknek a mozdulatsoroknak a <o
></o
>
végrehajtásakor-a sárkánnyal ellentétben-a hangsúlyt az erőre <o
></o
>
és a dinamikus feszültségre fektetik. A mozdulatok rövidek, <o
></o
>
erőteljesek, de pattannak. Ezért a sárkány tökéletes <o
></o
>
ellentéte.<o
></o
>
<o
> </o
>
A kígyó mozdulatait a türelem és a kitartás (tűrőképesség) <o
></o
>
fejlesztésére használják. A légzést lassan és mélyen, puhán és <o
></o
>
harmonikusan végzik. A mozdulatok áramlanak és hullámoznak, az <o
></o
>
ujjakra fókuszálva.<o
></o
>
<o
> </o
>
A daru mozdulatok a lélek, a kitartás és az irányítás <o
></o
>
művészetének fejlesztésére szolgálnak. A lényeg itt a könnyed, <o
></o
>
gyors lábmunka és az elhárító támadótechnikák alkalmazása. Az <o
></o
>
egylábas állásból történő mozgások elsajátítását jelentős <o
></o
>
mennyiségű meditáció előzi meg.<o
></o
>
<o
> </o
>
A shaolin rendszereket állatok mozgása alapján fejlesztették <o
></o
>
ki, és kettéosztották alacsony, és magas szintű rendszerekre. <o
></o
>
Az alábbi lista a honani templomban volt használatos a Ch'ing <o
></o
>
dinasztia alatt. A shaolin alacsony rendszerei: a choy li fut, <o
></o
>
a daru, a kobra és a tigris voltak. A magas szintű rendszerek: <o
></o
>
a kígyó, a sárkány, a és az imádkozó sáska voltak. A két <o
></o
>
kategória közti főbb különbségek a mozdulatok gazdagságában és <o
></o
>
a chi alkalmazásában rejlettek.<o
></o
>
<o
> </o
>
Az alacsony szintű rendszereket azért nevezték így, mert <o
></o
>
alapjaikat fizikai manőverek és valós földi állatok mozdulatai <o
></o
>
alkották. A choy li fut egy lovaglóállás nevű álláson alapul, <o
></o
>
melyet azért hívnak így, mert az állást felvevő ember úgy néz <o
></o
>
ki, mint ha lovagolna. A mozdulatok merevek és kemények, <o
></o
>
elsősorban az izomerőt használva vihetők jól véghez. <o
></o
>
Eredetileg csak három fajta rúgást alkalmaztak a stílusban, de <o
></o
>
újabban sok technikát átvettek az északi shaolinból. A legenda <o
></o
>
szerint délen, a lakóhajókon élőknek dolgozták ki, ahol <o
></o
>
szükség volt a stabil állásra és erőteljes kéztechnikákra. <o
></o
>
Története szerint két bokszmesterről nevezték el: Choy-ról és <o
></o
>
Li-ről. A Fut Buddhát jelent, amely a shaolin templom <o
></o
>
buddhista ráhatását szimbolizálja.<o
></o
>
<o
> </o
>
A következő rendszer a daru, amely a shaolin egyik <o
></o
>
tradicionális stílusa. Főbb fegyverei a hosszú távú rúgások és <o
></o
>
a speciális `daru csőre´ kéztartás. A kobra egy furcsa, mára <o
></o
>
már kihalófélben lévő stílus, melynek alapállása a fűből <o
></o
>
felemelkedő, nyitott csuklyás kobrát imitálja. A mozdulatok <o
></o
>
szigorúan defenzív jellegűek, de iszonyatosan hatásosak és <o
></o
>
gyorsak. A kobrát a gyors és végzetes mozdulatok jellemzik, <o
></o
>
hiszen ha egy kobra lecsap, addig nem enged, míg az ellenfele <o
></o
>
biztosan meg nem halt. Technikái nagyrészt kézmozdulatokból <o
></o
>
állnak, melyek a szemet és a torkot támadják. <o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
A Shaolin kung fu-nak öt alap stílusa van. Ezek a Tigris, a <o
></o
>
Sárkány, a Kígyó, a Leopárd, és a Daru.<o
></o
>
<o
> </o
>
A Tigris stílus (Hu quan)<o
></o
>
<o
> </o
>
A tigris, az izom képviselője a kung fu-ban, a Kínai <o
></o
>
történelem és mitológia fontos szereplője, így hát illendő, <o
></o
>
hogy az állat több harcművészeti stílust is ihletett. <o
></o
>
Félelmetessége, bölcsessége és kitartása legendás.<o
></o
>
<o
> </o
>
A stílus kialakulásának történetét legenda őrzi: <o
></o
>
<o
> </o
>
Réges-régen a Kínai emberek felfigyeltek rá, hogy milyen erős <o
></o
>
és veszélyes állat a tigris. Elhatározták, hogy ők is <o
></o
>
megtanultak így küzdeni, ezért tízen elindultak az erdőbe <o
></o
>
keresni egy tigrist. Mikor rábukkantak a csíkos vadállatra az <o
></o
>
egyikük megküzdött vele, míg a többi megfigyelte a harcot és <o
></o
>
lejegyezte mozdulataikat. Ha a harcos a küzdelem során <o
></o
>
meghalt, (ez általában így történt) másik lépett a helyére. <o
></o
>
Mindaddig akadtak újabb próbálkozók, míg nem sikerült a tigris <o
></o
>
technikáiról pontos, részletes leírást készíteni. Végül a <o
></o
>
hatásosnak bizonyult technikákból kialakítottak egy stílust, <o
></o
>
amely főleg támadó jellegű, erős, de villámgyors mint a <o
></o
>
tigris.<o
></o
>
<o
> </o
>
A tigris egészen Dr. Hua To idejéig vezethető vissza és <o
></o
>
tartalmaz néhány olyan eredeti kung fu gyakorlatot, amelyeket <o
></o
>
egészségmegőrzés céljából kezdtek tanítani. A harcművészeti <o
></o
>
stílus Burmából, az ősi bandasilat módszereitől <o
></o
>
származtatható. A Tigrist a shaolinban kötelező volt tanulni, <o
></o
>
mivel az összes pusztakezes és fegyveres harcformát magába <o
></o
>
foglalja. <o
></o
>
<o
> </o
>
Legtöbbször kemény külsőerős küzdelmi megközelítést alkalmaz, <o
></o
>
amely erővel reagál az erőre, és nagy valószínűséggel <o
></o
>
megbénítja vagy megöli ellenfelét a kontratámadás során. A fő <o
></o
>
kéztartásai az ököl és a tigriskarom (tenyér hátrafeszítve, <o
></o
>
ujjak behajlítva és szétfeszítve, mint egy tigris mancs). A <o
></o
>
rúgások alacsonyak vagy középmagasak és rettentő erőteljesek.<o
></o
>
<o
> </o
>
A tigrist többek között azért is tanulják, mert erősíti a <o
></o
>
csontokat, izmokat és az inakat. A stílus, nagymacskák <o
></o
>
mozgásához illően, a hangsúlyt az erőre valamint a dinamikára <o
></o
>
fekteti. Ezek a rövid, kemény és pattanó mozdulatokkal érhetők <o
></o
>
el. Valamennyi állatformához hasonlóan ennél is 'tigrissé' <o
></o
>
kell válni a gyakorláshoz.<o
></o
>
<o
> </o
>
A Tigris család, igaz alacsony szintű rendszer, rengeteg <o
></o
>
kisebb stílust foglal magába, melyek közt van magas és <o
></o
>
alacsony szintű is. A család tagjai tradicionális sorrendben:<o
></o
>
<o
> </o
>
1. tigris9. shu tigris<o
></o
>
2. rák10. fehér tigris<o
></o
>
3. sas11. hó tigris<o
></o
>
4. pa kua12. birodalmi tigris<o
></o
>
5. leopárd13. részeg<o
></o
>
6. majom14. fehér sárkány<o
></o
>
7. hung gar15. fekete sárkány<o
></o
>
8. hong tigris16. fehér szemöldök<o
></o
>
<o
> </o
>
Ezek közül a tigris 85%-ban tartalmazza a család által <o
></o
>
kifejlesztett technikákat, a leopárd és a majom 5%-ban, míg a <o
></o
>
pa kua, a sas, a fehér tigris, a fehér szemöldök, és a sárkány <o
></o
>
1%-ban. A hong tigris, a sas, a leopárd és a majom elég <o
></o
>
eltérőek ahhoz, hogy önálló stílusként kezeljék őket. A hung <o
></o
>
gar, a shu tigris és a hong tigris együtt a shaolin tigris <o
></o
>
stílusát alkotják, melynek fegyverei a lándzsa és a tigris <o
></o
>
horog. A tigrisnek északi változatai is vannak, például a <o
></o
>
fekete tigris. (Az oroszlán egy furcsa stílus volt, melyet a <o
></o
>
tigris bekebelezett. A hatása az oroszlántánc képében jelenik <o
></o
>
meg, melyet előtte tigristáncnak hívtak.<o
></o
>
<o
> </o
>
