Rinka sajátos humora

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Próbálom az élet nehézségeit a humoros oldalukról megközelíteni. Ez a kis történet abból az apropóból született, hogy nem egyszerű munkát találni
50 év felett egy nőnek Magyarországon.Valaki említette, Bécsben jól fizet a kutyasétáltatás.

Egy kutyasétáltatás anatómiája.

A nénike kinézetre volt vagy 1oo éves. Érzései szerint legalább 120 év nyomta a vállát.
Éppen most jött ki egy emeletes bérház kapuján. Mit jött! Valósággal repült. Na, azért nem nőttek szárnyai, elvégre nem a mesében vagyunk….a néni kezében pórázok hálózata. Minden póráz végén egy-egy kutya. Azt is mondhatnánk, itt van az eb elhantolva, ha a néni repülésének okát firtatnánk. Természetesen csak képletes elhantolásról beszélhetünk, mert a néni jobban vigyázott a kutyákra, mint az életére.
A kutyák képezték ugyanis a néni megélhetését. Egy kutya sétáltatásának díja Bécsben elég volt a néni havi kenyérszükségletére, egyből lett a finom tejecske, egy másik díja adta ki a lakbért, és így tovább. A baj csak az volt, a kutyák jól tápláltak voltak, és erősek. A néni nem annyira, ebből adódóan a néni mintegy lebegett a pórázok végén a kutyafalka után.Pedig még a táskáját is megrakta a munkához szükséges eszközökkel.
Szükségeltetik legalább annyi zacskó, ahány állatot sétáltat. Minden kutyához külön, eldobható törlőkendő kell. Ahány gazdi, annyi fajta törlőkendő. Itt van például Barátfalvi Felsőzsolcai Aurél, aki csak az illatosított, puha törlőt viseli el a hátsófertáján.Vagy Felsőbuktai Alsópáhoki Kisköcsögi Tihamér Alajos, aki csak kék alapon zöld rózsás puha gyolccsal enged az intelligensebb végéhez nyúlni. Ő egyébként is egy megátalkodott kan, első dolga levizelni a néni lábát; közvetlenül azelőtt, hogy a villanyoszlopot venné célba e szükségletéhez. De sok problémát okoz Winniczay Winniczai Egon Özséb is, aki valamilyen rejtélyes bélhurut miatt képtelen hurkát produkálni, ezért tartozik Marika néni felszerelései közé újabban egy merőkanál is. Csepregghy Dezsőffy Arisztid Jónás, aki egy 80 kilós kan, azt a szokást vette fel újabban, üdvözlésül az öregasszony vállára teszi mellső pracliját. Marika néni ilyenkor hanyatt esik a súlytól, fektében valami régi emlék kezd előtörni a tudatából; de nincs idő ezen eltöprengeni, a szédült forgatag máris tovább repíti a tisztára sepert utcákon.
Az első nap még nem volt képben Marika néni, ezért elkövette azt a bakit, hogy egy illatmentes csipkeszegélyes kendővel nyúlt a dolgát végzett hátsó felé. Aurél erősen visszafogta magát a harapástól, de olyan sértődöttséggel és méla undorral bámult a csipkeipar eme remekére, hogy Marika néni ijedten rejtette a táskájába a kézműipar remekművét. Egyenként kezdte előhúzogatni táskájából a kendőcskéket, mígnem Aurél
a vanília-illatúnál jóváhagyólag bólintott, majd odatartotta hátsóját a puha kendőnek.
Marika néni tanult az esetből. Minden kis tasakból hazavitt egy még nem használt mintadarabot, otthon azután memorizálta a kendőcskékhez tartozó tulajdonosok nevét. Elég lassan ment a dolog , mert Marika néni gondolkodás nélkül is kivágta a hexametil- difenilamin nevét, sőt még a para-dimetil-amino-benzaldehidét is, de nehezen értette meg, miért is nem mindegy, melyik hátsó melyik törlőkendővel képez párt.
Nna, térjünk vissza még egy kicsit a bőrönd-táska tartalmára. A kutyasétáltatás másik fontos kelléke a seprő és a lapát, ami szintén ott lapult a táskában, valamint egy újabb kendőcske, amivel a használt lapátot és seprőt kellett eltörölni, mielőtt visszatette a táskájába. Szerencsére, a lapát nem morgott, ha néha felcserélte a tisztítóeszközt.
