A halálközeli élmény csak agyi defektus?

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
A mateiralizmus a - bigott hülyeségekkel ellentétben
- nem dogma, hanem az a lényege, hogy a bizonyítható dolgokat fogadja el !

Mindenre van logikus, ésszerű, tudományos magyarázat.

Néha meglepő emlékek tárolódnak, ebből adódnak szokatlan tulajdonságok a későbbi leszármazottaknál.

Ma már sajnos eltüntek a normális magyarázatok az internetről, a médiákból.

Régebben néhány tudós/kutató végzett kisérleteket ezzel kapcsolatban.
Volt olyan kisérleti alany, aki mélyhitnózisban a kétezer évvel ezelőtt használatos egyiptomi nyelven mondott szavakat.

Na nem Nofretiti reinkarnációja volt, hanem a génjei őríztek "adatokat" az őseitől.


Hát én hívő vagyok, de azt el nem hiszem soha, hogy a génjeinkben átadódik a nyelvtudás.

Szóval az, hogy valaki mélyhipnózisban megszólal óegyiptomi nyelven (vajon ki értette meg?) arra a logikus, ésszerű, tudományos magyarázat az, hogy ez a nyelvtudás átöröklődött a génjeiben?

Melyik tudományos vizsgálat bizonyította azt, hogy a nyelvtudás a génjeinkben van? Vagy hogy a génjeink által emlékezünk 2000 évvel ezelőtti őseink kultúrájára? :shock:
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Érdekessége a halálnak az volt a fekete szín stimmelt de voltak más színek és árnyalatok de az energia áramlás az felettébb érdekes. Sok hasonló írást olvastam már találóak voltak avval amit láttam. Piros a zöld és a többi szín bele ragadva a feketébe. Kíváncsian olvasom hogyan nézett ki influenzajárványod?
*
Ezzel soha nem szabad viccelődni.
Édesanyám 6,5 évig súlyos beteg volt. Az évek alatt soha nem említette, csak közvetlenül a halálának közeli időpontja ELŐTT, hogy belépett a szobába egy férfi.
Rákérdeztem, hogy ki az?
Édesanyám - különben agyilag teljesen tiszta volt! - azt felelte, hogy elegáns, halk szavú és azt mondta édesanyámnak, hogy már nem sokáig kell szenvednie.
Én erre -jogosan- kiakadtam.
Édesanyám folytonosan u.abba a sarokba nézett, sőt kérte, hogy tegyek oda egy széket.
Megtettem.
A szék - számomra üres maradt. - De nem úgy édesanyám szerint. Mondta, hogy a férfi leült.
Kérdeztem, hogyan néz ki?
Édesanyám válasza az volt, hogy halk, elegáns, s nagyon megnyugtató, hogy itt van.
(Mondanom sem kell, engem a frász kerülgetett :o)
Édesanyám ettől az időponttól számítva, viszonylag gyorsan meghalt.
*
Ezek után soha nem ejteném ki a számon, hogy láttam a Halált. Nem akarnék még gondolni sem rá, nem hogy látni!
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Hát én hívő vagyok, de azt el nem hiszem soha, hogy a génjeinkben átadódik a nyelvtudás.

Szóval az, hogy valaki mélyhipnózisban megszólal óegyiptomi nyelven (vajon ki értette meg?) arra a logikus, ésszerű, tudományos magyarázat az, hogy ez a nyelvtudás átöröklődött a génjeiben?

