Csak én' mondom...

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy gondolat az igazságról!


Sokat, és sokszor töprengtem azon, hogy mi az igazság? Ezer és ezer féle megoldást rágtam végig magamban. Megvizsgáltam a saját igazam jobbról, balról, megvizsgáltam felülről és lentről is, megvizsgáltam szinte minden általam ismert irányból, és rá kellett döbbenjek, hogy nekem mindig igazam van! Megpróbáltam hát a középutat is, és akkor sem lett más a végeredmény. A középút azért jó, mert az ellenérveket is pontosan azzal a vehemenciával próbálja megérteni, mint az innen-onnan érkező, önmagunk igazságát féltő és védő láncolatokat, igazságokat. Szóval, igazam van. Ez ténykérdés számomra:) Gondolom ezt te is pontosan így érzed kedves olvasó. Ha nem, akkor valószínűleg önbizalom-problémákkal küszködsz… (nos, ezt majd talán egy lélekbúvárral kell megtárgyalnod az elkövetkezendőkben - hacsak… :) De, mégis rá kellett ébredjek, hogy az én igazam, hiába igaz, ha bármely más embertársamnak is pontosan ez az eredmény jön ki önvizsgálata végkifejleteként. Pedig nem is értünk egyet. Akkor hány igazság létezik? Ha azt mondjuk, hogy egy – mivel Egy az Isten – akkor minden bizonnyal a probléma gyökere nem csak a másikban, hanem önmagamban is keresendő. Sőőőőőt, rá kellet ébrednem, hogy ezt a világot nem tudom úgy formálni, hogy ripsz-ropsz megváltoztatom, mert ezt a világot csak egyféleképpen lehet jobbá tenni, változásra bírni, ha magamban kezdem meg a gyomlálást. Tudniillik ha nekem és neked és neki, sőt mi több, mindenkinek igaza van, akkor ez az emberi igazság bizonyosan tele van valamiféle nem odaillő burjánzással. Sokan ezt egónak hívják, én maradnék az én’ kifejezésnél. Mi is lenne velünk enélkül az én’ nélkül? Nos, talán nem is lennénk „manapság” életképesek ezen a földön, ezért hát ezt nem is tartom rossz dolognak. A kérdés még is felmerül az emberben, hogy akkor mi a franc értelme van ennek az egész igazságosdinak? A választ hosszas vizsgálódás után ott találtam meg, ahol a (mai tudásom’ szerinti) legvégén kerestem: Magamban. Először is megvizsgáltam a tudásomat’. Lassan-lassan rá kellett ébredjek, hogy én’ tulajdonképpen nem tudó vagyok, hanem csak szerényen olvasott, látott, hallott, érzékelt, tapintott, szagolt… dolgokat és történéseket, szivacsként magába szívó létező. Ugyanis azt, amit ma tudok, azt minden bizonnyal valamikor, valahol hallottam, láttam, érzékeltem… Tehát, nem belőlem származnak, csak jövevények. Jövevényszavak, jövevényképek, jövevényízek, jövevényformák, jövevénygondolatok és érzések… azok, amik a mostani énemet kialakították. Ezek a maguk idejében mind igaznak, jónak, elfogadhatónak bizonyultak, hiszen saját lelkiségem, azaz érzelemvilágom által megvizsgált és megtartandó téziseken alapultak. Csakhogy, ha a világban körülnézek, akkor minden embertársam, sőt, minden élet, amellyel én’ eddigi életem folyamán találkoztam, ugyanezt a képletet vázolták fel önmagukban. Ajjajjajjjj! Akkor ez most, jó, vagy rossz? Szerintem jó, csak hogy megint igazam legyen:) A problémák ott kezdődnek, ha ezt az igazságot’ mi mindenek felett valónak érezzük. Mármint a sajátunkét. Mert, nem létezhet végtelen számú igazság, amikor csak Istennek van Igaza! Tehát, a végső igazságkeresésünk valahol Őkörülötte/Őbenne keresendő, ami azért is nem lehet számunkra túl nagy feladat, mivel Ő ott Van’ mindenben és minden körül…
Na, de még mielőtt nagyon belebonyolódok egy gondolati szövevényembe, csak annyit mondanék egy kurta zárásként, hogy bizony, ezek szerint nekünk, mindannyinknak igaza van! Lehet, hogy ezzel a kijelentéssel, pont Istennel hadakozunk, Istennek tartunk emberi’ szemináriumot, de hát mit számít mindez?! A végén úgy is találkozunk az Abszolút Igazsággal nem:???