Tigris formák:<o
></o
>
1. A csillag öt csúcsa (kulcs fontosságú forma)<o
></o
>
2. Tigris és Öregember<o
></o
>
(Egy öregember tigriseket tanulmányozott, és azok <o
></o
>
befogadták őt maguk közé.<o
></o
>
Mikor az öregember és egy idős tigris meghaltak, <o
></o
>
egyetlen lény formájában reinkarnálódtak, egy félisten <o
></o
>
emberi testben.)<o
></o
>
3. Tigris és daru harca<o
></o
>
4. Lándzsa<o
></o
>
5. Hét lökés<o
></o
>
6. Hosszú íj és nyíl<o
></o
>
7. Eső<o
></o
>
8. A tigris kimereszti karmait<o
></o
>
9. A tigris bosszúja<o
></o
>
<o
> </o
>
A tigrisben találkozunk először az idő és a rendszer <o
></o
>
fogalmával, vagyis azzal, hogy melyik rendszert mikor a <o
></o
>
legcélszerűbb alkalmazni. A tigris változatosságának <o
></o
>
köszönhetően majdnem minden szituációra van megfelelő <o
></o
>
rendszer. Az már csak a tapasztalaton és gyakorláson múlik, <o
></o
>
hogy meg tudjuk állapítani mikor melyiket célszerű alkalmazni.<o
></o
>
<o
> </o
>
Este és éjszaka a majom és a leopárd a leghatékonyabb, mivel <o
></o
>
ilyenkor a megtévesztő illetve vakító technikák értelmetlenek. <o
></o
>
E két stílus mozdulatai túl gyorsak ahhoz, hogy az ellenfél <o
></o
>
szeme hozzá tudjon szokni a halvány fénynél.<o
></o
>
<o
> </o
>
A tigris nappal, hegyvidékeken hatásos, de vizes talajon nehéz <o
></o
>
használni. Ilyen helyen érdemes átváltani leopárdra.<o
></o
>
<o
> </o
>
A fehér szemöldök meleg időben használható jól, amikor az <o
></o
>
ellenfél könnyen frusztrálható. A gyors, gazdaságos mozgással <o
></o
>
nehéz felvenni a versenyt ilyen körülmények között.<o
></o
>
<o
> </o
>
A tigris és rokonai (hung gar, hong tigris, fehér tigris) <o
></o
>
leginkább alacsony, izmos emberekhez illik. A fehér sárkány és <o
></o
>
a fehér szemöldök képzett gyakorlóknak valók, nemre való <o
></o
>
tekintet nélkül. A tigrisben mindenkinek van megfelelő stílus, <o
></o
>
igaz a nők választási lehetőségei a leopárdra, a majomra, a <o
></o
>
pak meire (fehér szemöldök) és a sárkányokra korlátozódnak.<o
></o
>
<o
> </o
>
A tigris karmot úgy kell csinálni, mint ha egy zsák <o
></o
>
robbanószert markolnánk meg. Az öt ujjhegy csap le először, <o
></o
>
majd a karom megmarkolja, aztán az ujjhegy és az első izület <o
></o
>
közti rész széttöri a célterületet. A chi kibocsátás lehetővé <o
></o
>
teszi a célterület felrobbantását, masszív energiák öt kis <o
></o
>
felületre való kibocsátása által. A tigris stílus gyakorlóját <o
></o
>
fel lehet ismerni fekete ujjbegyeiről, melyekből rengeteg <o
></o
>
edzéssel kiölték az idegeket. Ha egy tigris mester lecsap <o
></o
>
ujjaival, az olyan, mint ha a tigris csapna oda. A tigris <o
></o
>
sokat bevállal, sokat támad és általában mélyen dolgozik. <o
></o
>
Villámgyors, elsöprő támadásokra képes. <o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
A Sárkány Stílus (Long quan)<o
></o
>
Meglovagolni a szelet<o
></o
>
<o
> </o
>
A Sárkány a szellem megtestesítője a kung fu-ban.<o
></o
>
<o
> </o
>
Bevezetés: Még jóval mielőtt Szent György megküzdött volna a <o
></o
>
szörnyeteggel, a Sárkány már befolyásos és hasznos szereplője <o
></o
>
volt a kínai kultúrának. A sokoldalú sárkány, mely több <o
></o
>
teremtmény, például a gyík, az óriáskígyó, és a kínai aligátor <o
></o
>
keveréke, valójában egy vízi szellem, aki az eső meghozásáért <o
></o
>
és a termés életben maradásáért felelős. A sárkány az Istenek <o
></o
>
szimbolikus őrzője és az igaz bölcsesség forrása. Ez utóbbi <o
></o
>
tulajdonsága nyilván abból adódott, hogy megfigyelték a <o
></o
>
hüllőket, melyek mindig nyugodtan feküdtek a napon, mintha <o
></o
>
folyton elmélkednének.<o
></o
>
<o
> </o
>
A sárkány két ősi elemet képvisel, a földet és a vizet, ezért <o
></o
>
az illúzió és az eső hatalmát birtokolja. Egy Taoista a <o
></o
>
sárkányban magát az utat látta-"a Sárkány csak azért fedi fel <o
></o
>
magát, hogy aztán köddé váljon"--. A Shaolin Buddhisták pedig <o
></o
>
a megvilágosodott igazság képét látták benne, amelyet érezni <o
></o
>
kell, de megfogni nem lehet. Olyan rendkívül idős embereket is <o
></o
>
hívtak sárkányoknak, akik jártasak voltak a gyógynövényekkel <o
></o
>
való életmentésben, a földművelésben és a kung fu-ban. Az ősi <o
></o
>
Kínában, az ezekben való jártasság sokszor az élet és halál <o
></o
>
közti különbséget jelentette, ezért az ilyen embereket nagyon <o
></o
>
nagyra tartották.<o
></o
>
<o
> </o
>
A Stílus eredete: Az eredeti nyújtózkodó, csavarodó mozgás, <o
></o
>
mely a sárkánnyal (Lung) hozható összefüggésbe, Boddhidharma <o
></o
>
shaolinban tanított gyakorlatainak része volt. Az igazi <o
></o
>
rendszerezett harcművészet megjelenése körülbelül i. u. <o
></o
>
1565-re tehető, de valódi eredete bizonytalan. Két olyan <o
></o
>
legenda létezik, melyekkel érdemes foglalkozni: Az egyik azt <o
></o
>
állítja, hogy Wu Mui, a Shaolin szerzetesnő, alapította a <o
></o
>
stílust, félrevezető mozdulatokat használva egy ellenfele <o
></o
>
legyőzésére. A másik úgy hangzik, hogy egy Mui Fa San Yang <o
></o
>
nevű szerzetes elmélkedett a kung fu edzésről és álmodozott a <o
></o
>
védekező mozdulatokról, amikor egy csavarodó sárkány <o
></o
>
mozgásával szembesült és ez inspirálta. A megálmodott stílusát <o
></o
>
You Kueng Moon-nak keresztelte és Yang apátja, Tit Yang Sum <o
></o
>
Si, fejlesztette tovább. Mindkét történet a honani shaolin <o
></o
>
templomba helyezi az eseményeket. Azóta a sárkány két külön <o
></o
>
stílussá vált, az északira(1565) és a délire(1680). (a déli <o
></o
>
stílus, amelyet eredetinek tartanak, honanból került délre, <o
></o
>
míg az északi északon fejlődött ki miután a templomot 1570-ben <o
></o
>
leégették). Mind a kettő templomon kívüli variációkból tevődik <o
></o
>
össze, de elveiket és egyes tanegységeiket a shaolin <o
></o
>
templomból hozták és utána alakították családi stílusokká <o
></o
>
őket. 1972-ben új, együttes erőfeszítések kezdődtek, hogy <o
></o
>
rendszerezzék a shaolin stílusokat.<o
></o
>
<o
> </o
>
Módszerek és filozófia: A sárkány szükségszerűen egy <o
></o
>
belsőerős, chi fejlesztő módszer, de a kezdeti edzésekkor még <o
></o
>
jobban hasonlít egy kemény külső stílusra, mint egy finom, <o
></o
>
hüllőszerű mozgásrendszerre. A mozdulatok tanulásakor a tanuló <o
></o
>
erőből üt, erőből véd és odacsapja a lábát az állásváltásokkor <o
></o
>
azért, hogy megtanuljon a megfelelő pozícióba érkezni egy <o
></o
>
mozdulatsor befejezése után. Egy idő után ez az erőből dolgozó <o
></o
>
módszer háttérbe szorul, mivel a fizikailag megerősödött test <o
></o
>
már képes a megfelelő folyamatos mozgásra. Ha eljön az ideje, <o
></o
>
majd ez a hüllőszerű simaság rejti el a támadást, rendkívül <o
></o
>
megnehezítve ezzel a védekezést az ellenfél számára. Miután <o
></o
>
elsajátította, hogyan kell az áramlás tiszta fizikai látszatát <o
></o
>
