<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]-->
Az emberiség koponyája
A Föld, Adam Kadmon,
Ki első ember is egyben
Ebben a létegységben.
Szakadt trapéz–élet
Ingatag vállain egyedül
Biztos pont a kristályforrás,
S szegélye, hol kapaszkodási
Lehetőség – a porcéjben –
Az energia. A csontcsendben
Éjvirágok bólintgatnak; s
A tojáséjű történelem, miben
A csend a hang negatívja.
Anyám–tengerében fürdik
Meg tekintetem, s az éj
Geometriájába vonva áll
Őrt a Föld, a krisztusi
Tudathálóba foglalva
A lelkeket. S a Mindenség
Szava megérintette lelkemet:
„Ahol kezdődsz, ott van nekem
Végem”. Pergett előttem
A csillagszárnyú éj, gerezdjei
Koponyahegyre vitték fel
Lelkemet. Itt kiittam a Bárány
Vérkristályos serlegét, s
Az ősbűn lepergett vállaimról,
Akár a harmat. S mégis, vásott
Cipő a világ, mely a tudás
Fájáról fügét szüretelt, nem
Almát. Kristálykönnyek peregnek
Üveg–arcomról, belefolynak
A végtelenbe, s az emberiség
Koponyáját figyelem, a Földet,
Kutacsa hogy reped meg
A Koponyahegyen, az éjnek leplében.
Székesfehérvár, 2011. július 31.
Azért indítom ezt a topicot, hogy mindenki be tudja másolni ide az ezoterikus verseit. Remélem hasznos lesz mindenki számára.
Az emberiség koponyája
Az emberiség koponyája
A Föld, Adam Kadmon,
Ki első ember is egyben
Ebben a létegységben.
Szakadt trapéz–élet
Ingatag vállain egyedül
Biztos pont a kristályforrás,
S szegélye, hol kapaszkodási
Lehetőség – a porcéjben –
Az energia. A csontcsendben
Éjvirágok bólintgatnak; s
A tojáséjű történelem, miben
A csend a hang negatívja.
Anyám–tengerében fürdik
Meg tekintetem, s az éj
Geometriájába vonva áll
Őrt a Föld, a krisztusi
Tudathálóba foglalva
A lelkeket. S a Mindenség
Szava megérintette lelkemet:
„Ahol kezdődsz, ott van nekem
Végem”. Pergett előttem
A csillagszárnyú éj, gerezdjei
Koponyahegyre vitték fel
Lelkemet. Itt kiittam a Bárány
Vérkristályos serlegét, s
Az ősbűn lepergett vállaimról,
Akár a harmat. S mégis, vásott
Cipő a világ, mely a tudás
Fájáról fügét szüretelt, nem
Almát. Kristálykönnyek peregnek
Üveg–arcomról, belefolynak
A végtelenbe, s az emberiség
Koponyáját figyelem, a Földet,
Kutacsa hogy reped meg
A Koponyahegyen, az éjnek leplében.
Székesfehérvár, 2011. július 31.