Na, ugye, hogy Igaza Van:?


http://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM
 

most

Állandó Tag
Állandó Tag
meditáltam.... mindannyian egy üvegburában'? élünk gondolataink emlékeink tapasztalataink szubjektivitásában ....
az igazság az az üvegszilánk amit eltörik mikor meg akarod érinteni' a másikat ettől mindketten elválasztva megsebezze ítélkezve érezzük h nincs külön búránk... csak a fájdalom...
igazság nem létezik.... csak élet...
és életet támogató vagy ártó gondolat
ha azt gondolom igazam van a másikkal szemben... ítélkezem
... h tudjam érezzem másságom..
másságom a természet része, nem nekem -hanem a fajom hasznára...alakította ki a természet ... az h magaménak tudom természetellenes... más irányú használata ...visszaüt.... és épp elválaszt fajomtól
ergo ennek az emberi segéd fogalomnak sztm nincs abszolútuma


akinek igaza van az egyedül- külön akar lenni vmitől- vkitől
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
Csak hannah-én mondom

Egy gondolat az igazságról!


Sokat, és sokszor töprengtem azon, hogy mi az igazság? Ezer és ezer féle megoldást rágtam végig magamban. Megvizsgáltam a saját igazam jobbról, balról, megvizsgáltam felülről és lentről is, megvizsgáltam szinte minden általam ismert irányból, és rá kellett döbbenjek, hogy nekem mindig igazam van! Megpróbáltam hát a középutat is, és akkor sem lett más a végeredmény. A középút azért jó, mert az ellenérveket is pontosan azzal a vehemenciával próbálja megérteni, mint az innen-onnan érkező, önmagunk igazságát féltő és védő láncolatokat, igazságokat. Szóval, igazam van. Ez ténykérdés számomra:) Gondolom ezt te is pontosan így érzed kedves olvasó. Ha nem, akkor valószínűleg önbizalom-problémákkal küszködsz… (nos, ezt majd talán egy lélekbúvárral kell megtárgyalnod az elkövetkezendőkben - hacsak… :) De, mégis rá kellett ébredjek, hogy az én igazam, hiába igaz, ha bármely más embertársamnak is pontosan ez az eredmény jön ki önvizsgálata végkifejleteként. Pedig nem is értünk egyet. Akkor hány igazság létezik? Ha azt mondjuk, hogy egy – mivel Egy az Isten – akkor minden bizonnyal a probléma gyökere nem csak a másikban, hanem önmagamban is keresendő. Sőőőőőt, rá kellet ébrednem, hogy ezt a világot nem tudom úgy formálni, hogy ripsz-ropsz megváltoztatom, mert ezt a világot csak egyféleképpen lehet jobbá tenni, változásra bírni, ha magamban kezdem meg a gyomlálást. Tudniillik ha nekem és neked és neki, sőt mi több, mindenkinek igaza van, akkor ez az emberi igazság bizonyosan tele van valamiféle nem odaillő burjánzással. Sokan ezt egónak hívják, én maradnék az én’ kifejezésnél. Mi is lenne velünk enélkül az én’ nélkül? Nos, talán nem is lennénk „manapság” életképesek ezen a földön, ezért hát ezt nem is tartom rossz dolognak. A kérdés még is felmerül az emberben, hogy akkor mi a franc értelme van ennek az egész igazságosdinak? A választ hosszas vizsgálódás után ott találtam meg, ahol a (mai tudásom’ szerinti) legvégén kerestem: Magamban. Először is megvizsgáltam a tudásomat’. Lassan-lassan rá kellett ébredjek, hogy én’ tulajdonképpen nem tudó vagyok, hanem csak szerényen olvasott, látott, hallott, érzékelt, tapintott, szagolt… dolgokat és történéseket, szivacsként magába szívó létező. Ugyanis azt, amit ma tudok, azt minden bizonnyal valamikor, valahol hallottam, láttam, érzékeltem… Tehát, nem belőlem származnak, csak jövevények. Jövevényszavak, jövevényképek, jövevényízek, jövevényformák, jövevénygondolatok és érzések… azok, amik a mostani énemet kialakították. Ezek a maguk idejében mind igaznak, jónak, elfogadhatónak bizonyultak, hiszen saját lelkiségem, azaz érzelemvilágom által megvizsgált és megtartandó téziseken alapultak. Csakhogy, ha a világban körülnézek, akkor minden embertársam, sőt, minden élet, amellyel én’ eddigi életem folyamán találkoztam, ugyanezt a képletet vázolták fel önmagukban. Ajjajjajjjj! Akkor ez most, jó, vagy rossz? Szerintem jó, csak hogy megint igazam legyen:) A problémák ott kezdődnek, ha ezt az igazságot’ mi mindenek felett valónak érezzük. Mármint a sajátunkét. Mert, nem létezhet végtelen számú igazság, amikor csak Istennek van Igaza! Tehát, a végső igazságkeresésünk valahol Őkörülötte/Őbenne keresendő, ami azért is nem lehet számunkra túl nagy feladat, mivel Ő ott Van’ mindenben és minden körül…
Na, de még mielőtt nagyon belebonyolódok egy gondolati szövevényembe, csak annyit mondanék egy kurta zárásként, hogy bizony, ezek szerint nekünk, mindannyinknak igaza van! Lehet, hogy ezzel a kijelentéssel, pont Istennel hadakozunk, Istennek tartunk emberi’ szemináriumot, de hát mit számít mindez?! A végén úgy is találkozunk az Abszolút Igazsággal nem:???