Sétáltattatok már kutyát? Elmondom, nagyjából hogy telik ilyenkor az idő. Marika nénit az ebek kirepítik a közeli parkba. Sétálnak, sétálnak, egyszer csak az egyik eb elvégzi a szükségét. Marika néni ilyenkor lehúzza a csipkekesztyűjét, előhalász helyette egy gumikesztyűt, egy zacskót, és az ebnek megfelelő egy darab törlőkendőt, a lapátot és a seprőt. Miután megtörölte az eb hátsóját, Marika néni hasra fekszik a fűben, és keresni kezdi a végterméket. Mivel rosszul lát, kénytelen lehasalni. Ha szerencséje van, nem éppen bele abba. amit keres….A füvön talált tárgyat a seprővel a lapátra húzza,(Örül, ha nem úgy kell felmerni a merőkanállal) innen a zacskóba önti, majd a zacskóval elsétálnak közösen egy szemetes konténerig, ahova azután a tasakot bedobhatja. Jobbik esetben sikerül elérni a szemetesig azelőtt, míg valamelyik másik állat is szükségét érezné a szükséglet elvégzésének. Ha ez a tragikus esemény mégis megtörténne, Marika néni a megtöltött tasakot a táskájába helyezi mindaddig, amíg a másik állat után el nem takarított. De néha ilyenkor egyszerre az egész stábra ráérik a dolog. Ilyenkor újabb megtöltött tasakok kerülnek a bőrönd-táskába.
Ez különösen akkor veszélyes, ha Marika néni másnap hazautazik a családjához, mint ahogy ez nemrég is történt. A tasakok a táskában felejtődtek a séta után is. Másnap azután, a határátlépésnél Marika néni nem tudta értelmesen megmagyarázni az osztrák vámosoknak, mit csempész a zacskókban Ausztriából Magyarországra. Ajánlotta ugyan, hogy esetleg szaglás után bebizonyíthatja az igazát, de a vámos -ki tudja, miért- elzárkózott ettől az ötlettől. Hoztak Marika néninek egy szép fehér ingecskét, aminek ügyesen megkötötték hátul az ujját. Két napig élvezte egy vattával burkolt falu szobácska vendégszeretetét, mire bebizonyosodott, hogy tényleg nem csempész, csak kissé feledékeny az istenadta. Addigra hoztak ugyanis kábítószer-kereső kutyákat, akik erősen fintorogtak Marika néni zacskóit szagolgatván. Pedig a barna rudacskák erősen emlékeztettek az ópiumkalács színére….Talán mégis meg kellett volna szagolnia a vámosnak is...
Ezen a hétvégén az unokák hiába várták a nagyit. Imádták nagyi történeteit az átélt élményekről; de azt sehogy sem értették, nagyi miért sírja vissza a régi, hexametiléntetraminos időket, mikor ott nem történt vele semmi érdekes.
Mire két nap után kiengedték a gumiszobából, már nem utazhatott haza, mert a kutyák nem maradhattak séta nélkül, se nagyi fizetség nélkül. Még szerencse, hogy a két szabadnapján történt az eset.
Ezért fontos, hogy eljusson a szemetesig, mielőtt újabb tasakot töltene meg; nem szeretné még egyszer látni a vámos arcát, ahogy az a történetét hallgatja lapátról, seprőről, zacskóról és törlőkendőről, hogy a merőkanalat már ne is említsem.
Néha nagyon messze van a szemetes. Ilyenkor izgulni kell, nehogy véletlenül egy metró-lejáró legyen a közelben. Történt egyszer, hogy a kutyák elunták a gyaloglást, metrózni akartak egyet. Csak úgy száguldottak lefelé, Marika néni több méterrel utánuk lebegett a pórázok végén. A kutyák beugrottak az egyik metró kocsiba, de az ajtók közben záródtak, hősünk ott lebegett hát a pórázba kapaszkodva a szerelvény mellett, egészen a következő állomásig, ahol is a kutyák kiszálltak. Akkor kicsit nyilalltak az öregasszony fogai a koronák alatt. Ezért csináltatott végül kivehető protézist; az nem sajog bármekkora huzatnál sem.
Ha a kutyák boldogok, az is tele van ezer veszéllyel. Egyik nap hazai lángolt kolbászt vitt lekenyerezés céljából a kutyatáphoz szokott állatoknak. Azok úgy futottak a keze után körbe-körbe, hogy közben teljesen körbetekerték a nénit a pórázokkal. A járókelők bányászták ki a pórázgombolyagból, közben Tihamér Alajos kihasználva a figyelem elterelődését, levizelte egy vállalati főkönyvelő lábát, amit az meglehetős rosszallással nyugtázott. Annyira azért nem volt lekötve a figyelme…
Időnként valamelyik jólelkű sétálgató megsajnálta Marika-nagyit, ahogy repdes az állatok után. Ilyenkor pár percre megállt az esztelen rohanás, nagyi kifújta magát, közben pár szót váltott az állatokat lelassító idegennel. Egyszer az egyik meg is jegyezte: nem való ez a munka már egy ilyen idős öregasszonynak. Marika-nagyi sértődötten motyogta maga elé: mit akartok, még csak 54 éves vagyok…..
Ebben a pillanatban a kakukkos óra elütötte az éjfélt. Marika mama felriadt a hangjára. Ijedten ült fel az ágyán. Az utcáról beszűrődő gyér világosság fényénél alaposan körbetapogatta magát, megvizsgálta a fogsorát is – Meg van minden porcikám épségben, a fogsorom sem protézis – sóhajtotta megkönnyebbülten -Ezek szerint csak álom volt. Brrr…azok a kutyák….Jézusom, remélem álom is marad!
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
A szeretet is lehet túlzó...

