Jeles napok, évfordúlók
- Téma inditó bogyomama
- Kezdés dátuma
T
TH6777
Vendég
Ki volt Szent Valentin?
"Február 14. Bálint, avagy Valentin napja, a szerelmesek ünnepe, amikor az emberek világszerte levelezőlapokkal, virágokkal, édességgel és apró ajándékokkal lepik meg kedvesüket, szeretteiket.
Szent Valentin (Szent Bálint) ünnepe 496-tól szerepel a naptárban, de mai formája csak a közelmúltban honosodott meg Magyarországon.
A Bálint-nap eredetét legendák övezik, az ünnepet formálta a pogány természetkultusz, a római életszeretet, a népszokás és a keresztény hagyomány. A korai társadalmakban a termékenység ünnepe szorosan kötődött a természeti jelenségekhez. Február közepe a madarak párosodási időszakának kezdete a mérsékelt égövön, ezért alakulhatott ki a hiedelem, hogy e nap kedvez a szerelmi varázslatoknak. Az ókori Rómában február 15-én tartották a Lupercaliát, a Faunus istennek szentelt termékenységi, engesztelési és tisztulási ünnepet. Ezen az éjszakán a fiatal nők egy kerámia korsóba rakták nevüket, a férfiak húztak közülük, az így kialakult párok az ünnepség idejére, vagy egész életükre együtt maradtak.
A katolikus egyház legalább három Bálint (Valentin, Valentinus) nevű mártír szentet tart nyilván. Az egyik Bálint az ókori Rómában volt pap, amikor II. Claudius császár (268-270) megtiltotta a fiatal férfiaknak a házasodást, mert úgy vélte, az egyedülállók jobb katonák. Bálint titokban továbbra is esketett, amiért kivégezték. A legelterjedtebb történet szerint Bálint a fogságában visszaadta a börtönőr vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet írt neki, amelyet így írt alá: „A Te Valentinod”. A Bálint-napi szokások valószínűleg inkább a pogány Lupercalia "keresztényesítésének" tekinthetők; Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté, ugyanakkor betiltotta a régi római „szerelmi lottó” szokását.
A következő Bálint-napi „börtönüzenetet” az agincourt-i csata után angol fogságba esett és a londoni Towerben raboskodó Charles orleansi herceg küldte feleségének 1415-ben. E napot Angliában 1446-tól már széles körben megülték, Valentin verseskötetek jelentek meg szerelmes szövegekkel, s a fiatalok szerelmes leveleket (valentine) küldtek egymásnak. Ezek utódai a Bálint-napi képeslapok és üdvözlőkártyák, amelyek küldése a XIX. századra bevett szokássá vált. Az érzelmek kimutatását rosszalló viktoriánus korban a szerelmesek az előre gyártott kártyákkal üzentek, miként a gyerekek is szüleiknek, a felnőttek hozzátartozóiknak, barátaiknak. Ipari méretekben először 1840-ben az amerikai Esther Holland dobott piacra képeslapot, őt nevezik „a valentine-ok anyjának”.
A különböző hiedelmek összemosódása révén a szerelmesek védőszentjének kikiáltott Bálint kultusza ma is az angolszász területeken, Franciaországban és Belgiumban a legnagyobb. Ünnepén Amerikában egymilliárd kártya indul útjára, ez a karácsony utáni második legnagyobb forgalmú időszak. A szerelmesek napján a világ számos táján mások a szokások: Dél-Koreában és Japánban csak a nők adnak ajándékot, a férfiak mindezt a Fehér napon viszonozzák. Az olaszországi Terni városába egész Itáliából érkeznek párok, akik a helyi bazilikában, San Valentino állítólagos sírjánál jelentik be nyilvánosan jegyességüket.
Ami azonban világszerte hasonló: az ünnep alkalmával a virágárusok és ajándéktárgy-kereskedők elszánt küzdelmet vívnak a vevők pénztárcájáért, s évente újabb és újabb, az ünnephez kapcsolható ötleteket találnak ki a felszított vásárlói igények kielégítésére.
Szent Valentin napja, Valentin-nap – a szerelem, a gondoskodás, a gyengédség, a féltés, az igazságosság ünnepe.
A Szent Valentin napjához kapcsolódó hagyományok és szertartások fokozatosan alakultak ki. Sok közülük mind a mai napig fennmaradt. Ezek minden országban különbözőek.
Szent Valentin napja, Valentin-nap – a szerelem, a gondoskodás, a gyengédség, a féltés, az igazságosság ünnepe. Nem csak a nők és férfiak számára, hanem mindenkinek, aki szeret, mindenkinek, aki szerelmes.
Ez az érzelmek megnyilvánulásának, a beismerésnek a napja. Az a nap, amikor a legfélénkebb, a leghatározatlanabb ember is el tud mondani mindent, úgy, hogy egy szót sem szól.
Szent Valentin napját, mint a szerelmesek ünnepét, Európában a XIII. századtól tartják nyilván. Névadójának, a keresztény Valentinnak az életéről szinte semmit nem tudni. Csak homályos, egymásnak ellentmondó legendák maradtak fenn. Az egyik szerint Valentin a Kr.u. III. században született a Római Birodalomban és szülővárosának, Terninek, a püspöke volt. Szerelmes fiatalként különlegesen viselkedett: kibékítette a haragosokat, virágot ajándékozott a fiatal házaspároknak. Letartóztatását az okozta, hogy megszegte a római császár parancsát. Július Claudius császár ugyanis megtiltotta a légióiban szolgáló katonáknak, hogy szerelembe essenek és megházasodjanak. Valentin azonban koszorút adott a légiósoknak.
A börtönben Valentin beleszeretett felügyelője vak lányába és elvette szüzességét.
Más legendák arról szólnak, hogy a dolog fordítva történt: a felügyelő kérte meg Valentint, hogy gyógyítsa meg a lányát, az pedig beleszeretett a megperzselődött papba. Kivégzése előtt Valentin búcsúlevelet hagyott kedvesének a „Te Valentinod” aláírással. Innen származnak az 1800-as évektől elterjedt Valentin-napi képeslapok, és maga az ünnep is. Szent Valentin kivégzésének napja - február 14-e – egybeesett a szerelem istennőjének Vénusznak a tiszteletére rendezett római ünnepségekkel. Ezt a napot Rómában a tavasz kezdeteként tartották számon.
A Valentin-nap klasszikus jelképe a vörös rózsa, amelynek megjelenése egy antik legenda szerint a szépség és a szerelem görög istennőjének Aphroditének(római megfelelője Vénusz) a nevéhez fűződik. Szerelméhez Adoniszhez sietve belelépett egy fehér rózsabokorba és isteni vére vörösre festette a rózsát.
A Szent Valentin napjához kapcsolódó hagyományok és szertartások fokozatosan alakultak ki. Sok közülük mind a mai napig fennmaradt. Ezek minden országban különbözőek. A közös az, hogy ez a nap mindenhol az esküvők és eljegyzések napja volt.
Néhányan állítják, hogy ezen a napon a nő elmehet a szeretett férfihoz, és alázatosan megkérheti, hogy vegye őt feleségül. Hogyha a férfi nincs felkészülve egy ilyen sorsdöntő lépésre, akkor meg kell, hogy köszönje a megtiszteltetést, és egy selyemruhát kell ajándékoznia a hölgynek, magának pedig egy selyemzsinórt kell vennie, amelyet a szíve felett kell viselnie. Egyes országokban a lányoknak szerelmeseik ruhát ajándékoznak. Ha a lány elfogadja az ajándékot, azt jelenti, hogy kész feleségül menni a férfihez.
