Mit álmodtál? - Gyere meséld el!

[sisne*]

​

"Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló,
olyan csodára képes, mint az igazgyöngy.
Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngnek, morognak, csapkodnak.
A kagyló egészen mást tesz.
Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi,
olyan anyagot bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást.
Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája,
a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörűséges gyönggyé változik.
Azoknak a kagylóknak,
melyeket idegen testecske nem irritál,
nincs problémája.
Nincs probléma - nincs igazgyöngy."​

M. Dale Baughman​

 

[Parr]

Szia Timi,

Természetesen az álmok befolyásolják az ember életét.
- ezért lenne jó ha tudnánk irányítani az álmainkat, tudnánk mindig hogy mit csinálunk stb.
de viszont az is igaz hogy ha elore determinálnánk az érzelmeinket -
akkor unatkoznánk.
olvasni kell sokat, az jo torna az agynak, nekem is tobbet kéne, sajana sose elég okos az ember -..

Balzack, Hugo, Dickens, Gárdonyi, ...)
u meglepoen érdekes tud némelyik lenni.

Udv.

 

[manoka10]

Sziasztok,
Nincs olyan éjszaka , hogy ne álmodnék. Többségükben jók ,szépek az álmaim. Vannak olyan álmaim, ami ha nem is pontosan ugyan arról szólnak ,de ugyan abban a régi korban játszódik.Ezek nagyon jó érzéssel töltenek el ,ébredés után. Mintha tényleg ott jártam volna ébredés előtt.

 

[RixavanDerMaat]

Sziasztok,

bocsika, de mivel nincs mas mod eljuttatni valakihez egy privat uzenetet, ezert itt teszem meg, ez most off, megerteseteket kerem.
Hasonlo helyzetben en is elneznem annak aki ideteszi, kerlek, ti is nezzetek el nekem.

OFF

Nos, szervusz.
Te engem fel eve megvadoltal valamivel, amit en nem kovettem el, de okoztal ezzel igazan fajdalmas ket-harom napot egy erzekeny es igazszivu embernek.
En a baratod voltam, a bizalmamba fogadtalak ismeretlenul, en szerettelek Teged mint embert. Valoban felneztem rad, es nagyratartottalak.
Te valamifele pszichozis folytan irtad nekem azt a bizonyos leveledet, amiben jellemtelennek es becstelennek neveztel (persze ezek szerint azelott is annak tartottal, csak kivartad amig tamadhatobb feluletet fogsz...most ironizalhatnek azon, hogy vajon miert kell neked mindenkibe belerugnod es baseballutovel szeutnod a lelket, akinek fontos vagy, de kurvara nincs kedvem hozza) S ebben a levelben kivantal nekem, azt amit, nos ertesitelek, hogy az atkod fogott, legalabbis a gerinces fele.
Segitseget kertem toled, te pedig valami kenyszerkepzet alapjan elkezdted istennek gondolni magad, vagy mittudomen, es felinformaciokbol diagnosztizaltal, ami meg nem volna baj, az azonban, hogy valakinek, akinek te fontos voltal, szandekosan rosszat kivansz, anelkul, hogy megkerdezned, mi igaz abbol, amit ellene felhoztal, az minden hataron tulment.
Mivel megakadalyozando, hogy tovabbiakban is rosszul hasson az igazsagtalanségod, surgosen felszolitalak, hogy vond vissza azt amit tettel.
Nem tudom mi valtott ki beloled ekkora duhot es gyuloletet, ha mar nem voltal ahhoz eleg intelligens hogy megbeszeljuk, hanem a masik feje felett itelkeztel, tedd meg az ellenkezojet.
Ne kinvanj rosszat masnak, foleg olyannak akit nem ismersz.
Ha nem, magad is tudod, mit vonsz a magad fejere, es ehhez nem kell kozbeavatkozas.
En egy jo ember vagyok, es ezt te is tudod.
Nekem nem kenyerem masokon bosszutallni azert mert nekem valami epp nem jott ossze, a sajat karmad erdekeben mondom, tedd meg amit lehet.
Szervusz.

