Ember-kutya barátság

AGETIN

Állandó Tag
Állandó Tag
Amint azt a másik oldalon megírtam, nekem egy csodaszép japán palotakutyám van. Végtelenül okos, ragaszkodó, kész önálló személyiség. Ma van a szülinapja, és a barátaim, akik ismernek bennünket, ma gratuláltak neki, kapott mindenkitől egy baráti pacsit és apró kis ajándékokat (kislabdát, rágócsontot és ilyesmiket). Hiszem, hogy tudja ez a nap az övé, nagyon izgatottan szaladt minden vendéghez, aki ma érkezett hozzánk. Két felnőtt, diplomás fiam után teljesen a bolondjává váltam, annál is inkább mert valamikor még a férjemtől kaptam, aki sajnos meghalt. Nem tudom leírni, mennyire a szívemhez nőtt, Ő az összes titkom tudója, és bele sem akarok gondolni, mi lenne velem, ha Ő sem lenne. Aki szereti az állatokat (főképpen az ilyen kis kutyusokat), szívből kívánok mindenkinek egy ilyen kis barátot.
 

me.

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Bár én idézetet nem tudok, de az mindenképpen igaz, hogy az állatok (pl. a kutyák) sokszor "emberségesebbek", mint az emberek.
 

Napsugár30

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziaszatok!
Igazából örülök ennek a topicnak, mert én is egy nagyon boldog és remélem felelősségteljes kutyatulajdonos vagyok. Imádom a kutyusomat. Két éve kaptam a családomtól: este 10 órakor beállított a hugom és a pulcsijában ott bújkált ez a haszontalan kis fekete gombóc... először megijedtem, mert hát...hogyan fogom én nevelni, etetni stb. De aztán csak megbarátkoztunk... nagyon nagyon. Bár rám nem hallgat, mert elkapattam kicsit...nagyon :), de azért néha, néha szót fogad. Ő az úr a háznál. Nagyon aranyos és valóban azt mondom én is, hogy senki nem ér fel az Ő hűségével. Érzi, ha rossz kedvem van és próbál vigasztalni. Ha sírok, akkor lenyaldossa a könnyeimet (bár lehet azért mert kicsit sós és ízlik neki). Nagyon édes és valóban azt tudom javasolni, hogy aki egy kicsit is egyedül érzi magát ebben a rohanó világban, kérjen egy kiskutyát és meglátja egyből másképp nézi a világot. Rengeteg szomorú szemű kóbor kutyust látok nap, mint nap, legszívesebben hazavinném őket, de mivel kicsi a lakás, ezért nem tehetem... de úgy gondolom megérdemelnék a szeretetet, mert Ők sokkal, de sokkal többet tudnak adni, mint bármelyik ember...
Bennük nem csalódsz soha...
 

tegnap

Állandó Tag
Állandó Tag
vau

Minket a kutyánk választott ki, pedig nem is őt akartuk magunkkal vinni, de ő bemászott a kocsinkba és nem akart kijönni. Az ölemből pedig nem mozdult, míg el nem vittük.:p
 

Annie22

Állandó Tag
Állandó Tag
nekem egy shitzu keverékem van, és hát őszintén, én is elkényeztettem egy kicsit...de amennyi örömöt okoz nekünk az elmondhatatlan....igaz egyéniség :)
mindenkinek csak ajánlani tudom a kutyatartást.
 

Adriennke24

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem van egy kutyusom és nagyon sokat tanultam tőle.

Van úgy hogy egy kutya vagy bármely más állat mutatja meg az igazi értékeket az életben.
 

bolyhoska291

Állandó Tag
Állandó Tag
"A kutya nemesebb lény, mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a leg irigylésre méltóbb tulajdonsága, amit az ember soha nem tudhat magáénak."
 

eszter7432

Állandó Tag
Állandó Tag
Beteg embereken szoktak állatokkal segíteni (persze egy bizonyos fokig). Mert például az állandó szomorúságon segít, ha ott van egy kis szőrös állat, akit simogatni kell és megvédeni. :)
 

Qeem an

Állandó Tag
Állandó Tag
A kutya tényleg az ember leg jobb barátja,nekem volt egy németjuhász kutyám, de sajnos megöregedett és elpusztult.Még 6-év távollét után is megismert és örömében szükölve fogadott.Viszont ha az ember a problémáit akarja megosztani mással ahoz egy másik emberre van szüksége.De szük sége van a kutyájára is mert azonnal jelzi ha idegenek járnak a házkörül.
 

Erona

Állandó Tag
Állandó Tag
"Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?"
 