Van egy olyan hiedelem, mely szerint az első férfi, akivel a lány február 14-én találkozik egész évben, akaratától függetlenül az ő Valentinje kell, hogy legyen.
Néhányan hisznek abban, hogy ha Szent Valentin napján a lány málnabokrot lát, tengerészhez megy férjhez, ha pedig verebet, szegény lesz a férje, de boldog lesz vele.
A római Szerelem Napjának megünneplésében jelentős helyet kaptak a jóslások, amelyek Európában a mai napig Szent Valentin-napi hagyományként maradtak fenn. Úgy gondolták, hogy február 14-én a madarak párt választanak maguknak, és az embereknek is igyekezniük kell ugyanezt tenni. Éppen ezért több évszázada a lányok lapokra írják nevüket, összehajtják, majd bedobják egy dobozba. A fiúk később húznak egy-egy nevet, s ezzel kiválasztják párjukat egész évre.
Most nézzük, milyen szokások, hagyományok kapcsolódnak a Valentin- naphoz a Föld különböző részein.
Anglia
A középkori Angliában elterjedt szokás volt Valentint választani. Néhány fiatalember találkozott, egy pergament darabra ráírták a lányok neveit, belerakták egy irattartóba és sorsoltak. Az a lány, akinek a nevét a fiatalember kihúzta az ő „Valentinája”, ő pedig a lány „Valentinja” lett egész éven át. „Valentin” a lánynak szonetteket komponált, játszott neki a lanton, mindenhová elkísérte, úgy viselkedett, mint egy igazi lovag. Wellsben fából kifaragták a „szerelem kanalát” és február 14-én odaajándékozták a szeretett hölgynek. A kanalakat szívekkel, kulcsokkal díszítették fel, ami azt jelentette, hogy „megtaláltad az utat a szívemhez”.
Létezett a gyerekek szülők általi feldíszítésének szokása is. A gyerekek házról házra járva Szent Valentinról énekeltek.
Úgy látszik, hogy Angliában a fiatal lányok és fiuk kiváltképp szentimentálisak, ugyanis a Szent Valentin-napi jóslásokban erősen hisznek. A lányok például február 14-én napfelkelte előtt kelnek fel, kiállnak az ablakba és nézik az elhaladó férfiakat. A hiedelem szerint az a férfi, akit először meglátnak lesz az igazi.
Derbsirben (Közép-Anglia egyik grófsága) éjfélkor a lányok legalább 3-szor, legfeljebb 12-szer körbejárják a templomot és egy meghatározott verset, ismételgetnek. Úgy hiszik, hogy ez után a szertartás után el kell, hogy jöjjön számukra az igaz szerelem. Ezen kívül az angliai lányok ezen a napon feltétlenül, írással felfelé, papírlapokat dobnak a folyóba vagy patakba, amelyekre férfinevek vannak írva. A név, amely legelőször elsüllyed, az lesz a leendő férjük.
Amerika
A múlt század elején az amerikaiak Szent Valentin-napján marcipánt kezdtek küldözgetni menyasszonyaiknak. Ám, de a marcipán cukrot is tartalmazott, amely abban az időben nagyon drága volt. A hagyomány akkor kezdett lendületesen fejlődni, amikor 1800-ban, széles körben kezdték termelni és feldolgozni a cukorrépát. Az amerikaiak sürgősen elkezdték a karamell gyártását, és az ebből készült cukorkákba belekarcolták az ünnepnek megfelelő szavakat. Később Valentin-napra különleges cukorkákat készítettek, belekarcolva a szerelmes szavakat, még később pedig belerakták őket szívformájú kartondobozokba. A cukorkák piros-fehér színűek voltak. A piros a szenvedélyt, a fehér a szerelem tisztaságát jelképezte.
Napjainkban az amerikaiak számára február 14-e – valóban sorsformáló időpont. Szemléltetve szerelmét ezen a napon az amerikai hölgy, akár Atlantában, akár New Yorkban késlekedés nélkül ajánlatot tehet a számára kedves férfinak. A hagyomány szerint ezt a férfi egyszerűen nem utasíthatja vissza. Ha mégis valahogy kitér az ajánlat elől, kárpótlásként piros selyemruhát kell ajándékoznia a hölgynek, amelyben új életet kezdhet egy határozottabb férfi oldalán.
Németország
A komoly németek a szerelmet konokul egy csendes zavarodottságnak tekintik. Ezért számukra Szent Valentin elsősorban az őrültek védőszentje. Ezen a napon rózsaszín szalagokkal feldíszítik az elmegyógyintézeteket, a pihenőidőben pedig sajátos istentiszteletet tartanak. Ezért, ha február 14-én Németországban meglát egy szalagokkal feldíszített épületet, biztos lehet benne, hogy az egy elmegyógyintézet.
Franciaország
A szenvedélyes és örökké szerelmes franciáknál Valentin-napon elfogadott szokás drágaköveket ajándékozni. Ők vezették be a Valentin-napi képeslapok küldésének szokását.
Lengyelország
A nyugodt lengyelek Valentin-napon ellátogatnak a Poznani székesegyházba, ahol a hiedelem szerint Szent Valentin földi maradványai nyugszanak, a fő oltár felett pedig csodatévő szentképe található. A lengyelek hisznek abban, hogy az előtte való alázatos ima segít a szerelmi ügyek megoldásában.
Olaszország
A gondtalan olaszok a Szent Valentin-napot egészen másképp ünneplik. Kötelességüknek tekintik szerelmüket megajándékozni, általában édességgel. Ezért Olaszországban a Valentin-napot „édes napnak” is nevezik.
Dánia
A romantikus Dániában az emberek szárított, fehér virágokat küldenek egymásnak.
Japán
Japánban akkor vált hagyománnyá édességet ajándékozni Valentin-napon, amikor az egyik nagyvállalat elkezdte a csokoládé gyártását. A Valentin-napot a 30-as években kezdték ünnepelni. A mai napig a legelterjedtebb ajándék a csokoládé. Az országban Szent Valentin napja a „férfiak március 8-ára” emlékeztet, mivel sokkal több ajándékot kapnak, mint a nők. A megszállott japánok ezen a napon megszervezik a leghangosabb szerelmi vallomások versenyét. Az, aki mindenkitől hangosabban vallja be érzéseit a mikrofonba, jutalmat kap.
Szaúd-Arábia
Vannak azonban a világon olyan országok is, amelyek elzárkóznak a Valentin-nap megünneplésétől. Ezek között kiemelkedik Szaúd-Arábia, amely az egyetlen ország a világon, ahol hivatalosan be van tiltva ez az ünnep. Aki a tilalmat megszegi, igen komoly pénzbüntetésre számíthat. A Szaúdi Komisszió úgy gondolja, hogy azért kell betiltani, mert a káros nyugati hagyományok megzavarják az emberek gondolkodását. Ezért az ország minden üzletében meg van tiltva a Valentin-napi képeslapok, jelképek árusítása. A Szerelmesek Napján a virágüzletekben tilos vörös rózsát árusítani.
Miért is szeretjük az ünnepeket? Igazuk van, elsősorban az ajándékokért, a társunktól kapott figyelmességért. Nem kivétel a Valentin-nap sem. Mit is ajándékozzunk ezen az ünnepen? Mindent, amit akarunk. A szerelem nem ismer határokat, kort, szociális helyzetet, normákat és valamilyen szabályokat. Nem lehet tanácsot adni, mit lehet ajándékozni a férfinak és mit a nőnek, a főnöknek, a beosztottnak. Mindenki a szívére hallgat, s azt teszi, amit a lelke súg. Röviden szeretném leírni, mit ajándékoznak a szerelmesek egymásnak.