ON

Koszonom a turelmeteket, ismetlem, sajnos nincs mas lehetosegem, hogy az uzenetet eljuttassam a cimzetthez, itt viszont olvasni fogja. Bocsi, es remelem megertitek.

 

[tundértimi]

...elfelejtettem mit álmodtam...

 

[adykaa]

Sziasztok!
Álmomban sétáltam sok kis utcán át,házak között.Egy nagy kanyar jött,megcsúsztam,és bele estem a jobbra lévő hatalmas tengerbe,csendes volt,a szélére estem,így ki tudtam kecmeregni belőle.Úszni nem tudok.
2 nap mulva ismétlődött az álmom,de itt már nagyon háborgott a tenger,hatalmas hullámok voltak,és már messzebb estem a parttól.Vittek a hullámok…Rögtön felébredtem,mikor rájöttem,hogy odaveszek.

 

[tundértimi]

Kedves Sisne!

Köszönöm szépen a mai Fantasyt.
Azt hiszem csendben leszek egy ideig, amíg megemésztem.

 

[jtibor]

Gyakran álmodok

Az utobbi időben én is gyakran álmodok, igaz eléggé félelmeteseket, de nem félek.

 

[Parr]

- ha egerek vannak a házban akkor mit kell csinálni?

 

[vili06]

Azt álmodtam hogy egyszer jobban megy a sorsa a kis népünknek

 

[a.jk]

azt álmodtam, hogy haza kellett menjek, borzasztó volt, olyan megnyugtató volt az ágyunkban aludni...

 

[Parr]

Karomra szállt egy apró ember,
Kérdezte, mit keresek itt.
Nem tudtam megmondani neki,
Gondoltam pedig valamit.


Csak rajzolom, miről álmodom,
Leírom, mire gondolok,
Csak rajzolom, miről álmodom,
Leírom, mire gondolok.

Nem, nem, nem, nem,
Nem én vagyok,
Nem én vagyok,
Nem én vagyok.

(Kex )

 

[tundértimi]

[FONT=comic sans ms,sans-serif]Egy romos temetőbe mentem egy volt munkatársnőmmel, Böbével ( Ő egy idősebb nő, 6 évig dolgoztunk egy cégnél, és nagy hatással volt az életemre,olyan volt nekem mint egy nagyobb testvér, egy nővér, aki az életmódjával jó példával járt előttem, ( több-kevesebb sikerrel), ő vitt el először jógázni, spirituális könyveket adott kölcsön, és tőle hallottam először a reikiről, taro-ról, és nála láttam először, hogy húsevés nélkül sem hal éhen az ember. Vele tudtam megbeszélni mindazt ami érdekelt, és a többi normális embert pedig nem. Ő volt számomra az első, aki nyíltan vállalta a másságát, ezzel együtt a dilinyós bélyeget is).
Végig a bal oldalán helyezkedtem el.
Egy furcsa sírhelynél álltunk meg, fejfa, vagy sírkő helyett egy méretes kopott téglafal volt ( fogalmam sincs kinek a sírja lehetett).
Imádkoztunk, csak mantráztuk a Miatyánkot és az Üdvözlégyet egyiket a másik után...
Aztán Böbe virágmagot, (köztük apró fehér virág szirmok is voltak) szórt a földre.
Én a kiszórt magokból a bal markomba összeszedtem ötöt, aztán azok közül is kiemeltem egyet,a legnagyobbat...gömbölyű volt, olyan mint egy boróka mag...


vajon mit szeretne tanítani ez az álom?[/FONT]

 

[Kukkantás1234]

Nekem kivételesen egy elég egyszerű álmom volt. Repültem, majd leestem

 

[biborvörös]

Jó neked mert én általában nem emlékszem semmire

 

[biborvörös]

Szerintem ne menj temetőbe mostanában

 

[sisne*]

