Ha a végeredményt tekintjük, akkor neked van igazad és eredetileg én is így látom.
És ezzel még nem bántunk senkit.
Sajnos sokan nem így látják!
Pozitív gondolkodás
- Téma inditó cinci68
- Kezdés dátuma
Ha a végeredményt tekintjük, akkor neked van igazad és eredetileg én is így látom.
Sajnos sokan nem így látják!
Sidhe!
Itt nem az a lényeg! Én csak azt mondom, hogy a dolgokat meglehet kulturált módon is oldani. Ha már minden módszert bevetettél és még mindig nem neked ad igazat, akkor veszekedéssel csak még rosszabb lesz a kapcsolat. Ilyenkor csak egyet tehetsz, mégpedig próbálj meg ne foglalkozni vele, vagy próbáld kikerülni őt. De semmiképp ne veszekedj vele, mert ellenkező esetben örökre elveszítheted a kapcsolatot vele. Tehát rajtad áll hogy helyre akarod-e hozni a kapcsolatot azzal akit szeretsz, vagy örökre elakarod azt veszíteni. Neked mennyit ér? És később?
Egyébként az állításoddal ellentétben, én már átéltem ezt a dolgot (ne tudd meg hogy milyen szörnyű) és szerintem Yeti108 és te, akinek halvány lila gőzötök sincs a dologról, (mivel nem éltetek át még hasonlót), ezért így könnyű okoskodnotok.
yeti108!
Az érzés és a gondolatmenet, mindenesetre jogos. Lényeg, hogy tégy mindig belátásod szerint, aztán majd elválik!
E
elke
Vendég
Visszaadhatod. Ám
van egy bibi. A terhet te vállaltad fel.Tégy amit akarsz csak ne árts.... gyakorlati síkon nem létezik.
O
oliyboty
Vendég
Bár nem olvastam a hozzászólásokat, melyek által ez a hozzászólásod született. Szerintem nem kell mások terhét cipelnünk, saját döntésünkön múlik minden. Te döntöd el, hogy cipeled-e azt a terhet és ha igen, akkor miért, mi az oka, avagy sem. Továbbá biztos, hogy teher, vagy csak te érzed, gondolod annak? Minden a hozzáálláson, gondolkodásmódon múlik. Legalábbis én így gondolom.
O
oliyboty
Vendég
Szerintem ki is kell mondani, ami bánt minket, ami nyomja a szívünket (persze nem mindegy, milyen módon tálaljuk), az érzéseket melyek bennünk vannak meg kell őket élni egytől egyig, csak így alakíthatóak át, csak így fognak elmúlni. Hogy a másik fél ehhez hogyan viszonyul, az nem a te dolgod, nem a te életed. Viszont ez nem jelenti azt, hogy mindegy a dolgok tálalás módja, mert az nem a te életed. Minden egyes tettünkért kötelesek vagyunk felelősséget vállalni. Amit még tudnék neked javasolni, hogy próbáld megérteni a kiváltó okát, hogy mi miért történik, miért bánt téged (önvizsgálat), a mögöttes tartalmát megvizsgálni és ha sikerül rájönnöd, hidd el könnyebb lesz. Vagy a másik módszer (én is ezt használom leginkább), bár nem tudom spirituális fejlődésed útján merre fele tartasz már, próbáld meg elfogadni a másikat olyannak, amilyen, mert hidd el, hogy tudattalanul olyan, amilyen, mert ő csak azon a szinten ezt képes "adni", nem tud más milyen lenni. S ha megpróbálunk az ilyen emberek felé szeretettel közeledni (miután elfogadtuk lényét olyannak, amilyen) akkor sok minden néz változás elébe (nekem voltak az életemben eléggé durva pofonok, többször is, de mindig fel tudtam állni utána, s nekem a spirituális szemléletmód, hozzáállás sok mindenben segített). Azt sose feledjétek, hogy mindent és mindenkit azért kapunk az élettől, hogy tanuljunk és fejlődjünk általuk. Oka van mindennek, hogy mit kell tanulni, azt mindenki magától kell megtudakolja. De egy nap, mikor visszaemlékeztek ezekre a dolgokra, mosolyogni fogtok rajta és hálásak lesztek, mert ezt és azt megtapasztaltátok, megtanultátok, gazdagabbak lettetek.