Egy felmérés szerint a férfiak 26 % ékszereket, ¼-ük virágot, 11% könyvet vesz ajándékba. A többiek különböző ajándékokat készítenek. Lengyelországban, például, a legszebb ajándék – a könyv, benne egy szál virággal.
Valaki krétával írja fel az aszfaltra, a falra a kedves szavakat – „én szeretlek téged”. Más teljes reklámfelületet bérel ki a városban, s arra írja fel ugyanezeket a szavakat. Mások randevúznak, s így tovább….
És végezetül ismerkedjünk meg a Valentin-nap jelképeivel.
Szív – régen az emberek hittek abban, hogy az olyan érzések, mint a szerelem, siker, féltés a szívben találhatóak. Később úgy gondolták, hogy csak a szerelem érzése található a szívben. Ezért napjainkban a szív a szerelem és Szent Valentin napjának a jelképe.
Vörös rózsa – a szerelem istennőjének, Vénusznak, a kedvenc virága. A vörös szín az erős érzelmek színe. Ezért a vörös rózsa – a szerelem virága.
Csipke – több száz évvel ezelőtt a nők csipkés zsebkendőt hordtak maguknál. Ha a hölgy elhullatta a zsebkendőt, a mellette levő férfi köteles volt felvenni és visszaadni. Néha a hölgy, ha megtetszett neki egy férfi, szándékosan ejtette el a zsebkendőt, azért, hogy megismerkedhessen az illetővel. Hamarosan a csipkét összefüggésbe hozták a szerelmi románccal. Ezért napjainkban a Valentin-napi ajándék becsomagolásakor szívesen használnak csipkeformájú csomagolópapírt.
Kesztyű – régen, ha a férfi feleségül akarta venni kedvesét „megkérte a kezét”. Így a kéz a szerelem és a házasság jelképévé vált. Hamarosan a kesztyű is a házasság jelképe lett.
Gyűrű – az országok többségében eljegyzéskor és esküvőkor a felek gyűrűt cserélnek. Két-háromszáz éve Szent Valentin-napján nagyon sok eljegyzést és esküvőt tartottak.
A szerelem madarai és a galambok – színes papagájok, amelyek Afrikában élnek. Többségüknek piros a csőrük. Azért nevezik őket a szerelem madarainak, mert miután párt választanak, nagyon közel ülnek egymáshoz. A galambok Vénusz kedvenc madarai. Nem változtatnak párt egész életükben, és közösen gondoskodnak fiókáikról. Ezek a madarak – a hűség, a szerelem, és a Valentin-nap jelképei."
Doma István
Szent Valentin (Szent Bálint) ünnepe 496-tól szerepel a naptárban, de mai formája csak a közelmúltban honosodott meg Magyarországon.
A Bálint-nap eredetét legendák övezik, az ünnepet formálta a pogány természetkultusz, a római életszeretet, a népszokás és a keresztény hagyomány. A korai társadalmakban a termékenység ünnepe szorosan kötődött a természeti jelenségekhez. Február közepe a madarak párosodási időszakának kezdete a mérsékelt égövön, ezért alakulhatott ki a hiedelem, hogy e nap kedvez a szerelmi varázslatoknak. Az ókori Rómában február 15-én tartották a Lupercaliát, a Faunus istennek szentelt termékenységi, engesztelési és tisztulási ünnepet. Ezen az éjszakán a fiatal nők egy kerámia korsóba rakták nevüket, a férfiak húztak közülük, az így kialakult párok az ünnepség idejére, vagy egész életükre együtt maradtak.
A katolikus egyház legalább három Bálint (Valentin, Valentinus) nevű mártír szentet tart nyilván. Az egyik Bálint az ókori Rómában volt pap, amikor II. Claudius császár (268-270) megtiltotta a fiatal férfiaknak a házasodást, mert úgy vélte, az egyedülállók jobb katonák. Bálint titokban továbbra is esketett, amiért kivégezték. A legelterjedtebb történet szerint Bálint a fogságában visszaadta a börtönőr vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet írt neki, amelyet így írt alá: „A Te Valentinod”. A Bálint-napi szokások valószínűleg inkább a pogány Lupercalia "keresztényesítésének" tekinthetők; Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté, ugyanakkor betiltotta a régi római „szerelmi lottó” szokását.
A következő Bálint-napi „börtönüzenetet” az agincourt-i csata után angol fogságba esett és a londoni Towerben raboskodó Charles orleansi herceg küldte feleségének 1415-ben. E napot Angliában 1446-tól már széles körben megülték, Valentin verseskötetek jelentek meg szerelmes szövegekkel, s a fiatalok szerelmes leveleket (valentine) küldtek egymásnak. Ezek utódai a Bálint-napi képeslapok és üdvözlőkártyák, amelyek küldése a XIX. századra bevett szokássá vált. Az érzelmek kimutatását rosszalló viktoriánus korban a szerelmesek az előre gyártott kártyákkal üzentek, miként a gyerekek is szüleiknek, a felnőttek hozzátartozóiknak, barátaiknak. Ipari méretekben először 1840-ben az amerikai Esther Holland dobott piacra képeslapot, őt nevezik „a valentine-ok anyjának”.
A különböző hiedelmek összemosódása révén a szerelmesek védőszentjének kikiáltott Bálint kultusza ma is az angolszász területeken, Franciaországban és Belgiumban a legnagyobb. Ünnepén Amerikában egymilliárd kártya indul útjára, ez a karácsony utáni második legnagyobb forgalmú időszak. A szerelmesek napján a világ számos táján mások a szokások: Dél-Koreában és Japánban csak a nők adnak ajándékot, a férfiak mindezt a Fehér napon viszonozzák. Az olaszországi Terni városába egész Itáliából érkeznek párok, akik a helyi bazilikában, San Valentino állítólagos sírjánál jelentik be nyilvánosan jegyességüket.
Ami azonban világszerte hasonló: az ünnep alkalmával a virágárusok és ajándéktárgy-kereskedők elszánt küzdelmet vívnak a vevők pénztárcájáért, s évente újabb és újabb, az ünnephez kapcsolható ötleteket találnak ki a felszított vásárlói igények kielégítésére.
Szent Valentin napja, Valentin-nap – a szerelem, a gondoskodás, a gyengédség, a féltés, az igazságosság ünnepe.
A Szent Valentin napjához kapcsolódó hagyományok és szertartások fokozatosan alakultak ki. Sok közülük mind a mai napig fennmaradt. Ezek minden országban különbözőek.
Szent Valentin napja, Valentin-nap – a szerelem, a gondoskodás, a gyengédség, a féltés, az igazságosság ünnepe. Nem csak a nők és férfiak számára, hanem mindenkinek, aki szeret, mindenkinek, aki szerelmes.
Ez az érzelmek megnyilvánulásának, a beismerésnek a napja. Az a nap, amikor a legfélénkebb, a leghatározatlanabb ember is el tud mondani mindent, úgy, hogy egy szót sem szól.