Na, ugye, hogy Igaza Van:?


kiss
Egy nagy igazság létezik, mégpedig: mindenkinek igaza vankiss!
Annyi, de annyi konfliktustól (főleg önmagunkkal szembeni konfrontálódástól) szabaddá válhatunk, mihelyst ezt a tényt elfogadjuk, mi több átitatódunk általa.
Ezt mondani, hohohooo, de könnyű ......!!;)
Ám a kijelentés szerint élni???:p Alkalmazni???;)
amindenségit, na az ám valami.....kiss

Ennek "doktori" fokozata, a saját igazságunk melletti kardoskodás mellőzése....:p
;)

Csuda dolog az az "én":cool:.... mikre nem képes?????:p
Pl. tudást halmoz fel, amitől többnek érzi magát, sőt felhatalmazva érzi magát az "ige hirdetésére",mások megítélésére, és sok más önmegcsalató megnyilvánulásra....
;)

Addig keressük az igazságot, míg rájövünk a kereséssel semmire nem megyünk.....öngól...:p
"Én vagyok az út, az igazság,és az élet..."

Jó a téma:p
jó szeletkiss
:ph
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
"Csuda dolog az az "én":cool:.... mikre nem képes?????:razz:
Pl. tudást halmoz fel, amitől többnek érzi magát, sőt felhatalmazva érzi magát az "ige hirdetésére",mások megítélésére, és sok más önmegcsalató megnyilvánulásra....
:wink:"


Bizony-bizony kérem szépen, pedig a Szentkönyvek mindig ahhoz az emberhez, vagy énhez szólnak, aki éppen olvassa őket. Így a kimondott ítéletek is ugyanarra a buksira fognak visszaszállni, amelyik önmagát még megfékezni nem tudván, másokon próbál javítani:) Na, de sebaj! Csak az utak különböznek, a cél úgy is mindig Egy'.

Isten velünk:)
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
"Csuda dolog az az "én":cool:.... mikre nem képes?????:razz:
Pl. tudást halmoz fel, amitől többnek érzi magát, sőt felhatalmazva érzi magát az "ige hirdetésére",mások megítélésére, és sok más önmegcsalató megnyilvánulásra....
:wink:"


Bizony-bizony kérem szépen, pedig a Szentkönyvek mindig ahhoz az emberhez, vagy énhez szólnak, aki éppen olvassa őket. Így a kimondott ítéletek is ugyanarra a buksira fognak visszaszállni, amelyik önmagát még megfékezni nem tudván, másokon próbál javítani:) Na, de sebaj! Csak az utak különböznek, a cél úgy is mindig Egy'.