kelteni, a tanuló bevezeti a mély sziszegő hang hallatását, a <o
></o
>
chi áramlás edzésére. A belégzés csendes, de a kilégzés <o
></o
>
direkt, megfeszített és kontrollált. A belégzés könnyebbé <o
></o
>
teszi a testet a levegőben végzett gyakorlatokhoz, míg a <o
></o
>
kilégzés minden technikába erőt irányít. A blokkolástól <o
></o
>
eltekint, ezeket elhárító kis ütésekkel helyettesíti. A kezdő <o
></o
>
és a haladó tanulóban kevés a közös vonás. A legmagasabb <o
></o
>
szinten az ellenfél saját magát fárasztja ki, mert az <o
></o
>
elkerülés válik a sárkány fő védekezésévé. A chi irányítása <o
></o
>
rendkívül fejlett és a kitérések mértéke komoly kontroll alatt <o
></o
>
áll. <o
></o
>
<o
> </o
>
Azokat a formákat, melyek erre a stílusra jellemzők, három <o
></o
>
kategóriába lehet sorolni<o
></o
>
komplikáltságuk szerint:<o
></o
>
<o
> </o
>
Alap:Középhaladó:Haladó:<o
></o
>
1. Tizenhat lyuk1. Híd érintése<o
></o
>
(bevezeti a ragadó kezet)1. Szilvavirág ütés<o
></o
>
2. Háromszor megkerülni a hidat2. A mérges kígyó<o
></o
>
mozgatja a nyelvét2. A szilvavirág<o
></o
>
ütés hét módja<o
></o
>
3. A vakmerő tigris <o
></o
>
átmászik a falon3. Hua King ökle <o
></o
>
4. A mester megmentése<o
></o
>
egy oldalról4. Álló öt-forma <o
></o
>
5. Egy kard és hegy5. Kereszt álló öt-forma <o
></o
>
6. Nyomás és ütés négy oldalról6. Forgás horoggal és <o
></o
>
ütéssel <o
></o
>
7. Sas karom7. Öt ló visszatér<o
></o
>
az istállóba tenyér <o
></o
>
8. Híd törése <o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
Minden formában arra tanítanak, hogy ´lovagolj a szelen´; ez a <o
></o
>
kifejezés annyit jelent, kövess inkább mint vezess. Ne nyílj <o
></o
>
ki mielőtt ellenfeled kinyílna. A daruval ellentétben, ami <o
></o
>
szintén a kitéréssel taktikázik, a sárkány elsősorban a <o
></o
>
felsőtest kicsavarodásával tér ki, kevés állásváltást <o
></o
>
alkalmazva. A daru gyakran elugrik, hogy az egész teste új <o
></o
>
pozícióba kerüljön. Mind a két stílus pontos, meridiánokon <o
></o
>
levő célpontokra támad erős ütésekkel támad, de a sárkány <o
></o
>
gyakran használ még tigrisszerű ütéseket, karmoló technikákat, <o
></o
>
kígyószerű állásváltásokat és leopárdra jellemző <o
></o
>
ütés-kiugrásos támadásokat is, hogy meggyengítse ellenfelét. <o
></o
>
Szintén gyakran alkalmaz alacsony söprő technikákat, de ezek <o
></o
>
nem egyedülállóak; bármely stílus idősebb tanulói <o
></o
>
használhatják ezeket a legyengített ellenféllel szemben.<o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
A Leopárd stílus (Bao quan)<o
></o
>
A leopárd a csontokat képviseli a kung fu-ban.<o
></o
>
<o
> </o
>
A leopárd déli stílusként alakult ki, de befolyásolta az <o
></o
>
északi Párduc módszer. Egy 'puha' alrendszer keretein belül <o
></o
>
alkották, melynek feladata a gyorsaság és erő fejlesztése <o
></o
>
volt, mivel ez a leggyorsabb mozgásokat tartalmazó rendszer a <o
></o
>
tigris családban. Egy nagynevű Choy Li Fut mester fejlesztette <o
></o
>
ki (Mot), és a tigrishez csatolta mivel a saját stílusától <o
></o
>
eltérő volt a struktúrája és a támadási stílusa.<o
></o
>
<o
> </o
>
Ugyan a láncot és korbácsot is használja néha, de fő fegyvere <o
></o
>
a leopárd ököl. Ezt úgy formálják, hogy ütni, felszántani vagy <o
></o
>
zúzni tudjanak vele, a kézfej sérülése nélkül; az anatómiailag <o
></o
>
gyenge pontokat támadja. Gyakori célpont a borda. A kéz hátát <o
></o
>
gyakran használja töréshez, míg a két első előretolt ujjal a <o
></o
>
szem támadja.<o
></o
>
<o
> </o
>
Az alábbi formákat mind megtaláljuk a leopárdban:<o
></o
>
1. Hó leopárd<o
></o
>
2. A leopárd hajnalban<o
></o
>
3. A leopárd kimutatja karmait<o
></o
>
4. Párduc<o
></o
>
<o
> </o
>
Az első a Tibeti Hó Leopárd rendszerből származik, ezt <o
></o
>
önkényesen csatolták a Leopárd stílushoz. A második tigris <o
></o
>
lábmunka és leopárd kéztechnikák keveréke. A Párduc a <o
></o
>
legmagasabb szintű forma, mely a leopárdra jellemző összes <o
></o
>
rúgást tartalmazza és a harmadik leopárd formát használja <o
></o
>
alapul.<o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
A Kígyó stílus (She quan)<o
></o
>
A kígyó a chi szimbóluma.<o
></o
>
<o
> </o
>
Nagyon kevés írott anyag áll rendelkezésünkre a kígyó <o
></o
>
stílusról, pedig ez alapító rendszere a tradicionális <o
></o
>
Shaolinnak és a családi stílusoknak is, ezen kívül beépültek <o
></o
>
egy sor szélsőséges iskolába is, mint például a Pa kua-ba és a <o
></o
>
Tai chi chuen-be. Valószínűleg azért fordítanak ilyen kevés <o
></o
>
figyelmet a stílusra, mert technikái igen elterjedtek a kínai <o
></o
>
rendszerek körében. A kígyó stílus elhelyezkedése a shaolin <o
></o
>
rendszerben jellemző középszerű természetére ( a tigris és a <o
></o
>
daru felett, de a sáska és a sárkány alatt). Az alatta lévő <o
></o
>
stílusoktól az különbözteti meg, hogy bevezeti a körkörös <o
></o
>
mozgást a támadásaiban és védekezéseiben. E mozgás megjelenése <o
></o
>
jelenti a magasabb szintű stílusba való átmenetet. A köröket a <o
></o
>
Taoizmusban megjelenő Yin-Yang jel dinamikájához lehet <o
></o
>
hasonlítani. A körkörös támadásokat (Yin) az egyenes vonalú <o
></o
>
ellentámadások (Yang) egészítik ki. Ugyanígy az egyenes <o
></o
>
támadásokat körkörössel lehet ellensúlyozni.<o
></o
>
<o
> </o
>
A kígyók körültekintő ragadozók, melyek régóta foglalkoztatják <o
></o
>
az embereket. Változatos természetük és vadásztechnikáik a <o
></o
>
stílusban is nagy hangsúlyt kapnak. A nagyobb egyedek <o
></o
>
összeroppantják prédájukat, vagy megfojtják azt, míg egyesek <o
></o
>
méregfogaikkal vadásznak. Sok kicsi színes kígyónak halálos a <o
></o
>
mérge, és a korai kínai emberek azt hitték, hogy a harapás <o
></o
>
által okozott gyors és titokzatos halál valamiféle varázslat. <o
></o
>
Ebbe a stílusba többek között a vipera és a kobra hatásos <o
></o
>
technikáit olvasztották be.<o
></o
>
<o
> </o
>
A kígyó stílust valószínűleg az első lejegyzett harcművészeti <o
></o
>
rendszerek között hozták létre. Az, hogy nagy hangsúlyt kap a <o
></o
>
gyenge, chi meridián menti pontok támadása arra utal, hogy már <o
></o
>
ismerték és kitapasztalták ezeket a meridiánokat és fontosabb <o
></o
>
akupresszúrás pontokat, hatásaikkal együtt. (Egyes szakértők <o
></o
>
azt mondják, hogy ezeket a meridiánokat a szúnyogcsípések <o
></o
>
segítségével térképezték fel. Ahol a leggyakrabban fordulnak <o
></o
>
elő ott található a meridián. A csípések így sokszor más <o
></o
>
helyen keltenek kellemetlen érzést, mint ahol vannak.)<o
></o
>
<o
> </o
>
A modern kígyó stílus valójában régi stílusok keveréke, melyek <o
></o
>
mára kihaltak, technikai változatossága azonban tükrözi mind a <o
></o
>
három régi rendszer jellemzőit: <o
></o
>
<o
> </o
>
A vipera megfélemlítő csapásokból állt, melyek képesek voltak <o
></o
>
komoly pszichológiai sérüléseket okozni, azzal, hogy <o
></o
>
