Fölébredés az Ego álmából

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
A látás kódja. Ezt még nem hallottam, de érdekes lehet. Vagy a jövőt kell látni, de az unalmas lehet, vagy azt kell tudni, hogy bármi történik, tudod a választ, a jó megoldást. Nem hinném,hogy ennél bonyolultabb

Hát itt megint "okos" voltam egy kicsit :rolleyes: :p. De leírom , mire gondoltam. Népmesékkel is foglalkozom,és magamon meg a gyerekeken is tapasztalom,hogy mennyire segítenek bizonyos dolgokat feldolgozni, vezetnek, megjáratják velem a poklok útját is, és a csodákról is tudnak :p. A jelKÉPeikben, útjaikban beavatnak valamibe, jelenlévővé tesznek képekben egy tudást. Ezt nevezem én a "látás kódjának". Amikor rejtjelezve mond el valamit, akkor is elvezet valahová, ha éppen tudatosan nem vagy még ott.
(vagyis ráismerhetsz a "megoldásra" innen is, hozzásegít, hogy kapcsolatban maradj azzal a "szemmel" magadban, aki bentről érzékelni képes az utakat...,például akkor, ha éppen ott vagy az égigérő fa derekán , és már azon morfondírozol, hogy inkább vissza mint föl,...vagy hogy kísérletképp mi lenne, ha megpróbálnál szárnyat bontani itt és most ...:confused:, mikor éppen másnak volna "ideje"... :p).
 

eede

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem ugyanazt mondjuk. Csak te aktualizálva állítod, azt, amit én általánosságban. Mindig van jó megoldás csak meg kell találni. És ez érdekesebb, mint a jövőt előre látni.
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Ami ismétlés az jelen? (inkább valami múltudatból kreált másolat,nem?) Az, ami jelen ebben az értelemben nem lehet nem egyszeri és eredeti kibomló helyzet...

DE a kérdés mégis jogosnak tűnik, ha a fenti mesei példámat nézem? Mert ha létezik valamiféle kiindulópont,kód,hogy merre a helyes út...akkor valaki járt már arra...Akkor az út ismétlődik? Azt hiszem nem az út ismétlődik, hanem az önmagára ébredt léthelyzet vagy tudatállapot, ahol az a kérdés újra és újra feltevődik mindenki számára: milyen erőből döntsek, milyen alapállásból..., milyen látásból. A fenti példában: mikor éppen egy égig érő fa derekán vagyok...-és tudom,hogy nincs két egyforma fa, mégis föltevődhet adott pillanatban a kérdés, mi vagy ki döntse el bennem, hogy tovább menjek..., visszahulljak, szárnyatbontsak... Dönthetek úgy hogy megismétlem, amit a többiek tettek hasonló helyzetben,amikor elfáradtak......, vagy illúziókba ringatom magam, és ebből repülök..., de úgy is, hogy megteszem a következő ismeretlen lépést, aminek az erőfeszítésére már talán nem is tartom képesnek magam...., egyszerűen csak lépek...És bármelyik hangra hallgatok magamban mindeniknek következménye van...Azt mondja el a mese: kire hallgattak a hercegek , válogatott cigánylegények,és ezzel szemben kire hallgatott a kiskondás...)
 

jasszemúj

Állandó Tag
Állandó Tag
Ami ismétlés az jelen? (inkább valami múltudatból kreált másolat,nem?) Az, ami jelen ebben az értelemben nem lehet nem egyszeri és eredeti kibomló helyzet...

DE a kérdés mégis jogosnak tűnik, ha a fenti mesei példámat nézem? Mert ha létezik valamiféle kiindulópont,kód,hogy merre a helyes út...akkor valaki járt már arra...Akkor az út ismétlődik? Azt hiszem nem az út ismétlődik, hanem az önmagára ébredt léthelyzet vagy tudatállapot, ahol az a kérdés újra és újra feltevődik mindenki számára: milyen erőből döntsek, milyen alapállásból..., milyen látásból. A fenti példában: mikor éppen egy égig érő fa derekán vagyok...-és tudom,hogy nincs két egyforma fa, mégis föltevődhet adott pillanatban a kérdés, mi vagy ki döntse el bennem, hogy tovább menjek..., visszahulljak, szárnyatbontsak... Dönthetek úgy hogy megismétlem, amit a többiek tettek hasonló helyzetben,amikor elfáradtak......, vagy illúziókba ringatom magam, és ebből repülök..., de úgy is, hogy megteszem a következő ismeretlen lépést, aminek az erőfeszítésére már talán nem is tartom képesnek magam...., egyszerűen csak lépek...És bármelyik hangra hallgatok magamban mindeniknek következménye van...Azt mondja el a mese: kire hallgattak a hercegek , válogatott cigánylegények,és ezzel szemben kire hallgatott a kiskondás...)