Isten velünk:)


:p
...ne ítélj, hogy ne ítéltess...:p

Már az óvodában mondogattuk::p aki mondja másra, az mondja magára:p..... szenzációs;)!!!!

EGYet-értek

MÁS:
Egy téma sokáig adott okot az elmélkedésre.....ízlelgetésre, tapogatásra ...:p
Ez pedig a harmónia...
Kissé nyersen így tisztult le bennem:
amit élsz (érzel,gondolsz), azt kommunikálod és cselekszed a pillanatban... harmóniában vagy azzal, aki vagy...:p
Ebben az esetben a harmónia egy állapot, és nem jelző.

A sava-borsa a fenti állapotnak éppen az, hogy bármi történik (lehet idegesség,bánat, feszültség, izgalom, öröm, jókedv), azt abban a pillanatban bevállalom ahelyett, hogy takargatom, leplezem....;)
A fantázia azért maradjon a földön...kiss, természetesen léteznek morbid dolgok..;)..

:ph
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
:p
...ne ítélj, hogy ne ítéltess...:p

Már az óvodában mondogattuk::p aki mondja másra, az mondja magára:p..... szenzációs;)!!!!

EGYet-értek

MÁS:
Egy téma sokáig adott okot az elmélkedésre.....ízlelgetésre, tapogatásra ...:p
Ez pedig a harmónia...
Kissé nyersen így tisztult le bennem:
amit élsz (érzel,gondolsz), azt kommunikálod és cselekszed a pillanatban... harmóniában vagy azzal, aki vagy...:p
Ebben az esetben a harmónia egy állapot, és nem jelző.

A sava-borsa a fenti állapotnak éppen az, hogy bármi történik (lehet idegesség,bánat, feszültség, izgalom, öröm, jókedv), azt abban a pillanatban bevállalom ahelyett, hogy takargatom, leplezem....;)
A fantázia azért maradjon a földön...kiss, természetesen léteznek morbid dolgok..;)..

:ph

Így van kedves hannah22. Nem is olyan nyers ez a letisztulás:) Én magam is kialakítottam egy bizonyos fajta harmóniát magamban, amit többnyire meg is tudok tartani. Ez egy amolyan nyugalmi állapot, amely szinte a szerves részemet alkotja ma már. Persze, ahogy te is mondtad, azért akadnak az ember életében horrorisztikus élmények is, de hát ezek is csak az adott pillanatban tűnnek annak, mert a következő pillanatban, vagy másnap, vagy még egy kicsit később, már csak mosolygásra adnak okot az emberi gyengeség újbóli megmutatkozása kapcsán. Minden esetre, így azért könnyebb élni. Sokkal-sokkal könnyebb, mint az állandó tépelődések és marcangolások közepette. Jó érzés harmóniában lenni mindazzal, ami bennem van, és mindazzal, ami körülvesz. Békés, vágytalan, megnyugtató… Nem is hiányzik már semmi más:)

Üdv: J.
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
csak ülj a folyóparton, nézd mit hoz a víz...ne nevezd nevén, csak fogadd be...falevél? faág? hajó? nem...úszó színes csoda...csupa forma és élet...tánca a pillanat kreativitásának és vitalitásának...ha nem adsz nevet a dolgoknak, kiszínesedik minden....és megnyugszol...ott lesz veled a csend, és már nem kell több szó, nem kell több magyarázat...megérkeztél.:D
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez pedig a harmónia...
Kissé nyersen így tisztult le bennem:
amit élsz (érzel,gondolsz), azt kommunikálod és cselekszed a pillanatban... harmóniában vagy azzal, aki vagy...:p
Ebben az esetben a harmónia egy állapot, és nem jelző.