Szent Valentin napját, mint a szerelmesek ünnepét, Európában a XIII. századtól tartják nyilván. Névadójának, a keresztény Valentinnak az életéről szinte semmit nem tudni. Csak homályos, egymásnak ellentmondó legendák maradtak fenn. Az egyik szerint Valentin a Kr.u. III. században született a Római Birodalomban és szülővárosának, Terninek, a püspöke volt. Szerelmes fiatalként különlegesen viselkedett: kibékítette a haragosokat, virágot ajándékozott a fiatal házaspároknak. Letartóztatását az okozta, hogy megszegte a római császár parancsát. Július Claudius császár ugyanis megtiltotta a légióiban szolgáló katonáknak, hogy szerelembe essenek és megházasodjanak. Valentin azonban koszorút adott a légiósoknak.
A börtönben Valentin beleszeretett felügyelője vak lányába és elvette szüzességét.
Más legendák arról szólnak, hogy a dolog fordítva történt: a felügyelő kérte meg Valentint, hogy gyógyítsa meg a lányát, az pedig beleszeretett a megperzselődött papba. Kivégzése előtt Valentin búcsúlevelet hagyott kedvesének a „Te Valentinod” aláírással. Innen származnak az 1800-as évektől elterjedt Valentin-napi képeslapok, és maga az ünnep is. Szent Valentin kivégzésének napja - február 14-e – egybeesett a szerelem istennőjének Vénusznak a tiszteletére rendezett római ünnepségekkel. Ezt a napot Rómában a tavasz kezdeteként tartották számon.
A Valentin-nap klasszikus jelképe a vörös rózsa, amelynek megjelenése egy antik legenda szerint a szépség és a szerelem görög istennőjének Aphroditének(római megfelelője Vénusz) a nevéhez fűződik. Szerelméhez Adoniszhez sietve belelépett egy fehér rózsabokorba és isteni vére vörösre festette a rózsát.
A Szent Valentin napjához kapcsolódó hagyományok és szertartások fokozatosan alakultak ki. Sok közülük mind a mai napig fennmaradt. Ezek minden országban különbözőek. A közös az, hogy ez a nap mindenhol az esküvők és eljegyzések napja volt.
Néhányan állítják, hogy ezen a napon a nő elmehet a szeretett férfihoz, és alázatosan megkérheti, hogy vegye őt feleségül. Hogyha a férfi nincs felkészülve egy ilyen sorsdöntő lépésre, akkor meg kell, hogy köszönje a megtiszteltetést, és egy selyemruhát kell ajándékoznia a hölgynek, magának pedig egy selyemzsinórt kell vennie, amelyet a szíve felett kell viselnie. Egyes országokban a lányoknak szerelmeseik ruhát ajándékoznak. Ha a lány elfogadja az ajándékot, azt jelenti, hogy kész feleségül menni a férfihez.
Van egy olyan hiedelem, mely szerint az első férfi, akivel a lány február 14-én találkozik egész évben, akaratától függetlenül az ő Valentinje kell, hogy legyen.
Néhányan hisznek abban, hogy ha Szent Valentin napján a lány málnabokrot lát, tengerészhez megy férjhez, ha pedig verebet, szegény lesz a férje, de boldog lesz vele.
A római Szerelem Napjának megünneplésében jelentős helyet kaptak a jóslások, amelyek Európában a mai napig Szent Valentin-napi hagyományként maradtak fenn. Úgy gondolták, hogy február 14-én a madarak párt választanak maguknak, és az embereknek is igyekezniük kell ugyanezt tenni. Éppen ezért több évszázada a lányok lapokra írják nevüket, összehajtják, majd bedobják egy dobozba. A fiúk később húznak egy-egy nevet, s ezzel kiválasztják párjukat egész évre.
Most nézzük, milyen szokások, hagyományok kapcsolódnak a Valentin- naphoz a Föld különböző részein.
Anglia
A középkori Angliában elterjedt szokás volt Valentint választani. Néhány fiatalember találkozott, egy pergament darabra ráírták a lányok neveit, belerakták egy irattartóba és sorsoltak. Az a lány, akinek a nevét a fiatalember kihúzta az ő „Valentinája”, ő pedig a lány „Valentinja” lett egész éven át. „Valentin” a lánynak szonetteket komponált, játszott neki a lanton, mindenhová elkísérte, úgy viselkedett, mint egy igazi lovag. Wellsben fából kifaragták a „szerelem kanalát” és február 14-én odaajándékozták a szeretett hölgynek. A kanalakat szívekkel, kulcsokkal díszítették fel, ami azt jelentette, hogy „megtaláltad az utat a szívemhez”.
Létezett a gyerekek szülők általi feldíszítésének szokása is. A gyerekek házról házra járva Szent Valentinról énekeltek.
Úgy látszik, hogy Angliában a fiatal lányok és fiuk kiváltképp szentimentálisak, ugyanis a Szent Valentin-napi jóslásokban erősen hisznek. A lányok például február 14-én napfelkelte előtt kelnek fel, kiállnak az ablakba és nézik az elhaladó férfiakat. A hiedelem szerint az a férfi, akit először meglátnak lesz az igazi.
Derbsirben (Közép-Anglia egyik grófsága) éjfélkor a lányok legalább 3-szor, legfeljebb 12-szer körbejárják a templomot és egy meghatározott verset, ismételgetnek. Úgy hiszik, hogy ez után a szertartás után el kell, hogy jöjjön számukra az igaz szerelem. Ezen kívül az angliai lányok ezen a napon feltétlenül, írással felfelé, papírlapokat dobnak a folyóba vagy patakba, amelyekre férfinevek vannak írva. A név, amely legelőször elsüllyed, az lesz a leendő férjük.
Amerika
A múlt század elején az amerikaiak Szent Valentin-napján marcipánt kezdtek küldözgetni menyasszonyaiknak. Ám, de a marcipán cukrot is tartalmazott, amely abban az időben nagyon drága volt. A hagyomány akkor kezdett lendületesen fejlődni, amikor 1800-ban, széles körben kezdték termelni és feldolgozni a cukorrépát. Az amerikaiak sürgősen elkezdték a karamell gyártását, és az ebből készült cukorkákba belekarcolták az ünnepnek megfelelő szavakat. Később Valentin-napra különleges cukorkákat készítettek, belekarcolva a szerelmes szavakat, még később pedig belerakták őket szívformájú kartondobozokba. A cukorkák piros-fehér színűek voltak. A piros a szenvedélyt, a fehér a szerelem tisztaságát jelképezte.
Napjainkban az amerikaiak számára február 14-e – valóban sorsformáló időpont. Szemléltetve szerelmét ezen a napon az amerikai hölgy, akár Atlantában, akár New Yorkban késlekedés nélkül ajánlatot tehet a számára kedves férfinak. A hagyomány szerint ezt a férfi egyszerűen nem utasíthatja vissza. Ha mégis valahogy kitér az ajánlat elől, kárpótlásként piros selyemruhát kell ajándékoznia a hölgynek, amelyben új életet kezdhet egy határozottabb férfi oldalán.
Németország
A komoly németek a szerelmet konokul egy csendes zavarodottságnak tekintik. Ezért számukra Szent Valentin elsősorban az őrültek védőszentje. Ezen a napon rózsaszín szalagokkal feldíszítik az elmegyógyintézeteket, a pihenőidőben pedig sajátos istentiszteletet tartanak. Ezért, ha február 14-én Németországban meglát egy szalagokkal feldíszített épületet, biztos lehet benne, hogy az egy elmegyógyintézet.
Franciaország
A szenvedélyes és örökké szerelmes franciáknál Valentin-napon elfogadott szokás drágaköveket ajándékozni. Ők vezették be a Valentin-napi képeslapok küldésének szokását.
