Emberi mentalitás

[Szerika73]

Szép jó napot kívánok mindenkinek, ebben az esős időben.

 

[cdurmol]

Évek óta megfigyelem a jelenséget:
az emberek nem szeretnek tenni magukért, viszont panaszkodni annál inkább!
Olyan betegségek jöttek elő másoknál is, amin én már túl jutottam, és mivel az illető(k) mindenkinek szörnyülködve mesélnek panaszaikról, ezért hozzám is fordulnak orvosi eredményeikkel.
Igyekszem ez esetben megnyugtatni a beteget, rólam is lemondtak: „örüljek, ha stagnál, mert ez inkább csak romlani fog...”
Én pedig a 3 (!) teljes orvosi gyógykezelés után, aminek a végszava a fenti idézett mondat volt, kezembe vettem a saját felépülésem.
Azóta nem járok sem fizikoterápiára, és amennyiben lehet, az orvosi rendelőt is kerülöm...
Ha nekem akkor mondta volna valaki, hogy van más út is a felépülésre – illetve, hogy egyáltalán van rá mód- tapsikoltam volna örömömben... Akik pedig most találnak meg panaszukkal, a munkahelyemen, és felvetem, hogy annak ellenére, hogy beszedte a gyógyszereket, és nem használt, ne keseredjen el, mert van rá lehetősége, hogy felépüljön, rögtön érkezik a kérdés, hogyan? Nos, munka közben nem nézik jó szemmel, ha valaki hosszasan beszélget a másikkal, tehát csak annyival szoktam rövidre fogva bátorítani, hogy én is ebből gyógyultam ki, szívesen elmondom hogyan, de nem itt, mert ez nem a legmegfelelőbb hely.. És láss csodát, nem szán rá időt az illető, ő már távozik is, nem kíváncsi semmire!
No, ezt legjobb tudomásommal úgy hívják, energia vámpírkodás, mikor azt várja a másik embertől, hogy sajnálkozzon a beteggel, szörnyűségein megbotránkozva...

Hát, ilyen emberi mentalitás is van, kérem...

Van ilyen mentalitás. Van olyan ismerősöm, akivel nem kell beszélgetnem. Ha megkérdezem, hogy hogy van, legalább fél órán keresztül sorolja a halálos nyavalyáit, amikben éppen szenved. Már nem tud leszívni, mert, ahogy mondod, nem segítséget vár, csak meghallgatást. Szabályos időközönként hümmögéssel, vagy más módon jelzem, hogy jelen vagyok, de sem a fejemre, sem a lelkemre nincs szükség,, kizárólag a fülemre.

A segítség elfogadásával kapcsolatban. Már megtanultam, hogy az én módszereimet azok az emberek tudják használni, akik az én előéletemmel, az én tapasztalásaimmal és az én világképemmel rendelkeznek. Ugyanis a kialakításukhoz mindezeket felhasználtam. Ha valaki segítséget kér, elmondom, de nem lep meg, és nem szomorít el, ha nem tudja alkalmazni.

 

[most]

...ne aggod tanácsaid elfogadása miatt, azok megnem fogadása épp oly általános, mint saját életedben...

 

[Kajcsa Gyöngyi]

Van ilyen mentalitás. Van olyan ismerősöm, akivel nem kell beszélgetnem. Ha megkérdezem, hogy hogy van, legalább fél órán keresztül sorolja a halálos nyavalyáit, amikben éppen szenved. Már nem tud leszívni, mert, ahogy mondod, nem segítséget vár, csak meghallgatást. Szabályos időközönként hümmögéssel, vagy más módon jelzem, hogy jelen vagyok, de sem a fejemre, sem a lelkemre nincs szükség,, kizárólag a fülemre.

A segítség elfogadásával kapcsolatban. Már megtanultam, hogy az én módszereimet azok az emberek tudják használni, akik az én előéletemmel, az én tapasztalásaimmal és az én világképemmel rendelkeznek. Ugyanis a kialakításukhoz mindezeket felhasználtam. Ha valaki segítséget kér, elmondom, de nem lep meg, és nem szomorít el, ha nem tudja alkalmazni.

Szia, teljesen egyetertek. Sok embernek csak arra van szüksége, hogy meghallgassa valaki. mert arra nincs eleg ereje, batorsaga, hogy valtoztasson az eleten, de attol hogy kibeszelte magabol kicsit jobban erzi magat. Van akinek ezzel sokkal többet adsz mintha penzt adtal volna neki.

