Bevandorlas Kanadaba

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

albino

Állandó Tag
Állandó Tag
Alapjában véve ezzel a problémával küzdök én is. Jól tudom tehát, hogy nem tudnám magam eladni egy komolyabb állásinterjún angolul. Erre szerintem az a megoldás, hogy el kell kezdeni valami egyszerűbb munkával, ahol zajlik kommunikáció az ember körül, és így gyorsan élővé válik a nyelvtudás, 1-2 hónap alatt eljuthat az ember oda, ami ahhoz kell, hogy szépen el tudja adni magát egy jobb helyen. Én ezt az utat próbálom majd bejárni, aztán majd kiderül, jól okoskodtam-e ki a dolgot.

Ez jó elgondolás, de alapvetően azért a nyelvtudást sem kell túlmisztifikálni. Leszögezném, hogy ez bizonyára csak nagyvárosokra igaz, de egészen egyszerűen nem azt nézik, hogy mit nem tudsz, hanem, hogy mit igen. Nekem is nehéz, de ezt a gondolkodást ki kell ütni a fejemből minden egyes alkalommal. Persze van negatív példa is, de én arra biztatnék mindenkit, hogy próbálkozzon nyugodtan. A nyelvvel (bármilyen szinten) veszíteni nem lehet. És nem is azonnal jön a tudás. Türelem és az igény a fejlődésre a legfontosabb jellemzők.
 

horvathc

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez jó elgondolás, de alapvetően azért a nyelvtudást sem kell túlmisztifikálni. Leszögezném, hogy ez bizonyára csak nagyvárosokra igaz, de egészen egyszerűen nem azt nézik, hogy mit nem tudsz, hanem, hogy mit igen. Nekem is nehéz, de ezt a gondolkodást ki kell ütni a fejemből minden egyes alkalommal. Persze van negatív példa is, de én arra biztatnék mindenkit, hogy próbálkozzon nyugodtan. A nyelvvel (bármilyen szinten) veszíteni nem lehet. És nem is azonnal jön a tudás. Türelem és az igény a fejlődésre a legfontosabb jellemzők.

Egyetertek abszolut. Nem kell feltetlenul anyanyelvi szinten angolul tudni. Es az is igaz, hogy akik tanultak az angolt, azok talan meg "helyesebben" is beszelnek az ittenieknel, de ugye nem ez szamit. En is vetek nyelvtani hibakat es a kiejtesemen is van meg csiszolando, de ettol fuggetlenul folyekonyan beszelek, megerenek es en is megertem oket. Es ennek a legfobb oka az, hogy barmilyen szinten is voltam, mindig mertem beszelni. Es nem csak a szukseges mertekben. Itt is ha olyan a szitu mindig beszelgetek a kollegakkal, kerdezem oket, megvitatunk dolgokat, es igy fejlodok. A szovegertes volt talan a legnehezebb, az elejen nagyon sasoltam pl. a radioban a hireket, es felet sem ertettem, most mar igy 8 honap utana nagyjabol ertek mindent, amit mondanak. De meg igy is talakozok olyan emberekkel, akiket nehezen ertek, de siman visszakerdezek, megkerem, hogy ismetelje meg, esetleg lassabban, es ebbol sem volt sosem gond. Soha senki nem mondta, hogy rosszul beszelek, vagy vmit nem jol mondok, as sokkal tobbszor elofordult, hogy megdicsertek, hogy jol beszelek. :)
Es vedd azt is figyelembe, hogy sok a bevandorlo - itt Fort McMurray-ben kimondottan -, sokan ugy tanultak az angolt es nem ebben nottek fel, igy valamennyire hozza is vannak szokva itt, hogy sokan nem beszelik tokeletesen a nyelvet. De ertekelik, akin latjak, hogy probalja, akarja.

Szoval no para az angoltol, ha megvannak az alapok es akarod - esetleg meg szereted is -, menni fog. ;) Sokat segit pl. ha angolul olvasol es hallgatsz hireket, meg angolul nezel TV-t pl. - itt be lehet kapcsolni a legtobb helyen a feliratot a TV-n, igy az elejen sokat lehet tanulni, mert olvasva konyebb, mint hallas utan... ;)
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére