Fűben fában orvosság
- Téma inditó lackovar
- Kezdés dátuma
Nálunk nem található a medvehagyma, de nemrég kaptunk egy nagyobb adag levelet.
Többféle felhasználás után a maradékkal tejfölös túrót ízesítettünk. Mindenkinek ízlett a családban.
Elkészítése nagyon egyszerű. Tehéntúróhoz annyi tejfelt teszünk, hogy kenhető legyen, ízlés szerint sózzuk, fűszerezzük. (Egy fél kiló túróhoz kb. 1-1,5 dl tejfel, só és egy maréknyi medvehagyma levél apróra vágva volt nálunk az összeállítás.) Másnapra ért annyira össze, hogy igazán fínom lett. Friss, vagy pirítós kenyérre kenve ajánlom mindenkinek.
Szoktunk tejfeles túrót készíteni schnidlinggel (hagymafűvel), vagy vöröshagymával, fokhagymával, borsikával fűszerezve, de bármilyen fűszerezéssel készíthető, amit kedvel a család, fűszerezés nélkül is fínom, csak tejföl, túró, só.
Kínai metélőhagyma, Allium tuberosum
A hagymafélék közül ez is megérdemli a megemlékezést, talán nem ismerik annyian, de könnyű termeszteni.
Hasonlít a metélőhagymához, de íze fokhagymásabb. Magja a kereskedelemben kapható. A levele laposabb, mint a snidlingé és nem üreges. Nagyon finom és szép.
Magról remekül szaporítható.
Őshazája Kína és Japán, de ma már gyakorlatilag az egész földön termesztik. Gyógyhatása megegyezik a fokhagymáéval, de kevésbé igényes, Inkább a napos helyet kedveli, a gazdag és nedves talajt, de elég megbocsátó a kedvezőtlen körülményekhez. Elviseli az árnyékot és az erősebb fagyokat is. Nem csupán gyógyhatású leveleiért, gumójáért, virágrügyeiért és magjáért termesztik. (mi csak a levelét szoktok használni).
Gyógyhatásai
Az egész növény antibiotikus hatású, jól használható a candida, szalmonella, kolera baktériumok okozta fertőzések ellen. Vértisztító, csökkenti a vér koleszterinszintjét, gátolja a vérrögök kialakulását, mérsékli a trombózisveszélyt. Fertőtleníti, tisztítja a légutakat, köhögés, hörghurut, tbc esetén is hatásos. Újabb vizsgálatok szerint eredményesen alkalmazható ólommérgezés, cukorbetegség és egyes tumorok (pl. a prosztatarák) kezelésében.
Házi alkalmazása
Gyógyítás céljára az egész növényt fogyaszthatjuk nyersen, párolva vagy sülve. Vastartalmú és vitaminban gazdag levelei ételekre zölden szórva emésztésserkentő hatásúak, székrekedésben szenvedőknek különösen ajánlott. Pikáns ízű hosszú virágrügyei, édes illatú virágai szendvicsek, saláták ízesítésére vagy köretnek használhatók. Magjait elrágcsálva Kínában afrodiziákumként fogyasztják. Téli használatra alkoholban vagy olajban tartósítsuk.
Tbc, hörghurut, szamárköhögés elleni szirup: 3 tő levelét, virágját, hagymáját apróra vágjuk, 3 evőkanál mézzel, kevés vízzel néhány percig kis lángon forraljuk, 4-5 órán át érni hagyjuk, majd leszűrjük (vagy többet, az arányt megtartva). Naponta 3-4 teáskanálnyit fogyasztunk. (A gyógy szirupot fokhagymából, medvehagymából, téli hagymából és kígyóhagymából is elkészíthetjük.)
Kerti haszna: a szomszédságában lévő növényektől távol tartja a levéltetveket, gátolja a gombás fertőzéseket. Néhány csigára mérgező hatását kihasználva, csigainvázió ellen alkalmazhatjuk.
Gyorsan növő, terjedő tövű évelő, melyet 3-4 évente szét kell osztani.
Egyaránt otthonos a fűszerkertben, veteményesben, virágágyásban. Használható szegélynek ültetve.
Most, ahogy végignéztem a metélőhagyma (schnidling, snidling) felhasználhatóságáról, termesztéséről sem találtam levelet. Ha ráérek majd erről is írok.
A hagymafélék közül ez is megérdemli a megemlékezést, talán nem ismerik annyian, de könnyű termeszteni.
Hasonlít a metélőhagymához, de íze fokhagymásabb. Magja a kereskedelemben kapható. A levele laposabb, mint a snidlingé és nem üreges. Nagyon finom és szép.
Magról remekül szaporítható.
Őshazája Kína és Japán, de ma már gyakorlatilag az egész földön termesztik. Gyógyhatása megegyezik a fokhagymáéval, de kevésbé igényes, Inkább a napos helyet kedveli, a gazdag és nedves talajt, de elég megbocsátó a kedvezőtlen körülményekhez. Elviseli az árnyékot és az erősebb fagyokat is. Nem csupán gyógyhatású leveleiért, gumójáért, virágrügyeiért és magjáért termesztik. (mi csak a levelét szoktok használni).
Gyógyhatásai
Az egész növény antibiotikus hatású, jól használható a candida, szalmonella, kolera baktériumok okozta fertőzések ellen. Vértisztító, csökkenti a vér koleszterinszintjét, gátolja a vérrögök kialakulását, mérsékli a trombózisveszélyt. Fertőtleníti, tisztítja a légutakat, köhögés, hörghurut, tbc esetén is hatásos. Újabb vizsgálatok szerint eredményesen alkalmazható ólommérgezés, cukorbetegség és egyes tumorok (pl. a prosztatarák) kezelésében.
Házi alkalmazása
Gyógyítás céljára az egész növényt fogyaszthatjuk nyersen, párolva vagy sülve. Vastartalmú és vitaminban gazdag levelei ételekre zölden szórva emésztésserkentő hatásúak, székrekedésben szenvedőknek különösen ajánlott. Pikáns ízű hosszú virágrügyei, édes illatú virágai szendvicsek, saláták ízesítésére vagy köretnek használhatók. Magjait elrágcsálva Kínában afrodiziákumként fogyasztják. Téli használatra alkoholban vagy olajban tartósítsuk.
Tbc, hörghurut, szamárköhögés elleni szirup: 3 tő levelét, virágját, hagymáját apróra vágjuk, 3 evőkanál mézzel, kevés vízzel néhány percig kis lángon forraljuk, 4-5 órán át érni hagyjuk, majd leszűrjük (vagy többet, az arányt megtartva). Naponta 3-4 teáskanálnyit fogyasztunk. (A gyógy szirupot fokhagymából, medvehagymából, téli hagymából és kígyóhagymából is elkészíthetjük.)
Kerti haszna: a szomszédságában lévő növényektől távol tartja a levéltetveket, gátolja a gombás fertőzéseket. Néhány csigára mérgező hatását kihasználva, csigainvázió ellen alkalmazhatjuk.
Gyorsan növő, terjedő tövű évelő, melyet 3-4 évente szét kell osztani.
Egyaránt otthonos a fűszerkertben, veteményesben, virágágyásban. Használható szegélynek ültetve.
Most, ahogy végignéztem a metélőhagyma (schnidling, snidling) felhasználhatóságáról, termesztéséről sem találtam levelet. Ha ráérek majd erről is írok.
És aki allergiás rá, az is eheti?
Itt írja, hogy az allergia ellen is jó..
tiborlen76
Új tag
Köszönöm az információkat!
Metélőhagyma, pázsithagyma, hagymafű, schnidling, snidling, snittling. (Allium schoenoprasum L.)
A Földközi-tenger vidékéről származik. Magyarországon igen elterjedt és népszerű.
Két típusa van. Az egyik erőteljes növekedésű, és 60-70 cm magas levélzetet fejleszt. Nálunk általában a finomabb levelű típust termelik, amelynek vékony levelei csupán 20-30 cm magasságúak; sűrű állományban szinte egybefüggő gyepet képeznek.
Hidegtűrő növény. Magjai 3-4 °C-on csírázásnak indulnak, később 15-20 °C-on is gyorsan fejlődik: Levélzete kemény, száraz teleken károsodhat, de a növény ekkor sem pusztul ki. A hagymafélék közül a metélőhagyma tűri legjobban a hideget.
Kisebb árnyékban és gyenge fényben is termeszthető. A szélsőséges viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodik: tűző napon is jól termeszthető.
A metélőhagyma igen kevés helyet vesz igénybe. Nemcsak a veteményeskertben termelhetjük, hanem a kertnek jobban szem előtt levő helyein is. Így felhasználhatjuk például virágágyak szegélyezésére, de beültethetjük az évelőágyakba is, hiszen tavasztól őszig szép, üde zöld, és június elején csinos gömbvirágzatot is fejlesztenek, amelyben hosszan nyíló kékeslila virágok ülnek. Ha kíméletesen aratjuk, éveken át terjed, sarjadzik, magot is szór. Virágja is felhasználható ételekben. Az uborkaágyások mellett a gombás betegségek veszélyét csökkenti
Gazdag vitaminjai (magas a C-vitamin tartalma), vastartalma, és egyéb illóolajai folytán fogyasztása nagyon egészséges. Gyógyhatása enyhe antibiotikus, vírusölő, valamint emésztéssegítő, kedvező hatással van a vérkeringésre. Régóta ismert vértisztító és érelmeszesedést lassító hatása (csökkenti a vér koleszterinszintjét és a vérrögképződést). Újabban egyre többet foglalkoznak baktérium ölő hatásával, amelyet leggyorsabban a szájüregben és a garatban fejt ki, de bélbetegségek ellen is kiváló. A Földközi-tenger környékén, a skandináv országok lakóihoz hasonlóan, gyakran fogyasztanak hagymát betegségmegelőzés céljára. Étrendjükben nagyon fontos helyet foglal el a metélőhagyma, amelyet egész télen cserépben nevelnek az ablakban.
A finom lombozat elsősorban jó íze miatt kerül fogyasztásra. Nyersen hideg készítményekhez, de levesek ízesítésére is használják. Főzelék is készíthető belőle. Megfelelően vágva dekoratív hatású. Főleg a krumplit, babot, borsót, a húsleveseket, salátákat, sülteket, tojásételeket, szendvicseket, a túrót és a lágy sajtokat, valamint halételeket és mártásokat ízesítenek vele. Nem szabad hosszan főzni, mert akkor az íze és a zamata elillan, ha főtt ételben használjuk, csak a főzés végén tegyük bele. Pikáns íze miatt a diétás ételek egyik fontos fűszerezője, de egyben olcsó vitaminforrás is.
Télen is hajtathatjuk. A felszedett hagymát 6-12 cm-es méretű cserepekbe ültetjük sűrűn egymás mellé. Virágföldet használhatunk. A hagymákat mérsékelten öntözzük, meleg, világos (napfényes) helyre állítjuk. A lakásban, ablakok közelében, konyhában, verandán is eredményesen nevelhetjük, 12-15 cm-es levélméretnél vágjuk. A leveleket levágva újra hajtanak.
A Földközi-tenger vidékéről származik. Magyarországon igen elterjedt és népszerű.
Két típusa van. Az egyik erőteljes növekedésű, és 60-70 cm magas levélzetet fejleszt. Nálunk általában a finomabb levelű típust termelik, amelynek vékony levelei csupán 20-30 cm magasságúak; sűrű állományban szinte egybefüggő gyepet képeznek.
Hidegtűrő növény. Magjai 3-4 °C-on csírázásnak indulnak, később 15-20 °C-on is gyorsan fejlődik: Levélzete kemény, száraz teleken károsodhat, de a növény ekkor sem pusztul ki. A hagymafélék közül a metélőhagyma tűri legjobban a hideget.
Kisebb árnyékban és gyenge fényben is termeszthető. A szélsőséges viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodik: tűző napon is jól termeszthető.
A metélőhagyma igen kevés helyet vesz igénybe. Nemcsak a veteményeskertben termelhetjük, hanem a kertnek jobban szem előtt levő helyein is. Így felhasználhatjuk például virágágyak szegélyezésére, de beültethetjük az évelőágyakba is, hiszen tavasztól őszig szép, üde zöld, és június elején csinos gömbvirágzatot is fejlesztenek, amelyben hosszan nyíló kékeslila virágok ülnek. Ha kíméletesen aratjuk, éveken át terjed, sarjadzik, magot is szór. Virágja is felhasználható ételekben. Az uborkaágyások mellett a gombás betegségek veszélyét csökkenti
Gazdag vitaminjai (magas a C-vitamin tartalma), vastartalma, és egyéb illóolajai folytán fogyasztása nagyon egészséges. Gyógyhatása enyhe antibiotikus, vírusölő, valamint emésztéssegítő, kedvező hatással van a vérkeringésre. Régóta ismert vértisztító és érelmeszesedést lassító hatása (csökkenti a vér koleszterinszintjét és a vérrögképződést). Újabban egyre többet foglalkoznak baktérium ölő hatásával, amelyet leggyorsabban a szájüregben és a garatban fejt ki, de bélbetegségek ellen is kiváló. A Földközi-tenger környékén, a skandináv országok lakóihoz hasonlóan, gyakran fogyasztanak hagymát betegségmegelőzés céljára. Étrendjükben nagyon fontos helyet foglal el a metélőhagyma, amelyet egész télen cserépben nevelnek az ablakban.
A finom lombozat elsősorban jó íze miatt kerül fogyasztásra. Nyersen hideg készítményekhez, de levesek ízesítésére is használják. Főzelék is készíthető belőle. Megfelelően vágva dekoratív hatású. Főleg a krumplit, babot, borsót, a húsleveseket, salátákat, sülteket, tojásételeket, szendvicseket, a túrót és a lágy sajtokat, valamint halételeket és mártásokat ízesítenek vele. Nem szabad hosszan főzni, mert akkor az íze és a zamata elillan, ha főtt ételben használjuk, csak a főzés végén tegyük bele. Pikáns íze miatt a diétás ételek egyik fontos fűszerezője, de egyben olcsó vitaminforrás is.
Télen is hajtathatjuk. A felszedett hagymát 6-12 cm-es méretű cserepekbe ültetjük sűrűn egymás mellé. Virágföldet használhatunk. A hagymákat mérsékelten öntözzük, meleg, világos (napfényes) helyre állítjuk. A lakásban, ablakok közelében, konyhában, verandán is eredményesen nevelhetjük, 12-15 cm-es levélméretnél vágjuk. A leveleket levágva újra hajtanak.
Kedves fórumozók!
Köszönöm a sok információt! Vissza sem tudok olvasni ennyit, inkább kérdezek. Valakinek van bevált módszere ekcémára? Leginkább kézfejen található, berepedezik. Illetve egy ismerős kislánynak csupa seb a keze tőle. A diófalevélről hallottam, hogy jó. Esetleg valakinek van receptje, hogyan lehet kivonatot, krémet készíteni belőle?
Köszönöm!
Köszönöm a sok információt! Vissza sem tudok olvasni ennyit, inkább kérdezek. Valakinek van bevált módszere ekcémára? Leginkább kézfejen található, berepedezik. Illetve egy ismerős kislánynak csupa seb a keze tőle. A diófalevélről hallottam, hogy jó. Esetleg valakinek van receptje, hogyan lehet kivonatot, krémet készíteni belőle?
Köszönöm!
Szia!
Véleményem szerint ekcémára nem alkalmas a diólevél. Sőt!!!
Ugyan több szakember és fórum is javasolja a használatát, ennek ellenére mégis eltérő a véleményem. A diólevél nagyszerű külsőleg akkor, ha a bőrbetegséget baktérium, parazita, gomba, vírus okozza.
Ugyanis: valószínűleg az ekcéma kiválasztási betegség. Ami azt jelenti, hogy a szervezetben felhalmozódnak valamilyen méreganyagok és kikerülnek a bőrre is, ott okozva a problémát. A méreganyag felhalmozódásának számos oka lehet. Például: nem megfelelő bélműködés, alulműködő kiválasztószervek, környezeti terhelés stb.
Ekcémás betegeknél a legfontosabb az, hogy le kell csökkenteni a bevitt méreganyagokat, helyre kell állítani a kiválasztószervek és a bél megfelelő működését, ugyanakkor helyileg is kezelni kell az ekcémát. Fontos az hogy meg kell figyelni magunkon azt, hogy amikor felerősödik az ekcémás tünet, ez előtte lévő 24 órában mit ettünk, mit ittunk, ami az ekcémás bőrbetegséget felerősítette.
Ekcémás beteg kerülje a húst, húskészítményeket, a szintetikus élelmiszereket, a feldolgozott élelmiszereket. Egyen minél több friss, saját termesztésű vagy bio élelmiszert.
Pótoljuk a bélflórát!
Külsőleg és belsőleg is jó ekcémára az aloe vera.
Egyszerű, házilag készűlt krém receptet esetleg tudok adni, ha érdekel.
Véleményem szerint ekcémára nem alkalmas a diólevél. Sőt!!!
Ugyan több szakember és fórum is javasolja a használatát, ennek ellenére mégis eltérő a véleményem. A diólevél nagyszerű külsőleg akkor, ha a bőrbetegséget baktérium, parazita, gomba, vírus okozza.
Ugyanis: valószínűleg az ekcéma kiválasztási betegség. Ami azt jelenti, hogy a szervezetben felhalmozódnak valamilyen méreganyagok és kikerülnek a bőrre is, ott okozva a problémát. A méreganyag felhalmozódásának számos oka lehet. Például: nem megfelelő bélműködés, alulműködő kiválasztószervek, környezeti terhelés stb.
Ekcémás betegeknél a legfontosabb az, hogy le kell csökkenteni a bevitt méreganyagokat, helyre kell állítani a kiválasztószervek és a bél megfelelő működését, ugyanakkor helyileg is kezelni kell az ekcémát. Fontos az hogy meg kell figyelni magunkon azt, hogy amikor felerősödik az ekcémás tünet, ez előtte lévő 24 órában mit ettünk, mit ittunk, ami az ekcémás bőrbetegséget felerősítette.
Ekcémás beteg kerülje a húst, húskészítményeket, a szintetikus élelmiszereket, a feldolgozott élelmiszereket. Egyen minél több friss, saját termesztésű vagy bio élelmiszert.
Pótoljuk a bélflórát!
Külsőleg és belsőleg is jó ekcémára az aloe vera.
Egyszerű, házilag készűlt krém receptet esetleg tudok adni, ha érdekel.
Sziasztok,valaki elérhetővé tudná nekem tenni Feketené Bokor Katalin -Életreceptek ,Ételreceptek cimü könyvét,hálásan köszönöm a fáradozásaitokat. Minden jót mindenkinek,szép napot ,t79.
Sziasztok ,tudjátok-e ,hogy honnan lehet letölteni a KOMPLEMENTER MEDICINA cimű folyóiratokat ill. az IDEÁL ÉLETMÓDMAGAZINOKAT ,ha valaki tud valamit a hollétükről hálás lennék ,ha segitene.Mindenkinek további szép napot ,t79.
Sziasztok ,tudjátok-e ,hogy honnan lehet letölteni a KOMPLEMENTER MEDICINA cimű folyóiratokat ill. az IDEÁL ÉLETMÓDMAGAZINOKAT ,ha valaki tud valamit a hollétükről hálás lennék ,ha segitene.Mindenkinek további szép napot ,t79.
Szia!
Köszönöm a gyors választ. A diófalevelet nem próbáltam még, csak az ismerős kislány, neki bevált. Az aloéra én is gondoltam. Megköszönném, ha elküldenéd a krém receptet.
Serferi!
Elfelejtettem kérdezni, de látom, te húsmentes dolgokban is otthon vagy.
A 3 éves fiam nem akar húst enni (régebben sem akart). Akárhogy csinálom, kiszagolja, azt mondja büdös. Már kezdem elfogadni, biztos tud valamit. Tojást, tejet, sajtot eszik. Van valami tipped, mivel tudnám helyettesíteni a húst? Hiszen fejlődésben van még.
Köszönöm!
Szia!
Egy cikk a húsról:
A húsfogyasztás egészségügyi, morális és gazdasági hátrányai
Ez a cikksorozat, mint a címéből már sejthető, azt a kényes kérdést fogja boncolgatni, hogy miért is kell kizárni a húst az ember étrendjéből. A választ számos megközelítésben olvashatjátok, ez a bevezető rész csupán felsorolja a szempontokat, melyek a következő számokban részletesen ki lesznek fejtve.
A testi-fizikai szintű válaszok közül az első és legfontosabb, mely tulajdonképpen minden más tételt fölöslegessé tesz az, hogy az ember alapvetően növényevő és nem mindenevő, mint azt a legtöbben hiszik kis hazánkban. Néhány példát említve ezen állítás alátámasztásához: a bélcsatornánk hossza, a nyálunk összetétele és kémhatása, a fogaink típusa és elhelyezkedése, stb. mind a növényevőkhöz tesz hasonlatossá minket.
Az orvosi kutatások eredményeit is érdemes figyelembe venni. Az ADA (American Diethetic Association) felmérései igazolják, hogy nemcsak nem káros a húsmentes étrend, hanem egyenesen jobb egészséget eredményez. A vegetáriánusok körében sokkal ritkábban fordulnak elő szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, daganatos megbetegedések, mozgásszervi degeneratív betegségek, légzési elégtelenségek és az emésztőrendszer különböző betegségei. Ez a lista korántsem teljes, ezért álljon itt még néhány elgondolkodtató adat.
A húsban lévő zsír és fehérje együttesének legnagyobb veszélye, hogy elhízást és/vagy érelmeszesedést okoz. Tizenkét betegség kialakulásában döntő szerepet játszik a húsban lévő zsír pl. zsírmáj, szívelégtelenség, agyvérzés.
Az elfogyasztott húsban lévő fehérje teljes megemésztése több ok miatt is gátolt az emberi szervezetben. Az egyik ok az, hogy az elfogyasztott hús túl sok fehérjét tartalmaz, így a fehérjék egy része megrothad. Ráadásul az ember még azzal az előnnyel sem rendelkezik az ilyen helyzetek kivédésére, mint a ragadozók, akiknek rövidebb bélcsatornája lehetővé teszi, hogy a rothadás során keletkező méreganyagok gyorsan távozzanak a szervezetükből. Az emberben, hosszabb bélcsatornája miatt, hosszabb ideig rothad a többletfehérje, több méreganyag szabadul fel és sajnos több is szívódik fel, mint a ragadozó állatokban.
A vérkeringésbe több aminosav jut be a szükségesnél az elfogyasztott húsban lévő fehérjék megemésztése során. Ez túlterheli a májat és a vesét, a fő kiválasztó-rendszereinket. A szervezet ekkor a "helyettesítő kiválasztó szerveket" állítja munkába: a tüdőt és a bőrt. Különböző bőrkiütések, bőrfoltosodások illetve asztmatikus tünetek jelentkezhetnek ennek eredményeként.
A hús egyik bomlásterméke a húgysav. Ez olyan mennyiségben van a húsevő emberek szervezetében, hogy nem tud mind kiválasztódni, ezért egy idő után lerakódik pl. vesekő formájában vagy apró kristályokként az ízületek közé (ld. köszvény). A hús savas irányba tolja el a szervezet savbázis egyensúlyát. Ez a közeg megfelelő, "kényelmes és meleg fészket" jelent a baktériumok számára.
Az állatok a vágóhídon a mészárlás előtt rettenetes félelmet élnek át, mely számos méreganyag keletkezésével jár együtt. Ezek mind belekerülnek a húsba!
Ha az ételek biofoton ("napfényérték") tartalmát vizsgáljuk, arra a felismerésre juthatunk, hogy az élő, friss táplálék sokkal több biofotont tartalmaz, mint a halott. A hőkezelés, fagyasztás, stb. hatására az ételek biofoton értéke drasztikusan csökken. Az állatokat csupán halott formában szokták fogyasztani, míg a növények a földből való kihúzás, fáról, bokorról való leszedés után is élőek maradnak egy ideig. A tudósok visszaigazolták ezt. Kutatási eredményeik azt mutatják, hogy a magas biofoton tartalmú ételek az egészségesek.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a vegetáriánusok hosszabb és általában egészségesebb életet élnek, mint a húsevő társaik.
Térjünk át most egy másik nagy területre a psziché világába. A húsevés fizikális hatásai ki hatnak a húsevő ember lelki világára is. A fent említett savas környezet az idegrendszer károsodását okozza, ami hozzájárul ahhoz, hogy a húsevő ember általában sokkal szorongóbb, idegesebb, aggódóbb és agresszivitásra hajlamosabb. Csak egy bizonyítékot említek itt. A börtönkísérletek során, ahol vegetáriánus táplálkozást folytattak az önként jelentkezők, azt tapasztalták a kutatók, hogy ez utóbbi csoport tagjai, szemben a hagyományos táplálkozást folytató elítéltekkel, lényegesen kevésbé voltak agresszívebbek és a szabadon engedésük után kevesebben estek vissza a bűnözésbe.
Egy keveset az ember erkölcsi érzékéről is szót kell ejtenünk. Az emberek többsége számára egyértelműen vonzóbb egy érett alma látványa, mint egy véres húsdarabé. Gondoljatok bele, ha nektek kéne akár naponta elpusztítanotok egy másik élőlényt, aki érez, él és élni akar, akkor ennétek-e valaha húst. A konyhaművészet mindent elkövet, hogy az asztalra kerülő hús, minél kevésbé hasonlítson ahhoz a kedves, selymes bundájú, nagyfülű, folyton mozgó orrú nyuszihoz.
A húsevés gazdasági szempontból sem előnyös. Például a húsevés előállításához hat-tizenötször annyi mezőgazdasági terület kell, mint az ugyanannyi növényi fehérje előállításához, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a termőterület ma már nem igazán növelhető.
A környezetvédelmi megfontolások részben a gazdasági érdekekkel is egybeesnek, nem is beszélve az élőlények életfeltételeiről. Az erdőkből évente 17 millió hektárt (Ausztria nagyságú) irtanak ki legelőnek. Egyetlen kilogramm hús előállításához körülbelül 4000 liter víz kell, ennyit egy átlagos család egy hónap alatt használ el (mosásra, főzésre, fürdésre, stb.) összesen.
Végül egy csipetnyi kitekintés a világba. A vegetarianizmus nem mai találmány és divathóbort, mint sokan gondolják Nyugaton. A húsevést szinte minden vallási irányzat valamilyen mértékben korlátozta és korlátozza a mai napig. A különböző vallások ezoterikus irányzatai pedig szinte kivétel nélkül tiltották/tiltják a húsevést, mert a szellemi fejlődés előfeltételének tartják a tiszta életmódot.
Remélem, ez a kis ízelítő felkeltette az érdeklődéseteket és elgondolkoztok azon, hogy - csupán megszokásból - lehet-e olyan ételt fogyasztani, melyhez érző, tudatos lény megölésére van szükség.
Megjelent a Manifesztum 1. számában.Oldal 2 / 4
Az előzőekben megemlítettük a húsevés kérdésének néhány megközelítését. Most a biológiai, az orvosi antropológiai és a kémiai szempontokat fejtjük ki részletesen.
Biológia szempontok
Általános nézet hazánkban - az iskolában is azt tanítják -, hogy az ember mindenevő. Sokkal több bizonyíték létezik arra, hogy az ember növényevő, mivel testfelépítése, és működése a növényevők testfelépítéséhez és működéséhez hasonlít! Ha valakit a téma behatóbban érdekel, számos hagyományos biológiai vagy orvosi könyvben utána nézhet, az alábbi tényeknek. Itt csupán összegyűjtöttünk egy csokorra valót. Mindenkire rábízzuk, hogy levonja a következtetéseket.
Külső jegyek
1. A húsevőknek karmai vannak, mely a zsákmány megragadására és szétmarcangolására szolgál. Egy almát vagy egy reteklevelet nem kell ízekre szedni fogyasztás előtt, ezért a növényevőknek és természetesen az embernek sincsenek karmai (Darwin).
2. A húsevők lefetyelik a vizet, a növényevők többsége és az ember is issza.
3. A húsevők hőleadása részben a nyelven keresztül történik. A nagytestű növényevők nem tudják így leadni a hőt - bőrpórusaik vannak, és nagyrészt izzadás segítségével szabadulnak meg a felesleges hőtől. Az ember is bőrpórusokon át, izzadás útján adja le a felesleges hő nagy részét. A húsevő állatoknak nincsenek bőrpórusaik (Dr. W. Ganong).
Állkapocs, fogak és nyelv
1. A húsevők állkapcsa csupán fel-le képes mozogni mivel a tálálékot csak megragadják, de nem rágják meg igazán, hanem darabokban vagy egészben lenyelik. A növényevők és az ember állkapcsa oldalirányú mozgásra is képes, így tudják a növényi rostokat is megrágni (Dr. Szentágothai).
2. A húsevők éles, hegyes elülső fogakkal rendelkeznek, melyek a táplálék (hús) megragadására alkalmasak. A növényevőknek és az embereknek nincsenek éles, hegyes frontfogai, mivel táplálékukat nem megragadni, hanem szétrágni kell (lásd csipkebogyó).
3. A rágáshoz a növényevők és az ember hátsó, lapos örlőfogakat használnak, a húsevőknek erre nincsen szüksége, mert nem őrlik meg táplálékukat, így nincs is ilyen típusú foguk.
4. A szemfogak keresztmetszete is az ember növényevő mivoltára utal. A húsevők szemfoga kör keresztmetszetű (ez könnyebb behatolást tesz lehetővé a húsba), míg a növényevők és az ember szemfogának keresztmetszete háromszög alakú, nem húsevésre specializálódott (Dr. Szentágothai).
5. A húsevők érdes nyelve nagyon praktikus segítség húsdaradok kiszakítására, csontok megtisztítására. A növényevők és az ember nyelvének felülete sima, mely ezeket nem teszi lehetővé (Darwin).
Emésztés
1. A húsevők nyála erősen savas kémhatású, mivel a hús - vagyis a magas fehérjetartalmú táplálék - lebontására specializálódott. A növényevők és az ember nyála lúgos kémhatású. Ez a szénhidrátban gazdag táplálék előemésztéséhez megfelelő közeg (Dr. Fonyó Attila).
2. A növényevők nyálában található ptyalin enzim is ezt segíti elő, mely a húsevők nyálából hiányzik. A lúgos nyál egyáltalán nem alkalmas fehérjék lebontására (Dr. Fonyó Attila).
3. A növényevők, és normális körülmények között az ember is sokáig rágják az ételt, például egy kisgyermek fél órán keresztül is csócsál egy almát. Nagyok a nyálmirigyeik, hogy elegendő nyál termelődjön, ugyanis a növények előemésztéséhez sok nyál kell. A húsevőknek csupán kis nyálmirigyei vannak, hiszen alig rágnak, és emiatt kevesebb nyálra van szükségük.
4. A táplálék további útját tekintve vizsgáljuk meg a gyomor működését. A húsevők gyomrában erősen savas, vagyis magas sósavtartalmú gyomornedv termelődik. A hús, vagyis a magas fehérjetartalmú táplálékok emésztéséhez - a nyálról leírtaknak megfelelően - erősen savas környezet szükséges. A növényevők és az ember gyomorsava ötször kevesebb, mint a húsevőké, tehát egyértelműen nem fehérjedús táplálkozásra lett kitalálva (Dr. W. Ganong).
5. A bélrendszer hosszúsága a húsevő állatoknál a testhosszhoz képest rövid, mert a hús hasznosítható tápanyagai hamarabb lebonthatóak, kivonhatóak a táplálékból. Az ember és a növényevők bélcsatornája relatíve hosszabb, ami a növényi rostok jobb megemésztését teszi lehetővé. Ha viszont hús kerül bele, az emésztetlen húsfehérjék megrothadnak, és lassúbb távozás miatt több káros bomlástermék keletkezik és szívódik fel (Dr. Kelogg).
6. A húsevők bélfala simább, míg a növényevőké lényegesen bolyhosabb, nagyobb felszívódási felületet képezve. Az ember ebben is a növényevőkhöz hasonlít, mert bélfala lényegesen bolyhosabb, mint a húsevőké (Dr. W. Ganong).
7. A különböző megfigyelések szerint sem a húsevők, sem a növényevők vizelete nem tartalmaz nagy mennyiségű húgysavat. A vegetáriánus emberek vizelete is mentes a húgysavtól, míg a húst fogyasztók vizeletében sok húgysav mérhető. Valószínű, hogy az ember húgysavbontó képessége gyengébb, mint a húsevőké, mert a húsfogyasztás révén keletkező nagy mennyiségű húgysavtól a vesén keresztül próbál megszabadulni, míg a húsevő állatok könnyedén megbirkóznak a táplálékukból keletkező húgysavval. Az ember veséje a húgysavat csak részben képes kiválasztani, mivel nem húsevésre rendezkedett be - a maradék lerakódik a szervezetben (vesekő), vagy az ízületek között apró kristályok formájában (köszvény). Növényevő állatokon végzett kísérletek is ezt támasztják alá, melyek során húst kevertek az ételükbe. Mindegyik állat vizeletének húgysavszintje nagyságrendekkel megnőtt. A folyamatos húsadagolás hatására pedig különféle húgysavkristály lerakódások indultak be.
8. A növényevők epéje lúgos kémhatású, a húsevőké savas. Ez a savasság a különböző savas anyagcseretermékekkel függ össze, melyek a hús lebontásakor keletkeznek, és a máj kiválasztó munkája folytán jutnak az epébe. A savas kémhatás előnyös a húsevő bélrendszerében a sok fehérje lebontása miatt. A tisztán növényevő ember epéje lúgos kémhatású, míg a húsevőé savas. Ez a savasság viszont kárt tesz az ember bélfalában, fekélyeket okozhat, mivel a mi bélrendszerünk nem ehhez a kémhatáshoz alkalmazkodott (Dr. Bárdos György).
Anyatej
A húsevők teje magas, míg a növényevőké alacsony fehérjetartalmú. Az emberi anyatej is alacsony fehérjetartalmú.
Orvosi antropológiai megközelítés
Az orvosi antropológia többek közt azt vizsgálja, hogy egy adott nép milyen gyógyítási módszereket alkalmaz, milyen betegségek jellemzőek rá, és ezek milyen életmódbeli sajátosságokkal függnek össze. A megfigyelések szerint a növényi étrenden élő népek egészségesebbek, és magasabb az átlag életkoruk. A világon a legtöbb húst és fehérjét fogyasztó nép az eszkimó. Naponta 150-200 gramm állati eredetű fehérjét esznek meg. Az átlag életkoruk 30-35 év! Bár ehhez a korai halálhoz más tényezők is hozzájárulnak, mégis a húsfogyasztást kell a legfontosabbnak tartanunk, különösen azért, mert a Föld három helyén, ahol a legmagasabb az átlag életkor, egyáltalán nincs húsfogyasztás. A Pakisztánban élő hunza-törzs tagjainak átlag életkora 90 év, de sok egészséges 100 év feletti emberrel találkozhatunk. A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek. Nem figyelhetők meg náluk szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések (Dr. McGarrison).
"Itt az emberek egyáltalán nem esznek húst, cukrot és sót. Kenyerük félnyers, teljes szemből nyert süteményféle, fő táplálékuk pedig a gyümölcs, zöldség és méz." (Dr. Rosszkowszka).
A másik két nép közül az egyik Vilcabambában (Equador) él, a harmadik pedig a Kis-Kaukázusban. A National Geographic riportja szerint a hunzák napi energiabevitele 1900 kalória, napi fehérjebevitelük 40 gramm, napi zsírbevitelük 30 gramm. Ugyanezek az adatok Vilcabambában: 1200, 35 g, 15 g. A fehérje mindkét nép esetében kizárólag növényi eredetű. Az összehasonlítás kedvéért lássuk egy átlag amerikai napi fogyasztási adatait: 3300 kalória, 100 gramm fehérje, 150 gramm zsír. A világstatisztikák egyöntetűen azt mutatják, hogy a legtöbb húst fogyasztó nemzeteknél a leggyakoribb a rák, és egyéb degenerációs betegségek.
Kemikáliák
A húsban lényegesen több mérgező vegyszer található, mint a növényekben. Azok a kemikáliák, melyekkel a földet és a növényeket kezelik, fölhalmozódnak az állatok szervezetében. A húsevő ember az tápláléklánc végén található, ezért a hús elfogyasztásával együtt magához veszi az állatban (főként a zsírjában) elraktározódott rovarölő szereket, növényvédő szereket, műtrágyákat. A mérések szerint a hús tizenháromszor több növényvédő szert tartalmaz, mint maguk a növények. Iowa állami egyetemének kísérletei arra az eredményre jutottak, hogy az emberi szervezetben található DDT legnagyobb része húsból származik.
Az állatok számos kemikáliát kapnak életük során: étvágyfokozókat, antibiotikumokat (például penicillin), nyugtatókat (Xanax), hormoninjekciókat, mesterséges tápszereket, stb. Néhány kifejezetten veszélyes vegyület is lehet köztük, például: tetraciklin, cézium 137-tel fertőzött szennyvíziszap galacsin, radioaktív sugárzó hulladék, stb. Amerikában az évente gyártott antibiotikumok felét az állattenyésztésben használják fel. Az állatok felhízlalására gyakran találnak ki megdöbbentő ötleteket. Az USA középnyugati részén például néhány gazda mázsaszám etette cementporral marháit, hogy növeljék vágósúlyukat. Amikor a fogyasztói érdekvédelmi csoport panaszt tett, a megfelelő hatóság kivizsgálta az ügyet. Ennek álláspontja szerint semmi jele sincs annak, hogy némi elfogyasztott cementpornak bármi káros hatása is lenne, ezért addig nyugodtan lehet folytatni ezt a gyakorlatot, míg be nem bizonyosodik, hogy egészségre ártalmas. (A hatóságok más hasonló ügyeket is általában ilyen eredménnyel zárnak). Az állatokat sokszor saját ürülékükkel etetik pénzspórolás céljából. Ezek a módszerek hivatottak biztosítani az állat eladásakor az "elsőrendű minőséget". A húsevő ember ezeket az anyagokat elfogyasztja, és szervezetében még fel is halmozza. Az állatokba kerülő hormonok, melyek általában ösztrogének és pajzsmirigy hormonok, az emberekben golyvát, strumát, petefészek rákot okozhatnak. Érdemes megemlíteni néhány olyan vegyszert is, melyet húskészítmények előállítása során szokványosan használnak, például nátriumszulfátos, glaubersós oldatba merítik a húst, hogy az elvegye a romlott szagot, és a halott, szürke hús színét szép pirosra változtassa. A nátrium-szulfát lerakódik az ember izületeiben, és hasonlóan a húgysavhoz, ott kristályokat képez.
A húsevő anyák szervezetébe kerülő vegyszerek nem csak őket, hanem a tejükön keresztül a csecsemőjüket is károsítják. Dr. John Robbins felmérései szerint a húsevő anyák teje olyan magas koncentrációban tartalmaz növényvédő szereket, méreganyagokat, hogy hasonlóan szennyezett élelmiszert a szövetségi mezőgazdasági hatóság azonnal kivonna a forgalomból. Az orvosi reakció erre az eredményre az volt, hogy akkor az anyák ne szoptassák a gyermekeiket. Ahelyett, hogy a húsevéstől tiltanák el őket! A vegetáriánus anyák tejének legrosszabb értékei is sokkal jobbak voltak, mint a húsevő anyák legjobb értéke. Dr. Barbara Wallace kimutatta, hogy a vegetáriánus anyák teje annál tisztább, minél régebben élnek növényi étrenden.