Gyász.

Jól bejáratott üzlet a belvárosban. Az utcára néző, fekete drapériás kirakatban hatalmas táblán felirat: jöjjön be hozzánk, nem bánja meg. Ide még senki nem jött vissza reklamációval…
A látogató fekete ruhás, lefátyolozott, zokogó hölgy. Cilinderes, szintén feketébe öltözött úr támogatja. Egy karos székhez vezeti, leülteti, majd körülnéz egy pohár víz után. Az üzlet tulajdonosa, a temetési vállalkozó előjön a lefüggönyözött ajtó mögül, kezeit dörzsölgeti, közben lakáj módjára hajlong a vendégek előtt.
-Tessen csak hagyni, majd én ellátom a nagyságos asszonyt. Tessen csak leülni, ide a nagyságos asszony mellé, így ni! Most pedig tessenek elmondani Mózesnek, mit is tehet önökért Mózes-közben egy poharat megtölt vízzel a kancsóból, majd a nő felé nyújtja.
A nő hátraveti fátylát, könnymarta arca elárulja mély fájdalmát. Egyet kortyint a pohárból, majd újból zokogni kezd.
-No, no, kisnagysád, hát mondjuk már el Mózesnek, mi a baj…..
-Meghalt!- zokogja a hölgy- itt hagyott engem egyedül és árván! Nincs már értelme az én életemnek!
-Fogadja részvétemet, nagyságos asszonyom- vált át a tulajdonos gügyögésből komoly, üzleti hangnemre. -Kívánja, hogy én készítsem elő az utolsó útjára? Teljes körű szolgáltatással állunk ügyfeleink rendelkezésére. Még senki sem reklamált….
-Természetesen ezt kívánom, hiszen ezért jöttünk ide!- vágott közbe a hölgy kissé ingerülten.
-Akkor lenne néhány kérdésem önhöz. Például, hogy kije is önnek a megboldogult?
-A társam!- zokogta a hölgy- az egyetlen, akivel az ágyamat megosztottam, aki ott alhatott minden éjjel a lábaimnál! Akivel reggel együtt ébredtem! Akivel megosztottam még az utolsó falatomat is! Aki látta emberi gyöngeségeimet, de a legjobb formámat is! Aki sokkal több volt egy férjnél, mert vele osztottam meg a magány óráit! Ó, hogy miért hagytál itt engem, Eduárd!
-Ezek szerint Eduárdnak hívták a megboldogultat….
-Hát most mondom, nem?! Mondja, süket maga? És miért kérdez mindig vissza! Mintha fokozni akarná a gyötrelmeimet azzal, hogy még egyszer elismétli…
-Igenis asszonyom, nem fordul még egyszer elő. Mióta éltek együtt, ha szabad érdeklődnöm?
-Oh, már születésétől fogva. Mellettem érett férfivá a drágám. Imádtam, mikor nekem kellett gondoskodnom róla…Legjobban a gyönyörű barna szemeit imádtam!
Én segítettem a világra is…..Az anyjának nem kellett, én etettem cumisüvegből, míg csak fel nem nőtt….Azok voltak csak a szép idők….
A tulajdonos meghökkent pillantást vetett a nőre, iparkodott nem visszakérdezni, de ezt az egyet még feltétlenül meg kellett tudnia, mert szinte szétrágta a kíváncsiság:
-Nemdebár elég nagy volt akkor a korkülönbség önök között?
-Hogy jön ez most ide?! És ki az egyáltalán, akinek ez számít- háborodott fel a hölgy - de ha ennyire érdekli, kiszámolhatom…Lássuk csak….Úgy harminc év nagyjából….No de még ilyet! Ez is kell a szertartáshoz? -eközben, hogy nyomatékot adjon haragjának, dühösen az arcába rántotta fátylát.
A temetési vállalkozó nem mutatta meglepődését a 30 év korkülönbség hallatán, bár szívesen füttyentett volna egyet elismerésül, ha a helyzet megengedte volna. Mivel azt szerette volna, ha botrány nélkül maga mögött tudhatja az eseményeket, ezért figyelmen kívül hagyva a hölgy kérdését, most már csak a tényleg nélkülözhetetlen kérdéseket tette fel:
-Kívánja, hogy megborotváljam a szertartás előtt? Esetleg némi kozmetika?
-Dehogy! -háborodott fel a hölgy- a szőre a legszebb ékessége. Imádtam, mikor reggelente hozzám bújt a csupa szőr testével! Világéletében szőrös volt, mint egy …egy….Dehogy hagyom a halálában elcsúfítani! Maga mit szólna, ha a halála után meg akarnák fosztani férfiúi ékességétől? Hogy esne magának, ha mondjuk, le akarnák borotválni az addig hordott szakállát! Iszonytató még elképzelni is azt a csupasz testet….Kegyetlenség, hogy jut ilyesmi az eszébe? Nincs magának valami baja a fejének?
Hát én is ezt kérdezném öntől, ha merném- gondolta a vállalkozó, de hangosan csak ennyit mondott:
-Bocsánat, asszonyom, de ezt meg kell kérdezni, mert a borotválás ugye külön díjazást….
-Csak nem képzeli, hogy a pénz miatt nem engedem a borotválást! Mindenből a legjobbat akarom!!!! Mást már nem adhatok neki úgysem.
-Természetesen, asszonyom, azt fogja kapni. Akkor még azt szeretném tudni, mibe öltöztessük?
-Ugyan már, semmibe! Miért akarja csúf ruhákba dugni azt az isteni testet! Otthon sem viselt semmit, úgy volt a legszebb…Én soha nem adtam rá csúf nadrágot, még ha sétálni mentünk is…..Néha egy nyakkendőt kötöttem a nyakába….Ja igen, volt egy piros szalag, azt nagyon szerette viselni…Olyan volt benne, mint egy ifjú isten…..
