Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...
- Téma inditó Spanky
- Kezdés dátuma
Ezekkel a dolgokkal nem vagy egyedül,sajnos sok minden eltűnik a családoknál a "zivataros" évek alatt.
Itt találtam olvashatót:
http://www.scribd.com/doc/185246207/Vasut-a-leveg%C5%91ben-Tolnai-Vilaglapja-1914-junius-28#scrib
még itt:
http://hu.scribd.com/doc/181245389/Szeged-nagy-napjai-Tolnai-Vilaglapja-1931-junius-24#scribd
egyébként nekünk Ludas Matyi és Élet és Tudomány volt így kötegelve, valószínűleg áldozatul estek a nagy lomtalanításnak, amit otthon maradt mostoha testvérem végzett annak idején, hiszen rendkívül értékes könyveket is úgy mentettem ki a keze ügyéből... Ezek között van az '50-es években kiadott vaskos kötetei nagy költőinknek, ami számomra felbecsülhetetlen értéket képvisel.
Az alsó képen látható lázmérő csík nekem is volt, annak idején még az elsőszülött gyermekemnél használtam is, végül már nem igazán mutatott ki semmit, eldobtam. Azt reméltem, még kapható. Többé sehol nem kaptam. A digitálist pedig nem szeretem, van ugyan, de az elem kimerülés lehetősége miatt nem tartom megbízhatónak igazán, de mindenütt azt ajánlották ugye, helyette. Mivel időközben betiltották a Hg-os lázmérőket, úgy hozattam, a szomszédos országból üveges, hagyományos kinézetűt, amely nem tartalmaz Hg-t.
Lázmérő csík
Ne gondoljátok, hogy ez valami új dolog már a 80-as években is lehetett vásárolni. Nekem a mai napig megvan és az unokáknak nagyon tetszik. Bár az enyém nem fehér hanem bordós borítóban van.
és még
Lehet, hogy még mindig ezek vannak az iskolákban. Jól bírják! Melyik gyár gyárthatta annak idején?
Arra emlékeztek, hogy általános iskolás korunkban -már aki egyidős lehet velem- a könyveket postai csomagoló papírral kellett borítani?
Képzeljétek, ez külön hasznomra volt, mert mikor a fiam lett középiskolás, a szaktárgyat tanító tanára az első órán felszólította a diákokat, a könyveiket csak és kizárólag a papíros módszerrel vonhatják be. Na, mivel mi előre, még iskola kezdés előtt beborítottuk a könyveiket műanyag átlátszó öntapadós borítóval, így az övéit -arra a szak tantárgyra- cserélni kellett. Még az a szerencse, hogy anyja létemre annak idején meg kellett tanulnom! A nálam fél generációval fiatalabb szülők, szerintem azt se tudhatták, miről van szó... Tudniillik a tanár semmilyen magyarázatot nem adott diákjainak... Ha tudtuk volna előre, nyilván azokat a tankönyveket be sem borítjuk a most rendszeresített átlátszó műanyaggal
Az "öreg" (tanár úr) nemrég kapta meg a Brusznai díjat, már eleve nyugdíjasként oktatta őket, és igazán állíthatom, a legjobb felkészítést adta át diákjainak. Rigolyás volt, de szakmailag a legjobb, a diákok eleinte utálták, aztán hiányolták....
Az enyém is megállta helyét országos III.-ként tanulmányi versenyen is, és az egyetem is megy neki, ösztöndíjas.
Képzeljétek, ez külön hasznomra volt, mert mikor a fiam lett középiskolás, a szaktárgyat tanító tanára az első órán felszólította a diákokat, a könyveiket csak és kizárólag a papíros módszerrel vonhatják be. Na, mivel mi előre, még iskola kezdés előtt beborítottuk a könyveiket műanyag átlátszó öntapadós borítóval, így az övéit -arra a szak tantárgyra- cserélni kellett. Még az a szerencse, hogy anyja létemre annak idején meg kellett tanulnom! A nálam fél generációval fiatalabb szülők, szerintem azt se tudhatták, miről van szó... Tudniillik a tanár semmilyen magyarázatot nem adott diákjainak... Ha tudtuk volna előre, nyilván azokat a tankönyveket be sem borítjuk a most rendszeresített átlátszó műanyaggal
Az "öreg" (tanár úr) nemrég kapta meg a Brusznai díjat, már eleve nyugdíjasként oktatta őket, és igazán állíthatom, a legjobb felkészítést adta át diákjainak. Rigolyás volt, de szakmailag a legjobb, a diákok eleinte utálták, aztán hiányolták.... Az enyém is megállta helyét országos III.-ként tanulmányi versenyen is, és az egyetem is megy neki, ösztöndíjas.
"Ez a ,,zöld" dolog még nem létezett az én időmben."
Ezt a levelet most kaptam.
(Aki írta fiatalabb, mint én.
Mi nem üveggel mentünk tejet venni, hanem zománcos, vagy egyszerű bádogkannával (volt olyan is, aki a tejesfazekát vitte), abba mérték bele a kívánt mennyiséget. Sokáig kevés helyen volt TV. Én 14 éves voltam, amikor először láttam. Ha valakinél volt, 3-4 család is összejött nézni. Az esti, hétvégi szórakozás a vezetékes rádió, a könyv, a beszélgetés, a társasjáték volt.
Tologatós fűnyíró sem volt nálunk, csak sarló, kasza. Stb.
Sokat változott a világ.)
Ezt a levelet most kaptam.
(Aki írta fiatalabb, mint én.
Mi nem üveggel mentünk tejet venni, hanem zománcos, vagy egyszerű bádogkannával (volt olyan is, aki a tejesfazekát vitte), abba mérték bele a kívánt mennyiséget. Sokáig kevés helyen volt TV. Én 14 éves voltam, amikor először láttam. Ha valakinél volt, 3-4 család is összejött nézni. Az esti, hétvégi szórakozás a vezetékes rádió, a könyv, a beszélgetés, a társasjáték volt.
Tologatós fűnyíró sem volt nálunk, csak sarló, kasza. Stb.
Sokat változott a világ.)
Mi 3 literes alumíniumkannával mentünk a Tejcsarnokba, minden nap, néha kétszer is, mert 4 gyerek mellett simán elfogyott ennyi tej (3 Ft/liter). Az üveges tej már sokkal drágább volt, 3,60 Ft/liter. Az üveges tetejébe eleinte csak papír korongot nyomtak, aztán nagy technikai újítás volt, hogy kék alufóliát szorított rá a gép.
Az étolajat is üvegben árulták - nagyon nehéz volt kimosni, csúszott is nagyon: mosószeres forró víz + apróra tépkedett újságpapapír bele, s úgy jól felrázni. Gyönyörű lett. Ennek volt a legtöbb a betéti díja, úgyhogy vigyázni kellett, nehogy eltörjön.
Nekünk már 1958 táján volt tévénk (Orion AT501), de évekig tényleg hozzánk jártak a szomszédok tévézni. Amikor a szomszéd is vett tévét, már "nagyképernyős" Duna tévét (nem a tévécsatornáról van szó
, hanem ilyenről: http://retronom.hu/index.php?q=node/8447), hirtelen olyan kicsinek tűnt a miénk.A gyerekeknek a játék az udvaron és a játszótéren volt, a környék összes gyereke "bandákba" verődött, mindenki ismert mindenkit (Budapestről beszélek!). A felnőttek "szomszédoltak", kártyáztak, anyukám és a szomszédasszony nagynéha "feketéztek", mi pedig kaptuk a "majomcukrot" (kávéba mártott 1 szem kockacukor).
G
gera56
Vendég
az alfoldi porcelan
Kedves hangay13!