A sava-borsa a fenti állapotnak éppen az, hogy bármi történik (lehet idegesség,bánat, feszültség, izgalom, öröm, jókedv), azt abban a pillanatban bevállalom ahelyett, hogy takargatom, leplezem....;)

harmónia? annak a megnyugtató érzése, hogy nincs belső kényszer a dolgok "átrendezésére", annak reményében, hogy úgy majd jobb lesz...amikor a külső és a belső valóság "összerezeg", és ebbe te magad is belebizseregsz ;)
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
Így van kedves hannah22. Nem is olyan nyers ez a letisztulás:) Én magam is kialakítottam egy bizonyos fajta harmóniát magamban, amit többnyire meg is tudok tartani. Ez egy amolyan nyugalmi állapot, amely szinte a szerves részemet alkotja ma már. Persze, ahogy te is mondtad, azért akadnak az ember életében horrorisztikus élmények is, de hát ezek is csak az adott pillanatban tűnnek annak, mert a következő pillanatban, vagy másnap, vagy még egy kicsit később, már csak mosolygásra adnak okot az emberi gyengeség újbóli megmutatkozása kapcsán. Minden esetre, így azért könnyebb élni. Sokkal-sokkal könnyebb, mint az állandó tépelődések és marcangolások közepette. Jó érzés harmóniában lenni mindazzal, ami bennem van, és mindazzal, ami körülvesz. Békés, vágytalan, megnyugtató… Nem is hiányzik már semmi más:)

Üdv: J.

:p

Gyermekkorom keserű pirulája (ami tudatlan ösztönzőleg hatott:p), a megnemértettség, valahogy mindig másnak, másként láttam a dolgokat, és nem igazán tudtam, mertem kifejezésre juttatni.
Na, ebből jó nagy galibát csináltam magamnak, automatikusan jött a megfelelés, ez volt ám a nagy "világok háborúja:p".
Mire kibogoztam ezt a nagy mentális-emocioális hobelebancot, addigra elmúltam 35. Aztán 40 körül "kirajzolódott" egy belső állapot, -ami csak úgy természetesen jött-, a csend.
Az ijedtség és hadakozás után, mire felismertem, hogy erre utalnak a spirit könyvek, jól kinevettem magam:p, mert minden mást képzeltem, csak ezt nem....;)
Meglepő és mulatságos.....:p
Ez a csend vagyok, amiben benne foglaltatik a harmónia, sőt az egyensúlyra is ráleltem.;)
Ez a csend vagyok, ami ha el is kalandozom tőle, akkor is az vagyok.:p
"Emberbőrben" nagyon is el tudunk kalandozni, de még hogy!!!....kiss... ám a csendhez mindig visszatérhetünk, megtalálni önmagunk, az egyensúlyt, a harmóniát, a békét....:p
Elementáris a felfedezés, elsöpör minden mást, ebből az állapotból tényleg másként látjuk a önmagunk és a világot...., másként látunk...kiss.... értünk...:p

Épp a minap fogalmaztam meg,- bevallom, egy kicsit megijedtem;),- hogy tényleg nincs vágyam.... ez van.
Ami meg a pillanatban megjelenik, - vágyacska- , az ott is van, ami meg nincs, azzal meg így jártam...kiss
Mármégilyet....kiss

:ph
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
harmónia? annak a megnyugtató érzése, hogy nincs belső kényszer a dolgok "átrendezésére", annak reményében, hogy úgy majd jobb lesz...amikor a külső és a belső valóság "összerezeg", és ebbe te magad is belebizseregsz ;)

kiss

Ennek a bizsergésnek minden pillanatban ott a helye, mert a külső a belsőt tükrözi, kisssemmi nincs rajtunk kívül....
Bármi jelenik meg a "külsőben", ott vagyunk benne nyakig....
:ph
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
én 19 voltam, mikor egy gyönyörű nyári napon egy telefonhívást kaptam apámtól, amelyben elbúcsúzott, majd biztosított arról mennyire szeret bennünket...és letette...azután egy 8mm-essel kilépett az életünkből...aznap valami elpattant...azóta sem találom...de nem is keresem többé...:D találtam azóta sok választ, több lett az értésem, visszatekintve rájöttem mit vesztettem el aznap...akkoriban nem sok időm maradt válaszok után keresgélni...mert az élet könyörtelenül robogott tovább...de olykor olykor, mikor a vonat kicsit lelassított, és én kinézem az ablakán...megláttam azt, amit soha előtte...azt, hogy az élet...csodaszép! kiss
 
F

Feketerigó

Vendég
Miért?