A tulajdonos most már leplezetlen furcsálkodással bámult, közben szemével a menekülési útvonalat méregette, amennyiben esetleg a hölgy a dühöngő őrültek kategóriájába tartozna.
-Akkor hát hozza be, asszonyom, és a nyakába kötjük,- mondta végül kicsit megcsukló hangon, mintegy határán a kitörni készülő röhögésnek.
-Ki mondta magának, hogy a nyakába- zokogta a hölgy a fátyol alól- maga nem akar megérteni engem! Maga gúnyt űz az én szent fájdalmamból! Én….nos, én úgy szerettem, ha a …farkára van kötve. Olyan szépen mutatott rajta……Mindig a hegyére kötöttem, soha nem a tövére…Tudja, volt egy kunkor benne..- és ismét előtör belőle a zokogás.
-Úgy, szóval kunkor! Hát ez már igazán több a soknál- gondolta a vállalkozó. Azután valami ijesztő dolog jutott az eszébe:
-És kegyed fogja majd a … izé…szóval felkötni oda azt a ….szóval a masnit? - kérdezte hebegve a nőtől, közben nagyot csípett saját karjába, hátha álmodja ezt az egész szürreális történetet. A csípés fájt! Nem álom tehát!
-Ugyan már, mit képzel?! Teljes körű szolgáltatást ígért nekem! - bosszankodott az asszony.
-Hát ez a fajta öltözék eddig nem volt szokásban itt nálunk- mondta rekedten a tulaj, majd egész halkan hozzátette, szinte csak magának: - de remélem, nem is válik szokássá! Nos, már csak pár kérdés van hátra. Papot szeretnének?
-Oh, az nagyszerű lenne, ha ezt el tudná intézni. A drágám ugyanis…nos, végül is ez nem titok, nem volt templomban még életében. Ez látja, nagyon jó ötlet!
Hogy is nem jutott eszembe!
-Bezzeg a piros szalag meg a kunkor eszedbe jutott- gondolta a vállalkozó, de hangosan csak annyit felelt:
-Semmi gond, asszonyom, ez egyszerű eset, ezt el tudom intézni. Még két kérdés, azután már csak ki kell választani a szükséges kellékeket. Kíván-e valamilyen zenét, amíg a papra várunk?
-Nem, a drágám nem volt muzikális. De most, hogy mondja, eszembe jutott valami! A bohócokat nagyon szerette…A bohócokat és a tűznyelőt a cirkuszban…és a bűvészeket is…Hűséges kutyaszemekkel követte minden mozdulatukat….Természetesen csak a pap mögött mennének….
-Hát asszonyom, az utolsó kérdésem már csak formális – sóhajtott a tulajdonos, közben egyre a mentők telefonszámán törve a fejét- miután a megboldogult nem lesz felöltözve, csak egy piros szalagba, gondolom, lezárt koporsóban óhajtja a búcsúztatást….
-Az előbb már azt hittem, egész jól értjük egymást, de már megint önállósítja magát, kedves uram! Szó sem lehet semmiféle lezárt koporsóról! Sőt, a koporsót kicsit fel kell támasztani fej felől, hogy mindenki jól láthassa az én drágámat a piros masnijával!
A temetési vállalkozó régen dolgozott a szakmában, volt dolga egypár furcsa esettel. A gyász gyakran különös dolgokat vált ki emberekből. De ez már neki is sok volt. Kész, vége, ez már egyszerűen túlmegy minden határon. Itt valaki megbolondult, és az nem ő!
-Már megbocsásson asszonyom!- hörögte felháborodottan - de ez nem temetés lesz, hanem cirkusz! Egy nyitott koporsó meztelen férfival, szalaggal a ….ki nem mondom, hogy hol….A nyitott koporsó után megy a pap, akit két bohóc és egy tűznyelő követ……Közben a bűvész nyulat varázsol elő a cilinderéből…..Te jó ég!
Ha én ezt a temetést lebonyolítom, kitagad az egyház, bevonják az engedélyem, az öregasszonyok megköveznek….Nem, asszonyom, erre keressen más bolondot! Itt komoly emberek dolgoznak, rangos temetéseket bonyolítunk…A polgármester urat is mi temettük, nyugodjék békében- vetett keresztet magára a vállalkozó.
Az asszony a polgármester szóra felkapta a fejét, hátravetette fátylát, és dühös pillantást vetett a mellette ülő férfira:
-Hova a fenébe hoztál engem, azt áruld el! A családfő! A férfi a családban! No hiszen! Micsoda egy helyre hoztál, ahol a polgármestert is az temeti, aki a szegény állatokat!
-De asszonyom, erről szó nincs- vágott közbe a vállalkozó- mi csak embereket temetünk. Az állatok ravatalozását a szomszédos utcában lévő vállalkozó bonyolítja.
Az asszony dühüsen felpattant a székéről, a fátylát visszarántotta a szeme elé, szapora léptekkel kiviharzott a teremből. Már elmentében vetette oda a szavakat:
-Szólhatott volna előbb is! Akkor meg mi a fenét faggatott itt engem! Kiszedi belőlem a legbenső titkaimat, már egy órája tépem itt magánál a számat tiszta
feleslegesen, a végén meg kiderül, hogy nem is maga az illetékes! Miközben szegény drágám otthon fekszik holtan. Nem ugat már, nem harap meg már többé senkit….
Már az utcáról fordult vissza az ajtó felé:
-Aztán ne feledje az ígéretét ! Ha az a másik intézmény nem tud papot biztosítani, a maga dolga lesz!
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Kimondottan férfiak számára: könnyen elkészíthető vendégváró falatkák.