Megjelent a Manifesztum 2. számában
Oldal 3 / 4
A húsevés számtalan veszélye közül ebben a számban néhány betegség vonatkozásában adunk részletesebb tájékoztatást. A hús káros hatásai közül kiemelkedik a magas koleszterintartalma miatt kialakuló érelmeszesedés. A növények és az állatok egyaránt tartalmaznak koleszterint. A koleszterin két fajtáját érdemes ismernünk: a HDL- és az LDL-koleszterint. A HDL koleszterin szállítja az LDL koleszterint. Ha nincs elég HDL a szervezetben, az LDL-hez képest, akkor az LDL koleszterin lerakódik az érfalakra. Ez abban az esetben következik be, amikor túl sok LDL-koleszterin tartalmú ételt fogyasztunk. Az állati eredetű ételek sok LDL-koleszterint tartalmaznak. A növényekben kevés LDL- és sok HDL-koleszterin van, ami védőfaktorként szolgál az érelmeszesedés ellen. (Dr. W. Donner). Az LDL-koleszterin lerakódása az érfalakra az érelmeszesedés első lépcsőfoka. A betegség második fázisában megindul az úgynevezett plakk-képződés, melynek során intenzív sejtburjánzás indul be. Ezek a sejtek sok koleszterint és kötőszövetes rostokat tartalmaznak. Ez utóbbira a betegség harmadik szakaszában kalcium- ionok rakódnak. Az erek elveszítik rugalmasságukat, és keresztmetszetük nagy mértékben csökken. Ezzel számos egyéb betegség kockázatát drasztikusan növelik, melyek közül a legfontosabbak: szívizom-elhalás (infarktus), agylágyulás, agyvérzés, végtagelhalás, trombózis, magas vérnyomás, epekő-képződés (Dr. Szollár L.). Az ischémiás szívbetegségek, köztük az infarktus első számú kockázati tényezőjének számít a magas koleszterinszint. A szívizom-infarktusban megbetegedettek mintegy 30%-a extrém magas vérzsírszinttel rendelkezik. Ma már közhelyszámba megy az a kijelentés, hogy kerüljük a zsíros ételeket. A több éven keresztül tartó vizsgálatok a világ különböző pontjain egyértelműen bizonyították, hogy a vér koleszterinszintjének (étrendi úton történő) csökkentése döntő mértékben csökkenti az ischémiás szívbetegségek gyakoriságát (Dr. Szollár L., Dr. J. Gainer, Dr. O. Lindahl stb.).
Az Amerikai Orvosi Társaság magazinja 1961-ben már kijelentette: "A vegetáriánus étrend 90-97%-ban segít megelőzni az ischémiás szívbetegségeket." Dr. U. D. Register leírta, hogy a húsfogyasztás teljes elhagyása gyakorlatilag nullára csökkentette a szívinfarktus kockázatát. A Harvard Egyetem tudósai vizsgálataik során megállapították, hogy a vegetáriánusok átlagos vérnyomása lényegesen alacsonyabb, mint a húsevőké. Az említett kutatások arra is rámutatnak, hogy még a "legszárazabbnak" tartott húsok is igen nagy mennyiségű zsírt tartalmaznak (kb. 30-40%-nyit).
Az epekövek képződésének 98%-ban a koleszterin az oka. A koleszterin ugyanis az epe útján választódik ki és hagyja el a szervezetet. Ha fokozott a vérzsír-kiválasztás, nő a kőképződés veszélye az epehólyagban, ahol az epe tárolódik ürülés előtt (Dr. Szollár L.).
Európa lakossága a szűkös táplálkozási viszonyok miatt tulajdonképpen trombózis- és szívinfarktus-védetté vált a II. világháború alatt, lévén zsírt és húst is alig fogyasztottak, ha fogyasztottak egyáltalán. A világháború kapcsán számos más betegségről is bebizonyosodott az, amit már korábban is sejteni lehetett, nevezetesen hogy köze van a húsfogyasztáshoz. Az egyik ezek közül a húgysav-lerakódásokkal kapcsolatos betegségek. Mint első számunkban már utaltunk rá, a hús magas fehérjetartalmú. A húsfehérje sejtmagfehérjéi pedig az emésztőnedvek hatására olyan vegyületekre bomlanak le, mint például a purin- és pirimidin-bázisok, vagy a foszforsav. A purin-bázisok alakulnak át aztán húgysavvá. A húsemésztés során keletkező nagy mennyiségű húgysav kiválasztására sem a májunk, sem a vesénk nem alkalmas. Emiatt a húgysav lerakódik az ízületek és inak közé (köszvény), az izmok közé (reuma), vagy az idegeknél (isiász). A köszvényes rohamot is a húsevés váltja ki! Az orvosok ezért tiltják el az ilyen beteget a hús, húsleves stb. fogyasztásától (Dr. Oláh A.).
Az előzőekben az ember növényevő mivoltára soroltunk érveket. Itt most egy újabb bizonyítékot említünk ennek az állításnak az alátámasztására: a húsevő állatok mája 10-15-ször több húgysavat képes hatástalanítani, mint a növényevőké. Az ember mája viszont szintén csak nagyon kis mennyiségű húgysav semlegesítésére alkalmas. Továbbá a húsevők májában található egy uricas nevű enzim, amelynek a feladata a húgysav lebontása. Az ember mája nem rendelkezik ezzel a vegyülettel (H. Diamond).
A húgysavas (urát) vesekő oka szintén lehet a fokozott mennyiségű húgysav-kiválasztás. Dr. W. G. Robertson egy bécsi vesekő-szimpóziumon elmondta, hogy Angliában az elmúlt 20 évben sokszorosára emelkedett a vesebetegek száma, a megnövekedett húsfogyasztásnak köszönhetően. Egy bonni kutatócsoport bebizonyította, hogy a vesekő-veszélyeztetett betegeknél gyakrabban alakult ki a betegség, amennyiben magas fehérjetartalmú ételeket fogyasztottak (Dr. E. Bien, Dr. C. Fredrick, Dr. S. Hazard, stb.).
A vér magas húgysavszintje egy eddig nem említett szervben, a szívben is komoly problémákat okazhat azáltal, hogy károsíthatja a szívbillentyűket. A húgysav miatt gyulladás keletkezik, amelynek következtében hegszövet alakul ki a szívbillentyűn. Emiatt a billentyű nem zár rendesen (nem rugalmas), ezért a vér arra megy, amerre neki tetszik. Ez jelentősen túlterheli a szívet, és szívmegnagyobbodást eredményez. A reumás szív- és a szívbelhártya-gyulladás gyakran következménye a sok hús fogyasztásának. (Dr. H. Bieler).
A purin- és pirimidinbázisok számos baktérium számára nélkülözhetetlen növekedésfokozó tényezők. Bármely heveny lázas fertőző betegség javulásához elengedhetelen az állati fehérje teljes kiiktatása az étrendből. (Dr. Oláh A.)
Szóljunk néhány szót a "fehérjemítoszról" is. Ez a felettébb különös történet a múlt században kezdődőtt, amikor elterjedt az a tévképzet, hogy az izommunka során fehérjét használunk el, hogy a fehérje az ember fő energiaforrása. Ez a nézet egy olyan patkánykísérlet nyomán vált ismertté, amit több mint egy évszázada végeztek, és azóta sokszorosan bebizonyosodott, hogy a szervezetünknek kevés fehérjére van szüksége normális működéséhez. Akkoriban a napi 120 gramm fehérjét tartották optimálisnak, amit a hasát szerető népesség és a húsipar örömmel el is fogadott. Csupán egy ajánlás szerepeljen itt figyelmeztetőül a valóságra. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) napi 40 gramm fehérje-fogyasztást javasol! Ez közel harmada az átlag amerikai által fogyasztott fehérjemennyiségnek! Ráadásul a WHO is bevallja, hogy "biztonsági ráhagyás" van ezen a számon, hiszen a legtöbb kutatás igazolta, hogy kevesebb mint napi 30 gramm fehérje is bőven elegendő (Dr. V. P. Dole, Dr. A. C. Guyton, Dr. D. M. Hegsted, Dr. A. Leaf, stb.) Dr. F. Straub kutatásai szerint már napi 18 gramm fehérje huzamosabb ideig tartó fogyasztása is elég ahhoz, hogy mellette a szervezet nitrogén- egyensúlya normális legyen. Számos önmagán kísérletező kutató - Silvén, Chitidén, Röse - megállapította, hogy tökéletes egészség tartható fenn napi 25-30 gramm fehérje fogyasztásakor. Dr. G. Satalova idegsebész egészséges, aktív életet él napi 20 gramm fehérjebevitel mellett. Ezen kísérlet eredményei már lassan egy évszázada ismertek, érdekes módon ezt mégsem tanítják az iskolákban, nem reklámozzák a médiában. Pedig az adatok bárki számára hozzáférhetőek! A század elején optimálisnak tartott nagy mennyiségű fehérje ténylegesen csak a vegyes étrend mellett kerül be szervezetünkbe. Számunkra azért fontosak a fent említett tények, mert a 30-40 grammnyi fehérje bevitele növényi étrend esetén is megtörténik. (Sőt a sok hüvelyes és szójaétel fogyasztásakor a vegetáriánusoknál is felléphet a fehérjemérgezés!)
A fehérjehiánytól mindenki retteg, hála a médiának és a húsiparnak. A fehérjetöbblet veszélyeiről szinte senki sem beszél, bár önmagában is nagyságrendekkel gyakoribb betegség és több betegség kialakulásáért felelős, mint a fehérjehiány. A civilizációs betegségek nagy része szoros összefüggésbe hozható a túlzott métékű fehérje - főként hús - fogyasztásával (Dr. H. Linkswiler, Dr. S. Margen és tsai, stb.).
