Sajnos nálunk ugye későn derült ki a diagnózis. Az oviban nem volt vele különösebb gond.Csöndes volt,visszahúzódó.Betudták annak ,hogy ő ilyen,ráadásul már akkor is okos volt,az óvó nénik szerették. Valószínű nála az iskolakezdés fokozta a tüneteket.Plusz gondol jelentett,hogy mire iskolába ment,olvasott,számolt és ezzel az alsós tanító néni nem igazán tudott/akart/ért rá foglalkozni.Bántották is miatta az osztálybeli fiúk némelyike,sajnos ez sem volt orvosolva.Mindent összevéve,amennyire dicsérték az alsós tanítóját annak idején,én nagyot csalódtam benne.
Tanítónak tényleg jó,de nem pedagógus,ha érted a különbséget.Bevallom-mert úgy érzem itt megtehetem,mert hasonló gondokkal küzdő szülők is vannak-rettegtem az 5. osztálytól. Az utolsó héten alig ettem,alig aludtam annyira féltettem a gyereket.Úgy véltem ha alsóban 3 tanár tanította a gyereket,és ők sem tudták kezelni (kivéve az angol tanárt,szerencsére most is ő tanítja angolra),mi lesz ha 9-10 tanár tanítja,minden órán más teremben.Mert ugye ez akkor is egy folyamatos változás neki,semmi fix. benne,ami nálunk gondot szokott okozni.És meglepetésemre az osztályfőnök nagyon okosan állt hozzá a kérdéshez.Első nap beszélt velünk is mire figyeljen,mi szokott gond lenni ,és a szavai mögött lehet érezni,hogy utánajárt,utána olvasott a témának,hogy segíthesse a gyereket.
Pont ettől a figurától nem számítottam erre,mert elég vegyes véleményeket hallottam róla.De z összes pedagógus pozitívan reagálta le a dolgokat. Pl. tesin ha valami nem megy,akkor félre állhat nem erőlteti (3 év után most hallottam először,hogy jól érzi magát torna órán),rajzon (mivel nem csak ő ilyen kis ügyetlen) egyszerűbb feladatokat kapnak,hogy neki is legyen sikerélménye.Az angol tanára azt mondta,hogy szíve szerint már idén el tudná küldeni nyelvvizsgára a gyereket,de ugye még nem lehet a kora miatt.Majd 8.-ban.Persze nincsenek illúzióim,biztosan lesznek gondok,problémák,düh kitörések.De az már egy pozitívum,hogy a tanári kar ilyen rugalmasan kezelte a dolgokat,hatalmasat csökkentve a félelmeimen.Szóval nagyon nem mindegy ki foglalkozik a gyerekkel.Örülök,hogy megtaláltátok az ideális ovit,pláne kap fejlesztő segítséget,ki fogják belőle hozni a legjobbat az biztos.
Minden esetre a kisebbik fiamnál is talán jobb,hogy a fejlesztős osztályba került,annak ellenére,hogy vele semmi gond nincs (még oviban vittük el megnézetni az alsós igazgató kérésére). Kevesen vannak,többet tud a tanító velük személyesen egyenként is foglalkozni. Hamarabb észre veszi ha netán mégis gond van. Már szóltunk neki,hogy a kicsi tud olvasni,számolni.Először csak nézett,majd megkérdezte,ha a gyereknek nincs gondja miért van ebben az osztályban. Mondtuk,mert a bátyja Aspergeres és ezek szerint egyik elsős tanító sem akarta a fiamat az osztályába.
Azt mondta figyeli a gyereket és majd kap plusz feladatokat,hogy kicsit jobban húzza.