Hozzávalók:
Egy darab férfi, aki nekiáll
Egy darab tekintélyes méretű szemetes kuka
Egy darab hölgyvendég, aki vacsorára megy
Egy darab telefon
Telefonkönyv, vagy a mentők telefonszáma
30 dkg darált hús
1 bolognai Maggi fix mártás
30 dkg gomba
egy fej vöröshagyma
kevés olaj
kenyér
zsír
fogpiszkáló
1 flakon mosogatószer
1 Irix spray


Elkészítés.
Miután elolvastuk a zacskó hátoldalán levő használati utasítást, hívjuk fel a mamánkat, hogy segítsen az értelmezésben. Ha már úgy érezzük, kezdünk képbe jönni, hozzáfoghatunk. A hagymát vágjuk apróra. Nem, nem héjastól, előtte hámozzuk meg. Természetesen kockára, hát ki látott már apró karikákat. Esetleg csillagokat, de az sem hagyma, legfeljebb attól van, ha nekimentünk a nyitva felejtett szekrényajtónak. Az olajon pároljuk meg a hagymát, míg üveges nem lesz. Nem a papánk, a hagyma legyen üveges. Az nem megoldás, ha üvegtörmeléket szórunk bele. Állj, állj! Nem széntablettát készítünk. Ezt most öntsük a kukába. Ismételjük az elejétől. Természetesen a hagyma megpucolásától. Így ez most már majdnem jó. Most akkor tegyük rá a darált húst, és együtt pároljuk. Atya világ, vegyük ki a műanyag zacskót gyorsan, mert elolvad a melegtől. Hát a zacskót nem kellett volna beletenni! Kicsit beleolvadt? Na mindegy most már, majd evéskor kiköpködjük a maradékot.
Kevergetni kell, ezt ne felejtsük el. Ugye mondtam! Ez jól odaégett! Most öntsük át óvatosan egy másik edénybe, nehogy az odaégett alját is felkaparjuk! Hogy nincs tiszta lábas? Hát akkor előbb mosogassunk! Na ez most már eléggé megpárolódott. A fekete darabkákat halásszuk ki szépen. Tegyük rá a szeletelt gombát. Hát addig kellett volna megpucolni és szeletelni, amíg a hús párolódik.
Ajaj, a gomba tönkje csupa föld volt, most tele lesz a mártásunk is földdel! Hogy az égett hagymadarabok és a zacskómaradványok mellett ez már fel sem fog tűnni? Hát ez igaz, akkor folytassuk. Jó, ez elkészült, most tegyük félre, amíg a mártás is elkészül.
A Maggi fixet tegyük bele 3 deci vízbe. De nem zacskóstól, könyörgöm! Az három liter, én csak három decit mondtam! Forraljuk fel, és öntsük a húsra. Úgy! Ami mellé ment, azt már ne itassuk fel a mosogató szivaccsal, hogy beletehessük. Ennyivel kevesebb lesz legfeljebb. A földről se szedjük fel….Nem, nem fog hiányozni
Most van fél óránk, amíg ez elkészül, addig kifőzzük a spagettit. Tegyünk oda vizet melegedni. Annál azért nagyobb edény kell, az az edény legfeljebb rántásnak lenne elég. Hogy mi az a rántás? Hát ezt ne most…Kis sót is tegyünk a vízbe... Azért ennél többet. De ne mindet, mert…Most az egész tiszta só lett….Nem, nem sólet, az egy egész másféle kaja…Na mindegy, kezdjük elölről!
Hogy elfogyott a só? Hát akkor kérjünk a szomszédban. Állj az egész! Majd ha már forr a víz, csak akkor tegyük bele a tésztát. De ne nyomjuk, mert úgy eltörik! Majd ahogy fő, úgy szépen elsüllyed magától is. Hogy meddig főzzük? Hát ez a titka az egésznek, ezt jól eltalálni….elsőre talán meg kell kóstolni egy szálat, megfőtt-e már…Persze, hogy forró, hát hiszen forr a víz! Közben kevergessük, mert kifut. Hát én szóltam! Belefutott a mártásba is? Talán próbáljuk elpárolni róla a felesleges levet…Most már mindegy….Ne a tésztáról, a mártásról próbáljuk elpárolni a felesleges levet…Mondjuk így talán már jobb valamivel…
Mitől lett ilyen sűrű ez a tésztavíz? Ez bizony szétfőtt, miközben a mártással vacakoltunk! Van itthon másik csomag spagetti? Nem, kenyérrel nem jó. Bár ez a mártás spagettivel sem jó…Csupa csiriz az íze a belefutott tésztalétől.