[FONT=comic sans ms,sans-serif]Egy romos temetőbe mentem egy volt munkatársnőmmel, Böbével ( Ő egy idősebb nő, 6 évig dolgoztunk egy cégnél, és nagy hatással volt az életemre,olyan volt nekem mint egy nagyobb testvér, egy nővér, aki az életmódjával jó példával járt előttem, ( több-kevesebb sikerrel), ő vitt el először jógázni, spirituális könyveket adott kölcsön, és tőle hallottam először a reikiről, taro-ról, és nála láttam először, hogy húsevés nélkül sem hal éhen az ember. Vele tudtam megbeszélni mindazt ami érdekelt, és a többi normális embert pedig nem. Ő volt számomra az első, aki nyíltan vállalta a másságát, ezzel együtt a dilinyós bélyeget is).[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sans-serif]Végig a bal oldalán helyezkedtem el.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sans-serif]Egy furcsa sírhelynél álltunk meg, fejfa, vagy sírkő helyett egy méretes kopott téglafal volt ( fogalmam sincs kinek a sírja lehetett). [/FONT]
[FONT=comic sans ms,sans-serif]Imádkoztunk, csak mantráztuk a Miatyánkot és az Üdvözlégyet egyiket a másik után...[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sans-serif]Aztán Böbe virágmagot, (köztük apró fehér virág szirmok is voltak) szórt a földre.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sans-serif]Én a kiszórt magokból a bal markomba összeszedtem ötöt, aztán azok közül is kiemeltem egyet,a legnagyobbat...gömbölyű volt, olyan mint egy boróka mag...[/FONT]


[FONT=comic sans ms,sans-serif]vajon mit szeretne tanítani ez az álom?[/FONT]

BELSŐ GYERMEK KÁRTYA​

BOTOK KETTES​

Van egy általános hiedelem,
mely szerint visszatükröződésünk
a lelkünk életfontosságú része.
Azt mondják, hogy a visszatükröző felületek vonzzák a lelket,
vagy másképpen kapuk a szellem világába.
A buddhisták azt vallják,
hogy minden létezés olyan, mint a visszatükröződés.
Ez a kártya egy gyönyörű tündért ábrázol,
aki a létezése mélyebb értelmét keresi.
Nárcisztól eltérően
(akinek - a víz felszínén való visszatükröződés által -
hiúsága miatt csapdába esett a lelke)
ez a tündér saját "szeretett énjével" egyesül,
azaz énjének azzal a részével,
amely csupa szeretet.
A szent szépség lehetőségét pillantja meg saját képében.
Amikor készek vagyunk a belső átalakulásra,
akkor szemtől szembe kerülünk saját igazi énünkkel.
Ki az igazi éned?
Sugárzó és ragyogó vagy?
Itt az idő a mély, személyes tudatosságra és felismerésekre.
Keress magadnak egy elhagyott és magasztos helyet
és fedezd fel rejtett tehetségedet.
Az intuíció adományai megerősítenek.
Talán magad elé tudod idézni igazi arcodat,
amint azt egy buddhista koan kérdi:
"Hogy néz ki az eredeti arcod?" ​

 

[sisne*]

FELDMÁR ANDRÁS A SEGÍTÉSRŐL​

Mi mindannyian, akik emberek vagyunk, és emberekkel dolgozunk,
a sorsunk attól függ, hogy mit teszünk egymással,
és hogyan tudunk egymással lenni.

Amiről gondolkodunk, azt két oldalról kell megvizsgálni.
Saját oldalunkról a segítő oldaláról, és a másik oldalról,
mintha nekünk lenne segítségre szükségünk.
A legnagyobb őrültség, amibe beleeshetünk, mint megalomániás segítők,
hogy azt gondoljuk, hogy mi csak segítünk
és mi soha nem fogunk segítségre szorulni.

Amikor más emberekkel együtt vagyunk, és problémákkal foglalkozunk,
akkor soha nem tudunk tudósként segíteni.
Sőt, amit megtanultunk, azt hamar el kell felejteni,
és minél jobban elfelejtjük annál jobb.
Ez szerintem rettenetesen fontos.