Lizy05

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok,
ahogy láttam a topic címet, rögtön sok szép emlék jutott eszembe. Úgy gondoltam, ha már ember-kutya barátságáról van szó, leírom a saját kis történetünket.
Itthon nem engedték, hogy két kutyánk legyen, így kb. 5 évet kellett várnom, mire megkaphattam a saját kutyámat, egy nagyon kedves, nagyon szép labrador kutyát. Bíborka egy ún. jelzőkutya, én pedig egy aliglátó lány vagyok. 2009 áprilisában került hozzám, és azóta nagyon-nagyon sok minden megváltozott körülöttem. Előtte pl. sosem voltam egyedül idegen helyeken, de még olyan helyen sem, ahol már korábban jártam, de nem voltam benne biztos, hogy pontosan hogyan kell oda eljutni, mert nem voltam elég bátor hozzá, és nem mertem volna semmit megkérdezni az emberektől, viszont mióta Bíborka velem van, azóta rengeteg ismeretlen helyen voltunk már együtt, emlékszem, az első olyan utunkon ahol ismeretlen helyre kellett menni, csak pár metrómegállónyit kellett mennünk egy átszállással. Szóval így visszagondolva egyáltalán nem nagy dolog, de emlékszem, hogy akkor mennyire büszke voltam mindkettőnkre, és mennyire örültem, hogy sikerült. Két éve viszont meg sem lehet állítani, akárhova kell menni elmegyünk, ketten. Nem félek már egyáltalán, megkérdezek akármit, sőt, szívesen teszem. Az utcán is nagyon kedvesek az emberek, sokszor odajönnek simogatni, beszélgetni, kérdezősködni, de van, hogy csak megjegyzik, hogy de szép, és okos kutya. Ezt is imádom. Annyira jó egy ilyen együtt töltött nap után hazajönni. Rengeteget ad ez is. A faluban is nagyon kedvesek az emberek, köszönnek, és rengeteg embert megismertem már amióta kutyázom. Együtt megyünk szinte mindenhova. Rengeteget mászkálok azóta, szinte nincs olyan nap, hogy ne mennénk el valahova, legalább sétálni csak úgy, együtt.
Csodálatos állatok a kutyák, a legszebb ajándék, amit kaphattam az élettől, az az, hogy enyém lehet egy ilyen csoda.
 

majuli

Állandó Tag
Állandó Tag
A fagyi

A hosszú hideg tél és hűvös tavaszi idő után végre kellemesre váltott az időjárás. Mivel hétvége volt, sokan lejöttek az emeleti lakásukból.Az emberek családostul sétáltak a főutcán, üdvözölték egymást, mosolyogtak, jókedvűek voltak. Hosszú sor állt a fagyizó előtt. Kisgyerekek türelmetlenül várták, hogy sorra kerüljenek és megkapják a fagylalt adagjukat. Én már megvettem a magamét, elhelyezkedtem egy padon és élvezve a finom ízeket, nyalogattam és figyeltem az embereket, a kisgyermekek csacsogását. Mindig szerettem, ha körülöttem sok gyerek van. Szembe velem ismét egy padsor volt, a végében bokros terület. Egy hatalmas termetű kutya a gazdi segítségével szintén "nyalogatta" a fagyit. A kutya ült, a gazdi tartotta neki a tölcsért. Szórakoztató látvány volt!
Arra sétált egy anyuka a hároméves kisfiával. Ők is fagyiztak. A gyerek megállt és nézte, hogy eszi a fagyiját a kutyus. A fiúcska állt és izgatottan figyelte. A négylábú bekapta az utolsó ostya darabot és vágyakozva szemlélte a gazdit, kap-e még fagylaltot. De már nem volt számára több finomság. A kisfiú nézte, nézte, hogy szegény kutyának nincs mit nyalnia, nagyon sajnálta az állatot. Neki is van otthon egy kis kutyája, akinek sutyiban oda szokta adni a legfinomabb falatokat. Most is ezt tette annak ellenére, hogy maga is imádja a citrom fagyit, és nagyon unatkozott azalatt, hogy álltak anyjával a hosszú-hosszú sorban. De itt más érzelmek működtek! A nagy kutya elé dobta a saját fagyiját azzal, hogy "egyél, kutyuli!" A hatalmas eb kapott volna a fagyiért, de időben lefékezte magát. Leült és mereven nézte a gazdit. Addig, míg az nem mondta, hogy "tiéd". Erre a szófogadó kutya hozzáfogott nyalni a kapott fagyit. A kisfiú boldogan mosolygott. Én sem, na meg a bámészkodók sem állták ki mosoly nélkül.
spacer.gif
spacer.gif
spacer.gif
 