én 19 voltam, mikor egy gyönyörű nyári napon egy telefonhívást kaptam apámtól, amelyben elbúcsúzott, majd biztosított arról mennyire szeret bennünket...és letette...azután egy 8mm-essel kilépett az életünkből...aznap valami elpattant...azóta sem találom...de nem is keresem többé...:D találtam azóta sok választ, több lett az értésem, visszatekintve rájöttem mit vesztettem el aznap...akkoriban nem sok időm maradt válaszok után keresgélni...mert az élet könyörtelenül robogott tovább...de olykor olykor, mikor a vonat kicsit lelassított, és én kinézem az ablakán...megláttam azt, amit soha előtte...azt, hogy az élet...csodaszép! kiss


.....megkésett ajándék Apádtól, személyesen nem tudta átadni, vagy te nem tudtad volna fogadni, ezért a kései póstázás.......
F.
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
.....megkésett ajándék Apádtól, személyesen nem tudta átadni, vagy te nem tudtad volna fogadni, ezért a kései póstázás.......
F.

köszönöm, szívemből szóltál kiss mikor a barátaimmal beszélgettünk ezekről a dolgokról, így sok-sok év távlatából, nem értették, miért mondtam nekik, hogy hálás vagyok apámnak ezért amit tett..számukra ez egy borzalmas trauma, ami akkor engem ért...én másképpen látom...amint elmosta a víz a romos hordalékot, valami ott maradt...a folyómeder látványa, a kritálytiszta víztükör alatt ...;)kiss
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
:p

Gyermekkorom keserű pirulája (ami tudatlan ösztönzőleg hatott:p), a megnemértettség, valahogy mindig másnak, másként láttam a dolgokat, és nem igazán tudtam, mertem kifejezésre juttatni.
Na, ebből jó nagy galibát csináltam magamnak, automatikusan jött a megfelelés, ez volt ám a nagy "világok háborúja:p".
Mire kibogoztam ezt a nagy mentális-emocioális hobelebancot, addigra elmúltam 35. Aztán 40 körül "kirajzolódott" egy belső állapot, -ami csak úgy természetesen jött-, a csend.
Az ijedtség és hadakozás után, mire felismertem, hogy erre utalnak a spirit könyvek, jól kinevettem magam:p, mert minden mást képzeltem, csak ezt nem....;)
Meglepő és mulatságos.....:p
Ez a csend vagyok, amiben benne foglaltatik a harmónia, sőt az egyensúlyra is ráleltem.;)
Ez a csend vagyok, ami ha el is kalandozom tőle, akkor is az vagyok.:p
"Emberbőrben" nagyon is el tudunk kalandozni, de még hogy!!!....kiss... ám a csendhez mindig visszatérhetünk, megtalálni önmagunk, az egyensúlyt, a harmóniát, a békét....:p
Elementáris a felfedezés, elsöpör minden mást, ebből az állapotból tényleg másként látjuk a önmagunk és a világot...., másként látunk...kiss.... értünk...:p

Épp a minap fogalmaztam meg,- bevallom, egy kicsit megijedtem;),- hogy tényleg nincs vágyam.... ez van.
Ami meg a pillanatban megjelenik, - vágyacska- , az ott is van, ami meg nincs, azzal meg így jártam...kiss
Mármégilyet....kiss

:ph

én 19 voltam, mikor egy gyönyörű nyári napon egy telefonhívást kaptam apámtól, amelyben elbúcsúzott, majd biztosított arról mennyire szeret bennünket...és letette...azután egy 8mm-essel kilépett az életünkből...aznap valami elpattant...azóta sem találom...de nem is keresem többé...:D találtam azóta sok választ, több lett az értésem, visszatekintve rájöttem mit vesztettem el aznap...akkoriban nem sok időm maradt válaszok után keresgélni...mert az élet könyörtelenül robogott tovább...de olykor olykor, mikor a vonat kicsit lelassított, és én kinézem az ablakán...megláttam azt, amit soha előtte...azt, hogy az élet...csodaszép! kiss