Talán ezt a csirizes spagettit öntsük ki a kukába, ezt azért nem adhatjuk az asztalra egy vendégnek. Huh, ez jó kis esés volt! A tésztalé síkos, fel kell gyorsan törölni. Most jött el az Irix spray ideje. Fújjuk be a tésztavíztől összeégett testrészeket alaposan.
Most akkor nincs más hátra; vágjunk kenyeret, kenjük meg zsírral, vágjuk kockára. Mindegyik kockába szúrjunk egy fogpiszkálót és tegyük tálcára. Hogy a megmaradt mártással mi legyen? Azt öntsük a kukába a spagetti után! Így legalább mindjárt eldobhatjuk a mentők telefonszámát is, mert nem lesz rá szükség. Igen, ezt kérdezem én is, hogy miért kellett egyáltalán belefogni..
Azt hiszem, kopogtak! Megérkezett a vendég!
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Néha nem figyelünk egymásra...



Egy dolgozó nő monológja.
Persze, drágám, mindjárt megyek, csak még bekenem az arcom ezzel az éjszakai…Igen, mondtad már, hogy nem szereted, de azt csak nem akarnád, hogy csúnya ráncos legyek…Hát én neked akarok szép lenni…vagyis neked is…Fiacskám, legyél kicsit türelemmel, erre a kis fejmasszázsra nekem szükségem van, mert iszonyatosan fáj a fejem….Sietek, persze, hogy sietek, tudom, mára beszéltük meg, hogy szép nyugodt körülmények között…..Ma nem volt se mosás, se vasalás…Már csak pár perc torna…..Na itt is vagyok, remélem, nem kócolod össze a hajam, tudod, hogy ma voltam fodrásznál….Mi van, te elaludtál? Pedig az előbb még mennyire fontos volt Neked is. Na akkor aludjunk.
….
Ne most, drágám, tudod, hogy reggel mindig fáradt vagyok. Sietek, rendbe kell szedni magam., nem mehetek akárhogy dolgozni, mit szólna a kolléganőm…Ugye te sem akarnád, hogy sajnálkozzon rajtam a Renáta? Puszi, későn jövök, keress valami vacsorát, ma a főnök diktál munkaidő után. Tudod, hogy kell az a kis plusz pénz. Beosztás! Csak ezt tudod mondani! Beosztanám én, ha lenne mit! Pá édesem, most sietek, majd este megbeszéljük. Akkor holnap vagy holnapután. Nem sürgős, ez a vita igazán meddő egyébként is. Igen, tegnap sem értem rá főzni, na és akkor….Főzhetnél néha te is. Vagy fizess be valahová. Nekem nem kell, én fogyózom.
….
Hahó, drágám, megjöttem! Hol bujkálsz? Jézusom, már ennyi az idő? Nem bánod, ha ma sem…Én úgy elfáradtam. Jó éjt, drágám, majd holnap beszélünk, most álmos vagyok. Csak elrendezem az esti kozmetikámat és már alszom is. Te egyébként sem szereted, ha be van kenve az arcom.
….
Huh, már ennyi az idő? Most rohanok, ma én főzöm a kávét. Mire a főnök bejön, ott kell lennie az asztalán. Hogy a te kávéd? Még azt is én csináljam? Egyébként sem egészséges éhgyomorra meginni. Pá, én elmentem. Hogy legszívesebben te is? Hát neked is indulnod kell, vagy nem? Nem értem, na mindegy is, majd este beszélünk. Vagy holnap este..
….
Hahó, itt vagyok! Hova tűntél, megjöttem….Mi ez a levél? Mi az hogy elmentél?……. És pont a Renáta? Hát ezt nem hiszem el! Ezért dolgozok éjt nappá téve, vigyázok az alakomra, és tessék! Egy ilyen tehén, mint a Renáta! Hát hol jön ez a nő hozzám! HOZZÁM! De ebbe nem törődök bele, de nem ám! Na lássuk csak……Igen, ez az! ….Halló! …A barátnőmtől kaptam ezt a telefonszámot…Igen, némi bűverőre lenne nekem is szükségem…Megszökött a nyomorult, itt hagyott egy dagadt tehénért…Igen, értem…De honnan….Nahát, ilyet még nem is….Huh, csak nem gondolja, hogy én megfognék egy ilyen rusnya állatot…
Jó, rendben, megpróbálom. Mennyi lesz? Mennyi? Na ne vicceljen! Hát ha csak utólag, akkor ennyit megér, rendben. Holnap viszem ..Viszlát..