Melyik tudományos vizsgálat bizonyította azt, hogy a nyelvtudás a génjeinkben van? Vagy hogy a génjeink által emlékezünk 2000 évvel ezelőtti őseink kultúrájára? :shock:
*
Nagyon közeli rokonommal történt meg. Nagy műtétje volt, mélyen altatták. Amikor az őrzőbe vitték, OROSZ NYELVEN beszélt. Az egyik nővér tökéletesen tudott oroszul, így ő fordította le, hogy Éva, met Évának hívták a rokonomat, mit is mondott. Érthető, kerek, teljes mondatokat mondott, hívta az édesanyját (aki már régen meghalt), az édesanyja német volt, így végképpen nem értettük, miért oroszul hívja az édesanyját, akit más néven szólított. Vannak még olyan csodák, amelyekre rá sem merünk gondolni.
No igen, amikor felébredt, amikor elmondták Évának, azt, hogy Ő oroszul beszélt. Hitetlenkedve ingatta a fejét. Még oroszul sem tanult, sőt nem is tudott, hogyan lehetséges ez?
No, mi is erre voltunk/lettünk volna kíváncsiak. De a témát tovább soha nem feszegettük.
*
Bizonyos vallások hiszik, sőt mondják a reinkarnációt.
Vannak olyan dolgok, amelyekre még nem jöttünk rá, de nem is vagyok olyan biztos abban, hogy meg akarjuk-e tudni azt, ami eddig rejtve maradt előttünk.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
*
Nagyon közeli rokonommal történt meg. Nagy műtétje volt, mélyen altatták. Amikor az őrzőbe vitték, OROSZ NYELVEN beszélt. Az egyik nővér tökéletesen tudott oroszul, így ő fordította le, hogy Éva, met Évának hívták a rokonomat, mit is mondott. Érthető, kerek, teljes mondatokat mondott, hívta az édesanyját (aki már régen meghalt), az édesanyja német volt, így végképpen nem értettük, miért oroszul hívja az édesanyját, akit más néven szólított. Vannak még olyan csodák, amelyekre rá sem merünk gondolni.
No igen, amikor felébredt, amikor elmondták Évának, azt, hogy Ő oroszul beszélt. Hitetlenkedve ingatta a fejét. Még oroszul sem tanult, sőt nem is tudott, hogyan lehetséges ez?
.

Én azért jobban utána néznék annak, valóban sosem tanult-e oroszul, vagy nem volt-e az élete során, akár kisgyerekkorban, orosz nyelvterületen. Ne haragudj, de kicsit szkeptikus vagyok ebben a témában.
 