Térjünk ki a fehérje "fontosságának" okaira. Az ember az emésztés során a fehérjéket aminosavakra bontja le, és ezekből építi fel a saját fehérjéit. (Erre még hivatkozást sem érdemes írnom, mert minden biológiakönyvben szerepel.) Nem a megevett fehérjét építi be tehát, hanem az aminosavakat, ezért minden alapot nélkülőz az a kijelentés, miszerint az állati fehérje azért lenne jobb, mert közelebb van szerkezetében az emberihez és ezért könnyebb beépíteni, felhasználni. A másik gyakran emlegetett "mese", hogy a növények nem teljes értékű fehérjét tartalmaznak, ezért rosszabb minőségűek. Ez a mítosz az esszenciális aminosavakra vezethető vissza. Nyolc aminosavról van szó, melyek azért esszenciálisak, mert a szervezet nem tudja őket előállítani - mindenképpen kívülről kell őket bevinni. A természet bölcs, minden élőlény ugyanazokból az aminosavakból épül fel, így a növényekben és az állatokban egyaránt megtalálhatóak az ember számára esszenciális aminosavak. Igaz, az állati fehérjék mind a nyolc aminosavat tartalmazzák, míg a növények általában nem az összeset. Azt a fehérjét hívja a természettudomány teljesértékűnek, amely az összes, az adott élőlény számára esszenciális aminosavval rendelkezik. A növények közül ilyen a kelbimbó, a sárgarépa, a kukorica, a karfiol, az uborka, a tök, a krumpli, a zöldborsó, az összes dióféle, a szezám- és napraforgómag, valamint a paradicsom fehérjéi. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyébként sem szükséges minden étkezés alkalmával a teljes értékű fehérje fogyasztása, de még naponta sem. "A test képes bármilyen aminosavhoz hozzájutni a saját közös használatú tartalékából, ha az egy adott étkezésből hiányzik is." - Dr. E. S. Nasset. Ezzel a témával egyébként számos kutató foglalkozott behatóan már az ötvenes évek elején (Dr. P. Bianchi és Dr. R. Hilf, Dr. H. Braun, Dr. H. N. Munro és társai stb.). Többszörösen bebizonyosodott, hogy az ember számára minden igényt kielégít és tökéletesen megfelel az állati fehérjétől teljesen mentes étrend! (Dr. M. Abdullah és társai, Dr. G. L. de Romana és társai, Dr.J. T. Dwyer és társai, Dr. J. M. Howe és társai, Dr. J. Knapp és társai, Dr. S. K. Kon és társai stb.) A fehérjetöbblet először is túlterheli az emésztőrendszert, a hús kisebbnagyobb (inkább nagyobb) része nem tud megemésztődni, ezért megrohad. A rothadás következtében a szervezet számára mérgező anyagok keletkeznek, melyek a véráramba kerülve számos betegség kialakulásáért felelősek. Ezt a folyamatot tovább erősíti a húsnak az a rossz tulajdonsága, hogy nagyon alacsony a rosttartalma, ezért az emésztetlen húsfehérje csak lassan ürül ki a belekből, tovább növelve a káros anyagok keletezésének és felszívódásának esélyeit. Mire a bűzös maradék eltávozik a szervezetből, egy csinos kis önmérgeződést okoztunk magunknak. A témához hozzátartozik az is, hogy a húst és általában a fehérjéket nem nyersen fogyasztja a bátor kísérletező. A fehérjék hőkezelés hatására kémiai szerkezetükben megváltoznak, denaturálódnak. A denaturált fehérjék emésztése tökéletlen, mert főzés hatására az aminosavakból törmelék marad, ami a szervezet számára használhatatlan. Minél tovább főzzük az állati fehérjét, annál több mérgező anyagcseretermék keletkezik, annál büdösebb a széklet, a vizelet annál több rohadásból származó bomlásterméket tartalmaz. Dr. Pottenger macskákon végzett kísérletei minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a hőkezelt állati fehérje megbetegít. Az állatokon jelentkező betegségek nagyon is emberiek voltak: fogínysorvadás, ízületi gyulladás, májzsugor, gyomorhurut stb. Azok a macskák, akik hőkezelt állati fehérjétől megbetegedtek, már soha nem nyerték vissza az egészségüket teljesen. Ezen kísérletek eredményei arra is rámutatnak, hogy még a húsevő állatok sem képesek megemészteni a főtt húst, pedig az ő szervezetük a húsevésre rendezkedett be. Hát még az ember, aki a gyenge gyomorsavával teljesen tehetetlenül áll a hőkezelt fehérje előtt!
Az emberben mindaz a fehérje, amely nem használódik fel elfogyott építőköveink pótlására, elbomlik, és mint azonnali energiaforrás szerepel. Ez azonban igen drága és rossz hatásfokú energiaforrás és a belőlük keletkezett salakanyagok kiürítése jelentős terheket ró a szervezetre. A fiziológiai építőszükséglet kielégítésén túli fehérjefogyasztást luxusfogyasztásnak nevezzük. Ez a fehérjetöbblet károsítja a májat és a vesét, és felborítja a test nitrogén- és sav-bázis egyensúlyát is (Dr. Beznák A., Dr. R. Walker és társai stb.).
A máj és a vese túlterheltségének egy-egy káros következményéről fentebb említést tettünk. A sav-bázis egyensúly felborulásával kapcsolatos betegségállapotokról majd a következő számunkban szólunk.
Az Amerikai Orvosi Társaság magazinja 1961-ben már kijelentette: "A vegetáriánus étrend 90-97%-ban segít megelőzni az ischémiás szívbetegségeket." Dr. U. D. Register leírta, hogy a húsfogyasztás teljes elhagyása gyakorlatilag nullára csökkentette a szívinfarktus kockázatát. A Harvard Egyetem tudósai vizsgálataik során megállapították, hogy a vegetáriánusok átlagos vérnyomása lényegesen alacsonyabb, mint a húsevőké. Az említett kutatások arra is rámutatnak, hogy még a "legszárazabbnak" tartott húsok is igen nagy mennyiségű zsírt tartalmaznak (kb. 30-40%-nyit).
Az epekövek képződésének 98%-ban a koleszterin az oka. A koleszterin ugyanis az epe útján választódik ki és hagyja el a szervezetet. Ha fokozott a vérzsír-kiválasztás, nő a kőképződés veszélye az epehólyagban, ahol az epe tárolódik ürülés előtt (Dr. Szollár L.).
Európa lakossága a szűkös táplálkozási viszonyok miatt tulajdonképpen trombózis- és szívinfarktus-védetté vált a II. világháború alatt, lévén zsírt és húst is alig fogyasztottak, ha fogyasztottak egyáltalán. A világháború kapcsán számos más betegségről is bebizonyosodott az, amit már korábban is sejteni lehetett, nevezetesen hogy köze van a húsfogyasztáshoz. Az egyik ezek közül a húgysav-lerakódásokkal kapcsolatos betegségek. Mint első számunkban már utaltunk rá, a hús magas fehérjetartalmú. A húsfehérje sejtmagfehérjéi pedig az emésztőnedvek hatására olyan vegyületekre bomlanak le, mint például a purin- és pirimidin-bázisok, vagy a foszforsav. A purin-bázisok alakulnak át aztán húgysavvá. A húsemésztés során keletkező nagy mennyiségű húgysav kiválasztására sem a májunk, sem a vesénk nem alkalmas. Emiatt a húgysav lerakódik az ízületek és inak közé (köszvény), az izmok közé (reuma), vagy az idegeknél (isiász). A köszvényes rohamot is a húsevés váltja ki! Az orvosok ezért tiltják el az ilyen beteget a hús, húsleves stb. fogyasztásától (Dr. Oláh A.).
Az előzőekben az ember növényevő mivoltára soroltunk érveket. Itt most egy újabb bizonyítékot említünk ennek az állításnak az alátámasztására: a húsevő állatok mája 10-15-ször több húgysavat képes hatástalanítani, mint a növényevőké. Az ember mája viszont szintén csak nagyon kis mennyiségű húgysav semlegesítésére alkalmas. Továbbá a húsevők májában található egy uricas nevű enzim, amelynek a feladata a húgysav lebontása. Az ember mája nem rendelkezik ezzel a vegyülettel (H. Diamond).
A húgysavas (urát) vesekő oka szintén lehet a fokozott mennyiségű húgysav-kiválasztás. Dr. W. G. Robertson egy bécsi vesekő-szimpóziumon elmondta, hogy Angliában az elmúlt 20 évben sokszorosára emelkedett a vesebetegek száma, a megnövekedett húsfogyasztásnak köszönhetően. Egy bonni kutatócsoport bebizonyította, hogy a vesekő-veszélyeztetett betegeknél gyakrabban alakult ki a betegség, amennyiben magas fehérjetartalmú ételeket fogyasztottak (Dr. E. Bien, Dr. C. Fredrick, Dr. S. Hazard, stb.).
A vér magas húgysavszintje egy eddig nem említett szervben, a szívben is komoly problémákat okazhat azáltal, hogy károsíthatja a szívbillentyűket. A húgysav miatt gyulladás keletkezik, amelynek következtében hegszövet alakul ki a szívbillentyűn. Emiatt a billentyű nem zár rendesen (nem rugalmas), ezért a vér arra megy, amerre neki tetszik. Ez jelentősen túlterheli a szívet, és szívmegnagyobbodást eredményez. A reumás szív- és a szívbelhártya-gyulladás gyakran következménye a sok hús fogyasztásának. (Dr. H. Bieler).
A purin- és pirimidinbázisok számos baktérium számára nélkülözhetetlen növekedésfokozó tényezők. Bármely heveny lázas fertőző betegség javulásához elengedhetelen az állati fehérje teljes kiiktatása az étrendből. (Dr. Oláh A.)