Ha hozzá teszem ötféle idő törésben játszódik a történeted amiket átélsz a fa mászása közben, feltéve ha igazak a regressziós hipnózis dolgai kiss
 

jasszemúj

Állandó Tag
Állandó Tag
Úgy olvastam öt különböző lehetségesben éljük meg a valóságunkat, de rá kerestem a netten fellelhető dolgokban, és érdekes csavart találtam:
Mivel az előző-élet terápiák során szerzett tapasztalatok miatt egyre jobban kezdett érdekelni a metafizika, hatalmas könyvtárat gyűjtöttem össze. A legtöbb könyv, köztük a Tibeti halottaskönyv is, nagyon szépnek írja le a halál élményét, azt, amikor a szellem találkozik a Fénnyel, és maga mögött hagyja a testet. A Fény, vagy másképpen a Fehér Fény, vagy Ragyogó Fény jelképezi Isten jelenlétét. Néhány könyv leír olyan eseteket is, amikor a szellemek - vagy disz-karnációk - nem szabadulnak el a földtől, hanem legtöbbször „csatlakoznak" az élő emberekhez, akik észre sem veszik a jelenlétüket. Az emberek révén továbbra is a fizikai világban maradnak - gyakran sok szenvedést, sőt, időnként halált is okozva nekik!
Ahogy elolvastam ezeket az eseteket, visszagondoltam korábbi betegeimre, akikről akkor azt gondoltam, hogy többszörös (multiplex) személyiségük van, és feltettem magamnak a kérdést: nem szellemekkel volt-e akkor dolgom? Nem lehetséges-e, hogy entitások beszéltek a betegeim szájával, akik ezáltal akaratlanul is „médiumokká" váltak? Ez az elgondolás - vagyis a megszállás - arra is magyarázatot adott, hogy miért fordul elő, hogy egyes regressziókban az idősíkok átfedik egymást. Lehetséges, hogy ilyenkor nem is a beteg elmúlt életei kerültek felszínre, hanem egy szellemé, vagy - ha újabb keletű - egy entitás elmúlt élete.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Ő érdekesen írt az öt idősíkról, de már elkel olvasnom a Nyugtalan Holtakat


Dr. Raymond A. Moody, Jr., az ÉLET AZ ÉLET UTÁN és a TÚLVILÁGI FÉNY szerzője

Lehetséges az, hogy egy „túlvilági", testetlen „szellem" vagy „entitás" rákényszerítse akaratát egy élő emberi lényre, és ezzel tudat- és viselkedészavarokban megnyilvánuló megszállottságot okozzon? Annak ellenére, hogy a nyugati pszichológia és orvostudomány egészében véve elvetette ezt a lehetőséget, mint amely nem is érdemel komolyabb meggondolást, bizonyos kultúrákban az emberek évezredek óta hiszik, hogy mindez valóság. Ugyanakkor ezekben a kultúrákban többféle megszállottságot megszüntető, „ördögűző" módszert is alkalmaznak a megszállottság okozta betegségek ellen, és ezek a módszerek gyakran valóban jól látható gyógyuláshoz vezetnek.
Őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy a „megszállottság" végülis „valóság" vagy nem, de két dolgot biztosan tudok. Az első az, hogy én is - mint oly sok más pszichiáter - találkoztam a praxisomban néhány igen zavarba ejtő esettel, ahol úgy látszott, hogy a beteg egy olyan sajátságos tudatváltozáson ment keresztül, amely az elmebetegségek semelyik általam ismert kategóriájával sem írható le, ugyanakkor nagyon is emlékeztetett a középkori irodalomban leírt „megszállottságra". Másodszor, aligha tagadható, hogy a „megszállottsággal" kezelt személyek tünetei néha drámai hirtelenséggel szűnnek meg az „ördögűzés" után. Természetesen ezek egyikéből sem következik szükségszerűen az, hogy a megszállottság tényszerűen „valóságos" jelenség, ám mindezek együtt azt sugallhatják, hogy itt az emberi tudat egy olyan szokatlan változatával van dolgunk, amely nem azonos az elmebetegséggel, és amely önmagában is megér egy kis vizsgálódást.
Különös módon a huszadik század kezdetétől fogva a pszichológia területén dolgozó szakemberek nem fordítottak túl sok figyelmet arra, hogy aprólékos, önelemző munkával feltárják azt a sokféle szokatlan, és néha látványos tudatállapot-változást, amelyekre az emberi elme hajlamos. Ebben a légkörben lenézték és semmibe vették az olyan tudósok úttörő munkáit, mint amilyen William James volt, és a legtöbben komolyan állították, hogy a lélek, mint tudattal bíró dolog nem tanulmányozható, és a „pszichológia" csupán az „objektív módon megfigyelt viselkedés" vizsgálatára korlátozódhat.
Napjainkban ez a megítélés változik, és ma már szép számmal vannak olyan komoly, jól képzett pszichológusok és orvosok, akik elkötelezték magukat a megváltozott tudatállapotok vizsgálatának. Kollégám és barátom, dr. Edith Fiore, igen érdekes tanulmányt írt az egyik legellentmondásosabb tudatállapotról, a megszállottság ősi rejtélyéről. Akár felmerül önökben - mint ahogy bennem is - néhány kérdés a megszállottság végső „valóságát" illetően, akár nem, abban biztos vagyok, hogy önöket is magával ragadja ez az emberi lélek, és szellem határvidékein végzett kutatásokról szóló eleven, rokonszenves beszámoló.
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Apropó tudatállapot változások?! -ez ihletett?, vagy gyanus vagyok neked:rolleyes::p. (Játszom! :p)