Higgyétek el, ez így lesz idővel, próbáljatok a gondolkodás módon változtatni és egy kialakult állapotot ne minősítsetek rossznak, mert az valójában nem létezik -az elme szüleménye -, minden csak felfogás és hozzáállás kérdése. S Isten soha nem ad senkinek sem olyan "terhet, problémát", melyet a lelke nem bír el. Isten szeret mindenkit, mindig ott van, ha szükségetek van rá, csak szólítsátok őt szívből.
O
oliyboty
Vendég
Szia,
Ezzel nagyon nem értek egyet (bár attól függ, hogy milyen értelemben érted a világ szót, mert ha abban, ahogy én is használom, akkor visszavonva az egyet nem értésem
). A lét, a létezés egy csodálatos dolog, nem a világgal van a baj, hanem saját magunk hozzáállásával, gondolkodás módjával. Persze, nekem olyan értelemben van bajom az emberekkel, hogy ennyire kegyetlenek embertársaikkal, az állatokkal, a természettel és megfertőzik napról napra jobban az egész emberiséget. Én megérteni nem tudom őket, hogy hol a szeretet szikrája a szívükből, miért csinálják ezeket? Mi készteti rá az embereket ilyen szörnyűséges tettekre? A pozitív gondolkodással kapcsolatosan az én személyes véleményem - és előre bocsánat azoktól, akiknek ez a hitük, vagy valamilyen kapaszkodójuk- az az, hogy csak abban az esetben lehet valakinek pozitív gondolata (negatívtól mentes), amikor a tudatalattija és a tudatos tudata (van ilyen kifejezés?
) összhangban van, harmóniában áll egymással. Máskülönben lehet akármennyi egó erősítő mondatokat, agykontrollt végezni - ne kövezzetek meg eme kijelentés végett, köszi- nem lesz hatásuk, csak nagyon rövid ideig. S gondolom senki sem akarja saját magát hosszabb ideig áltatni? Én azt tapasztalom, hogy a vonzás törvénye, vagy pozitív gondolkodás csak abban az esetben működik egészségesen, tartósan, amikor tudatosan és tudat alatt is összhangban vagy. Eme véleménnyel senkinek nem kötelező egyet értenie, szívesen olvasom az ellenérveket is.
Szerintem ki is kell mondani, ami bánt minket, ami nyomja a szívünket (persze nem mindegy, milyen módon tálaljuk), az érzéseket melyek bennünk vannak meg kell őket élni egytől egyig, csak így alakíthatóak át, csak így fognak elmúlni. Hogy a másik fél ehhez hogyan viszonyul, az nem a te dolgod, nem a te életed. Viszont ez nem jelenti azt, hogy mindegy a dolgok tálalás módja, mert az nem a te életed. Minden egyes tettünkért kötelesek vagyunk felelősséget vállalni. Amit még tudnék neked javasolni, hogy próbáld megérteni a kiváltó okát, hogy mi miért történik, miért bánt téged (önvizsgálat), a mögöttes tartalmát megvizsgálni és ha sikerül rájönnöd, hidd el könnyebb lesz. Vagy a másik módszer (én is ezt használom leginkább), bár nem tudom spirituális fejlődésed útján merre fele tartasz már, próbáld meg elfogadni a másikat olyannak, amilyen, mert hidd el, hogy tudattalanul olyan, amilyen, mert ő csak azon a szinten ezt képes "adni", nem tud más milyen lenni. S ha megpróbálunk az ilyen emberek felé szeretettel közeledni (miután elfogadtuk lényét olyannak, amilyen) akkor sok minden néz változás elébe (nekem voltak az életemben eléggé durva pofonok, többször is, de mindig fel tudtam állni utána, s nekem a spirituális szemléletmód, hozzáállás sok mindenben segített). Azt sose feledjétek, hogy mindent és mindenkit azért kapunk az élettől, hogy tanuljunk és fejlődjünk általuk. Oka van mindennek, hogy mit kell tanulni, azt mindenki magától kell megtudakolja. De egy nap, mikor visszaemlékeztek ezekre a dolgokra, mosolyogni fogtok rajta és hálásak lesztek, mert ezt és azt megtapasztaltátok, megtanultátok, gazdagabbak lettetek.