ysani

Állandó Tag
Állandó Tag
Lélekmentők

Sziasztok,
ahogy láttam a topic címet, rögtön sok szép emlék jutott eszembe. Úgy gondoltam, ha már ember-kutya barátságáról van szó, leírom a saját kis történetünket.
Itthon nem engedték, hogy két kutyánk legyen, így kb. 5 évet kellett várnom, mire megkaphattam a saját kutyámat, egy nagyon kedves, nagyon szép labrador kutyát. Bíborka egy ún. jelzőkutya, én pedig egy aliglátó lány vagyok. 2009 áprilisában került hozzám, és azóta nagyon-nagyon sok minden megváltozott körülöttem. Előtte pl. sosem voltam egyedül idegen helyeken, de még olyan helyen sem, ahol már korábban jártam, de nem voltam benne biztos, hogy pontosan hogyan kell oda eljutni, mert nem voltam elég bátor hozzá, és nem mertem volna semmit megkérdezni az emberektől, viszont mióta Bíborka velem van, azóta rengeteg ismeretlen helyen voltunk már együtt, emlékszem, az első olyan utunkon ahol ismeretlen helyre kellett menni, csak pár metrómegállónyit kellett mennünk egy átszállással. Szóval így visszagondolva egyáltalán nem nagy dolog, de emlékszem, hogy akkor mennyire büszke voltam mindkettőnkre, és mennyire örültem, hogy sikerült. Két éve viszont meg sem lehet állítani, akárhova kell menni elmegyünk, ketten. Nem félek már egyáltalán, megkérdezek akármit, sőt, szívesen teszem. Az utcán is nagyon kedvesek az emberek, sokszor odajönnek simogatni, beszélgetni, kérdezősködni, de van, hogy csak megjegyzik, hogy de szép, és okos kutya. Ezt is imádom. Annyira jó egy ilyen együtt töltött nap után hazajönni. Rengeteget ad ez is. A faluban is nagyon kedvesek az emberek, köszönnek, és rengeteg embert megismertem már amióta kutyázom. Együtt megyünk szinte mindenhova. Rengeteget mászkálok azóta, szinte nincs olyan nap, hogy ne mennénk el valahova, legalább sétálni csak úgy, együtt.
Csodálatos állatok a kutyák, a legszebb ajándék, amit kaphattam az élettől, az az, hogy enyém lehet egy ilyen csoda.

Szia,

neked akkor vakvezető kutyád van nem? Nekem meg hangot jelző kutyám van, kettő is... Én hallássérült vagyok, Bogyó az idősebb, ő egy 13 éves bolognese, míg a másik egy 2 éves uszkár, Chili. Azért van kettő, mert Bogyó már koránál és sok betegségénél fogva már nem jelez, szakmai nyelven mondva nyugdíjba vonult. Mivel nem volt időm arra, hogy magam képezzem ki egy új kutyust, ezért a Kutyával az Emberért Alapítványhoz fordultam segítségért. Először meglepődtek a kérésen, mert eddig még hivatalosan senki nem képzett ki hallókutyát. Így Chili az ország első vizsgázott, igazolvánnyal rendelkező hallássérült-segítő kutyája.

A lényeg az, hogy mindkét kutyám rengeteget ad nap mint nap. Nélkülük biztos nagyon zárkózott életet élnék és nem jutottam volna el oda, ahol most tartok. Chili érkezése abban is segített, hogy sok évnyi kallódás után végre tisztán lássam, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Természetesen kutyákkal. Habilitációs kutyakiképző tanfolyamra járok, hogy más sorstársam is megismerje ezt a csodálatost élményt. Mellette pedig ha minden jól alakul jövő ilyenkor kutya fizioterapeuta ( kutya gyógytornász) leszek.

Amúgy mi naponta 3x járunk sétálni és 2-3 naponta van egy nagyobb séta. Minket is nagyon megnéznek, amint meglátják a vöröskeresztet a hámon, de nem értik ill. nem merik megkérdezni hogy ha nem vagyok se mozgássérült, se látássérült akkor vajon minek nekem ilyen kutya??
A gyerekek bátrabbak, ők odajönnek, kérdezősködnek. Pl. volt egy kislány aki megkérdezte tőlem, hogy ez egy orvosi kutya?A néninek nagyon rossz, hogy nem hall? Egy másik gyerkőc meg azt mondta az anyukájának, hogy "nézd, egy lélekmentő!". Nem is tudja, de nagyon igaza volt, egy segítő kutya tényleg az amúgy is érzékeny lelkünket menti meg.
 

Andrea 11

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem az életemet mentette meg Alex nevű pitbullom. A lépcsőházban tűz ütött ki a kapcsolószekrénynél. Az én csendes ebem pedig addig ugatott, amíg fel nem keltett. A nagy füstben mentünk ki. Nemsokára jöttek a tűzoltók, így az ijedség volt a legnagyobb baj, de ki tudja mennyi füstöt nyelek, ha nem kelt fel.
Sajnos én nem tudtam az ő életét megmenteni, azóta rákban elpusztult, de sose felejtem el, hogy életében akkor egyszer ugatott sokáig, és hangosan.
Remélem, valahol, egyszer még találkozom vele. Az ő emlékére megfogadtam, hogy mindig lesz hely nálam egy örökbefogadott pitbullnak, amíg élek.
 
Oldal tetejére