Amikor már nem az élő pillanatban vagyunk, amikor nem épp segítünk,
hanem egymással beszélgetünk a segítésről,
akkor el lehet gondolkodni tudományosan és filozofikusan is.
De ha tudós módjára próbálnánk segíteni valakin,
akkor szerintem több kárt okoznánk, mint segítenénk.
Miért? A legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet az az,
hogy emberi mivoltát nem veszik komolyan.
Ezt már gyermekkoromban észrevettem.
Akkor fájt nekem a legjobban, amikor valaki úgy kezelt engem,
mintha nem lennék ember.
Vannak olyan gyerekek, akik korán ráébrednek emberségükre,
vannak olyan gyerekek, akik csak később. Én úgy gondolom,
hogy minél később ébred rá egy gyerek, annál kevésbé fog szenvedni.
Mert a mi kultúránkban, ha korán van a ráébredés,
akkor rengeteget szenved,
mert érzi és tudja, hogy nem emberként kezelik őt,
sokkal inkább háziállatként.
Szófogadásra tanítjuk őket.

Úgy játszuk meg a dolgokat, mintha mi mindent tudnánk,
tőlük semmit sem tudunk tanulni, csak mi tanítjuk őket.
A legrosszabb, ami történhet valakivel az amikor tárgyként kezelik őt.
Sajnos a tudomány arra tanít minket, hogy tárgyként kezeljük egymást.

Miért nem vagyunk együtt, mint emberek?
Más emberekkel csak olyan emberek foglalkozhatnak, akik értik önmagukat.
Akkor, amikor nem tudom, hogy ki vagyok én,
akkor hogyan tudnék másnak segíteni?
Akkor nekem kellene valakinek segítenie.
Amikor emberekkel foglalkozunk, nagyon kell vigyáznunk,
hogy nehogy "vak vezet világtalant" - helyzet alakuljon ki.
Én már nagyon gyakran láttam olyat,
hogy az aki vezet az sokkal inkább segítségre szorul,
mint az, akit vezetni próbált.

Amikor valakinek egy hivatalban pozíciója van,
mint emberek segítője, abban a pillanatban hatalma van.
És itt jön be az etika.
Amikor egy embernek hatalma van egy másik ember élete fölött,
akkor nagyon kell vigyázni, mert a hatalom és erő;
korrupttá teszi az embert.

Kétféle hatalom van.
Van hatalom, amit én a saját életemben használok
önmagam életterének fejlesztésére és megvédésére.
Ez nem hatalom más emberek fölött, ez hatalom arra,
hogy én azt tudjam tenni az életemben, amit akarok.
Ha el szeretnék utazni, akkor akarom, hogy legyen annyi hatalmam,
hogy el tudjak utazni.
Ha én el akarok utazni, és nem tudok, akkor valamit tennem kell,
hogy ne érezzem magam olyan erőtlennek, olyan hatalomnélkülinek.
De ehhez nem az kell, hogy más embereken uralkodjak,
ehhez csak az kell, hogy legyen annyi hatalmam,
hogy azt tegyek, amit akarok, más embereknek az életterébe ne törjek be.
Az ilyen hatalom az nem korrupt.

Amikor én a saját életemnek a kialakulásához,
és kialakításához keresek hatalmat, ahhoz is kell politika,
ez a mikropolitika.
A politika az művészet, az a technika, amivel az ember hatalmat kerít magának,
megőrzi és fejleszti azt.
Mindenkinek van mikropolitikája.
Még akkor is, ha nem így gondolkodunk róla.

Az, hogy ki határozza el, hogy a hétvégén hova megyünk a családdal az is mikropolitika,
hogy oda megyünk, ahova én akarok menni, vagy oda,
ahova a feleségem akar menni.
Addig minden rendben van, ameddig az én politikám arra összpontosul,
hogy nekem legyen elég hatalmam a saját életem fölött.
De ezt is csak addig csinálhatom, amíg erős vagyok.
Akkortól, amikor gyengévé válok, beteg leszek,
elvesztem a hatalmamat
és más emberek (pl. segítők) hatalma alá kerülök.
Ez már biopolitika.