fodor1957

Állandó Tag
Állandó Tag
Tisztelt Fórumozók!
Nem vagyok orvos, viszont 1977-től 1989-ig intenzív osztályon dolgoztam, mint segédápoló, majd ápoló, utána intenzív szakápolóként. A nyolcvanas évek közepén került a kezünkbe Raymond Avery Moody: Élet az élet után című könyve. Természetesen kíváncsiak voltunk a könyv igazságtartalmára. Több év kórlapjait áttanulmányoztuk (természetesen az intézet vezető engedélyével) és kigyűjtöttük az újraélesztett betegeket. Szerkesztettünk egy kérdőívet, amelyben úgy mellesleg rejtve rákérdeztünk a halál közeli élményre. Már pontosan nem emlékszem, 50 és 100 között kérdőív érkezett vissza (annak ellenére, hogy felbélyegzett válaszborítékot is küldtünk). Összesen két volt betegünknek volt ilyen élménye. Az egyik a tipikus Moody élmény "sötétség, majd nagy fényesség". A másikra pontosan emlékszem a mai napig is! "Busszal mentünk sört keresni."
Kíváncsiak voltunk, mi okozta az eltérést. Az egyik magyarázat, hogy ha valaki elolvassa figyelmesen a könyvet, akkor rá fog jönni, hogy Moody halálközeli élménynek veszi, amikor épp, hogy el tud kerülni egy végzetes balesetet, aki a beszámol az élményéről! A másik magyarázat (amiért valójában hozzászólok a fórumhoz!) tudtommal az angol nyelvterületen (elsősorban az USA-ra gondolok) újraélesztésen értik azokat az orvosi beavatkozásokat, amikor valamely életműködést (légzés, keringés, kiválasztás) mesterségesen pótolják (lélegeztetés, művese kezelés). Nem akarok belemenni nagyon orvosi dolgokba. A lélegeztetéshez olyan szereket kell adni, amely altat. Egy egészséges ember is álmodik. A gyógyszerek ezeket az álmokat fokozzák. A művese kezelésre szoruló beteg vérében felszaporodó anyagok pedig zavart tudatállapotot okozhatnak, ennek a következménye lehet amit a beteg látomásként él át! Az utolsó magyarázat ezekre az élményekre pedig az, hogy az cardio-pulmonális újraélesztés során elvégzett beavatkozásoknál szükség van szedatív hatású gyógyszerek adására, amely okozhat hallucinációt, valamint az újraélesztés során végzett elektromos defibrilláció (=> "irányított áramütés") az agyi elektromos tevékenységet is kiolthatja, ami okozhat fényesség látomását.
Egyébként a kutatómunkánkat felügyelő orvos elmondta, hogy a mentőszolgálat egyszer hozott be egy magas épület tetején klinikai halál állapotába került beteget, akitől amint visszanyerte a tudtát, érdeklődött és semmi ilyen élményről nem számolt be. Illetve a saját édesanyám is újra volt élesztve, s neki se volt ilyen élménye.
Bocsánat, ha túl hosszan írtam!
Tisztelettel: Fodor János
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
Tisztelt Fórumozók!
Nem vagyok orvos, viszont 1977-től 1989-ig intenzív osztályon dolgoztam, mint segédápoló, majd ápoló, utána intenzív szakápolóként. A nyolcvanas évek közepén került a kezünkbe Raymond Avery Moody: Élet az élet után című könyve. Természetesen kíváncsiak voltunk a könyv igazságtartalmára. Több év kórlapjait áttanulmányoztuk (természetesen az intézet vezető engedélyével) és kigyűjtöttük az újraélesztett betegeket. Szerkesztettünk egy kérdőívet, amelyben úgy mellesleg rejtve rákérdeztünk a halál közeli élményre. Már pontosan nem emlékszem, 50 és 100 között kérdőív érkezett vissza (annak ellenére, hogy felbélyegzett válaszborítékot is küldtünk). Összesen két volt betegünknek volt ilyen élménye. Az egyik a tipikus Moody élmény "sötétség, majd nagy fényesség". A másikra pontosan emlékszem a mai napig is! "Busszal mentünk sört keresni."
Kíváncsiak voltunk, mi okozta az eltérést. Az egyik magyarázat, hogy ha valaki elolvassa figyelmesen a könyvet, akkor rá fog jönni, hogy Moody halálközeli élménynek veszi, amikor épp, hogy el tud kerülni egy végzetes balesetet, aki a beszámol az élményéről! A másik magyarázat (amiért valójában hozzászólok a fórumhoz!) tudtommal az angol nyelvterületen (elsősorban az USA-ra gondolok) újraélesztésen értik azokat az orvosi beavatkozásokat, amikor valamely életműködést (légzés, keringés, kiválasztás) mesterségesen pótolják (lélegeztetés, művese kezelés). Nem akarok belemenni nagyon orvosi dolgokba. A lélegeztetéshez olyan szereket kell adni, amely altat. Egy egészséges ember is álmodik. A gyógyszerek ezeket az álmokat fokozzák. A művese kezelésre szoruló beteg vérében felszaporodó anyagok pedig zavart tudatállapotot okozhatnak, ennek a következménye lehet amit a beteg látomásként él át! Az utolsó magyarázat ezekre az élményekre pedig az, hogy az cardio-pulmonális újraélesztés során elvégzett beavatkozásoknál szükség van szedatív hatású gyógyszerek adására, amely okozhat hallucinációt, valamint az újraélesztés során végzett elektromos defibrilláció (=> "irányított áramütés") az agyi elektromos tevékenységet is kiolthatja, ami okozhat fényesség látomását.
Egyébként a kutatómunkánkat felügyelő orvos elmondta, hogy a mentőszolgálat egyszer hozott be egy magas épület tetején klinikai halál állapotába került beteget, akitől amint visszanyerte a tudtát, érdeklődött és semmi ilyen élményről nem számolt be. Illetve a saját édesanyám is újra volt élesztve, s neki se volt ilyen élménye.
Bocsánat, ha túl hosszan írtam!
Tisztelettel: Fodor János
Idegsebész nyilatkozata: http://m.origo.hu/egeszseg/20121012...degsebesz-halal-kozeli-elmenyei-newsweek.html
 
T

tuncu

Vendég
Ez is csak olyan, azért elgondolkodtató! Ha nem lennének ilyen megtapasztalások,akkor miért találták volna ki? Ez nem egy matematikai egyenlet...Ha nem lenne alapja,akkor ki találta volna ki azt,hogy "halálközeli élmény"?
A másik :
*
Ezzel soha nem szabad viccelődni.
Édesanyám 6,5 évig súlyos beteg volt. Az évek alatt soha nem említette, csak közvetlenül a halálának közeli időpontja ELŐTT, hogy belépett a szobába egy férfi.
Rákérdeztem, hogy ki az?
Édesanyám - különben agyilag teljesen tiszta volt! - azt felelte, hogy elegáns, halk szavú és azt mondta édesanyámnak, hogy már nem sokáig kell szenvednie.
Én erre -jogosan- kiakadtam.
Édesanyám folytonosan u.abba a sarokba nézett, sőt kérte, hogy tegyek oda egy széket.
Megtettem.
A szék - számomra üres maradt. - De nem úgy édesanyám szerint. Mondta, hogy a férfi leült.
Kérdeztem, hogyan néz ki?
Édesanyám válasza az volt, hogy halk, elegáns, s nagyon megnyugtató, hogy itt van.
(Mondanom sem kell, engem a frász kerülgetett :o)
Édesanyám ettől az időponttól számítva, viszonylag gyorsan meghalt.
*
Ezek után soha nem ejteném ki a számon, hogy láttam a Halált. Nem akarnék még gondolni sem rá, nem hogy látni!
G.B.
Hallottam már én is ilyenről...pláne elfekvőben!!

Egy a lényege ezeknek! Mind aki ezekről számolt be, teljesen mindegy a történet, az sok esetben eltér,de egy olyannal jöttek vissza,hogy Isten létezik!
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Ez is csak olyan, azért elgondolkodtató! Ha nem lennének ilyen megtapasztalások,akkor miért találták volna ki? Ez nem egy matematikai egyenlet...Ha nem lenne alapja,akkor ki találta volna ki azt,hogy "halálközeli élmény"?
A másik :

Hallottam már én is ilyenről...pláne elfekvőben!!

Egy a lényege ezeknek! Mind aki ezekről számolt be, teljesen mindegy a történet, az sok esetben eltér,de egy olyannal jöttek vissza,hogy Isten létezik!

*
Vannak rejtélyes, furcsa dolgok. A tudósok egy csapata azt vallja, hogy az agy "játéka".... Semmiképpen nem szabad senkit ezért kinevetni, jómagam is óvatosan kezeltem és kezelem e témát. Megtapasztalni, még nagyon sokáig nem szeretném.
 
T

tuncu

Vendég
*
Vannak rejtélyes, furcsa dolgok. A tudósok egy csapata azt vallja, hogy az agy "játéka".... Semmiképpen nem szabad senkit ezért kinevetni, jómagam is óvatosan kezeltem és kezelem e témát. Megtapasztalni, még nagyon sokáig nem szeretném.
Az ember tapasztalhat meg dolgokat...Szerintem tiszteletbe lehet tartani ezeket a beszámolókat.
Amúgy...az orvosok is nagyon jól tudják,hogy van ilyen! :) Az más kérdés,hogy elhiszik-e vagy sem? De hallják! Az emberek nem mertek ezekről beszélni,mert féltek,hogy "más"-nak nézik őket...szerintem ez is volt az oka,hogy amíg ki nem merték mondani,nem voltak beszámolók!
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Tisztelt Fórumozók!
Nem vagyok orvos, viszont 1977-től 1989-ig intenzív osztályon dolgoztam, mint segédápoló, majd ápoló, utána intenzív szakápolóként. A nyolcvanas évek közepén került a kezünkbe Raymond Avery Moody: Élet az élet után című könyve. Természetesen kíváncsiak voltunk a könyv igazságtartalmára. Több év kórlapjait áttanulmányoztuk (természetesen az intézet vezető engedélyével) és kigyűjtöttük az újraélesztett betegeket. Szerkesztettünk egy kérdőívet, amelyben úgy mellesleg rejtve rákérdeztünk a halál közeli élményre. Már pontosan nem emlékszem, 50 és 100 között kérdőív érkezett vissza (annak ellenére, hogy felbélyegzett válaszborítékot is küldtünk). Összesen két volt betegünknek volt ilyen élménye. Az egyik a tipikus Moody élmény "sötétség, majd nagy fényesség". A másikra pontosan emlékszem a mai napig is! "Busszal mentünk sört keresni."
Kíváncsiak voltunk, mi okozta az eltérést. Az egyik magyarázat, hogy ha valaki elolvassa figyelmesen a könyvet, akkor rá fog jönni, hogy Moody halálközeli élménynek veszi, amikor épp, hogy el tud kerülni egy végzetes balesetet, aki a beszámol az élményéről! A másik magyarázat (amiért valójában hozzászólok a fórumhoz!) tudtommal az angol nyelvterületen (elsősorban az USA-ra gondolok) újraélesztésen értik azokat az orvosi beavatkozásokat, amikor valamely életműködést (légzés, keringés, kiválasztás) mesterségesen pótolják (lélegeztetés, művese kezelés). Nem akarok belemenni nagyon orvosi dolgokba. A lélegeztetéshez olyan szereket kell adni, amely altat. Egy egészséges ember is álmodik. A gyógyszerek ezeket az álmokat fokozzák. A művese kezelésre szoruló beteg vérében felszaporodó anyagok pedig zavart tudatállapotot okozhatnak, ennek a következménye lehet amit a beteg látomásként él át! Az utolsó magyarázat ezekre az élményekre pedig az, hogy az cardio-pulmonális újraélesztés során elvégzett beavatkozásoknál szükség van szedatív hatású gyógyszerek adására, amely okozhat hallucinációt, valamint az újraélesztés során végzett elektromos defibrilláció (=> "irányított áramütés") az agyi elektromos tevékenységet is kiolthatja, ami okozhat fényesség látomását.
Egyébként a kutatómunkánkat felügyelő orvos elmondta, hogy a mentőszolgálat egyszer hozott be egy magas épület tetején klinikai halál állapotába került beteget, akitől amint visszanyerte a tudtát, érdeklődött és semmi ilyen élményről nem számolt be. Illetve a saját édesanyám is újra volt élesztve, s neki se volt ilyen élménye.
Bocsánat, ha túl hosszan írtam!
Tisztelettel: Fodor János
*
Amennyiben léteznek "vígaszt adó és vígasztaló" élmények, az megnyugtató lenne. Ami a lényeg, a halál ne fájjon és ne érezzünk az utolsó pillanat után sem kétségbeesést.
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Én azért jobban utána néznék annak, valóban sosem tanult-e oroszul, vagy nem volt-e az élete során, akár kisgyerekkorban, orosz nyelvterületen. Ne haragudj, de kicsit szkeptikus vagyok ebben a témában.
*
Most olvastam a válaszod, Éva valóban soha nem járt orosz nyelvterületen, soha nem is tanult oroszul, s mégis anno' folyékonyan beszélt. Vannak megmagyarázhatatlan dolgok, amelyekre soha nem tudjuk megtalálni a választ. Ne is mélyedjünk bele, mert vannak olyan történések, melyek eredetét nem tudjuk kideríteni.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Mi a szkepticizmusod alapja?