Lengyelország
A nyugodt lengyelek Valentin-napon ellátogatnak a Poznani székesegyházba, ahol a hiedelem szerint Szent Valentin földi maradványai nyugszanak, a fő oltár felett pedig csodatévő szentképe található. A lengyelek hisznek abban, hogy az előtte való alázatos ima segít a szerelmi ügyek megoldásában.
Olaszország
A gondtalan olaszok a Szent Valentin-napot egészen másképp ünneplik. Kötelességüknek tekintik szerelmüket megajándékozni, általában édességgel. Ezért Olaszországban a Valentin-napot „édes napnak” is nevezik.
Dánia
A romantikus Dániában az emberek szárított, fehér virágokat küldenek egymásnak.
Japán
Japánban akkor vált hagyománnyá édességet ajándékozni Valentin-napon, amikor az egyik nagyvállalat elkezdte a csokoládé gyártását. A Valentin-napot a 30-as években kezdték ünnepelni. A mai napig a legelterjedtebb ajándék a csokoládé. Az országban Szent Valentin napja a „férfiak március 8-ára” emlékeztet, mivel sokkal több ajándékot kapnak, mint a nők. A megszállott japánok ezen a napon megszervezik a leghangosabb szerelmi vallomások versenyét. Az, aki mindenkitől hangosabban vallja be érzéseit a mikrofonba, jutalmat kap.
Szaúd-Arábia
Vannak azonban a világon olyan országok is, amelyek elzárkóznak a Valentin-nap megünneplésétől. Ezek között kiemelkedik Szaúd-Arábia, amely az egyetlen ország a világon, ahol hivatalosan be van tiltva ez az ünnep. Aki a tilalmat megszegi, igen komoly pénzbüntetésre számíthat. A Szaúdi Komisszió úgy gondolja, hogy azért kell betiltani, mert a káros nyugati hagyományok megzavarják az emberek gondolkodását. Ezért az ország minden üzletében meg van tiltva a Valentin-napi képeslapok, jelképek árusítása. A Szerelmesek Napján a virágüzletekben tilos vörös rózsát árusítani.
Miért is szeretjük az ünnepeket? Igazuk van, elsősorban az ajándékokért, a társunktól kapott figyelmességért. Nem kivétel a Valentin-nap sem. Mit is ajándékozzunk ezen az ünnepen? Mindent, amit akarunk. A szerelem nem ismer határokat, kort, szociális helyzetet, normákat és valamilyen szabályokat. Nem lehet tanácsot adni, mit lehet ajándékozni a férfinak és mit a nőnek, a főnöknek, a beosztottnak. Mindenki a szívére hallgat, s azt teszi, amit a lelke súg. Röviden szeretném leírni, mit ajándékoznak a szerelmesek egymásnak.
Egy felmérés szerint a férfiak 26 % ékszereket, ¼-ük virágot, 11% könyvet vesz ajándékba. A többiek különböző ajándékokat készítenek. Lengyelországban, például, a legszebb ajándék – a könyv, benne egy szál virággal.
Valaki krétával írja fel az aszfaltra, a falra a kedves szavakat – „én szeretlek téged”. Más teljes reklámfelületet bérel ki a városban, s arra írja fel ugyanezeket a szavakat. Mások randevúznak, s így tovább….
És végezetül ismerkedjünk meg a Valentin-nap jelképeivel.
Szív – régen az emberek hittek abban, hogy az olyan érzések, mint a szerelem, siker, féltés a szívben találhatóak. Később úgy gondolták, hogy csak a szerelem érzése található a szívben. Ezért napjainkban a szív a szerelem és Szent Valentin napjának a jelképe.
Vörös rózsa – a szerelem istennőjének, Vénusznak, a kedvenc virága. A vörös szín az erős érzelmek színe. Ezért a vörös rózsa – a szerelem virága.
Csipke – több száz évvel ezelőtt a nők csipkés zsebkendőt hordtak maguknál. Ha a hölgy elhullatta a zsebkendőt, a mellette levő férfi köteles volt felvenni és visszaadni. Néha a hölgy, ha megtetszett neki egy férfi, szándékosan ejtette el a zsebkendőt, azért, hogy megismerkedhessen az illetővel. Hamarosan a csipkét összefüggésbe hozták a szerelmi románccal. Ezért napjainkban a Valentin-napi ajándék becsomagolásakor szívesen használnak csipkeformájú csomagolópapírt.
Kesztyű – régen, ha a férfi feleségül akarta venni kedvesét „megkérte a kezét”. Így a kéz a szerelem és a házasság jelképévé vált. Hamarosan a kesztyű is a házasság jelképe lett.
Gyűrű – az országok többségében eljegyzéskor és esküvőkor a felek gyűrűt cserélnek. Két-háromszáz éve Szent Valentin-napján nagyon sok eljegyzést és esküvőt tartottak.
A szerelem madarai és a galambok – színes papagájok, amelyek Afrikában élnek. Többségüknek piros a csőrük. Azért nevezik őket a szerelem madarainak, mert miután párt választanak, nagyon közel ülnek egymáshoz. A galambok Vénusz kedvenc madarai. Nem változtatnak párt egész életükben, és közösen gondoskodnak fiókáikról. Ezek a madarak – a hűség, a szerelem, és a Valentin-nap jelképei."
Doma István
Katalin/Anyoka
Kitiltott (BANned)
svi_system
Új tag
nekem a legjelesebb nap barátnőmmel az évfordulónk: feb. 8.
T
TH6777
Vendég
PÜNKÖSD
"A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára:
<TABLE style="BORDER-BOTTOM-STYLE: none; LINE-HEIGHT: 150%; BORDER-RIGHT-STYLE: none; BACKGROUND-COLOR: transparent; BORDER-COLLAPSE: collapse; BORDER-TOP-STYLE: none; BORDER-LEFT-STYLE: none"><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: left; PADDING-BOTTOM: 10px; PADDING-LEFT: 10px; PADDING-RIGHT: 10px; FONT-FAMILY: Times New Roman, serif; COLOR: #b2b7f2; FONT-SIZE: 40px; FONT-WEIGHT: bold; PADDING-TOP: 10px" vAlign=bottom>„</TD><TD style="PADDING-BOTTOM: 10px; PADDING-LEFT: 10px; PADDING-RIGHT: 10px; PADDING-TOP: 10px">És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
</TD><TD style="TEXT-ALIGN: left; PADDING-BOTTOM: 10px; PADDING-LEFT: 10px; PADDING-RIGHT: 10px; FONT-FAMILY: Times New Roman, serif; COLOR: #b2b7f2; FONT-SIZE: 40px; FONT-WEIGHT: bold; PADDING-TOP: 10px" vAlign=top>”</TD></TR><TR><TD style="PADDING-BOTTOM: 10px; PADDING-RIGHT: 40px" colSpan=3 align=right><SMALL>– Apostolok cselekedetei 2. fejezet, Károlyi-biblia</SMALL></TD></TR></TBODY></TABLE>
A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, kegyelem kiáradásának jelei. Az Újszövetség előjeleit a próféták mondták ki az Ószövetségben, Krisztus születése előtt: "Új szövetséget kötök veletek...akkor majd...új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek...Az én Lelkemet oltom belétek..."(Ez. 36,25-27; 11,19; Jer. 31,31k). Keresztelő János is jövendölt. (Jézus) majd "Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni"[4] Jézus Keresztelő Jánosnál keresztelkedett meg, és rögtön utána galamb szállt Jézusra. Ezért a a katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele a galamb. A katolikus pönkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja. 1956-ig vigíliája, 1969-ig oktávája is volt, a húsvéti idő a pünkösdöt követő szombattal ért véget. 1969-től pünkösd hétfője már az évközi időhöz tartozik.<SUP>"</SUP>
<SUP></SUP>
<SUP></SUP>
<SUP>PÜNKÖSDI NÉPSZOKÁSOK</SUP>
<SUP></SUP>
Pünkösdi király
A középkor óta ismert szokás, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.