vérveszteséget idéztek elő, de nem okoztak életveszélyes <o
></o
>
sérülést. Az ismertető jele a nyelvcsapás volt-két ujjal mért <o
></o
>
ütés, nagyrészt artériákra és vénákra. <o
></o
>
<o
> </o
>
A kobra, ezzel szemben, nem erőltette a jól felismerhető, <o
></o
>
mutatós technikákat, hanem nagyon komoly ütéseket mért az <o
></o
>
idegekre és akupresszúrás pontokra. Jellemző kéztartása a <o
></o
>
nyitott kéz volt, melynél a hüvelykujjat a tenyér alá <o
></o
>
hajtották a dinamikus feszültség megőrzése végett. <o
></o
>
<o
> </o
>
A piton ezeken kívül a leopárd öklöt is használta a pontos <o
></o
>
ütésekhez, és fogótechnikákat is tartalmazott. A <o
></o
>
kígyótechnikák két univerzális jellemzője, pontok támadása <o
></o
>
nyitott kézzel és a karok tekergő mozgása melyek elterelik a <o
></o
>
figyelmet a támadás vonaláról. Hasonló mozdulatok gyakran <o
></o
>
megfigyelhetők a Wing Chun-ban például a Bi Jee (3) formában, <o
></o
>
melyben a technikák nagy része kígyó eredetű.<o
></o
>
<o
> </o
>
A kígyó legtöbb gyakorlója felegyenesedő, mobil állást <o
></o
>
alkalmaz, és sokkal ritkábban használja a lóállást, mint <o
></o
>
legtöbb más stílus. A mobil állás könnyíti a robbanásszerű <o
></o
>
támadásokat és ellépéseket. Ráadásul a kígyók nem szeretik az <o
></o
>
'adok-kapok' játékot és nincsenek 'fej nélküli' támadásaik. <o
></o
>
Gyors, váltakozó kezes ütésekkel felpörgetik az ellenfelet, <o
></o
>
majd oldalra lépnek, visszatámadnak és beviszik az ütéseket. <o
></o
>
Vannak stíluson belüli eltérések, például egy Fukienben <o
></o
>
alakult kisebb irányzat a többivel ellentétben alacsony <o
></o
>
lábsöpréseket is alkalmaz (ezáltal kivételt képez a szabály <o
></o
>
alól, mely szerint söprések csak az északi stílusokra <o
></o
>
jellemzők).<o
></o
>
<o
> </o
>
A ragaszkodás az ártalmatlannak tűnő állásokhoz és <o
></o
>
robbanásszerű támadásokhoz, tette a kígyót ilyen félrevezetően <o
></o
>
egyszerűnek tűnő stílussá. Gyakorlóit arra tanítják, hogy egy <o
></o
>
pihenő pozícióból ugorjon át támadásba; nincsenek felkészülő <o
></o
>
állások, sem fenyegető mozdulatok. Ha megtámadják, a kígyó <o
></o
>
elhajol lebukik úgy, mint bárki más egészen addig, amíg meg <o
></o
>
nem lát egy nyitott támadási felületet. Az ütések ekkor <o
></o
>
gyorsan repülnek egymást követően, ugyan azt a nyílást támadva <o
></o
>
újra és újra. Ha az ellenfél ezek közül akár csak egyet is <o
></o
>
kivéd, a kígyó célpontot vált és folytatja a támadást. A <o
></o
>
rúgások alacsonyak és pattannak, célterületük a sípcsont, a <o
></o
>
térd és a lábfej.<o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
A Daru stílus (He quan)<o
></o
>
A daru az inakat jelképezi.<o
></o
>
<o
> </o
>
Fekete daru<o
></o
>
<o
> </o
>
"A darutól kecsességet és önkontrollt tanulunk". Ez a shaolin <o
></o
>
stílusok közül a második; története egészen a Hau dinasztia <o
></o
>
koráig vezethető vissza. Egy orvos, Dr Hua To, az egészség <o
></o
>
feljavítására kifejlesztett egy gyakorlat sorozatot, mely <o
></o
>
állat mozdulatokat utánzott, köztük egy madár mozgását is.<o
></o
>
Ez az egyszerű gyakorlatsor mára a fekete daru stílussá nőtte <o
></o
>
ki magát. A shaolin daru innen merítette kéztechnikáit. <o
></o
>
Rövidtávú boksz stílus, amely főleg magas emberekhez illik. <o
></o
>
Lényege az, hogy tartalmaz szorításokat és dobásokat, de <o
></o
>
eltörölte a kacifántos formákat, hogy az átlag emberek és a <o
></o
>
hadseregben szolgálók is tanulhassák.<o
></o
>
<o
> </o
>
A történelem szerint mozdulatai három stílustól származnak: <o
></o
>
egy ősi madár stílustól, a tigris stílustól és a kígyótól <o
></o
>
(csak a testmozgás). A gyakorlatok a jellemet és a lelkesedést <o
></o
>
voltak hivatottak fejleszteni. A stílus örökölte, és átvette a <o
></o
>
gólyaállást, jóval mielőtt a Fehér daru bemutatkozott volna <o
></o
>
Kínában.<o
></o
>
A shaolin létrehozott egy stílust, mely immár 60%-ban fehér <o
></o
>
darut tartalmazott és ezt az új stílust 20 formába rendezték. <o
></o
>
1968-ra ezek száma 8-ra csökkent, és mára csak 4 maradt fenn. <o
></o
>
Ezek: a bevezető gyakorlatok, az egyensúly gyakorlatok, és a <o
></o
>
fekete daru kombinált technikái.<o
></o
>
<o
> </o
>
A formák nevei:<o
></o
>
1. névtelen<o
></o
>
2. A daru elhagyja a mocsarat<o
></o
>
3. Szintetikus ökölforma<o
></o
>
4. Megóvni a négy angyalt<o
></o
>
<o
> </o
>
Fehér daru (Bai He quan)<o
></o
>
<o
> </o
>
Ez a stílus tibeti eredetű. A legendája egy öregemberről szól, <o
></o
>
aki naponta egy tó partján elmélkedett. Egy nap éppen egy <o
></o
>
gyönyörű fehér darut nézett, mikor az erdőből hirtelen egy <o
></o
>
gorilla rontott ki és a madár felé vágtatott. Az ember attól <o
></o
>
tartott, hogy a madárnak vége lesz amint a majom eléri, és <o
></o
>
igencsak elcsodálkozott amikor a daru könnyedén kitért a <o
></o
>
gorilla minden egyes támadása elől, sőt csőrével messziről <o
></o
>
le-lecsapott annak létfontosságú szerveire. Végül a támadó <o
></o
>
megunta a fájdalmas játékot és fejvesztve menekült vissza az <o
></o
>
erdőbe. Az öregember ettől fogva minden nap a daru <o
></o
>
cselekedetein meditált. Egy nap aztán, mikor két rabló támadt <o
></o
>
rá, ő gondolkodás nélkül legyőzte mind kettőt. Később <o
></o
>
átgondolta a küzdelem részleteit rájött, hogy ő csak a daru <o
></o
>
mozdulatait utánozta. Elhatározta, hogy megőrzi, és <o
></o
>
fejleszteni fogja újdonsült technikáit, melyekből később <o
></o
>
kialakult a fehér daru stílus. <o
></o
>
<o
> </o
>
A rendszer főbb jellemzői a széles, szárnycsapásszerű <o
></o
>
mozdulatok, magas rúgások és a 'daru csőre'. Ez utóbbi egy <o
></o
>
különleges kéztartás, melyet az ujjhegyek összeszorításával <o
></o
>
formálunk.<o
></o
>
<o
> </o
>
Igaz, a tradicionális változata meglehetősen előnytelen a <o
></o
>
modern életben, de az évezredeken át javított, módosított <o
></o
>
változata a legnagyobb, legkeresettebb iskolák egyike.<o
></o
>
<o
> </o
>
Filozófiájának elemzése: Ez a tibeti stílus valószínűleg a <o
></o
>
legrégebbi klasszikus stílus, a kígyón kívül, a Shaolin Chuen <o
></o
>
repertoárjában. Alapjába véve három iskolája létezik-a Hop <o
></o
>
Gar, a Mot Gar és a Pak Hok-de ezekben több a hasonlóság, mint <o
></o
>
a különbség. A sáskával ellentétben a daru egyenes úton jutott <o
></o
>
el ideáig lámai eredetétől, először Boddhidharmán, majd a <o
></o
>
Shaolin Templomon keresztül terjedt.<o
></o
>
<o
> </o
>
A darut általában belső stílusként szokták emlegetni, bár a <o
></o
>
kezdeti edzés fizikailag is rendkívül megerőltető. Rendkívül <o
></o
>
hatékony rendszer, és bár nehéz elsajátítani megerőltető <o
></o
>
követelményei miatt, egykor a császári testőrség is <o
></o
>
alkalmazta. Csak hat eredeti forma létezik, de a modern <o
></o
>
iskolák már számtalan variációt alkottak.<o
></o
>
<o
> </o
>
Küzdelmi filozófiája: Ezeknek az állatoknak a morfológiája nem <o
