Az élet (létezés) csalfa szemfényvesztése, mi szerint van másik / vannak mások.... ebben a gigantikus energetikai élet-játékban.
Minden mindennel összefügg.
Kiragadhatunk momentumokat, fogalmakat alkothatunk, idealizálhatunk, tényeket, nézőpontokat alakíthatunk, bizonyíthatunk, feltételezhetünk, hatalmas tudást gyűjthetünk (mások tapasztalata, fantáziája, megélt érzései által)... Mindezeket megtehetjük,... miért ne? ...., azonban nem számolunk az árával, el kell különülnünk a nagy "összefüggésből", egységből, - máris énné lettünk, így lehetséges a te, ő , ti..... a mások... és a nagy illúzióban találjuk magunkat.
Erre az állapotra aztán annyi, de annyi fogalmat találtunk ki, hogy megtölti az univerzumot.
Közben eszeveszetten keressük az élet értelmét, lényegét, önmagunkat, kutatjuk az ismeretlent, a hiányzó láncszemet, mert hisszük, hogy megtaláljuk a megnyugvást.
Jaa,az elkülönültség illúziója olyan színes élethelyzeteket teremt, amelyekben aztán átélhetünk hideget,meleget.
Minden lehetséges, nincs új a nap alatt... ez van
Vajon megtehetjük-e, hogy valaminek a létezését egyszerűen nem létezőnek jelentjük ki?????
Vajon megtehetjük-e, hogy kétségbe vonjuk az illuzórikus "másik" tapasztalatát, az ő elkülönültségében????
Bizony megtesszük, hajjj , de meg ám... mint a huzat.
Miért is???
Mert nekünk meg van egy saját teremtett világunk, és ebből a burokból az övé olyan izé.... és már kezdjük is annak megítélését.....mivel megítéltük, tapasztaljuk......stb ....
Az a gáz ( nem a propán-bután), hogy ennek meg nincs vége....
Hogy mi lesz ebből??? A csuda tudja.kiss
Inkább amondó lennék, hogy létezik egy önzetlen világ.....
h
Hogy létezik egy önzetlen világ?
Én nem vagyok ebben olyan biztos. A hétvégén azon gondolkodtam, hogy mivel minden cselekedetünket az önzőség irányít, ha nem vagyunk önzőek, akkor nem csinálunk semmit. Ha nem csinálunk semmit, akkor semmik vagyunk, nem létezünk?
Önzetlenség ergó nem létezés. Tényleg paradoxon.