Pünkösdi királynéjárás
Eredetileg 4 nagyobb lány (később több) körbevisz a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.
Pünkösdölés
Ekkor pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.
"A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára:
<TABLE style="BORDER-BOTTOM-STYLE: none; LINE-HEIGHT: 150%; BORDER-RIGHT-STYLE: none; BACKGROUND-COLOR: transparent; BORDER-COLLAPSE: collapse; BORDER-TOP-STYLE: none; BORDER-LEFT-STYLE: none"><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: left; PADDING-BOTTOM: 10px; PADDING-LEFT: 10px; PADDING-RIGHT: 10px; FONT-FAMILY: Times New Roman, serif; COLOR: #b2b7f2; FONT-SIZE: 40px; FONT-WEIGHT: bold; PADDING-TOP: 10px" vAlign=bottom>„</TD><TD style="PADDING-BOTTOM: 10px; PADDING-LEFT: 10px; PADDING-RIGHT: 10px; PADDING-TOP: 10px">És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
</TD><TD style="TEXT-ALIGN: left; PADDING-BOTTOM: 10px; PADDING-LEFT: 10px; PADDING-RIGHT: 10px; FONT-FAMILY: Times New Roman, serif; COLOR: #b2b7f2; FONT-SIZE: 40px; FONT-WEIGHT: bold; PADDING-TOP: 10px" vAlign=top>”</TD></TR><TR><TD style="PADDING-BOTTOM: 10px; PADDING-RIGHT: 40px" colSpan=3 align=right><SMALL>– Apostolok cselekedetei 2. fejezet, Károlyi-biblia</SMALL></TD></TR></TBODY></TABLE>
A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, kegyelem kiáradásának jelei. Az Újszövetség előjeleit a próféták mondták ki az Ószövetségben, Krisztus születése előtt: "Új szövetséget kötök veletek...akkor majd...új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek...Az én Lelkemet oltom belétek..."(Ez. 36,25-27; 11,19; Jer. 31,31k). Keresztelő János is jövendölt. (Jézus) majd "Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni"[4] Jézus Keresztelő Jánosnál keresztelkedett meg, és rögtön utána galamb szállt Jézusra. Ezért a a katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele a galamb. A katolikus pönkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja. 1956-ig vigíliája, 1969-ig oktávája is volt, a húsvéti idő a pünkösdöt követő szombattal ért véget. 1969-től pünkösd hétfője már az évközi időhöz tartozik.<SUP>"</SUP>
<SUP></SUP>
<SUP></SUP>
<SUP>PÜNKÖSDI NÉPSZOKÁSOK</SUP>
<SUP></SUP>
Pünkösdi király
A középkor óta ismert szokás, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.
Pünkösdi királynéjárás
Eredetileg 4 nagyobb lány (később több) körbevisz a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.
Pünkösdölés
Ekkor pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.
Szeptember 13. – szerencsétlen nap
A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt („septem” = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. E hónap (a hetedik hónap) 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba. Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be.
A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt („septem” = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. E hónap (a hetedik hónap) 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba. Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be.
Pontosabban:
AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJA
Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja.
december 27 - János napja, azaz borszentelés!!!
János teli pohara
A XVIII. század derekáig a karácsony háromnapos ünnep volt. A második ünnepnap, december 26-a, István napja után Szent János evangélista emlékét ünnepelték meg. János napján szentelték meg a bort, a Jánosok pedig szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat, felköszöntőiket.
A pogány germánok körében a téli napforduló idején bemutatott áldozatokat követő borivás szokása annyira népszerű volt, hogy a térítő keresztény Egyház sem tudta kiirtani, ezért igyekezett átformálni azt: arra ösztönözte új híveit, hogy ne a pogány istenek, hanem a szentek emlékezetére igyanak. Idővel a németeknél igen népszerűvé vált a téli napforduló időpontjához közeli Stephans-, de főként a Johannisminne, azaz a Szent István- és Szent János tiszteletére való emlékivás.
A megáldott bor
A János-napi borszentelés és borivás Magyarországon is meghonosodott. A XV. századi esztergomi Obsequialéban már megemlítik, hogy a bort, vagyis Szent János szerelmét a karácsony utáni harmadik napon áldják meg. Az 1499-ben keletkezett pécsi misekönyvben is Szent János szerelmének megáldásáról esik szó. Az evangélista áldását régi nemesi, polgári társaságban is emlegették, de már szólásként: „Igyuk meg a Szent János áldását!”, „Na, még a Szent János áldását!” Ez a búcsúpohárra, a társaság szétoszlása előtt megivott utolsó pohár borra utal.
A szentelt bor hatásának népi hiedelméről ezt írta Schwartz Elemér: „Németországban, Ausztriában és nálunk is, főleg a németek lakta vidéken, majd pedig a közös egyházmegyei Rituale miatt a magyarok között is szokássá vált a Szent János-napi borszentelés, melyet úgy magyarázott az egyház, ahogyan azt szülőföldjén, Németországban tette, vagyis ha buzgó imával veszi magához a hívő a szentelt bort, akkor ez megóvja a testi és lelki bajoktól, a kárt okozó állatoktól s az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, de főleg az ördög kísértéseitől. E magyarázatból kifolyólag ördögi cselvetések ellen vették magukhoz, de főleg pedig betegeknek és útra készülőknek nyújtották, sőt nemritkán a harcba induló katonáknak is. Így lett a Szent János-napi áldás óvszer ördögi kísértések és betegségek ellen, s egyszersmind szent búcsúital utazások előtt.”
„Tsak a Jehova neve motskoltatik”
István, János és az aprószentek napjának szentelményei, a zab, a bor, a vessző ellen a református prédikátorok már a XVI–XVII. században felemelték szavukat. Szkhárosi Horvát András tállyai prédikátor, a korai reformáció legjelentősebb magyar énekszerzője Kétféle hitről: a Krisztusbéli és a pápai fontos hitről című énekében 1544-ben így vélekedett: „Istenünk azt mondja, hogy innepet szentelj/ De Szent István napján pápa zabot szentel,/ Az szent János napján jó borokat szentel,/ Aprószentek napján nagy sok vesszőt szentel.”
Martonfalvy György neves debreceni professzor Kresztyéni Inneplés, avagy Lelki Szent Mesterség című 1663-ban a debreceni gyülekezetben elhangzott prédikációja szerint helytelenül ünnepelnek azok is, akik „az ő Innepeket részszerint az Istennek, részszerint pedig az embereknek szentelik; mint Karátson első napját a Christusnak; második napját szent Istvánnak; harmadikat pedig szent Jánosnak... Ördög, ördög, be sok számtalan Istvánt és Jánost vittél a pokolba szent István és János napján, a sok István és János teli pohara által... Miért nem hagytok békét azoknak az innepi hosszú köszöntéseknek, mellyekben tsak a Jéhovának neve motskoltatik?”
Semmilyen intelem nem hatott azonban, a János-napi borivás szokását továbbra is megtartották országszerte.