oliyboty!
Nagy élvezettel olvastam soraidat és magam részéről köszönöm hogy a lényeget ilyen ragyogóan összefoglaltad!
Ha most megengeded, hadd bővítsem ki és zárjam le ezt, a saját mondandómmal?!
Örömmel fogadjatok minden változást az életetekben, mert ez az ami érettebbé, bölcsebbé tesz mindnyájunkat! Ne féljetek tőle, hisz életetek része és mindennap tapasztaljátok! Változások nélkül nem lenne fejlődés sem és ti sem fejlődnétek, így nem lenne élet sem.
Sziasztok!
Én itt egy halom bölcsességet olvastam, de aki megtapasztalja azt, hogy kicsúszik a talaj a lába alól és nem tudja mit is hoz a holnap az egy speciális érzést él meg. Amikor az ember talpa alatt stabil minden könnyű bölcsnek és okosnak lenni. Beszélni és átélni egy helyzetet nem ugyan az. Én már csak tudom, de ezzel nem vagyok egyedül.
Szép napot!
Ez mekkora igazság.... kiss
"Mindenben, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következő
alapelv: nemcsak hogy nem szerencsétlenség, ami történt, hanem
olyasmi, amit derekasan elviselni egyenesen szerencse."
(Marcus Aurelius)
alapelv: nemcsak hogy nem szerencsétlenség, ami történt, hanem
olyasmi, amit derekasan elviselni egyenesen szerencse."
(Marcus Aurelius)
"Akár azt hiszed hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz."
(Henry Ford)
(Henry Ford)
"Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli.
Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd.
Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni
félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.
Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan.
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.
Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van.
Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul
és fegyelemmel. Engem erre neveltek."
(Szabó Magda)
Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd.
Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni
félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.
Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan.
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.
Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van.
Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul
és fegyelemmel. Engem erre neveltek."
(Szabó Magda)
amazonaszenekar!
Önmagában, az egész Múltad és Jelened egy nagy igazság. Egyébként nem igaz az állításod, mert itt a hitedet helyezted előtérbe és nem az igazságot. Másrészt, meg nem tudhatod, hogy a Jövő mit tartogat számodra.
O
oliyboty
Vendég
Sziasztok!
Olvasgatva maga a topicot, nekem egy észrevételem, magán véleményem lenne a pozitív gondolkodással kapcsolatosan, de kérek mindenkit, hogy ne kövezzetek meg érte, ok? kiss
Szóval én csak abban az esetben tudom elfogadni a pozitív gondolkodás hatalmát, amikor a tudatalattink és a tudatos tudatunk egységben van, harmóniában egymással. Csak ebben az esetben valósul meg a pozitív gondolkodás és mondható el, hogy a régi berögzött minták feloldása elkezdődött, hiszen kezd "működni" a pozitív gondolkodás. Amíg a tudatalattink és a tudatos tudatunk nincsen összhangban, addig csak saját magunkat csapjuk be, hogy pozitívan gondolkodunk, holott valójában még mindig nem...