Nekünk még volt (orosz gyártmányú) "Rubin" tévénk, amely kocka alakú volt, és nagyon nehéz, igazából fogás sem volt igazán rajta, mivel fényes bútorlap borította. Ja, és persze fekete-fehérben nézhettük az adást, már amikor volt, mert annak idején a hétfő adásszünetes volt.
és ilyen rádiónk volt gyerekkoromban:
Én később is szerettem ezeket, mikor már fejlettebb technológiával készülteket is be lehetett szerezni...
Még valami: ami eltűnt az idők folyamán:
Alapvetően a KGST országaiból importált autók futkároztak az utakon, és nagyobb volt a tisztelet a volán mögött ülők között, mint manapság. Amint elterjedtek a nyugati gyártmányú. nagyobb teljesítményűek, amivel lehetett nagyzolni, az autós morál is változott, tisztelet a kivételnek... Figyeljétek meg: az autóbuszvezetők, az autóbusz volánja mögül, ismeretlenül is, köszöntik egymást, és a motorosok is, motorozó társukat, az idegent is, ahogy járműveikkel szemben közlekedve elhaladnak egymás mellett!
Nekünk még volt (orosz gyártmányú) "Rubin" tévénk, amely kocka alakú volt, és nagyon nehéz, igazából fogás sem volt igazán rajta, mivel fényes bútorlap borította. Ja, és persze fekete-fehérben nézhettük az adást, már amikor volt, mert annak idején a hétfő adásszünetes volt.
és ilyen rádiónk volt gyerekkoromban:
Én később is szerettem ezeket, mikor már fejlettebb technológiával készülteket is be lehetett szerezni...
Még valami: ami eltűnt az idők folyamán:
Alapvetően a KGST országaiból importált autók futkároztak az utakon, és nagyobb volt a tisztelet a volán mögött ülők között, mint manapság. Amint elterjedtek a nyugati gyártmányú. nagyobb teljesítményűek, amivel lehetett nagyzolni, az autós morál is változott, tisztelet a kivételnek... Figyeljétek meg: az autóbuszvezetők, az autóbusz volánja mögül, ismeretlenül is, köszöntik egymást, és a motorosok is, motorozó társukat, az idegent is, ahogy járműveikkel szemben közlekedve elhaladnak egymás mellett!
Én először Kékes TV-t láttam. Nagybátyámék vették. Ott jött össze a TV-t nézni akaró társaság. A monoszkópot, az adáshibát, az akkori primitív reklámokat is nagy figyelemmel kísértük. A legemlékezetesebb számomra a Tell Vilmos sorozat. Akkor nagy botrányt keltett, mert a gyerekek "nyilaztak", néhánynak állítólag a szemét is kilőtték. Lehet, hogy ezért vették le a műsorról, de az is lehet, hogy csak annyit vettek meg (akkor nem mondták, hogy van több rész is, csak jóval később tudtam meg). Bennem komoly hiányérzet maradt, mert Tell az utólsó levetített részben még nem győzött. Néhány év múlva vettünk Duna egy TV-t, már kifutóban volt ez a márka, nehéz volt hozzájutni. Nagyon sokáig jól működött.
Amikor először bekapcsoltuk, épp egy 16 éven felülieknek szóló természetfilmet vetítettek (volt benne néhány félmeztelen afrikai benszülött nő), amit én még nem nézhettem volna, de 15 már elmúltam. Szüleim elfogadták, hosszú könyörgésre, hogy az első TV-zésből ne maradjak ki. Nagybátyám is átjött megnézni az új TV-t, ő többször is megjegyezte, hogy ez 16 éven felülieknek való. Szüleim úgy tettek, mintha nem hallották volna, én nagyon mérges voltam rá!
Nekünk előbb lett egy "világvevő rádiónk". Ezen lehetett hallgatni a Szabad Európát. (Előtte becsuktuk az ablakokat, ajtót.) Sípolt, zúgott, recsegett, nehéz volt érteni.