Székesfehérvár-Felsővárosban János napján a szőlősgazdák egy kis üveg bort vittek a templomba, s a főoltár jobb oldalán álló kis asztalra tették. Minden hordóba öntöttek egy keveset a megszentelt borból, mert azt tartották, hogy akkor nem virágosodik meg.
Gánti adatközlőm, Molnár Henrikné így emlékezett vissza a borszentelésre: „János napján mise volt, mindenki vitt bort, egy litert. Megszentelte a pap a mise alatt. Egy kis asztal volt az oltár előtt, arra tették rá. Ha nem fért rá, rátették az első padra vagy a kisoltárra. Hazahozták és minden hordóba öntöttek a szentelt borból.”
Tafferner Antal könyvéből megtudjuk, hogy Vértesbogláron a szentelt bort a népi gyógyászatban is alkalmazták: „December 27-én, Szent János evangélista napján bort visznek a templomba. Az egyház ekkor megáldja a bort. Otthon mindenki iszik belőle. Utána elviszik a pincébe, és a boroshordókba is öntenek belőle. A maradékot elteszik, és főképpen torok vagy egyéb baj alkalmával szokták inni.”
János teli pohara
A XVIII. század derekáig a karácsony háromnapos ünnep volt. A második ünnepnap, december 26-a, István napja után Szent János evangélista emlékét ünnepelték meg. János napján szentelték meg a bort, a Jánosok pedig szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat, felköszöntőiket.
A pogány germánok körében a téli napforduló idején bemutatott áldozatokat követő borivás szokása annyira népszerű volt, hogy a térítő keresztény Egyház sem tudta kiirtani, ezért igyekezett átformálni azt: arra ösztönözte új híveit, hogy ne a pogány istenek, hanem a szentek emlékezetére igyanak. Idővel a németeknél igen népszerűvé vált a téli napforduló időpontjához közeli Stephans-, de főként a Johannisminne, azaz a Szent István- és Szent János tiszteletére való emlékivás.
A megáldott bor
A János-napi borszentelés és borivás Magyarországon is meghonosodott. A XV. századi esztergomi Obsequialéban már megemlítik, hogy a bort, vagyis Szent János szerelmét a karácsony utáni harmadik napon áldják meg. Az 1499-ben keletkezett pécsi misekönyvben is Szent János szerelmének megáldásáról esik szó. Az evangélista áldását régi nemesi, polgári társaságban is emlegették, de már szólásként: „Igyuk meg a Szent János áldását!”, „Na, még a Szent János áldását!” Ez a búcsúpohárra, a társaság szétoszlása előtt megivott utolsó pohár borra utal.
A szentelt bor hatásának népi hiedelméről ezt írta Schwartz Elemér: „Németországban, Ausztriában és nálunk is, főleg a németek lakta vidéken, majd pedig a közös egyházmegyei Rituale miatt a magyarok között is szokássá vált a Szent János-napi borszentelés, melyet úgy magyarázott az egyház, ahogyan azt szülőföldjén, Németországban tette, vagyis ha buzgó imával veszi magához a hívő a szentelt bort, akkor ez megóvja a testi és lelki bajoktól, a kárt okozó állatoktól s az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, de főleg az ördög kísértéseitől. E magyarázatból kifolyólag ördögi cselvetések ellen vették magukhoz, de főleg pedig betegeknek és útra készülőknek nyújtották, sőt nemritkán a harcba induló katonáknak is. Így lett a Szent János-napi áldás óvszer ördögi kísértések és betegségek ellen, s egyszersmind szent búcsúital utazások előtt.”
„Tsak a Jehova neve motskoltatik”
István, János és az aprószentek napjának szentelményei, a zab, a bor, a vessző ellen a református prédikátorok már a XVI–XVII. században felemelték szavukat. Szkhárosi Horvát András tállyai prédikátor, a korai reformáció legjelentősebb magyar énekszerzője Kétféle hitről: a Krisztusbéli és a pápai fontos hitről című énekében 1544-ben így vélekedett: „Istenünk azt mondja, hogy innepet szentelj/ De Szent István napján pápa zabot szentel,/ Az szent János napján jó borokat szentel,/ Aprószentek napján nagy sok vesszőt szentel.”
Martonfalvy György neves debreceni professzor Kresztyéni Inneplés, avagy Lelki Szent Mesterség című 1663-ban a debreceni gyülekezetben elhangzott prédikációja szerint helytelenül ünnepelnek azok is, akik „az ő Innepeket részszerint az Istennek, részszerint pedig az embereknek szentelik; mint Karátson első napját a Christusnak; második napját szent Istvánnak; harmadikat pedig szent Jánosnak... Ördög, ördög, be sok számtalan Istvánt és Jánost vittél a pokolba szent István és János napján, a sok István és János teli pohara által... Miért nem hagytok békét azoknak az innepi hosszú köszöntéseknek, mellyekben tsak a Jéhovának neve motskoltatik?”
Semmilyen intelem nem hatott azonban, a János-napi borivás szokását továbbra is megtartották országszerte.
Székesfehérvár-Felsővárosban János napján a szőlősgazdák egy kis üveg bort vittek a templomba, s a főoltár jobb oldalán álló kis asztalra tették. Minden hordóba öntöttek egy keveset a megszentelt borból, mert azt tartották, hogy akkor nem virágosodik meg.
Gánti adatközlőm, Molnár Henrikné így emlékezett vissza a borszentelésre: „János napján mise volt, mindenki vitt bort, egy litert. Megszentelte a pap a mise alatt. Egy kis asztal volt az oltár előtt, arra tették rá. Ha nem fért rá, rátették az első padra vagy a kisoltárra. Hazahozták és minden hordóba öntöttek a szentelt borból.”
Tafferner Antal könyvéből megtudjuk, hogy Vértesbogláron a szentelt bort a népi gyógyászatban is alkalmazták: „December 27-én, Szent János evangélista napján bort visznek a templomba. Az egyház ekkor megáldja a bort. Otthon mindenki iszik belőle. Utána elviszik a pincébe, és a boroshordókba is öntenek belőle. A maradékot elteszik, és főképpen torok vagy egyéb baj alkalmával szokták inni.”
Tegnap (január 22-én) volt a magyar kultúra napja.
T
TH6777
Vendég
57 éve született Steve Jobs (1955.02.24 - )
Az Apple vezérigazgatója, az egyik legnagyobb hatású ember a technológia világában, az informatikai és a szórakoztató ipar egyik ismert alakja. Fölényes, előrelátó, despotikus és zseniális. Három olyan meghatározó iparágban hagyta ott a kézjegyét, mint a számítástechnika, zeneipar és animációs filmek (felvásárolta az animációs filmeket készítő Pixar Animation Studios-t). Kevés olyan vállalkozó van, aki oly rövid idő alatt egy garázsvállalkozásból a világ vezető technológiai cégét építi fel. 1976-ban Steve Wozniakkal és Ronald Wayne-nel közösen megalapította az Apple Computert.
Sokan tartják a számítástechnika egyik úttörőjének, aki meglátta a lehetőséget a grafikus felhasználói felületben (GUI) és az egérben, mellyel egy Xerox PARC-bemutató alkalmával találkozott. Jobs irányítása alatt fejlesztette ki az Apple Computer a cég egyik fő termékét, az Apple Macintosh számítógépet.