Ez kizárólag az én személye véleményem és meglátásom, nem kötelező egyet érteni vele és senkinek nem szeretném elvenni a kedvét. Remélem senkit nem bántottam meg. Bernikiss
Olvasgatva maga a topicot, nekem egy észrevételem, magán véleményem lenne a pozitív gondolkodással kapcsolatosan, de kérek mindenkit, hogy ne kövezzetek meg érte, ok? kiss
Szóval én csak abban az esetben tudom elfogadni a pozitív gondolkodás hatalmát, amikor a tudatalattink és a tudatos tudatunk egységben van, harmóniában egymással. Csak ebben az esetben valósul meg a pozitív gondolkodás és mondható el, hogy a régi berögzött minták feloldása elkezdődött, hiszen kezd "működni" a pozitív gondolkodás. Amíg a tudatalattink és a tudatos tudatunk nincsen összhangban, addig csak saját magunkat csapjuk be, hogy pozitívan gondolkodunk, holott valójában még mindig nem...
Ez kizárólag az én személye véleményem és meglátásom, nem kötelező egyet érteni vele és senkinek nem szeretném elvenni a kedvét. Remélem senkit nem bántottam meg. Bernikiss
O
oliyboty
Vendég
Szia,
Persze, hogy nem ugyanaz. Viszont, sok múlik rajtad, a felfogásodon, hogy pozitívan tudd szemlélni mégis csak az eseményeket, akármennyire hihetetlenül is hangzik most ez. Azt kell megértenie és elfogadnia mindenkinek, hogy az élet nem veletek akar kibabrálni, itt minden értetek, a saját érdeketekben történik, itt mindenki saját magának teremti a valóságát és hogy az miként és hogyan zajlik le. Ne vedd bántásnak kérlek, de ha valaki lába alól valamilyen oknál fogva kicsúszik a talaj, az azért van, mert az érintett személy miatt történtek úgy a dolgok, nem másért, nem más valaki által, saját magunk alakítottuk úgy az eseményeket, melyek kimenetele ezt eredményezte. És most a következményekért vállalni kell a felelősséget. De egy életre megtanulja az ember, hogy mi a tanulság, mit kellett megtanulnia ezáltal és többet nem fogja elkövetni. Ha mégis, akkor majd jön az újabb "pofon", egészen addig, amíg meg nem tanulja az egyén a saját leckéjét. Úgyhogy, ha sikerülne eme mondatokat megértenie mindenkinek, melyeket írtam, akkor könnyebb lenne a hozzáálláson és felfogáson változtatni, s ez által már nem is látnánk olyan vacakul a helyzetet.
S mielőtt még bárki mondja, hogy beszélni könnyű, átélni meg nehéz, üzenem: kaptam én már az élettől eléggé durva pofonokat (25 éves vagyok még csak), melyek által megtanultam a leckéket, s én is akkoriban rosszul álltam a dolgokhoz, próbáltam másra hárítani, vagy más okot találni a miérteknek, de aztán beláttam, hogy mindenért csak is kizárólag én vagyok a felelős, így jobban meggondolom, mikor mit és hogyan csinálok, hogy megelőzzem az olyan helyzeteket, melyek pofon formájában jönnek.
oliyboty!
Nagyon is igazad van!
Ha az ember tudatosan pozitív, akkor csak a közvetlen környezetében érzi azt. Ha rá vagy hangolódva a tudatalattidra és ezután is pozitívnak érzed magad, lényegében akkor vagy világviszonylatban is pozitív.
"Ahhoz hogy igazán pozitív légy, ugyanazzal a szeretettel meg kell tudnod nyílni a világ felé is."
Saját!
Egyet értek, csak sajnos a legnehezebb dolog számomra a hozzáállásom megváltoztatása.
Üdv!
Hiába győz le ezerszer
ezer embert a csatában,
ahhoz, hogy valóban győzzön,
egyvalakit kell legyőznie: önmagát.
Épp a fenti idézet is ezt mondja: nehéz.
Szerintem magadat kell megismerned előbb, hogy meg tudj változni.
Ha ismered a belső motivációidat, akkor tudsz igazán hatékonyan dolgozni magadon. Szerintem addig a "pozitív gondolatok szugerálása" is csak felszínes tudatállapotban történik, nem hatol mélyre.