Főnök, az a helyzet, holnap nem tudok bemenni. Nem, nem vagyok beteg. Vagyis beteg vagyok, csak nem úgy…Ma éjfélkor fel kell mennem a János-hegyre.
Dehogy kirándulni. Keresnem kell egy bagolytollat, kell még egy holló jobb szeme és egy kecskebéka bal lába, meg persze némi verébürülék a bagolytolltól jobbra lévő fa alól…Hogyhogy minek? Ebből főzi a varázsló a gyógyitalt! Ja, nem mondtam még? Hát lelépett ez a nyomorult a dagadt tehénnel! Hát persze, hogy használ!
Gondolja, hogy kifizetnék százezer forintot különben? Ezért a pénzért legalább három csinos ruhát vehetnék…
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon jó! :D Gratulálok. :D

Írjál többet! Valóban, sajátos a humorod. ;)

Köszönöm a dícséretet.Tudom, ennek semmi köze az irodalomhoz, de minden rossz gondolatot kiírok magamból.Néha valaki sértőnek érzi, de hát ez a karikatúra lényege:eltúlozni a dolgokat
 

Efike

Állandó Tag
Állandó Tag
Ragyogó Rinka,
fülemig ért a szám. Nem csak a humor, hanem a stílus is tetszett. Csak az nem tetszett, hogy egyszerre több írást is feltettél. Naponta egy elég, de az év minden napján :lol:
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves mindnyájan!
Nincs mit tagadni, nagy örömet szereztetek nekem. Most az én szám ér fülig, de az örömtől. Eddig még csak egy helyen jelentek meg ezek a sorok, ahol szinte észre sem vették őket. Azt hittem, csak én mulatok jókat írás közben, ezért gondoltam, senki nem vevő a humoromra.
Egyenként mindegyikőtöknek köszönöm a bíztatást, mert ezek a szamárságok dőlnek belőlem. Ha tűritek, szívesen bombázlak benneteket továbbra is, mert már szenvedélyemmé vált ez a fajta karikatúra.
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
A történet igaz, Egy fél mosolyt biztosan megér.

Miska és a szerelem.

