Götz László: Az ugor népnév színeváltozásáról
:444: Bizony, ennek az ugor névnek külön története van. Minden jel arra vall, hogy a vogulok, osztjákok azért kapták az ugor nevet, amely az oroszországi hun-bolgár, onogur-bolgár vagy bolgár-török népek megnevezésére szolgált, hogy így könnyebben be lehessen csempészni a köztudatba kizárólagos finnugor eredetük tézisét. Hangsúlyozzuk, ez nem egyszerű gyanú, hanem Hunfalvy és iskolája tudományos publikációiban pontról pontra nyomon követhető megállapítás. Hunfalvyék lépésről lépésre lopták bele az ugor nevet a finn nyelvcsaládba.
Eleinte úgy érveltek, hogy ezek az ugorok – akik alatt akkor még elsősorban a törökös kapcsolatú onogur-hunugur, ogur-ugor magyarokat értették (vö. a magyarok Ungar, hungar és ugri neveivel!) – mintegy nyelvi összekötő kapcsot képeznek a finn vagy urali és a török vagy altáji nyelvek között, az ural–altáji nyelvcsalád nagyobb keretein belül. Ebben az időben még kifejezetten az ugorok közé számították Jordanes hunugurjait és Theophylaktos európai álavarjait is, akik­nek igazi neve Theophylaktos szerint – ogor vagy ugor volt. (Hun­falvy: Magyarország ethnographiája, 41. par.) Ez az álláspont természe­tesen azok számára is teljes mértékben elfogadható volt, akik nem kizáró­lag az urali népek között keresték a magyarság eredetét, valamint nyel­vünk rokonságát, mert mint előbb Fiók Károlynál is láthattuk, a magyar nyelv szoros finn vagy uráli kapcsolatait a komoly kutatók közül senki sem tagadta, hanem éppen ebben az „ugor-magyar” nyelvcsoportban lát­ták az altáji-török és az urali-finn nyelvek közötti összekötő láncszemet.
A következő fokozatban az „ugor” nyelvek mindinkább az urali-finn nyelvcsalád felé tolódtak el, főleg „legközelebbi nyelvrokonaink”, a vo­gulok és osztjákok nyelvei alapján. Ugyanakkor a valódi ugor, azaz a hunugor, onogur, ogur népek lassanként kimaradoztak az „ugor nyelvek” fogalmából, és e kifejezéssel már csak a vogult, osztjákot és a magyart kezdték jelölni.
Végül – miután ez utóbbi nyelvekre az ugor megnevezés már általá­nossá és megszokottá vált – megkezdődött az altáji nyelvek fokozatos „el­távolodása” az uráli nyelvektől, mígnem eljutottunk a finnugrisztika mai álláspontjáig: az uráli és az altáji nyelvek rokonsága ugyan állítólag „nem bizonyítható”, de az uráli nyelvek egyik ágát máig is minden kétséget kizá­róan hunugur-onogur-bolgár-török népeket jelölő ugor néven nevezik.
Az ugor név valóságos történelmi jelentésére vonatkozólag utalunk Munkácsi Bernát Az 'ugor' népnevezet eredete </I>című értekezésére, ahol az összes eltérő forrásadatot összegyűjtötte. Ő is arra a következtetésre jutott, hogy az ugor vagy ogur népnév és változatai az egykorú for­rásokban minden esetben altáji, törökös népeket jelölnek.
Az ugor-kérdésnek azonban van egy másik oldala is.
Thúry cikkének ismertetésekor már érintettük ezt a témát, amely egyúttal kitűnő példája a kizárólagos finnugor szemlélet jellegzetes bizo­nyítási módszereinek is.
A Nesztor-krónikában, majd más orosz évkönyvekben többször elő­fordul a Jögra, Jugra, Jugria kifejezés, egy, a magas északon, vala­hol a Fehér-tenger és az Ob alsó folyása közötti térségben fekvő terület elnevezéseként. Majd a XVI. század első felében Herberstein báró, I. Fer­dinánd moszkvai követe „hallotta” Moszkvában, hogy a magyarok Jugriából vándoroltak Pannóniába. Ezt az adatot használta fel annak idején Schlözer a magyarok északi, finn-vogul származásának kimondá­sára. Azt állította, hogy a Jugra név azonos a magyarok külföldön elter­jedt hungar, Ungar, ungri, vengre nevével. Később követői, Zeuss, Büdinger, Rössler és Dümmler is szorgalmasan érveltek ezzel az egyeztetéssel. Tőlük került át Hunfalvy kelléktárába, és idővel egyik leg­kedvesebb vesszőparipájává vált. Nem is csodálkozhatunk ezen, mert amennyiben bizonyítható lett volna, ez lenne az egyetlen, legalább a kö­zépkorig visszavezethető forrásadat a magyarok északi származására. Amint azonban már Thúry egyértelműen kimutatta, a két kifejezésnek semmi köze sincs egymáshoz (l. fent). Ez azonban nem gátolta meg a finnugor szemléletű magyar történelem- és nyelvkutatást abban, hogy Zsirain keresztül egészen napjainkig (Hajdú Péter) újra elő ne ráncigálja ezt a Schlözer-féle ötletet.
Felettébb tanulságos ezt a görcsös igyekezetet és energiapazarlást, amelyet a teljesen valószínűtlen ugor–Jugra egyeztetésre fordítottak – és fordítanak – az olyasféle könnyed kézlegyintésekkel összehasonlíta­ni, amelyekkel történettudományunk például a Thúry által összegyűjtött harminchét VI. és XIII. század közötti forrást félresöpri, melyek mind hu­noknak nevezik az avarokat (A székelyek eredete). Annak ellenére, hogy az újabb külföldi kutatások idestova már 30 éve megállapították, hogy az avarok az Eftalita-hun Birodalomból származtak, tehát nagyon is sok kö­zük volt a hunokhoz – nem is beszélve egyik törzsük khunni, azaz hun nevéről.
Végezetül ismét hangsúlyozzuk: a vogulok, osztjákok ugor elneve­zése teljesen önkényes, félrevezető, sőt egyenesen hamisnak mondható terminológia.
</I>
... a hunugur népnévhez magunknak is lenne megjegyezniva­lónk. A hunugur név ugyanis a későbbi forrásokban főleg onogur vagy unugur alakban jelentkezik. Nyelvtudományunk megállapítása szerint viszont külföldön használatos hungar, Ungar nevünk az ono­gur népnévből származik, s – ezt mindig hangsúlyozottan hozzáteszik ­– „az égvilágon semmi köze sincs a hunok nevéhez”.
Nos, tekintve az onogur, unugur és hunugur nevek ugyanazon Pontusz–Kaukázus-vidéki népcsoportra alkalmazott váltakozó előfordu­lásait az egykorú forrásokban, valamint azt a körülményt, hogy Jordanesen kívül a bizánci írók is mind az onogurokat, mind a szabírokat ismételten kifejezetten hunoknak nevezik (pl. így: onogur-hunok vagy szabír-hunok), másrészt pedig a hunokat gyakran unni vagy ounnoi névvel illetik (azaz h nélkül!"), bizony édeskevés tárgyi alapot látunk er­re a kategorikus megkülönböztetésre ...
(Keleten kél a Nap; Püski, Bp., 1994, 277–80.)
)