Bocsi pittikém, csak most vettem észre, hogy egy évvel ezelőtt feltetted nekem ezt a kérdést.

Talán még nem késő, ha most válaszolok.

A szkepticizmusom alapja, hogy nem igazán hiszek az emberi lélek testtől különálló létezésében. Persze ez csak szkepticizmus, ami azt jelenti, nem tudok semmi biztosan, csak kétkedek.
Nem Georgina történetében kétkedek. Az embert sok olyan inger éri csecsemő korától, amire később már nem emlékszik, ám előfordulhat, hogy valaminek a hatására, valahonnan a tudat mélyéről valahogy mégis felbukkan egy-egy élmény nyoma, benyomása, aminek nem tudja a forrását, de a tudatában mélyen rögzült. Én ilyen esetekben inkább erre a magyarázatra hajlok, semmint arra, hogy az illető előző életében orosz hercegnő volt, vagy ilyesmi.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
*
Most olvastam a válaszod, Éva valóban soha nem járt orosz nyelvterületen, soha nem is tanult oroszul, s mégis anno' folyékonyan beszélt. Vannak megmagyarázhatatlan dolgok, amelyekre soha nem tudjuk megtalálni a választ. Ne is mélyedjünk bele, mert vannak olyan történések, melyek eredetét nem tudjuk kideríteni.