></o
>
alkalmas arra, hogy egy helyben állva megküzdjenek a <o
></o
>
ragadozókkal és győzedelmeskedjenek fölöttük. Ezért alakult ki <o
></o
>
az a jellegzetes kitéréses harcmodor, amely során a daru <o
></o
>
kimozdítja testét az egyenes támadás vonalából. A szárnyak <o
></o
>
elsősorban a támadások kivédésére szolgálnak, de fegyverként <o
></o
>
is megállják helyüket, ha gyorsan kinyitja őket a daru, sőt a <o
></o
>
rajtuk lévő hosszú karmok is ideálisak az ellentámadásra.<o
></o
>
<o
> </o
>
E stílus gyakorlója két alap kéztechnikát alkalmaz: a `daru <o
></o
>
csőrét´, melyet úgy formálunk, hogy mind a négy ujjunkat a <o
></o
>
hüvelykujjunk hegyéhez szorítjuk; ezzel pontokra támadhatunk, <o
></o
>
és a `daru szárnyát´, ami egy ujjal szántó technika. A nap <o
></o
>
ököl is gyakori kéztartás, de főleg a kezdők körében. Mikor a <o
></o
>
daru kitér a támadás elől, a törzse kifordul, hogy gyorsabban, <o
></o
>
erősebben tudjon csapást mérni ellenfelére, ezáltal a <o
></o
>
legkisebb érintéssel is fájdalmat okoz. A lábtechnikák szintén <o
></o
>
a kitérést, az elmozdulást segítik elő. Arra kényszerítik az <o
></o
>
ellenfelet, hogy kemény munkával kövesse a darut, akinek így <o
></o
>
lehetősége nyílik kifárasztania támadóját a határozott <o
></o
>
ellentámadás megkezdése előtt.<o
></o
>
<o
> </o
>
A daru szárnycsapásos technikái--melyek fel és lesöpréseikhez <o
></o
>
az egész kart igénybe veszik-nemcsak a támadó kezét vagy lábát <o
></o
>
hivatottak kimozdítani, hanem az egész testét. Ha megfelelően <o
></o
>
hajtják végre ezeket a technikákat, akkor kibillentik az <o
></o
>
ellenfelet az egyensúlyából, így az önkéntelenül felfed néhány <o
></o
>
támadható felületet.<o
></o
>
<o
> </o
>
A védésekből fogások, dobások, lökések és feltartóztatások <o
></o
>
alakulhatnak ki, de direkt visszatámadás is. A Fehér daru <o
></o
>
gyakorlói gyakran élő pajzsként bánnak ellenfeleikkel több <o
></o
>
támadó esetén, de még ilyenkor sem vesznek fel huzamosabb <o
></o
>
időre szilárd állást, állandóan ugrálnak, és soha nem <o
></o
>
korlátozzák saját mozgásszabadságukat.<o
></o
>
<o
> </o
>
A fehér daru lábmunkája legendás. A célterülete a fejtől <o
></o
>
egészen a lágyékig terjed. A lábfej alsó részével történő <o
></o
>
rúgások nagyon hatékonyak csakúgy, mint a szétzúzó taposások, <o
></o
>
melyeket rövidtávon nagy sebességgel hajtanak végre. A stílus <o
></o
>
filozófiájának része, hogy meg kell szerezni az irányítást az <o
></o
>
ellenfél felett, és csak a végső esetben bántani. <o
></o
>
<o
> </o
>
A stílus egy nagyrészt lakhatatlan tibeti és kínai régióban <o
></o
>
jött létre és innen terjedt tovább. A felkészítő edzés igaz, <o
></o
>
kíméletlen, a helyi lakosoknak nem volt olyan nehéz, mivel már <o
></o
>
hozzászoktak a körülményekhez; ők inkább arra törekedtek, hogy <o
></o
>
feleddzék izmaikat, mivel a hideg elleni vastag ruhákban nehéz <o
></o
>
volt mozogni. Itt a legkisebb összecsapás is komoly ügynek <o
></o
>
számított, mivel ha valaki eszméletét vesztette az a fagy <o
></o
>
áldozatává vált. A kitérések a csúszós talaj (jég), és a <o
></o
>
nagyméretű agresszorok miatt váltak fontossá. Az alacsony <o
></o
>
lábsöprések szintén jellemzőek a stílusra, mivel a földre vitt <o
></o
>
ellenfél csak nagyon nehezen tudtak felkelni (ruha, jég, <o
></o
>
szél). <o
></o
>
<o
> </o
>
Az oktatás filozófiája: A gyakorló formák a hosszú, laza <o
></o
>
mozdulatokat helyezik előtérbe, melyek maximalizálják a <o
></o
>
sebességet és chi áramlást. A végeredmény hármas hatás: <o
></o
>
Bármely beérkező erő teljes elkerülése, az ellenfél feletti <o
></o
>
hatalom megszerzése nagyobb sérülés nélkül, és a bénító vagy <o
></o
>
(ritkán) gyilkos pontok feletti teljes hatalom.<o
></o
>
<o
> </o
>
A stílus csak hat formát ismer el, de ezek közt van kemény, <o
></o
>
külső fizikumot fejlesztő, és puha, belső chi áramoltató forma <o
></o
>
is, ezért kitűnő fejlődési lehetőséget nyújt az egystílusos <o
></o
>
tanulóknak.<o
></o
>
<o
> </o
>
Formák:<o
></o
>
<o
> </o
>
A kezdők a `Fei hok sao kuen´-nel, avagy a `Repülő daru <o
></o
>
kézzel´ kezdenek. Ez majdnem teljes egészében kondicionáló <o
></o
>
gyakorlat, mely rengeteg mély és hosszú lóállást tartalmaz, és <o
></o
>
sok 90°-os szögből a testre mért ütést. Itt nagyon fontos a <o
></o
>
pontosság.<o
></o
>
<o
> </o
>
Az új gyakorló kezdhet a `Lau sing sao´ azaz a `Hulló csillag <o
></o
>
kéz´ formával is, amely az egy lábon állás gyakorlására és <o
></o
>
gyors kézmozdulatokkal való koordinálására fekteti a <o
></o
>
hangsúlyt. A rúgások használata ugyan visszafogottabb, mint a <o
></o
>
Repülő daruban, de az egyensúly fejlesztésére nagyszerű <o
></o
>
gyakorlat.<o
></o
>
Mire a tanuló elsajátítja e két forma valamelyikét, egyet lép <o
></o
>
felfelé a ranglétrán, nevezetesen a vakságot szimbolizáló <o
></o
>
fekete csíkról a piros csík szintjére, mely a napkelte <o
></o
>
jelképe. Most már kezdődhet a hosszú távú rúgások pontosítása, <o
></o
>
és a kitérő lábmunka elsajátítása. Az `Öt forma´ gyakorlatsor <o
></o
>
megtanítja a test megfelelő elhelyezkedését a támadás <o
></o
>
kivárásáig, és az állásváltást, mely után váratlan helyről <o
></o
>
indítható az ellentámadás. Valójában ez felkészíti a tanulót a <o
></o
>
több ellenféllel való küzdelemre és a chi fejlesztés <o
></o
>
kezdetére. Ekkor sárga csík, a fényesség, tulajdonosa lesz.<o
></o
>
<o
> </o
>
A `Pamut tű´ gyakorlat egy puha forma, mely sok daru alapú <o
></o
>
irányzatban használatos (pl.: hung gar). Arra tervezték, hogy <o
></o
>
megeddze az összes belső szervet és fokozza a chi energia <o
></o
>
áramlását. Olyan erőteljes és energia dús, hogy terápiás <o
></o
>
értéke magasabb, mint a Tai chi chuannak. A tanulónak több <o
></o
>
évig is eltarthat, amíg ezt elsajátítja, és utána égszínkék <o
></o
>
csík a jutalma.<o
></o
>
<o
> </o
>
A `Lau hon sao´ vagyis a `Buddha őrző kéz´ egy újabb külső <o
></o
>
forma, de ez már a stílus összes manőverét magába foglalja, <o
></o
>
ezért jól képzet, jó kondícióban levő egyént követel. Egyes <o
></o
>
részleteit kezdők is tanulják, de csak ebben az időben válnak <o
></o
>
mestereivé. <o
></o
>
<o
> </o
>
Ezt a `Dow raw sao´ magyarul `Kés kéz és láb´ forma követi. Ez <o
></o
>
a legfejlettebb belsőerős gyakorlatsor, ezért három szakaszban <o
></o
>
tanulják: az alap gyorsküzdelmi módszert egy hosszú meditációs <o
></o
>
módszer követi, majd végezetül egy szupergyors kondicionáló <o
></o
>
módszer kap helyet. Befejezése után a tanulóból igazi mester <o
></o
>
válik, aki immár ezüst csíkot hordhat.<o
></o
>
<o
> </o
>
Ezek a formák változatlanok mióta Dorawkitan megalkotta őket. <o
></o
>
Elemei sok más stílusban is felismerhetők. <o
></o
>
<o
> </o
>
A Fehér Daru Előrehaladása<o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
Más fontos stílusok<o
></o
>
<o