Én csak háromféle tudatállapotot térképeztem fel itt: az egyik ismétel egy mintát (múlt tudatból dönt)..., a másik valamiféle jövőképet alkot (ezen a léggömbön repül el...), a harmadik vállalja a kockázatot és abból, ahol van lép egyet előre (mert a következő lépést tudja, és mindig csak a következőt,ahol megvetheti a lábát- ez jelen van...)

Hol olvasol utánna(m)? ;) :D

Itt lehet pl.kiss: Michael Ende: Momo

"Söpörte az utcát, lassan söpörte, de megállás nélkül: Minden lépésnél lélegzetvétel, minden lélegzetvételnél söprés. Lépés –
lélegzetvétel – söprés. Közben néha azért kicsit megállt, s
elgondolkodva maga elé nézett. Aztán megint tovább – lépés –
lélegzetvétel – söprés.(...) – Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a
következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a
következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre. (...) – Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a
dolgát. És így is kell, hogy legyen. – Ismét hosszú szünet, majd a
folytatás: – Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre
végigértünk az utcán.(...)"


(szeretettel :p: Csillagvirág)
 

Aariella

Állandó Tag
Állandó Tag
Tanulj az álmaidból!


„Isten megalkotta az álmokat, hogy a sötétségben botorkáló álmodóknak megmutassa az utat.” (Ősi egyiptomi magyarázat)Sajnos, a legtöbb ember az álmait legtöbbször csak értelmetlen, abszurd, s néha félelmetes zagyvaságként értékeli, amelyek a pihenés óráiban feleslegesen bombázzák az amúgy jól fésült gondolatokra programozott elméjét. Pedig a lélek számára beláthatatlan kincs rejlik az álmok világában és üzenetében.
47_55534-dream-new-320-d000010CCd849e1406f9d.jpg
Korunk valójában csak újból felfedezi az álmok fantasztikus jelentőségét, mert ez a tudás mindig is az ősi természeti népek bölcsességéhez tartozott. Őseink még komoly áldozatokat is hoztak az álom kegyeinek elnyeréséért, olyan fontos volt számukra ez a világ.
Hallucináció vagy útmutató?


Az orvostudomány is sokat fejlődött ezen a területen a múlt század eleje óta, amikor még csak értelmetlen hallucinációnak bélyegezte az álmokat. Persze ma sem tart ott, hogy képes legyen az isteni tanács és útmutatás közvetítőjeként kezelni. De a 21. század embere sokat köszönhet az öreg Freud doktornak, aki elsőként fedezte fel, hogy az álmok az elnyomott tudattalan képekbe öntött üzenetei a tudatos énnek címezve.