Szóljunk néhány szót a "fehérjemítoszról" is. Ez a felettébb különös történet a múlt században kezdődőtt, amikor elterjedt az a tévképzet, hogy az izommunka során fehérjét használunk el, hogy a fehérje az ember fő energiaforrása. Ez a nézet egy olyan patkánykísérlet nyomán vált ismertté, amit több mint egy évszázada végeztek, és azóta sokszorosan bebizonyosodott, hogy a szervezetünknek kevés fehérjére van szüksége normális működéséhez. Akkoriban a napi 120 gramm fehérjét tartották optimálisnak, amit a hasát szerető népesség és a húsipar örömmel el is fogadott. Csupán egy ajánlás szerepeljen itt figyelmeztetőül a valóságra. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) napi 40 gramm fehérje-fogyasztást javasol! Ez közel harmada az átlag amerikai által fogyasztott fehérjemennyiségnek! Ráadásul a WHO is bevallja, hogy "biztonsági ráhagyás" van ezen a számon, hiszen a legtöbb kutatás igazolta, hogy kevesebb mint napi 30 gramm fehérje is bőven elegendő (Dr. V. P. Dole, Dr. A. C. Guyton, Dr. D. M. Hegsted, Dr. A. Leaf, stb.) Dr. F. Straub kutatásai szerint már napi 18 gramm fehérje huzamosabb ideig tartó fogyasztása is elég ahhoz, hogy mellette a szervezet nitrogén- egyensúlya normális legyen. Számos önmagán kísérletező kutató - Silvén, Chitidén, Röse - megállapította, hogy tökéletes egészség tartható fenn napi 25-30 gramm fehérje fogyasztásakor. Dr. G. Satalova idegsebész egészséges, aktív életet él napi 20 gramm fehérjebevitel mellett. Ezen kísérlet eredményei már lassan egy évszázada ismertek, érdekes módon ezt mégsem tanítják az iskolákban, nem reklámozzák a médiában. Pedig az adatok bárki számára hozzáférhetőek! A század elején optimálisnak tartott nagy mennyiségű fehérje ténylegesen csak a vegyes étrend mellett kerül be szervezetünkbe. Számunkra azért fontosak a fent említett tények, mert a 30-40 grammnyi fehérje bevitele növényi étrend esetén is megtörténik. (Sőt a sok hüvelyes és szójaétel fogyasztásakor a vegetáriánusoknál is felléphet a fehérjemérgezés!)
A fehérjehiánytól mindenki retteg, hála a médiának és a húsiparnak. A fehérjetöbblet veszélyeiről szinte senki sem beszél, bár önmagában is nagyságrendekkel gyakoribb betegség és több betegség kialakulásáért felelős, mint a fehérjehiány. A civilizációs betegségek nagy része szoros összefüggésbe hozható a túlzott métékű fehérje - főként hús - fogyasztásával (Dr. H. Linkswiler, Dr. S. Margen és tsai, stb.).
Térjünk ki a fehérje "fontosságának" okaira. Az ember az emésztés során a fehérjéket aminosavakra bontja le, és ezekből építi fel a saját fehérjéit. (Erre még hivatkozást sem érdemes írnom, mert minden biológiakönyvben szerepel.) Nem a megevett fehérjét építi be tehát, hanem az aminosavakat, ezért minden alapot nélkülőz az a kijelentés, miszerint az állati fehérje azért lenne jobb, mert közelebb van szerkezetében az emberihez és ezért könnyebb beépíteni, felhasználni. A másik gyakran emlegetett "mese", hogy a növények nem teljes értékű fehérjét tartalmaznak, ezért rosszabb minőségűek. Ez a mítosz az esszenciális aminosavakra vezethető vissza. Nyolc aminosavról van szó, melyek azért esszenciálisak, mert a szervezet nem tudja őket előállítani - mindenképpen kívülről kell őket bevinni. A természet bölcs, minden élőlény ugyanazokból az aminosavakból épül fel, így a növényekben és az állatokban egyaránt megtalálhatóak az ember számára esszenciális aminosavak. Igaz, az állati fehérjék mind a nyolc aminosavat tartalmazzák, míg a növények általában nem az összeset. Azt a fehérjét hívja a természettudomány teljesértékűnek, amely az összes, az adott élőlény számára esszenciális aminosavval rendelkezik. A növények közül ilyen a kelbimbó, a sárgarépa, a kukorica, a karfiol, az uborka, a tök, a krumpli, a zöldborsó, az összes dióféle, a szezám- és napraforgómag, valamint a paradicsom fehérjéi. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyébként sem szükséges minden étkezés alkalmával a teljes értékű fehérje fogyasztása, de még naponta sem. "A test képes bármilyen aminosavhoz hozzájutni a saját közös használatú tartalékából, ha az egy adott étkezésből hiányzik is." - Dr. E. S. Nasset. Ezzel a témával egyébként számos kutató foglalkozott behatóan már az ötvenes évek elején (Dr. P. Bianchi és Dr. R. Hilf, Dr. H. Braun, Dr. H. N. Munro és társai stb.). Többszörösen bebizonyosodott, hogy az ember számára minden igényt kielégít és tökéletesen megfelel az állati fehérjétől teljesen mentes étrend! (Dr. M. Abdullah és társai, Dr. G. L. de Romana és társai, Dr.J. T. Dwyer és társai, Dr. J. M. Howe és társai, Dr. J. Knapp és társai, Dr. S. K. Kon és társai stb.) A fehérjetöbblet először is túlterheli az emésztőrendszert, a hús kisebbnagyobb (inkább nagyobb) része nem tud megemésztődni, ezért megrohad. A rothadás következtében a szervezet számára mérgező anyagok keletkeznek, melyek a véráramba kerülve számos betegség kialakulásáért felelősek. Ezt a folyamatot tovább erősíti a húsnak az a rossz tulajdonsága, hogy nagyon alacsony a rosttartalma, ezért az emésztetlen húsfehérje csak lassan ürül ki a belekből, tovább növelve a káros anyagok keletezésének és felszívódásának esélyeit. Mire a bűzös maradék eltávozik a szervezetből, egy csinos kis önmérgeződést okoztunk magunknak. A témához hozzátartozik az is, hogy a húst és általában a fehérjéket nem nyersen fogyasztja a bátor kísérletező. A fehérjék hőkezelés hatására kémiai szerkezetükben megváltoznak, denaturálódnak. A denaturált fehérjék emésztése tökéletlen, mert főzés hatására az aminosavakból törmelék marad, ami a szervezet számára használhatatlan. Minél tovább főzzük az állati fehérjét, annál több mérgező anyagcseretermék keletkezik, annál büdösebb a széklet, a vizelet annál több rohadásból származó bomlásterméket tartalmaz. Dr. Pottenger macskákon végzett kísérletei minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a hőkezelt állati fehérje megbetegít. Az állatokon jelentkező betegségek nagyon is emberiek voltak: fogínysorvadás, ízületi gyulladás, májzsugor, gyomorhurut stb. Azok a macskák, akik hőkezelt állati fehérjétől megbetegedtek, már soha nem nyerték vissza az egészségüket teljesen. Ezen kísérletek eredményei arra is rámutatnak, hogy még a húsevő állatok sem képesek megemészteni a főtt húst, pedig az ő szervezetük a húsevésre rendezkedett be. Hát még az ember, aki a gyenge gyomorsavával teljesen tehetetlenül áll a hőkezelt fehérje előtt!
Az emberben mindaz a fehérje, amely nem használódik fel elfogyott építőköveink pótlására, elbomlik, és mint azonnali energiaforrás szerepel. Ez azonban igen drága és rossz hatásfokú energiaforrás és a belőlük keletkezett salakanyagok kiürítése jelentős terheket ró a szervezetre. A fiziológiai építőszükséglet kielégítésén túli fehérjefogyasztást luxusfogyasztásnak nevezzük. Ez a fehérjetöbblet károsítja a májat és a vesét, és felborítja a test nitrogén- és sav-bázis egyensúlyát is (Dr. Beznák A., Dr. R. Walker és társai stb.).
A máj és a vese túlterheltségének egy-egy káros következményéről fentebb említést tettünk. A sav-bázis egyensúly felborulásával kapcsolatos betegségállapotokról majd a következő számunkban szólunk.
Megjelent a Manifesztum 3. számában.
Oldal 4 / 4
Sav-bázis egyensúly
A szervezet számára a sav-bázis egyensúly fenntartása életbe vágó feladat. Érzékeny szabályozó rendszer őrködik afelett, hogy testünk belső környezete megmaradjon az enyhén lúgos kémhatású helyzetben (pH=7,4). A táplálkozásunkban jelenlévő savképző és bázisképző élelmiszerek aránya és mennyisége befolyásolja a sav-bázis egyensúlyt. A szabályozásban szerepet játszik a légzés, a vesék kiválasztó működése, és olyan anyagok, melyek tompítani tudják akár a savas, akár a lúgos irányba való elmozdulást. A szervezetnek arra is lehetősége van, hogy elraktározza a sav-bázis egyensúlyt befolyásoló anyagcseretermékeket. Ha túlterheljük a szervezetünket túlzott mennyiségű savképző étel fogyasztásával (ez főként a hús és egyéb állati eredetű ételek), akkor "túl sok savas anyag rakódik le, és ezáltal a ma meglehetősen elterjedt anyagcsere-betegségek jelennek meg: a köszvény, a zsírvérűség, az elhízás és a cukorbetegség." (Dr. Volker zur Linden) A mai táplálkozási szokások irdatlan mennyiségű savképző ételt tartalmaznak. A bázikus többletet tartalmazó ételek az egészség fenntartásában játszanak szerepet. A savas többletet tartalmazó ételek savas irányba tolják el a pH-t, ezáltal számos betegség okozói.
Amennyiben az ember több savtöbbletet tartalmazó ételt fogyaszt huzamosabb ideig, a savak közömbösítese már komoly problémává válik a szervezet számára. Valószínűleg a fent említett szabályozó rendszerek egyike sem lesz képes eltüntetni a túlzott savmennyiséget. Ekkor következik be a túlsavasodás: az acidózis. Enyhébb acidózis jelei: fejfájás, gyengeség, fáradékonyság, bőrviszketés, nyugtalanság, álmatlanság, csökkent összpontosító- és gondolkodó képesség, izomrángások, lepedékes nyelv. (Dr. Oláh A.)