Attól a pillanattól kezdve, hogy megfogantunk,
addig a pillanatig, amig meghalunk, mindig vannak emberek,
akik elhatározzák, hogy mit kell tennünk.
Hogy kivel lehetünk együtt, pl. a szülésnél.
Ki határozza el, hogy az anya és újszülött együtt lehetnek-e vagy nem?
Ki határozza el, hogy az apa bemehet-e vagy nem?
Ez biopolitika.
Ha én haldoklom, akkor ki határozza el, hogy otthon halhatok-e meg,
vagy kórházba kell menni?
Miért nem mondhatom én meg?
Abban a pillanatban, amikor hivatalosan mi segítők vagyunk,
akkor meg kell néznünk azt, hogy miért vagyunk segítők.

Nagyon kell vigyázni, mert minden jóban van egy kicsi rossz.
A jungiánusok azt mondják, hogy nagyon kell vigyázni az árnyékra.

Mi a segítőnek az árnyéka?
Ha nem ismerjük az árnyékunkat,
akkor nem tudunk etikusak és morálisak lenni.
Minél többet akar valaki segíteni annál rosszabb lesz a helyzet.
Ez az árnyék a segítőnél a kegyetlenség.
Ha nekem olyan pozícióm lenne, hogy megmondhatnám,
hogy ki segíthet és ki nem,
akkor az olyan embert, aki nem tudna történeteket mesélni a saját kegyetlenségéről,
nem engedném másokat segíteni.
Valahogy tudnunk kell a saját kegyetlenségünkről és hatalomvágyunkról.
Azért kell tudnunk róla, hogy játsszuk ki, hogy ne éljük át,
és ne tegyük ki a világba.

A görögöknél az első nagy segítőt Iszkulipiusznak hívták.
Ő volt az első orvos.
Ki tanította neki az orvostudományt?
Egy kentaur, akinek a neve Kiron.
Ő arról volt híres, hogy az õ tudománya úgy kezdődött,
hogy majdnem meghalt a saját sebeitől.

Már ebben a mítoszban is benne van,
hogy az, aki valóban tud segíteni valakinek,
az önmaga is már segítségre szorul.
Ez a sebzett gyógyító archetipusa.

Szerintem arról beszél, hogy az aki önmaga tudja azt,
hogy mi az, hogy majdnem elvérzik, hogy segítségre szorul,
hogy más embereknek a jóságától és becsületétől függ az élete,
az sokkal inkább lesz becsületes, és lesz belátása, tisztánlátása az irányban,
hogy valóban mi az amit egy másik ember szeretne,
mire volna szüksége egy ilyen krízis helyzetben.

A legfontosabb etikus vagy morális pont, ami talán segíthet,
hogy ne legyenek ők és ne legyünk mi.
Csak mi legyünk.

Ez hatalmi kérdés, erre úgy lehetne vigyázni,
hogy ne úgy gondolkozzunk magunkról, mint segítőkről,
hogy mi vagyunk a szülők,
és azokat akiket segítünk azok a gyerekek.
Úgy gondoljunk egymásra, és azokra is, akiket segíteni kell
- mert néha minket is segíteni kell -
hogy mi testvérek vagyunk.
Nekem elég bajom van a saját életemmel,
nemhogy valaki másnak meg tudnám mondani, hogy mi volna jó neki.

Pszichoanalitikusok között számomra Ferenczy Sándor volt a legszimpatikusabb.
Főleg azért, mert ők egyszer a barátjával Georg Grodeck-kel arról gondolkoztak,
hogy ki a jó pszichoanalitikus.
Arra a következtetésre jutottak,
hogy az, akinek sok az ideje, aki türelmes, és akinek nincs ambíciója.