A világhírű osztrák pszichiáter saját - talán meglehetősen túlfűtött - álmai vizsgálataival kezdte kutatásait, s így nem is lehet csodálkozni azon, hogy többnyire valami szexuális kibillenést, elfojtást tartalmaztak az álomértelmezései. Az álombéli repülés Freudnál a vágyott nemi kéjérzet csúcspontjának jelképe volt, míg az álombéli zuhanás általában valami szexuális történésből fakadó erkölcsi bukást, vagy az attól való félelmet jelenítette meg. Carl Jung professzor már sokkal szélesebb horizonton vizsgálta az álmok valóban rendkívül összetett világát.

Az álombéli repülés például nála inkább egy magasabb ösztönzésből fakadt, az emelkedettebb vágyak kifejeződéseként. Jungnál jelent meg először a tudatfeletti fogalma, ami már nagyon közel áll a spirituális népek felfogásához, miszerint álomerőnk ismeri a magasabb, isteni énünk, vagy ha úgy tetszik, a Teremtő velünk való tervét. S ahhoz, hogy ezt az egyéni tervet megvalósíthassuk, sajátos üzenetei által segít tartani az irányt. Álmunkban tehát sokkal szorosabb összeköttetésben vagyunk érzéseink és magasabb céljaink valóságával, mint ébren.

Egyszemélyes dráma


A modern álomfejtés szerint többnyire az álmodó személyes története, egyénisége, aktuális élethelyzete határozza meg álmai történését és környezetét, s ezért van az, hogy sokszor egyáltalán nem tud mit kezdeni a szavakba szedett álmoskönyvek értelmezéseivel. Tehát hiába böngészi az álmában megjelenő tárgyak, állatok vagy cselekedetek jelentését, a magyarázat sokkal kuszább lehet, mint maga az álom. De hogy tudjon valamit kezdeni az egészen kusza álmokkal is, érdemes átgondolni, egyáltalán miből alakulnak ki az álomképek.

A szakemberek azt tanácsolják, hogy először is mindenki próbáljon meg úgy tekinteni az álmaira, mint ha azok olyan drámai színművek lennének, amelyeknek valahol ő maga egy személyben a producere, rendezője, fő- és mellékszereplője, sőt még a díszlete is. Például, akár tetszik, akár nem, az ijesztő álomalakok, a veszélyek és rémségek általában az elfojtott, fel nem vállalt érzéseket, viselkedést tükrözik vissza. Feltárják és képekbe öltöztetik az elnyomott érzelmeket és félelmeket, sőt adott esetben a gyarlóságokat is.

Arra próbálják felhívni az álmodó figyelmét, hogyvalamit a háttérbe szorított, valamivel nem akar szembenézni, ami pedig fontos lehet ahhoz, hogy harmóniában éljen önmagával, vagy megtanuljon valamilyen fontos dolgot. A makacsul visszatérő rémálmok ebben az értelemben lehetnek bölcs tanítók, hiszen újra és újra a személyiség árnyoldalára irányítják a figyelmet. Persze ez sem új keletű felfedezés.

A malajziai őserdőben élő szenoj néptörzs úgy neveli a gyermekeket, hogy ne ébredjenek fel az ijesztő álmaikból, hanem forduljanak szembe álmaik félelmetes alakjával és győzzék le őket. Ez a népcsoport így megtanulta, hogyan dolgozhatja fel a saját félelmeit, hogyan kezelje lényének sötét oldalát, s így nem is olyan meglepő, hogy körükben csaknem ismeretlen az emberölés, az öngyilkosság vagy az elmebetegség
48_69388-tt-d000000297a83cff389eb.jpg




 

Aariella

Állandó Tag
Állandó Tag
[h=1]Tanulj az álmaidból!...2.rész:)[/h]

„Isten megalkotta az álmokat, hogy a sötétségben botorkáló álmodóknak megmutassa az utat.” (Ősi egyiptomi magyarázat)


[h=5]Az álom kódrendszere[/h]
Az álmok képanyaga különböző rétegekből, szintekből tevődik össze, és a helyes értelmezéshez ezeket is tanácsos megkülönböztetni. Nem kell mindig vaskos tanulságokat keresni, ugyanis van az álmoknak egy primer rétege, ami inkább csak az agy feldolgozó tevékenységének tulajdonítható. Egyszerűen feldolgozza a napi események információját.

Tehát minden jelentőség nélkül visszaköszönhetnek a nap során látott képek, mozzanatok, színek, vagy bármi, pontosan úgy, ahogy a hétköznapi tudatunkban is visszagondolunk egy már megtörtént eseményre. Ehhez a primer réteghez tartozik az is, amikor az álomélet egyfajta belső szelepként működik. Ha valamilyen régóta ki nem élt szenvedély jelentkezik az álomban, akkor abban tényleg nincs helye semmiféle mondvacsinált értelmezésnek. Egyszerűen el kell fogadni, hogy az elme csak szabadjára engedi és megmozgatja azokat a zátonyra futott érzelmeket és kielégítetlen igényeket, amelyek végre ki akarnak törni.