Kamaszkorom kedvelt tartózkodási helye a könyvtár volt.Befejeztük a tanulást,és irány a könyvtár. Este kilencig volt nyitva, ezt még a szüleink is elfogadható időpontnak találták. Persze, hasznosnak is a tanulás szempontjából. Pedig mondhatom, szinte soha nem tanulásról volt szó. Itt beszéltük meg a bennünket érdeklő dolgokat,ami ritkán volt kapcsolatos a házifeladattal.
A könyvtáros néni kedves asszony volt. Kora szerint a nagymamánk lehetett volna, de gondolkodása szerint akár az osztálytársunk. Bármit kérdezhettünk tőle, amit otthon meg sem mertünk említeni. Egy református kántortanító felesége volt, szelíd, jólelkű, tele bölcs humorral. Úgy fomálta a jellemünket, hogy észre sem vettük, tanulunk.
A könyvtár szinte mindennapos vendége volt Miska is, egy velünk egykorú srác, akinek szellemi képességeit bántás nélkül, némi iróniával úgy fogalmaznám meg, nem volt esélye a Nobel-díjra. Nagyon szeretett olvasni, de nehezen értette meg, mit is olvasott. Gyakran kérdezgetett bennünket olvasmányaival kapcsolatban. Szavait mindig derültség fogadta, finoman szólva is kinevettük. Egyszer azt kérdezte tőlünk, hol volt a föld, mielőtt felfedezték a nagy utazók.
-Ugyanott, Miska, ahol most is van-mondta valamelyikünk.
-Akkor miért kellett felfedezni, hát nem látta mindenki, hogy erre is, arra is van folytatása?-folytatta az érdeklődést.
-De a tenger, Miska, az óceán….csak nézel, és nem látod a végét…- hogyan tudhatták volna, hogy az óceánon túl is létezik világ?-mondta neki valaki.
-Ugyan,a Balatonnak is látod a túlsó partját. Meg egyébként is, ott a térkép, megnézed.-oldotta meg a kérdést bölcs egyszerűséggel.
Más alkalommal azt kérdezte, hogyan nem jött rá senki a kerékre, milyen nagyszerűen lehet azt több mindenre is használni, miért nem használták mindjárt a világ kezdetétől.
-Miska, előbb ki kellett találni!-felelte egyikőnk.
-Ha én akkor már lettem volna, én biztosan mondom nekik, hogy bátran használják a kereket, az egy jó dolog! -formálódott rögtön a válasz.
-Hja, a mai eszeddel könnyű- feleltem nevetve.
Könyvtáros néni néha kis rosszallással figyelt bennünket.Aznap este azután, megvárva, míg Miska elmegy, meg is szólalt.
-Gyerekek, ti iskolába jártok, tanultok,semmi másra nincs gondotok.Miska árva, egyedül tartja el magát már egy éve, mióta kikerült az iskolapadból. Lehet, nem ismeri az óceánt, de a világ dolgaiban bölcsebb nálatok. Nem szép, ha kinevetitek.
Összenéztünk, enyhe pír lepte el az arcunkat. Nem szóltunk, mert igaz volt, amit hallottunk. Másnap egészen más hozzáállásal beszélgettünk Miskával.Ő értékelte is a megváltozott viselkedést, bizalma lett velünk szemben.
Hamarosan a szerelmi ügyeiben is tőlünk kért tanácsot.Tetszett neki egy lány, de az nem akart szóba állni vele.
-Miska, nem vagy elég kitartó, hagyod magad lerázni.Légy egy kicsit határozottabb, egy kicsit rámenősebb!
Figyelmesen, elgondolkozva nézett rám: És ez bejön?
-Biztosan, csak próbáld meg!
Eltelt egy hét, Miska jött cserélni a könyveket.
-Na, mi újság szerelmi vonalon?
-Azt hiszem, igazatok lesz.A lány megint le akart rázni, de belekapaszkodtam a ruhája ujjába,ki is szakadt az egész.Akkor el akart futni, de én elgáncsoltam, a földre esett.A táskája fülét is leszakítottam.Egy darabig még birkóztunk, de akkor a sikoltozásra kijött az apja, erre elfutottam. Majd ma este meglátjuk…
Letolás, nem letolás, mindenki könnyesre röhögte magát. Mondtuk, tájára se menjen a lánynak, mert az apja ki fogja nyírni. De Miska csak legyintett:
-Most már végigcsinálom, lesz, ami lesz! Ti mondtátok, hogy legyek rámenős, hát most ez sem jó?
A következő héten Miska egy lánnyal jött.Büszkén nézett körül;lám, ő győzött.Mi pedig csak ámultunk és bámultunk, ezt nem gondoltuk volna az előzmények után. Eltelt pár hét, amikor valakinek feltűnt, Miska megint egyedül jött. Valami történt itt, de mi? Ki kell deríteni.
-Milyen a szerelem, Miska?- fordultunk hozzá őszinte kíváncsisággal.
-Őszintén megmondva kicsit fárasztó, unalmas, meg sokba is kerül.
-???
-Hát az első este óta mindig elvárja tőlem, hogy megkergessem. Ő meg menekül, sikoltozik,a végén el kell gáncsolnom, hogy a földre essen.Néha nekem is menekülnöm kell, ha az apja kijön.Már kétszer elkapott az öreg, nem győzöm javíttatni hol az én ruhámat, hol a csaj táskája szíját.A múltkor a fejem is betörte az öreg. Most egy kis szünetet iktattam be, mert tegnap három kilométert futottam az öreg elől, na meg pénzem sincs a javíttatásokra.
-Miska, valami más is történik, vagy csak kergetőztök?- kérdeztem kíváncsian.
-Van más is- súgta Miska szemérmesen- néha ki is kell paskolnom a lány fenekét, persze csak úgy ruhán keresztül.Én egész másra gondoltam, amikor a szerelemről beszéltetek nekem. Szerintem egy szerelmes se normális...ennyit rohanni, meg ennyi pénzt költeni....mi a fenéről szövegelnek annyit a költők! Szamárság az egész és unalmas egy idő után!

__________________
 
Oldal tetejére