Elismerem, hogy vannak furcsa dolgok, bár általában szoktak lenni racionális magyarázatok is, még ha nem is ismerjük őket. Ahhoz, hogy Éva orosz szót halljon, nem kellett feltétlenül orosz nyelvterületen élnie, különösen nem a szocialista éra idején. De nem állítom, hogy Évában valahol mégis rögzülhetett gyerekkorában az orosz beszéd, csak előbb alaposan utánanéznék a családban, mielőtt természetfelettinek fogadnám el a jelenséget.
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Elismerem, hogy vannak furcsa dolgok, bár általában szoktak lenni racionális magyarázatok is, még ha nem is ismerjük őket. Ahhoz, hogy Éva orosz szót halljon, nem kellett feltétlenül orosz nyelvterületen élnie, különösen nem a szocialista éra idején. De nem állítom, hogy Évában valahol mégis rögzülhetett gyerekkorában az orosz beszéd, csak előbb alaposan utánanéznék a családban, mielőtt természetfelettinek fogadnám el a jelenséget.
*
Éva nagyon közel állt hozzám. Pontosan ismerem, tudom a gyerek- és felnőtt korát is.
Más. Az álmokról mi a véleményed? Nagyon sok évvel ezelőtt éltem egy bizonyos lakásban, ahonnan 27 évvel ezelőtt költöztünk el. Álmomban de sokszor ott járok, s mivel vannak rossz emlékeim, erős szívdobogásra ébredek. Vízet iszom, ha jó az idő, kiülök a tornácra, hallgatom a tücskök muzsikáját, iparkodom másra gondolni, vagy készítek egy teát, de az is előfordul, hogy a tévé műsorában "lapozok", csak vajmi módon töröljem az álmot. Aztán vagy vissza alszom, vagy netezem, s másnap, vagy harmadnap ismét üldöz az álom, annak ellenére, hogy nem gondoltam rá.
Aztán a következő megmagyarázhatatlan, furcsa dolog. Édesanyám 2008 október elején halt meg. Nem, nem gondolok arra, hogy elment, tudatosan kerülöm az ilyen évfordulókat. Igaz, azon a napon gyertyát gyújtok és ezzel letudtam, virágot teszek a vázába és kész. De, hogy már előtte gondoljak erre a napra, nem ezt soha. S,mégis, most is valamelyik nap azt álmodtam, hogy fel kell hívnom édesanyámat telefonon. Kezemben volt az a régi piros tárcsás telefon, ami abban az időben volt a tulajdonomban. Tárcsáztam is, hallottam, hogy ki is csörög, aztán belém hasított a felismerés, hiszen nincs már a vonal végén akit keresek.
Mérhetetlenül rossz érzés fogott el.
Aztán tovább folytatódott az álmom, az ő régi lakásában jártam. Ő nem volt ott, de szörnyű volt látni azt, mintha ott lenne és mégsem volt ott.
Hozzáteszem, nem ő nevelt fel, de drága nagyanyám. Ettől függetlenül voltak vele kedves, szép emlékeim. S, ezek a visszatérő álmok majd minden évben, szeptember táján jönnek, jönnek, hiába nem várom. Hiába nem gondolok rá, csak úgy megjelennek és pocsékul érzem magam. Pocsékul.
Úgy, hogy eléggé furcsa az emberi elme.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Georgina, véleményem szerint az álmok jelentősége az, hogy alkalmasint információt kaphatunk saját lelkiállapotunkról, sokszor olyan tudat alatti szorongásokról, elnyomott gyászról, ilyesmiről, amiről talán nem is tudunk, vagy nem akarunk tudomást venni. Az álomban az agy előveszi ezeket az élményeket, érzéseket, és megpróbálja feldolgozni.
Amit megosztottál velem, az nekem tipikusan egy ilyen öntudatlan öngyógyító tevékenységének tűnik. Te nem gondolsz az édesanyád halálának évfordulójára, de ismered az időpontot, és ha tudatosan el is nyomod az ezzel kapcsolatos gondolataidat, az agyad az álomban, ahol nem tudod az akaratoddal szabályozni, mégis küzd vele. Visszavisz azokra a helyszínekre, azokhoz az élményekhez, amik édesanyádhoz kötődnek.

Biztos ezért mondják a pszichológusok, hogy a gyásszal szembe kell nézni, fel kell dolgozni, bármilyen fájdalmas is. Tapasztalatom, hogy ha elfojtja az ember, akkor nem számítanak az évek, évtizedek múltán is előhozzák az álmok a feldolgozatlan fájdalmakat. Sőt a feldolgozottakat is, csak azokat kevésbé. Nekem néha megjelenek álmomban 30-40 éve eltemetett kedves halottaim is. Úgy, hogy napközben egyáltalán nem gondoltam rájuk. Valami mégis történik ilyenkor napközben, ami miatt öntudatlanul is asszociáció történik, és az álomban előhívja őket az agy.

Én mondjuk egyáltalán nem tartok halál-évfordulókat. Születési évfordulókat se. Már elfelejtettem elhunyt szeretteim születési, és halálozási dátumait. Nekem így könnyebb. Így időtlenné váltak az emlékeimben.
Szerintem ha tartod ezeket az évfordulókat, mindig számíthatsz arra, hogy az agyad is felidézi a szeretteiddel kapcsolatos emlékeket, néha akár nyomasztó formában is. Mert sokszor felidézi a halálukat is, és az a legrosszabb. Én már sokszor zokogtam álmomban, évtizedek múltán álomban újra ugyanúgy átélve egyik-másik szerettem halálát. Valszeg vannak olyan veszteségek, amit sosem leszünk képesek feldolgozni.
 
Oldal tetejére