Az elsavasodás nagyon súlyos következménye a mészhiány. A felesleges savak közömbösítésére a fogakból, csontokból, szövetekből ásványi anyagokat von ki a szervezet. A következmény: csontritkulás, csonttörés, csontfájdalmak, fogromlás, sőt ideggyulladás és idegfájdalmak. A fertőző és gyulladásos betegségek is gyakoribbá válnak. (Dr. Günter)
Nem is olyan régen az orvostudomány még úgy vélekedett, hogy a fölös fehérjemennyiség a vesén keresztül kiürül. Mára bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. A fölösleges fehérje elraktározódik a testsejtekben, ezzel hatalmas károkat okozva a szövetekben. Az acidózis legfőbb okozója a szervezetben felhalomzodott fölös fehérje. A fehérje építőkövei az aminosavak. "Ha túl sok aminosav van jelen a testben, felborul a test sav-bázis egyensúlya, ez pedig rettenetes következményekkel járhat. " (Dr. Bieler)
"A menstruáció során is maró hatású vér ürül a normális helyett. Ha az ilyen helyettesítő kiválasztás során a savak igen magas koncentrációt érnek el, könnyen rákot okozhatnak." (Dr. Bieler)
Mozgásszervi betegségek
"A rendelkezésünkre álló statisztikai adatokat túlszárnyalva feltételezhetően minden második embernek van valamilyen reumatikus fájdalma, vagy reumás természetűnek tartható szervi, szöveti elváltozása." (Dr. Irányi J.)
"A felnőtt európai lakosság 45-50%-a szenved artrózis deformansban (idült degeneratív ízületi betegségben), melynek gyakorisága az életkorral egyre növekszik és a hatodik évtizedben eléri a 90%-ot." (Dr. Kajtár L.)
Magyarországon ma a körzeti orvosokat felkereső betegek mintegy harmadának reumatológiai panasza van.
A húsban és az egyéb állati eredetű táplálékokban bővelkedő étrend túlsavasodáshoz vezet, és ez a fő oka a reuma fellépésének, mert gyulladáshajlamot idéz elő, másrészt
kivonja a savasodást ellensúlyozni képes lúgos ásványi
sókat az ízületi tokból és porcokból, az izmokból
és a szalagokból. (Dr. Wearland)
Az előző részben említett húgysav savas kémhatása miatt a mostani témánkhoz is idekívánkozik. Az állati fehérje, a hús egyik bomlásterméke a húgysav, mivel kiválasztódni nem képes kristályos formában lerakódik az ízületek közé, a porcban stb... Ez az oka a gyulladásoknak és a fájdalmaknak, amivel a reumatikus betegségek együtt járnak. Ráadásul a savas kémhatás növeli a kristályképződést. A köszvényes betegek 98%-a túl sok húgysavat "tárol" a vérében és a szövetfolyadékában. A magas fehérjetartalmú étrend az összes reumatikus betegséget erősíti. Azokban az országokban, ahol magas a fehérje fogyasztás - főként a hús - leggyakoribb a rák, a köszvény, reuma és a szívbaj előfordulása. (Dr. Oláh A.)
A székrekedés hatása a pH egyensúlyra
A korábban már említett székrekedésre újra felhívnánk a figyelmet. A renyhe bélműködés és az idült székrekedés következtében a húsfehérjék 50%-át a vastagbélben tanyázó rothasztó baktériumok bontják le (magyarul a hús megrohad a belekben). Ez főként savas kémhatású anyagok keletkezéséhez vezet, melyek a reuma első számú okozóivá válnak. A rostszegény étrend - a hús rosttartalma szinte a nullával egyenlő - székrekedést idéz elő. Székrekedésnek számít, ha csupán 2-3 naponta van széklet, és renyhe bélműködésnek, ha csak napi egyszer. Egészséges bélműködés esetén a napi székelés száma megegyezik az étkezések számával!
Az emésztőrendszer helyes működéséhez elengedhetetlen egyfajta baktériumflóra jelenléte a vastagbélben. A túlzott állatifehérje-fogyasztás rothadásos folyamatokat idéz elő a bélben, ezért elszaporodnak a rothasztó mikróbák. A rothadás következtében keletkező bomlástermékek, melyekhez a mikróbákban létrejövő mérgek és anyagcseretermékek is csatlakoznak - nagyrészt savas kémhatásúak. Egy részük a széklettel ürül - a szag mindent elárul - a többi pedig felszívódik, és károsan hat, például a sav-bázis egyensúlyra. (Dr. Oláh A.) Ezek a bomlástermékek elsősorban az acidózist segítik elő, de más toxinhatást is jelentenek. Ennek tünetei a fejfájás, a szédülés, a puffadás, a hányinger, a rossz közérzet, szívdobogás, egészen a depresszióig fokozódó lehangoltság.
Nagyné Szili Zsuzsanna
Megjelent a Manifesztum 5. számában.
Ha a gyerek nem akar húst enni semmi baj, (bölcs ember lesz belőle). Pótolni esetleg a B vitaminokat kell.
Üdv:serferi
Ha a gyerek nem akar húst enni semmi baj, (bölcs ember lesz belőle). Pótolni esetleg a B vitaminokat kell.
Üdv:serferi
Másnaposság ellen az a legjobb gyógymód, ha megiszol egy pohár sört. Hidd el, befog válni.
krém házilag
Szia! Engem is érdekelne a krém, hálás lennék, ha elküldenéd, vagy közkinccsé tennéd! Köszönöm!
Szia! Engem is érdekelne a krém, hálás lennék, ha elküldenéd, vagy közkinccsé tennéd! Köszönöm!
Szia!
Felhívom a figyelmet arra, hogy a következő házilag elkészíthető krém egy zsíros éjszakai krém-alaprecept, alakítgassa mindenki a saját ízlése szerint.
Aloe vera krém
Hozzávalók:
- 30 g sheavaj
- 10 g aloe vera olaj
- 10 g búzacsíra olaj
- 1 kk. kukorica keményítő
-5 csepp levendula olaj
- 1 kapszula E vitamin
Elkészítés:
Vízfürdő feletti gőzben egy üvegtálban kíméletesen olvasszuk meg a shea vajat. Kapcsoljuk le a fűtését amikor megolvadt, és adjuk hozzá az olajokat és a keményítőt, majd keverjük jól össze.
Vegyük le a vízfürdőről és adjuk hozzá az E vitamint, így tovább eltartható lesz (szúrjuk ki a kapszulát nyomjuk ki belőle).
Végül adjuk hozzá a levendula olajat is. Alaposan keverjük el benne ezt is.
Ha nem sikerül az állaga, akkor melegítsük vissza és ismét vegyük le a fürdőről, és intenzív keverés közben hagyjuk visszahülni.
Rakjuk tégelybe, majd tegyük be a hűtőszekrénybe. Másnaptól használható.
A krém soha nem lesz olyan állagú, mint egy hidratáló krém, de ne is várjuk tőle. Ebben ugyanis nincs víz, mint a bolti krémekben, ahol sokszor ez a legnagyobb összetevő!!! De ennek a krémnek más a funkciója, hatóanyagokat tartalmaz. Nincsenek benne nedvesítő anyagok, vízmegkötő anyagok, puffasztó anyagok és egyéb jól eladható hókusz -pókuszok, amik hosszú távon inkább csak ártanak, de legalábbis nem érnek semmit.
A krémet elkészíthetjük aloe vera olaj helyett medvehagyma olajjal is:
70 g apróra vágott medvehagyma levelet és gyökeret
és 30 g apróra vágott petrezselyem zöldet-gyökeret felöntünk egy üveg edényben annyi extraszűz oliva olajjal, amennyi ellepi. Ezt két hétig a napon érleljuk, majd leszűrjük.
A medvehagyma olajjal készült krémet használhatjuk reumára, izületre.
Üdv:serferi
Felhívom a figyelmet arra, hogy a következő házilag elkészíthető krém egy zsíros éjszakai krém-alaprecept, alakítgassa mindenki a saját ízlése szerint.
Aloe vera krém
Hozzávalók:
- 30 g sheavaj
- 10 g aloe vera olaj
- 10 g búzacsíra olaj
- 1 kk. kukorica keményítő
-5 csepp levendula olaj
- 1 kapszula E vitamin
Elkészítés:
Vízfürdő feletti gőzben egy üvegtálban kíméletesen olvasszuk meg a shea vajat. Kapcsoljuk le a fűtését amikor megolvadt, és adjuk hozzá az olajokat és a keményítőt, majd keverjük jól össze.
Vegyük le a vízfürdőről és adjuk hozzá az E vitamint, így tovább eltartható lesz (szúrjuk ki a kapszulát nyomjuk ki belőle).
Végül adjuk hozzá a levendula olajat is. Alaposan keverjük el benne ezt is.
Ha nem sikerül az állaga, akkor melegítsük vissza és ismét vegyük le a fürdőről, és intenzív keverés közben hagyjuk visszahülni.
Rakjuk tégelybe, majd tegyük be a hűtőszekrénybe. Másnaptól használható.
A krém soha nem lesz olyan állagú, mint egy hidratáló krém, de ne is várjuk tőle. Ebben ugyanis nincs víz, mint a bolti krémekben, ahol sokszor ez a legnagyobb összetevő!!! De ennek a krémnek más a funkciója, hatóanyagokat tartalmaz. Nincsenek benne nedvesítő anyagok, vízmegkötő anyagok, puffasztó anyagok és egyéb jól eladható hókusz -pókuszok, amik hosszú távon inkább csak ártanak, de legalábbis nem érnek semmit.
A krémet elkészíthetjük aloe vera olaj helyett medvehagyma olajjal is:
70 g apróra vágott medvehagyma levelet és gyökeret
és 30 g apróra vágott petrezselyem zöldet-gyökeret felöntünk egy üveg edényben annyi extraszűz oliva olajjal, amennyi ellepi. Ezt két hétig a napon érleljuk, majd leszűrjük.
A medvehagyma olajjal készült krémet használhatjuk reumára, izületre.
Üdv:serferi
Hasonló témák