> </o
>
Shaolin Chung Hop Kuen<o
></o
>
Shaolin kombinációs kéztechnikák<o
></o
>
<o
> </o
>
A Shaolin Chung Hop Kuen ötvözi az északi és déli irányzat <o
></o
>
elemeit. Lábmunkája déli, kéztechnikái azonban északi <o
></o
>
eredetűek. <o
></o
>
Hét fő stílus elemeit használva fejlesztették ki:<o
></o
>
<o
> </o
>
Öt állat:<o
></o
>
1. Tigris<o
></o
>
2. Sárkány<o
></o
>
3. Északi daru<o
></o
>
4. Déli daru<o
></o
>
5. Pillangó<o
></o
>
Két ököl stílus:<o
></o
>
6. Lohan quan<o
></o
>
7. Choy li fut<o
></o
>
<o
> </o
>
A stílus gyakorlói először a Chung Hop Kuen nevű <o
></o
>
formagyakorlattal ismerkednek meg. Majd ennek összes <o
></o
>
technikáját párokba állva begyakorolják.<o
></o
>
<o
> </o
>
Az 1999-es magyarországi világbajnokság előtt, Sifu felkérte <o
></o
>
Shi Xing Hong mestert a Song Shan templomból, hogy készítse <o
></o
>
fel csapatát északi formákból és technikákból is.<o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
Az Északi Imádkozó Sáska stílus (Tong long quan)<o
></o
>
<o
> </o
>
Az imádkozó sáska kung fu (tong long chuan) viszonylag fiatal <o
></o
>
találmány a harcművészetek időmértéke szerint, hiszen csak a <o
></o
>
Ming dinasztia utolsó szakaszában fejlődött ki, Kína északi <o
></o
>
részén. A történet szerint egy Wang Lang nevű Ming patrióta <o
></o
>
fejlesztette ki 1600-as évek elején. <o
></o
>
<o
> </o
>
A shaolin szerzetesek híre egész Kínában elterjedt, ezért <o
></o
>
érthető, hogy a csodálók mellett megjelentek a kihívók is. <o
></o
>
Wang is ez utóbbiakhoz tartozott, ezért elhagyta shantungi <o
></o
>
otthonát és a honani shaolin templomhoz ment, hogy próbára <o
></o
>
tegye a szerzeteseket. A szerzetesek a legalacsonyabb rangú <o
></o
>
testvérüket állították ki ellene. Megküzdöttek, de a szerzetes <o
></o
>
gond nélkül legyőzte Wangot, pedig ő is jó harcosnak <o
></o
>
számított. A kihívó szégyenkezve elkullogott és bevette magát <o
></o
>
az erdőbe. Amint búslakodva sétált egyszer csak egy heves <o
></o
>
küzdelemre lett figyelmes egy sáska és egy kabóca között. A <o
></o
>
sáska ügyesen kitért nála jóval nagyobb ellenfele támadásai <o
></o
>
elől, majd oldalról csapott vissza villám gyorsan. Végül a <o
></o
>
sáska legyőzte a másik bogarat. Ez annyira megtetszett <o
></o
>
Wangnak, hogy elhatározta, magával viszi a sáskát és tanul <o
></o
>
tőle. Ezentúl az ő mozdulatait utánozva fog küzdeni. Sokáig <o
></o
>
figyelte a rovart, és alakítgatta, gyakorolta új technikáit, <o
></o
>
majd visszatért a templomhoz és újra kihívta a szerzetest. <o
></o
>
Ezúttal az új technikát alkalmazva harcolt, és sikerült <o
></o
>
legyőznie a fiatal papot. Azonban mikor egy mesterrel is <o
></o
>
megverekedett, vereséget szenvedett, ezért visszavonult az <o
></o
>
erdőbe és tovább tanulmányozta az állatát. Egészen addig <o
></o
>
gyakorolt, míg olyan gyors lett, és olyan átszellemülten <o
></o
>
tudott küzdeni, mint ha sáska lenne. Ekkor ismét visszatért a <o
></o
>
templomhoz, és ezúttal már a mestert is legyőzte.<o
></o
>
<o
> </o
>
A szerzetesek elismerték, hogy jobb náluk és megkérték, hogy <o
></o
>
maradjon egy ideig a templomban és tanítsa meg nekik a <o
></o
>
stílusát. Cserébe a papok összerakták a sáska lábmunkáját, <o
></o
>
amely egy másik stílusból, a fehér majomból származik. Így <o
></o
>
együtt alakították ki a félelmetes, de igen népszerű sáska <o
></o
>
stílust.<o
></o
>
<o
> </o
>
Jellemzői: minden északi ágazatára jellemző a `sáska horog´ <o
></o
>
kéztartás, amely a sáska karjának alakját utánozza. Ezt <o
></o
>
általában pontos támadásokra, és védésekre használják, de a <o
></o
>
haladó tanulók megtanulnak rázárni vele az ellenfél kezére, és <o
></o
>
megragadó vagy vezető technikákat alkalmazni (soha nem tartják <o
></o
>
hosszan fogva = ellenfél elveszti egyensúlyát). Gyakoriak még <o
></o
>
a kéztővel és könyökkel okozott izülettörések. <o
></o
>
<o
> </o
>
A legtisztább formában a honani shaolin templomban oktatják a <o
></o
>
sáskát (a templomon kívüli ágazatokban, formákban, az idő <o
></o
>
múlása és távolságok, valamint a újítások miatt különböző új <o
></o
>
technikák, sőt új jellemzők jöttek létre), mivel itt <o
></o
>
gyűjtöttek össze minden olyan anyagot ami elveszett volna az <o
></o
>
idők során (kint el is veszett). A formák száma korlátozott és <o
></o
>
nehézség szerinti sorrendbe vannak rakva:<o
></o
>
<o
> </o
>
1. Pattogó lépés9. Fehér gibbon ellopja a barackot<o
></o
>
2. Négyfelé futás, ütés lépés10. Szilvavirág ököl<o
></o
>
3. Keménység elkerülése11. Szilvavirág zuhanó ököl<o
></o
>
4. Tizennyolc ős12. Szilvavirág kéz<o
></o
>
5. Ütés és csapás13. Nagyon fontos ököl<o
></o
>
6. Lo Han tudomány14. Hat harmónia ököl<o
></o
>
7. Kis körkörös ököl15. Hét csillag ököl<o
></o
>
8. Fehér gibbon kijön a barlangból16. megszakító forma<o
></o
>
<o
> </o
>
A megszakító formát nemrég rakták össze a fizikai erő és <o
></o
>
kondíció növelésére.<o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
A Déli Imádkozó Sáska stílus (Tong long quan)<o
></o
>
<o
> </o
>
Titokzatos eredetű stílus, melyet állítólag a Hakka kínaiak <o
></o
>
fejlesztettek ki, mivel a többi Kwangsi tartománybeli népek <o
></o
>
kirekesztették őket és ezért nagy szükségük volt az <o
></o
>
önvédelemre. A stílus Lámai tanok elemeit tartalmazza, és <o
></o
>
szorosan kötődik a Yin/Yang filozófiához. Gyakorlói jól <o
></o
>
képzettek a Dim Mak-ban (nem feltűnő, halálos érintés <o
></o
>
technika) és a gyógyítási művészetekben. Két iskolája alakul <o
></o
>
ki, a Chen és a Chow, de ezek annyira hasonlóak, hogy még a <o
></o
>
módszerük neve is egyezik: Bambusz erdő.<o
></o
>
<o
> </o
>
A déli sáskában is használatos a `sáska horog´, de itt ezen <o
></o
>
kívül még rengeteg kéztartás (kivéve a zárt ököl) és technika <o
></o
>
létezik, melyek közül egyik sincs kiemelve. A sáska ököl is <o
></o
>
ezek közt található. Ez a leopárd ütés módosított változata, <o
></o
>
melynél az ütőerő egyetlen ujjon keresztül hat. Az állások <o
></o
>
mélyek és erősen a földhöz tapadnak. Sokszor látható a térd és <o
></o
>
a könyök használata, valamint az erőteljes, alacsony rúgások. <o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
A Majom stílus (Yuan quan)<o
></o
>
<o
> </o
>
Az önálló stílust az 1800-as években hozta létre egy Kau Sze <o
></o
>
nevű mester, azonban ismert tény, hogy a majom játékos <o
></o
>
mozgásának utánzása már sokkal előbb megjelent a shaolinban.<o
></o
>
<o
> </o
>
Kau Sze mester hagyományos taoista neveltetést kapott, amibe <o
></o
>
beletartozik a harcművészet oktatása is. Egy Pi Kua nevű, igen <o
></o
>
kemény külső stílust sajátított el, melyben a fő hangsúly a <o
></o
>
kézmunkán volt. A fiatal mester testőri és karaván kísérői <o
></o
>
munkákat vállalt el, melyek során gyakran hasznosítania <o
></o
>
kellett a harci technikákat, melyeket gyermekkorától fogva <o
></o
>