Tudatosodni kell a ténynek, hogy igenis vannak ilyen vágyaink és igényeink. Az álmok következő rétegét is az egyéni képanyag határozza meg, hiszen mindenki másképp dolgoz fel egy adott történést vagy élményt. Ugyanaz az esemény mást jelent az egyik embernek, és merőben mást a másiknak, a különböző dolgokat tehát csak a saját külön kis könyv- vagy irattárába helyezheti bele. Az ebből a rétegből formálódó képek már komoly jelentőséggel bírhatnak, de a másik ember számára már nem jelenthetik ugyanazt.

Ugyanakkor a közös történelemből fakadóan létezik olyan univerzális képi világ, amelynek szimbólumait egyfajta lenyomatként mindenki magában hordozza. Mondjuk a sötét verem, vagy a hideg éjszakában fellobbanó tűz lángja csaknem minden emberből hasonló asszociációkat vált ki. Ha csak ez utóbbiból állna össze az álomanyag, akkor nagyobb hatékonysággal lehetne egy mindenki számára működő álmoskönyvet szerkeszteni, csak hát ez mégsem így van.


[h=5]<keretes13 width="100%" align="center">A belső világ feltérképezése</keretes13>[/h]
A lélek módszeres feltérképezéséhez jó szolgálatot tehet az álomnapló rendszeres vezetése. Elalvás előtt koncentrálni kell arra, hogy ébredés után tisztán fogunk emlékezni az álomra, és jó néhány ilyen szuggesztív utasítás után valóban tisztább képeket tudunk felidézni. Egyeseknél az is sokat segít, ha ébredés után addig mocorognak, fészkelődnek az ágyban, amíg megtalálják azt a pózt, amiben az adott álmot álmodták. Valahogy így "könnyebben beugrik" az emlékkép.

Ugyanakkor már az is sokban hozzájárul a lelki egyensúly megteremtéséhez, ha egyszerűen csak átéljük az adott álom felmerülő foszlányképeinek hangulatát. Ha csak beleengedjük magunkat abba a hangulatba, ami az ébredés után jellemző ránk. Ez ugyanis egyfajta befelé fordulást, önelfogadást feltételez. Mindennek azért van óriási jelentősége, mert sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy milyen keményen bánnak saját magukkal, mennyire idegen és érdektelen számukra saját belső világuk, s ez pszichológiai szempontból bizony komoly önsorsrontó folyamatokat eredményezhet.

Az említett egyszerű „gyakorlattal” azonban bárki együttérzőbbé, megértőbbé válhat önmagával szemben, s ebben az elfogadó megnyílásban, lelki mélységei és spirituális magasságai is közelebb "férkőzhetnek" hozzá. Akár könynyen értelmezhető álmok formájában.
 

Aariella

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves AAriella!

A téma a felébredéssel foglalkozik és nem az álomfejtéssel!


Kedves Szannya!

Teljesen igazad van.Előszőr el kell aludnunk,másodszor..álmodnunk is kellene.. a harmadik fázis pedig a felébredés.:).Akkor vedd úgy,hogy én még csak most fogok elaludni;)Nem fejtegetek én semmit..:)..Ha felébredek,akkor irok olyan hozzászólást is.Köszönöm,hogy figyelmes vagy.
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Szannya!

Teljesen igazad van.Előszőr el kell aludnunk,másodszor..álmodnunk is kellene.. a harmadik fázis pedig a felébredés.:).Akkor vedd úgy,hogy én még csak most fogok elaludni;)Nem fejtegetek én semmit..:)..Ha felébredek,akkor irok olyan hozzászólást is.Köszönöm,hogy figyelmes vagy.