Szerintem minden "elcsendesedést", ilyen "telefonhívások" előznek meg. Üvöltünk, mikor megszületünk, (vajon miért?) kiabálunk és vívódunk felnőttkorunkra, majd a sok-sok inger és tapasztalat hatására elcsendesedünk, mert rájövünk valami olyasmire, hogy az élet értelme nem lehet az, amit mi eddig hittünk, vagy gondoltunk róla. Bizonyára nem véletlen történések ezek, és abban is biztos vagyok, hogy bármennyire gyötrőek sokszor, nélkülük nem azok lennénk, amik vagyunk. Márpedig Isten soha nem ejt hibát, így a mostani állapota mindenkinek a lehető legtöbb, amelyet önmagából kihozni képes ebben az anyagi világban. Van, hogy sok száz mérföld zarándoklat kell hozzá, van, hogy csak 8mm. De, szerintem egyik út sem rövidebb, sem hosszabb, sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint a másik. Egyik vállunkon a kereszt, a másikon meg a galamb. Szerintem azonos a súlyuk, csak egy kicsit nehéz ezt elhinni... Pedig, szerintem igaz.

Köszönöm ezeket a szép hozzászólásokat, engem építettek.

Üdv: J.
 
F

Feketerigó

Vendég
mIÉRT?

köszönöm, szívemből szóltál kiss mikor a barátaimmal beszélgettünk ezekről a dolgokról, így sok-sok év távlatából, nem értették, miért mondtam nekik, hogy hálás vagyok apámnak ezért amit tett..számukra ez egy borzalmas trauma, ami akkor engem ért...én másképpen látom...amint elmosta a víz a romos hordalékot, valami ott maradt...a folyómeder látványa, a kritálytiszta víztükör alatt ...;)kiss


...ŐSZINTÉN TETTEM és KÖSZÖNÖM, HOGY ELFOGADTAD.....
F.
 

ionon

Kitiltott (BANned)
meditáltam.... mindannyian egy üvegburában'? élünk gondolataink emlékeink tapasztalataink szubjektivitásában ....
az igazság az az üvegszilánk amit eltörik mikor meg akarod érinteni' a másikat ettől mindketten elválasztva megsebezze ítélkezve érezzük h nincs külön búránk... csak a fájdalom...
igazság nem létezik.... csak élet...
és életet támogató vagy ártó gondolat
ha azt gondolom igazam van a másikkal szemben... ítélkezem
... h tudjam érezzem másságom..
másságom a természet része, nem nekem -hanem a fajom hasznára...alakította ki a természet ... az h magaménak tudom természetellenes... más irányú használata ...visszaüt.... és épp elválaszt fajomtól
ergo ennek az emberi segéd fogalomnak sztm nincs abszolútuma


akinek igaza van az egyedül- külön akar lenni vmitől- vkitől

fényútjai mindig egyben folynak, így soha nem válunk el, mégha azt hittük volna is
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem minden "elcsendesedést", ilyen "telefonhívások" előznek meg. Üvöltünk, mikor megszületünk, (vajon miért?) kiabálunk és vívódunk felnőttkorunkra, majd a sok-sok inger és tapasztalat hatására elcsendesedünk, mert rájövünk valami olyasmire, hogy az élet értelme nem lehet az, amit mi eddig hittünk, vagy gondoltunk róla. Bizonyára nem véletlen történések ezek, és abban is biztos vagyok, hogy bármennyire gyötrőek sokszor, nélkülük nem azok lennénk, amik vagyunk. Márpedig Isten soha nem ejt hibát, így a mostani állapota mindenkinek a lehető legtöbb, amelyet önmagából kihozni képes ebben az anyagi világban. Van, hogy sok száz mérföld zarándoklat kell hozzá, van, hogy csak 8mm. De, szerintem egyik út sem rövidebb, sem hosszabb, sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint a másik. Egyik vállunkon a kereszt, a másikon meg a galamb. Szerintem azonos a súlyuk, csak egy kicsit nehéz ezt elhinni... Pedig, szerintem igaz.

Köszönöm ezeket a szép hozzászólásokat, engem építettek.

Üdv: J.

nem tudhatjuk, a pillanatban az élet miként bontja ki színes szárnyait: van aki pillangót lát, van aki a változást...van aki a szárnyát nézi, és van...aki a szárnycsapást...mindenkinek más az útja....lehet mégis ugyanaz...nincsen út, sem utas rajta...ami örök, az a pillanat kiss köszönöm a szavaitokat, hanna, feketerigó és Jebukrito!
 
Oldal tetejére