tanult. Egy alkalommal, mikor egy kis faluban pihentek meg, <o
></o
>
észrevette, hogy egy katona rátámad egy öregemberre. Kau Sze <o
></o
>
nem nézhette tétlenül az erőszakot, az öreg segítségére <o
></o
>
sietett. A küzdelem során megölt egy katonát, ezért bujkálni <o
></o
>
kényszerült. Egy ideig a Keng családnál (shaolin kung fu-t <o
></o
>
gyakoroltak) talált menedéket, és a fiukat elkezdte tanítani <o
></o
>
az általa gyakorlott stílusra. Egy nap kimerészkedett az <o
></o
>
utcára, elfogták és nyolc év börtönre ítélték. A börtönben <o
></o
>
sajátos riasztórendszer működött, tudniillik majmokkal volt <o
></o
>
teli az udvar és ezek rikácsoltak valahányszor mozgást <o
></o
>
észleltek. Egy nap Kau Sze mester zajongásra lett figyelmes. <o
></o
>
Történt ugyanis, hogy egy kobra betévedt az udvarra és az <o
></o
>
egyik majomnak szembe kellett szállni vele. A küzdelem a majom <o
></o
>
győzelmével végződött. Ezen felbuzdulva a mester elkezdte <o
></o
>
figyelni a majmok egymás közti csatáit, és feldolgozni a <o
></o
>
látottakat. Kidolgozott egy stílust, melynek alapja a játékos <o
></o
>
mozgás, ezen kívül rendkívül fontos jellemzője egy nagyon <o
></o
>
tudatos harcmodor, mégpedig a defenzív és offenzív küzdelem <o
></o
>
folyamatos váltakozása. Jellemzőik alapján csoportosította a <o
></o
>
majmok technikáit. Ezek alapján öt csoportot alkotott:<o
></o
>
<o
> </o
>
1. Kőmajom<o
></o
>
2. Famajom<o
></o
>
3. Részegmajom<o
></o
>
4. Félrevezető majom<o
></o
>
5. Majom lábujjhegyen<o
></o
>
<o
> </o
>
Miután kiszabadult a börtönből, visszament a Keng családhoz <o
></o
>
megköszönni segítségüket. Egy időre ottmaradt a családfő <o
></o
>
kérésére és a fiukkal együtt kidolgozták az új stílust. Később <o
></o
>
a shaolin `befogadta´ a stílust, és a shaolin majom <o
></o
>
technikákkal gazdagított stílus itt vált ismertté. A majom <o
></o
>
stílus alapja a játékos agresszivitás<o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
A Részeg stílus (Zui quan)<o
></o
>
<o
> </o
>
Ez a stílus a Majomból alakult ki. Az előbb említett majmok a <o
></o
>
fákról lehullott rothadó gyümölcsöket ették, és ezektől az <o
></o
>
alkohol befolyása alá kerültek. A részeg stílus lényege, hogy <o
></o
>
a támadót megtévessze, a dülöngéléssel és folytonos <o
></o
>
egyensúlyvesztéssel azt az illúziót keltve, hogy részeg és nem <o
></o
>
ura a mozdulatainak. Az ellenféllel elhiteti, hogy könnyű <o
></o
>
dolga lesz a küzdelem során. A támadások elől eldülöngélve <o
></o
>
elesve védekezik, majd pontos és gyors ellentámadásba lendül, <o
></o
>
miután újra visszatér a körkörös részeges mozgáshoz. A részeg <o
></o
>
kung fu mestere mindig körmozgást végezve halad és védekezik. <o
></o
>
Jellegzetes kéztartásával (mely a képen látható) képzeletbeli <o
></o
>
poharat tart.<o
></o
>
<o
> </o
>
Tipikus részeg kéztartás<o
></o
>
<o
> </o
>
Egyéb shaolin stílusok: Szív és értelem boksz (Xinyi quan); <o
></o
>
Cölöp kung fu (Mei Hua); Hét csillag (Qi Xing); Felbukó kutya <o
></o
>
(Di tang quan); Átütő kar (Tong bi quan); Vas kő (Jin tou <o
></o
>
quan); Nagy árvíz ököl (Da hong quan); Aranyharang (Jin zhong <o
></o
>
shi); Kutya (Gou quan); <o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
Az öt stílus röviden összefoglalva:<o
></o
>
<o
> </o
>
A százhetven technikai elemet öt stílus foglalja magába: <o
></o
>
sárkány, tigris, leopárd, kígyó és daru. Pai azt tanította, <o
></o
>
hogy az ember öt lényeges dologból áll: 1. szellemből, 2. <o
></o
>
csontból, 3. erőből, 4. chiből, 5. inakból. Ezeket a lényeges <o
></o
>
dolgokat összhangba kell hozni, és hatásos egységgé kell <o
></o
>
egybeolvasztani. Ezen belül meg kell teremteni a keménynek és <o
></o
>
a lágynak, belsőnek és külsőnek, lényegesnek és lényegtelennek <o
></o
>
a szintézisét.<o
></o
>
<o
> </o
>
A sárkány stílus a szellem művelését képviseli. Erőre itt <o
></o
>
nincs szükség. A chi a köldöktájékra összpontosul, a test <o
></o
>
pedig könnyed és eleven marad. A vállak legyenek egyensúlyban, <o
></o
>
az öt központ (a szív, a két tenyér és a két láb) szimmetrikus <o
></o
>
kapcsolatban álljon egymással. A mozgás a levegőben úszó <o
></o
>
sárkányéhoz hasonlatos, ami minden irányba képes mozogni.<o
></o
>
<o
> </o
>
A tigris stílus a csontokra ható gyakorlást képviseli. Légy <o
></o
>
erős, és tartsd a vállaidat és törzsedet szilárdan. Engedd, <o
></o
>
hogy a tested emelkedjen és süllyedjen, amikor chi-d kering, <o
></o
>
és tartsd nyitva a szemeidet. Ez a mozgás hasonló a dühös <o
></o
>
tigriséhez, amikor a fák közül kiugrik.<o
></o
>
<o
> </o
>
A leopárd stílus az erőt képviseli. Bár a leopárd nem néz ki <o
></o
>
olyan félelmetesnek mint a tigris, nagyobb erőkifejtésre <o
></o
>
képes. Mivel szeret ugrani, a törzse és az alsó végtagjai <o
></o
>
erősebbek, mint a tigrisé. Hajlítsd be az ujjaidat. Hogy <o
></o
>
majdnem ökölbe legyenek szorítva, légy erős és mély <o
></o
>
lovaglóállásból süllyeszd és emeld a testedet.<o
></o
>
<o
> </o
>
A kígyó stílus a chi kimunkálását példázza. Végezz egy nyugodt <o
></o
>
és ritmikus ki és belégzést. A kígyó chi-je egész testét <o
></o
>
elárasztja úgy, hogy amikor valamihez hozzáér, puhának tűnik, <o
></o
>
ami nélkülözi az erőt. Valójában azonnali erőkifejtésre képes, <o
></o
>
úgy, mint a legerősebb ember. A régi mondás szerint: "A <o
></o
>
legjobb acélt, mint kötelet lehet a cölöp köré tekerni". Ez <o
></o
>
példázza ezt a stílust. Az egész test állandó mozgásban van, <o
></o
>
lágy, de mégis erős, hajlékony, de mégis szilárd. A két ujjat <o
></o
>
úgy használják, mint a kígyó nyelvét.<o
></o
>
<o
> </o
>
A daru stílus az inak gyakorlását mutatja be. Az inak a <o
></o
>
lábakból erednek, de a szellem áthatol a testen. A vállakat <o
></o
>
mindig lazán kell tartani, és a lábak, kezek harmóniájára <o
></o
>
ügyelni kell. Az akaratnak nyugodtnak kell lennie, a tudat <o
></o
>
pedig a távolba irányul.<o
></o
>
<o
> </o
>
Az öt stílus elsajátítása szívós kitartást és állhatatosságot <o
></o
>
kíván, de ha sikerült, a test erőssé, a végtagok gyorsakká, a <o
></o
>
tekintet élessé válik, és a bátorság is megnő.<o
></o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
<o
> </o
>
A Shaolin Kung-fu sílusai:<o
></o
>
<o
> </o
>
A Shaolin Kung-fu három fő részből áll: pusztakezes <o
></o
>
formagyakorlatok és küzdelem, fegyveres formagyakorlatok és <o
></o
>
küzdelem és belsőerő, azaz Chi-kung.<o
></o
>
<o
> </o
>
1. Fegyverhasználat A Shaolin szerzeteseinek meg kellett <o
></o
>
tanulni a 18 kínai alapfegyver (hosszú bot, háromrészes bot, <o
></o
>
lándzsa, egyenes kard, széles kard, lánckorbács stb.) <o
></o
>
használatát, de emellett különleges fegyvereik is voltak (Da <o
></o
>
Mo botja, vasfurulya, acélvázas legyező stb.). A szerzetesek <o
></o
>
rendkívül jól ki tudták használni a természet adta <o
></o
>
lehetőségeket, így akár egy fapaddal is mesteri szinten meg <o
></o
>
tudták védeni magukat. Egy régi mondás szerint "A Shaolin <o
></o
>
legjobb fegyvere a mi éppen a keze ügyébe kerül."<o
></o
>
<o
> </o
>
2. Pusztakezes formagyakorlatok és küzdelem A Shaolin templom <o
></o
>
első gyakorlatának a "18 Lo Han kéz" (Söpa Lohan su) nevû <o
></o
>
formagyakorlatot tartják. Egyesek szerint ez még egészen <o
></o
>
Bodhidharmáig vezethető vissza, mások szerint azonban egy <o
></o
>
Senhszi tartományból származó bűnöző, Csiu Jüe hozta létre, <o
></o
>
aki saját technikáit ötvözte a templomban tanult módszerekkel. <o
></o
>
Ez a stílus több változatban ugyan, de ma is létezik.<o
></o
>
<o
> </o
>
A templom második stílusaként számon tartott "Fekete Daru" <o
></o
>
gyökerei egészen a Han-dinasztia idején élt Hua To-hoz <o
></o
>
vezethetők vissza. Ez az orvos kifejlesztett egy olyan <o
></o
>
gyakorlatsort az egészség megőrzésére, melyben állatok <o
></o
>
mozdulatait kellett utánozni. Az állatok között megtalálható <o
></o
>
volt egy madár is. Akkor a gyakorlat neve az "Öt Állat Játéka" <o
></o
>
volt; az állatok tigris, szarvas, medve, méh, madár. A Fekete <o
></o
>
Daru mai formájában adja a Shaolin daru kézzel végrehajtott <o
></o
>
formagyakorlatait, és mint közelharc jellegű technika <o
></o
>
magas harcosok számára előnyös.<o
></o
>
<o
> </o
>
Kialakulását tekintve talán a Tigris stílus (Hu Quan) <o
></o
>
nevezhető a legkönyörtelenebbnek. Egy tigris mozgását nem <o
></o
>
lehetett egy szalmaszállal piszkálva megfigyelni, mint egy <o
></o
>
sáskát, vagy egy tópartról elmélkedve nézni, mint a darut. Ezt <o
></o
>
a "fanatikus" szerzetesek a következőképpen oldották meg: <o
></o
>
Tízen elmentek az erdőbe, és kerestek egy tigrist. Kilenc <o
></o
>
szerzetes kilenc oldalról rajztáblával a kezében <o
></o
>
elhelyezkedett a tigris körül, egy pedig puszta kézzel <o
></o
>
megtámadta a 4-500 kg-os állatot. Ezekben a küzdelmekben, <o
></o
>
kevés kivételtől eltekintve, általában a tigris győzött. A <o
></o
>
Shaolin pap feláldozta életét, hogy társai megörökítsék a <o
></o
>
tigris mozgását, és a templomba visszatérve kidolgozhassanak <o
></o
>
egy agresszív, támadásra összpontosító stílust, a "Tigris <o
></o
>
Ököl" stílusát.<o
></o
>
<o
> </o
>
Talán a legmisztikusabb a "Fekete Sárkány Ököl" (Hei Long <o
></o
>
Quan) stílusa. A mitikus sárkányt úgy képzelik el, mint valami <o
></o
>
kígyóhoz hasonló szárnyas lényt. A kínai sárkány a földet és <o
></o
>
vizet jelképezi. A Mennyei Birodalom korában a császári család <o
></o
>
jelképe volt, és a "Menny fiát" gyakran "Sárkány király" (Lung <o
></o
>
Wang) néven is említették. A Shaolin kolostor Chan buddhistái <o
></o
>
úgy vélik, hogy ez a jót ígérő termtmény kozmikus <o
></o
>
megtestesítője, amely jelenti a megvilágosodott igazság <o
></o
>
pillanatnyi, múló vízióját, amelyet végül és pillanatra a Chan <o
></o
>
mester észrevesz. Ez a büszke védőistenség lett a Shaolin <o
></o
>
templomi bokszolás öt nagyobb ágazata közül az egyik <o
></o
>
szimbólum. Wu Mui a Shaolin szerzetesnője, aki a sárkány <o
></o
>
stílus kidolgozója, egyike volt a templom utolsó tagjainak, <o
></o
>
mikor először gyújtották fel, és pusztították el 1570-ben. A <o
></o
>
sárkány önvédelmi stílus később északi és déli rendszerre <o
></o
>
szakadt.<o
></o
>
<o
> </o
>
A Shaolin templomban az oktatás csúcsának az "Imádkozó sáska" <o
></o
>
(Tang Lang Quan) stílus számít. Ezt csak a legkiválóbb <o
></o
>
tanítványoknak tanították meg, és ez így van ma is. <o
></o
>
Általánosan elfogadott, hogy a stílus alapítója egy Wang Lang <o
></o
>
nevű mester volt 1600 körül. Wang elhagyta szülőföldjét, <o
></o
>
Shantung tartományt, hogy csiszolja Kung-fu tudását a Shaolin <o
></o
>
templomban. a templomban tartózkodása során, miközben folyton <o
></o
>
elégedetlenkedett saját tudásával, véletlenül szemtanúja volt <o
></o
>
egy imádkozó sáska és egy kabóca küzdelmének, amely a sáska <o
></o
>
győzelmét hozta. Wang azonnal magával vitte a rovart, és <o
></o
>
elkezdte tanulmányozni. Munkája során egybeforrasztotta a <o
></o
>
sáska mozgáskultúráját korábban megszerzett tudásával, mindezt <o
></o
>
ötvözte a majomstílus lábtechnikájával, megalapítva ezzel az <o
></o
>
északi Imádkozó Sáska stílust. Wang óriási hírnevet szerzett <o
></o
>
új stílusában elért sikerei miatt, és nemsokára legyőzhetetlen <o
></o
>
harcosként tartották számon. Később tanítványai közül néhányan <o
></o
>
jelezték, hogy némi változtatást vezettek be az eredeti <o
></o
>
stílusban. Wang utasította őket, hogy szerezzenek be egy saját <o
></o
>
sáskát, és stílusukat ezen állatok sajátosságairól nevezzék <o
></o
>
el. Az idők folyamán a következő iskolák jöttek létre: Hét <o
></o
>
Csillag, Szilvafa Virága, Jelzés nélküli, Jádeköves Gyűrű, <o
></o
>
Ying Yang. Minden északi Imádkozó Sáska iskola közös jegye a <o
></o
>
sáskahorog használata, azaz a kéz és a kézfej oly módon való <o
></o
>
tartása, hogy az egy sáska ízeltláb végződéséhez hasonlítson, <o
></o
>
és amely egyaránt használható támadásra és védekezésre. A <o
></o
>
stílus gyakorlottabb alkalmazói megtanultak segítségükkel <o
></o
>
ráakaszkodni ellenfelükre, hogy átvehessék a kezdeményezést. A <o
></o
>
sáska továbbá szereti az izületeket - főleg a könyököt - <o
></o
>
roncsolni támadásaival. Eredeti formájában az északi Imádkozó <o
></o
>
Sáska stílus, ahogy azt a Shaolin kolostorban tanították, <o
></o
>
tartalmazza az összes úgynevezett "családi stílust", melyeket <o
></o
>
a templomon kívül oktattak, kiegészítve a Chi gyakorlatsorral. <o
></o
>
Az Imádkozó Sáska stílus a mai napig a legkeményebb, <o
></o
>
legfélelmetesebb Shaolin Kung-fu stílus. A kínai hadsereg <o
></o
>
napjainkban is alkalmazza a Sáska templom harcos szerzeteseit <o
></o
>
egy-egy nehezebb akciója során.<o
></o
>
<o
> </o
>
3. Qi-Gong A Shaolin papok legyőzhetetlensége nemcsak <o
></o
>
tökéletes Kung-fu stílusuknak, és a rengeteg edzésnek <o
></o
>
köszönhető, hanem annak is, hogy a harcművészetek közül, csak <o
></o
>
a Shaolin templomban foglalkoznak a harcos szerzetesek ilyen <o
></o
>
mélyen a buddhizmus tanaival. Ez akkora lelki békét, <o
></o
>
megnyugvást ad nekik, ami valóban legyőzhetetlenné teszi őket. <o
></o
>
Emellett ők művelik ki legtökéletesebben belső energiájukat, a <o
></o
>
Qi-t. Legendák keringenek azokról a szerzetesekről, akik úgy <o
></o
>
futnak, hogy nem hagynak lábnyomot, sétálnak a falon, <o
></o
>
felakasztják magukat egy kötélre, és sértetlenek maradnak, <o
></o
>
autó halad át testükön, torkukkal kardot, lándzsát hajlítanak <o
></o
>
meg, vagy éppen lebegnek. Ezek a képességek tették a Shaolin <o
></o
>
harcos szerzeteseket világhírűvé és legyőzhetetlenné, mind a <o
></o
>
múltban, mind napjainkban.
Ugyan nem "küzdősport",de belefér.A rengeteg rohadt kis sárgaságért elnézést,fogalmam sincs,mit keresnek itt...