Szerintem az egy kulcsfontosságú dolog,
hogy ha az ember segíteni akar, akkor ne legyen ambíciója.
Ha én nagyon akarom, hogy a másik változzon,
és nagyon akarom, hogy neki jó legyen,
akkor nagy esélyem van rá, hogy kegyetlen leszek.
Akkor tudok jól lenni valakivel, ha nincs vele kapcsolatban ambícióm.

Szerintem a gyógyításban egy olyan krízisben vagyunk,
ahol a férfi energia szinte megöli az emberiséget.
Ha engem behívnak, pl. egy krízishelyzetbe,
nem érdekel, hogy mit mondanak el róla,
én odamegyek, és saját magam akarom látni, hogy mi történik.
Amikor behívnak egy helyzetbe, én akarom összerakni a saját történetem.
Ha azt érzem, hogy ott valaki rettenetesen fél,
akkor csak azt kell tennem, hogy én ne féljek,
és a testemmel, a lelkemmel, a szavaimmal azt kell kommunikálnom,
hogy én nem fogom őt bántani, semmi rosszat nem teszek vele.
Ha az én szívemben nincs félelem,
akkor rövid időn belül a másikból is eltűnik a félelem.

Kaliforniában egy J. Williams nevű delfinkutató
a delfinekkel játszva egy nagyon érdekes ceremóniára lett figyelmes.
A delfinek nem mindenkivel kezdenek játszani,
a számukra nem szimpatikus embert kidobják a vízből.
Tehát a delfinek is tudnak diszkriminálni.

Ezekkel a delfinekkel csak úgy lehetett játszani,
ha előbb egy bizalom-játékot végeztek egymással.
Az ember tehát odament a vízpartra és kitette a karját,
a delfin pedig egy nagy kört csinált, kiugrott a vízből, a szája nyitva volt,
és óriási fogaival az ember kinyújtott keze felé harapott.
Ha az ember, aki a karját tartotta nem ijedt meg,
és nem húzta vissza azonnal a karját,
akkor a delfin gyengéden megérintette majd visszaesett a vízbe.
Ha az az ember, aki visszahúzta a kezét bement a medencébe,
azt kidobták a delfinek.
Ha ezen a próbán túl voltak,
a delfin legsebezhetőbb részével fordult az ember felé, aki megütögette.

Ez egy nagyon komplex kommunikáció.
Arról szól a helyzet, hogy játék csak akkor van, ha megértjük egymást.
Ha megértjük azt, hogy tudnánk egymást bántani, de nem tesszük.
És ez egy ígéret.
Megmutatni a kegyetlenséget, és azt mondani, hogy mi barátok vagyunk
és tudnálak bántani, de nem foglak.
Az ember pedig azt mondja neki, én bízom benned.
És amikor ő mutatja meg a gyengéjét,
akkor én mondom neki azt, hogy tudnálak bántani, de nem foglak.
Egy olyan megegyezésről van tehát szó,
amelyben mind a ketten beismerik, hogy tudnák egymást bántani.
Ha valaki nekem arról beszél, hogy neki fogalma nincs arról,
hogyan lehet bántani valakit, az hazudik.

Hogy bízhatnék meg olyan valakiben, aki azt hiszi magáról,
hogy ő úgy tele van szeretettel, hogy senkit nem tudna bántani.
Szerintem az a szeretet, hogyha valaki tisztában van azzal,
hogy mennyire tudna más embereket bántani és elhatározza,
hogy ezt nem fogja csinálni.
Ez pedig egy döntés

 

[saba3]

én most már két éve közel rendszerességgel a meghalt barátomról álmodom, közel hét éve, hogy már nincsen velem. Nem értem igazából, de gondolom most próbálja meg az elmém feldolgozni az élményhalmot.

 

[rabbit67]

Azt álmodtam, hogy töredeznek ki a fogaim, de mikor felkeltem, megvolt az összes... ez most akkor mit jelent? Menjek el a fogorvoshoz?