 

[Sixi]

Egy 40 perces nem nyilvános videót küldök azoknak akik kitöltik (MesterElmék Szövetségének 1. Online Találkozójáról) ezt a 9 kérdéses felmérést, ami 5 percet vesz igénybe! MERT egy fontos célt akarok megvalósítani, ami mindannyiunkat előnyére tud vállni!
Noname a felmérés, kérlek benneteket, őszinte válaszokat adjatok!

 

[most]

mi is ez ? reklám? s nem lett volna elég a pénzügyi műveltség topicban ?

 

[phoenyx]

Van ilyen mentalitás. Van olyan ismerősöm, akivel nem kell beszélgetnem. Ha megkérdezem, hogy hogy van, legalább fél órán keresztül sorolja a halálos nyavalyáit, amikben éppen szenved. Már nem tud leszívni, mert, ahogy mondod, nem segítséget vár, csak meghallgatást. Szabályos időközönként hümmögéssel, vagy más módon jelzem, hogy jelen vagyok, de sem a fejemre, sem a lelkemre nincs szükség,, kizárólag a fülemre.

A segítség elfogadásával kapcsolatban. Már megtanultam, hogy az én módszereimet azok az emberek tudják használni, akik az én előéletemmel, az én tapasztalásaimmal és az én világképemmel rendelkeznek. Ugyanis a kialakításukhoz mindezeket felhasználtam. Ha valaki segítséget kér, elmondom, de nem lep meg, és nem szomorít el, ha nem tudja alkalmazni.

Kellett hozzá némi idő, de rájöttem arra, h akiről beszélünk, ő még nem áll készen arra, h gyógyuljon, vagy változtasson életén, csak arra, h legyen ebben az állapotában, és akkor fog kimozdulni belőle, amikor megelégeli helyzetét, és segítséget kér!
Nos, ha eljut a segítség kérésig, akkor már nyitottá válik az elfogadásra! Addig meg hagyni kell, hiszen van, akiben lassabban érik meg az elhatározás, h merjen kérni!
Mint a szlogenemben: élni és élni hagyni!

 

[cdurmol]

Kellett hozzá némi idő, de rájöttem arra, h akiről beszélünk, ő még nem áll készen arra, h gyógyuljon, vagy változtasson életén, csak arra, h legyen ebben az állapotában, és akkor fog kimozdulni belőle, amikor megelégeli helyzetét, és segítséget kér!
Nos, ha eljut a segítség kérésig, akkor már nyitottá válik az elfogadásra! Addig meg hagyni kell, hiszen van, akiben lassabban érik meg az elhatározás, h merjen kérni!
Mint a szlogenemben: élni és élni hagyni!

A segítségkéréshez fel kell ismerni, hogy amitől szenved, az tünet. A tünet pedig nem múlik, csak ha az okokat szűntetjük meg.

 

[phoenyx]

Biztos volt már ehhez hasonló eset, amiről tudtok...
De azért mégis:
Adott egy nemzetközi cég magyarországi leányvállalata, ahol étterem működik.
Az étterem tovabbi fennmaradása érdekében pályázatot írt ki a cég.
A korábbi, hosszú ideig éttermet vezető vállalkozót menesztették, az új nagy diavetítés keretében reklámozta, milyen pozitív jellegű változásokat eredményez a csere...
Aztán kiderült, h van az emberekben egy olyan panaszáradat, ami a higiéniás követelmények kapcsán jogos, és az új étterem vezetés felé nem elég szóban, néhány lapon jelezni az elégedettlenséget.
Továbbá, A4-es lapokon összeírás következett, mi minden nem a megfelelő módon zajlik az étkeztetésnél... A vezetőség és az éttermi vezetés felé beadott lapok mit sem értek.
Egy újabb esetnél, amikor a Brassói aprópecsenye bűzlik a dolgozók tányérján, valaki értesítette az ÁNTSZ-t.
Fiatal ellenőr érkezett ki, kísérték az étterem vezetői.
Rövidesen mosolyogva távoztak vele.
Kiderült, minden a legnagyobb rendben.

Van az a pénz, ami elfeledteti, napi 700-800 ember étkeztetése, és egészsége forog kockán...

 

[Prepost Kalman]

Ez így szokott lenni....
Ahogy Hofi mondta... pénzért ? Pénzért bármit....