Kedves Aariella,
Felesleges magyaráznod és mentegetőznöd ... a lényeg ugyanaz: álomfejtés vélt ébredés után = egóálomból felébredés lehetősége ... egykutya:p
haladjunk, had lobogjon a hajunk....:p
:ph
 

szannyasz

Állandó Tag
Állandó Tag
"...Így aztán a vallások – többnyire – inkább megosztó, semmint egyesítő erővé váltak. Ahelyett, hogy a minden élet alapvető egységének felismerése révén véget vetettek volna az erőszaknak és a gyűlöletnek, még több erőszakot és gyűlöletet generáltak, még nagyobb feszültséget teremtettek az emberek és a különböző vallások között, sőt egy-egy valláson belül is. Ideológiákká váltak, olyan hitrendszerekké, amelyekkel az emberek azonosulhattak, s így arra használhatták őket, hogy hamis éntudatukat erősítsék. Ezek alapján önmagukat „jónak”, másokat „rossznak” tekinthették, és így identitásukat az ellenségeik – a „másmilyenek”, a „hitetlenek” vagy a „tévhitben élők” – révén határozták meg, s nemritkán feljogosítva érezték magukat a legyilkolásukra is.
Az ember a saját képére teremtette meg „Istent”. Az örökké létezőt, a végtelent, a megnevezhetetlent mentális (gondolati) bálvánnyá redukálták, amiben hinned kellett és „istenemként” vagy „istenünkként” imádni.
És mégis… és mégis…, mindezen, a vallás nevében elkövetett őrült tett ellenére, az igazság, amelyre e vallások rámutatnak, mégis ott fénylik a belsejükben. Mégis fénylik, jóllehet halványan, a torzítás és a félreértelmezés számtalan rétegén keresztül. Ám valószínűtlen, hogy képes lennél észrevenni azt, ha csak nem láttad már ezt az igazságot – legalább pillanatokra – önmagadban. A történelem során mindig akadtak – bár ritkán – olyanok, akik tudatváltást éltek át, és emiatt önmagukban ismerték fel azt, aminek az irányába minden vallás mutat. E nem fogalmi jellegű igazság leírására ők aztán saját vallásuk fogalmi vázát használták." Tolle
 

GoPa

Állandó Tag
Állandó Tag
"Eckhart Tolle szerint a fölébredés olyan tudatváltás, melynek során a gondolkodás és a tudatosság kettéválik."
- Ez mese a köbön. Jó reklámszöveg, semmi más. Aki komolyan gyakorolja a tisztánlátás felé vezető hiteles módszerek valamelyikét, nem téved meg a jól hangzó. de valójában értelmetlen kijelentésektől. A tudat soha nem választható el a tudat egyik energiájától, a gondolkodástól, mint ahogy a Nap soha nem választható el a napsugárzástól.
 

GoPa

Állandó Tag
Állandó Tag
Érdekes, összetett gondolatok. Az "Istent" idézőjelben mit képvisel? Kitalált képet vagy a való Isten eltorzított képét?
Ha felsoroljuk az ismert szavakat, amelyekkel "Isten"-t megnevezik, vajon milyen képünk lenne róla?
 

GoPa

Állandó Tag
Állandó Tag
a tisztánlátás felé vezető hiteles módszerek valamelyikét.
Ezeken mit értel?
A tisztánlátáshoz több út vezet. Nem mindegyik vezet végig, de közelít hozzá. Talán egy összefoglalóval tudnám megmutatni, mit értek alatta:
Létezik egy 8 lépcsőből álló folyamat. Astanga-yogának hívják. Szanszkrit megnevezései a lépcsőfokoknak: yama, niyama, ásana, pránáyáma, pratyáhára, dháraná, dhyána, samádhi.

A yama a helyes tettek, szokások követését jelenti.
A niyama a helytelen tettek, szokások elkerülését jelenti.
Az ásana a test megfelelő felkészítését jelenti
A pránáyáma a test működtető energiáinak tiszta és hatékony kezelését jelenti
A pratyáhára az érzékek visszavonásának gyakorlatait takarja
A dháraná a valóság felfogásának állapota, és az ezt elősegítő gyakorlatok körét nevezik vele
A dhyáná a belső elmélyülés gyakorlatai és folyamata
A samádhi a lelki valóságban rögzülést jelenti.

A tiszta, elvhű és hiteles vallásos élet is egyike a tisztánlátáshoz vezető utaknak. Az olyan vallásos hitet, amelyet az önzetlen szeretet hat át (és jellemez). Ezt pl. könnyebbnek tartják, mint a nyolcfokú jóga rendszerét (a nyolcfokú jógában elég lassan lehet tökéletességre vinni az egyes lépcsőfokok gyakorlatait, és a törekvő jógi eltérülhet menet közben, az önző vágyai újra illúzióba sodorhatják. Az elmét nehéz lecsendesíteni. Könnyebb lelki tevékenységben lefoglalni.
 
Oldal tetejére