Az Ego álma
Valaki vagyok. Van élettörténetem, vannak érzéseim, gondolataim, tetteim, én vagyok.
Formák vesznek körül. a formák tánca körül ölel és magával ragad.
Lassan rájövök, hogy egyik forma sem tartós, lassan szétporladnak, eltűnnek.
Egyedül vagyok. Keresem őt, aki nagyobb nálam, megment és célt ad.
Sokan jönnek hozzám, sok utat kínálnak, mely hozzá vezet.
Örömmel járom egyiket a másik után, de még mindig egyedül vagyok, a magányon kívül mást nem találok.
A formák közben járják körülöttem szirén táncukat, mindent ígérnek, újra magukkal csábítanak és végül itt álok üres kézzel.
Érzem tudattalanul, hogy mindez csak álom, hiábavalóság.
Érzem, lassan jön a halál, a legnagyobb ébresztő.
Érzem, hogy lefoszlik rólam a hús terhe, a vágyak tengere, a gondolkodás állandó mókuskereke.
Ami marad, az vagyok Én, a formamentes Tudat.
Felébredtem!
Mivel ez a felébredés nem a formában történt, ezért érzem, hogy a formák tánca újra magával ragad.
Vár rám egy újabb álom.
Az Ego álma