Az Apple vezérigazgatója, az egyik legnagyobb hatású ember a technológia világában, az informatikai és a szórakoztató ipar egyik ismert alakja. Fölényes, előrelátó, despotikus és zseniális. Három olyan meghatározó iparágban hagyta ott a kézjegyét, mint a számítástechnika, zeneipar és animációs filmek (felvásárolta az animációs filmeket készítő Pixar Animation Studios-t). Kevés olyan vállalkozó van, aki oly rövid idő alatt egy garázsvállalkozásból a világ vezető technológiai cégét építi fel. 1976-ban Steve Wozniakkal és Ronald Wayne-nel közösen megalapította az Apple Computert.
Sokan tartják a számítástechnika egyik úttörőjének, aki meglátta a lehetőséget a grafikus felhasználói felületben (GUI) és az egérben, mellyel egy Xerox PARC-bemutató alkalmával találkozott. Jobs irányítása alatt fejlesztette ki az Apple Computer a cég egyik fő termékét, az Apple Macintosh számítógépet.
2013-ban május 25-re esik a VÉSZAKH, Gautama Sziddhárta születésnapja
a VÉSZAKH a történelmi Buddha hagyományos születésnapja.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Gautama_Sziddhártha,
http://www.vopus.org/hu/gnozis/misztika-vallas/buddha-elete.html,
http://mek.oszk.hu/00100/00158/00158.pdf,
http://www.youtube.com/view_play_list?p=8993CCDF2EE19929&search_query=A+buddha+élete
Az év legfontosabb buddhista ünnepe, mivel a Buddha születéséről, megvilágosodásáról és haláláról egyszerre emlékeznek meg. Jelentősége felülmúl minden keresztény ünnepet, mert olyan, mintha egy napra esne a karácsony, a pünkösd és a húsvét.
(a vészakh név az indiai kalendáriumban már a védikus idők óta ennek a hónapnak a neve, indiai szokás szerint természetszerűleg nevezték el a telihold napi ünnepet a hónapról, bár ez néha a holdciklusok miatt, a nyugati naptár szerint júniusra is eshet)
A déli buddhista országokban, ahogyan nem eléggé pontosan a mai théraváda buddhista hagyományt őrző Srí Lankát, Thaiföldet, Burmát stb. nevezik, a Buddha születésére, megvilágosodására és ellobbanására egy napon emlékeznek - a szent szövegek nyelvéből vett kifejezéssel - a Vészakh ünnepén. Ez a második holdhónap teliholdjára esik, valójában a keresztény Pünkösd idejének felel meg és rokonítható a lelki üzenettel: az érző lények tudatát (szívét) megvilágító fény alászállásának ünnepe.
A különböző buddhista irányzatok többnyire megegyeznek, hogy ez a Buddha születésének, megvilágosodásának és Parinirvánába távozásának napja. Ezen a hajnalon a hívek a templomba mennek és fogadalmat tesznek. A templomok vegetáriánus ételekkel kínálják a híveket, tanítások, szertartások folynak, egyes helyeken körmenetet rendeznek. Az ünnep fontos jellegzetessége az adakozás, mások segítése. A hívek felajánlást adnak a kolostoroknak, árvaházaknak, idősek otthonainak, pénzt osztanak a koldusoknak, véradást rendeznek, madarakat engednek szabadon kalitkájukból és állatokat vásárolnak vágóhidakról, hogy aztán átadják őket pásztoroknak, akik gondoskodnak róluk, és biztosítják, hogy ezek az állatok ne kerüljenek levágásra.
A tibetiek szerint minden telihold és újhold napja százszoros erővel bír karmikus szinteken. Ilyenkor sokkal érzékenyebbek az emberek. Amit ezeken a napokon adsz, azt százszorosan kapod vissza. Minden, amit teszel, visszaszáll rád.... Hitviláguk szerint évente van 4 teliholdas nap, az ún. Tízmilliószoros nap...
Tízmilliószoros teremtő napok 2013-ban: február 25, május 25, július 12, október 26.
http://www.tarrdaniel.com/documents/Vallasfilozofia/tizmillioszoros_nap.html
buddhista születésregék:
http://mek.oszk.hu/00200/00223/html/
BUDDHA BESZÉDEI:
http://www.szakja.hu/magyar/Buddha/index.htm
Vészakh (vagy Viszákha felajánlás - "a Buddha napja")
a VÉSZAKH a történelmi Buddha hagyományos születésnapja.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Gautama_Sziddhártha,
http://www.vopus.org/hu/gnozis/misztika-vallas/buddha-elete.html,
http://mek.oszk.hu/00100/00158/00158.pdf,
http://www.youtube.com/view_play_list?p=8993CCDF2EE19929&search_query=A+buddha+élete
Az év legfontosabb buddhista ünnepe, mivel a Buddha születéséről, megvilágosodásáról és haláláról egyszerre emlékeznek meg. Jelentősége felülmúl minden keresztény ünnepet, mert olyan, mintha egy napra esne a karácsony, a pünkösd és a húsvét.
(a vészakh név az indiai kalendáriumban már a védikus idők óta ennek a hónapnak a neve, indiai szokás szerint természetszerűleg nevezték el a telihold napi ünnepet a hónapról, bár ez néha a holdciklusok miatt, a nyugati naptár szerint júniusra is eshet)
A déli buddhista országokban, ahogyan nem eléggé pontosan a mai théraváda buddhista hagyományt őrző Srí Lankát, Thaiföldet, Burmát stb. nevezik, a Buddha születésére, megvilágosodására és ellobbanására egy napon emlékeznek - a szent szövegek nyelvéből vett kifejezéssel - a Vészakh ünnepén. Ez a második holdhónap teliholdjára esik, valójában a keresztény Pünkösd idejének felel meg és rokonítható a lelki üzenettel: az érző lények tudatát (szívét) megvilágító fény alászállásának ünnepe.
A különböző buddhista irányzatok többnyire megegyeznek, hogy ez a Buddha születésének, megvilágosodásának és Parinirvánába távozásának napja. Ezen a hajnalon a hívek a templomba mennek és fogadalmat tesznek. A templomok vegetáriánus ételekkel kínálják a híveket, tanítások, szertartások folynak, egyes helyeken körmenetet rendeznek. Az ünnep fontos jellegzetessége az adakozás, mások segítése. A hívek felajánlást adnak a kolostoroknak, árvaházaknak, idősek otthonainak, pénzt osztanak a koldusoknak, véradást rendeznek, madarakat engednek szabadon kalitkájukból és állatokat vásárolnak vágóhidakról, hogy aztán átadják őket pásztoroknak, akik gondoskodnak róluk, és biztosítják, hogy ezek az állatok ne kerüljenek levágásra.
A tibetiek szerint minden telihold és újhold napja százszoros erővel bír karmikus szinteken. Ilyenkor sokkal érzékenyebbek az emberek. Amit ezeken a napokon adsz, azt százszorosan kapod vissza. Minden, amit teszel, visszaszáll rád.... Hitviláguk szerint évente van 4 teliholdas nap, az ún. Tízmilliószoros nap...
Tízmilliószoros teremtő napok 2013-ban: február 25, május 25, július 12, október 26.
http://www.tarrdaniel.com/documents/Vallasfilozofia/tizmillioszoros_nap.html
BUDAPEST - VÉSZAKH (május 24-én meditációs flashmob a Deák téren)
http://joreggelt.buddhizmus.hu/oldal/meditacios-flashmob
http://joreggelt.buddhizmus.hu/oldal/meditacios-flashmob
buddhista születésregék:
http://mek.oszk.hu/00200/00223/html/
BUDDHA BESZÉDEI:
http://www.szakja.hu/magyar/Buddha/index.htm
Hasonló témák