Amikor először bekapcsoltuk, épp egy 16 éven felülieknek szóló természetfilmet vetítettek (volt benne néhány félmeztelen afrikai benszülött nő), amit én még nem nézhettem volna, de 15 már elmúltam. Szüleim elfogadták, hosszú könyörgésre, hogy az első TV-zésből ne maradjak ki. Nagybátyám is átjött megnézni az új TV-t, ő többször is megjegyezte, hogy ez 16 éven felülieknek való. Szüleim úgy tettek, mintha nem hallották volna, én nagyon mérges voltam rá!
Nekünk előbb lett egy "világvevő rádiónk". Ezen lehetett hallgatni a Szabad Európát. (Előtte becsuktuk az ablakokat, ajtót.) Sípolt, zúgott, recsegett, nehéz volt érteni.
Utoljára módosítva:
Nekünk az Alba Regia Tv-nk volt és nagyon hosszú ideig működött. Hogy a nagymama "zöld" leveléhez hozzátegyek én is egy pár emléket. Ezeket a "kezdetleges" háztartási gépeket, úgy gyártották, hogy 10-20 évig működjenek, tehát nem kellett kidobni a "zöld" hulladékra 1 év után,mint a mai gépeket,mert ezeket csak pár évre gyártják, vegyenek az emberek helyette újat. Azonkívül apámnak volt egy borotva élezője,amivel a borotvapengét tudta hosszú ideig használhatóvá tenni. A fahamut felhasználtuk a kertbe a növényekhez. Ha most kis falunkból beutazom a városba (10 km) az utak melletti árkok tele vannak nylon kuka zsákokkal, abban van a család szemete,vegyesen kidobva,elegánsan. Annak ellenére,hogy a falunkban szelektív szemétszedés folyik és tele vagyunk konténerekkel. Akkor nem volt nylon kukazsák, és nem volt szelektív szemétszedés, de sehol nem volt szemét,sem az utak mellett, sem a házak előtt, még a városban sem, ahol akkor éltem.
Csatolások
-
Retro-034_0.preview.jpg
Nagyon jó!Mennyire igaz!!Köszönöm!!
Nekünk több Duna tévénk is volt, persze nem egyszerre, meg azt hiszem Kékes is.
Apám mindig szerezett valahol használtat. Persze gyakran elromlott valamelyik. Volt, hogy egyik sem működött és a szomszédban tévéztünk. A szomszédnak Videoton színes tévéje volt.
Olyan is volt, hogy az egyik tévén csak hang, a másikon csak kép volt, és megesett, hogy úgy néztük. A képe a tévén, a hang a sarokból.
És persze volt, hogy hangot levettük és a focimeccs hangja zsebrádióból szólt, mert a rádióközvetítés jobb volt.
Apám mindig szerezett valahol használtat. Persze gyakran elromlott valamelyik. Volt, hogy egyik sem működött és a szomszédban tévéztünk. A szomszédnak Videoton színes tévéje volt.
Olyan is volt, hogy az egyik tévén csak hang, a másikon csak kép volt, és megesett, hogy úgy néztük. A képe a tévén, a hang a sarokból.
És persze volt, hogy hangot levettük és a focimeccs hangja zsebrádióból szólt, mert a rádióközvetítés jobb volt.
B
baggins
Vendég
Nekem meg a szívem szakadt meg ilyenért, de nem kaphattam. Nagyon szegény családban nőttem fel.
Mi meg (mármint én és a hozzám hasonló korú húgom) egész kis korunkban egy örökség révén kaptunk egy igazi -- sportcélra is használható -- korcsolyát !!! Vadi modern volt, nem cipővel egybeépített, hanem felcsatolható, de olyan profi "kötése" volt, hogy érezni sem lehetett, hogy nem "pegazus"-korcsolya ... Apám az egykori örökös bajnok korcsolyázó Nagy-testvérpár iskolatársa volt, később is jó barátok maradtak, mert idősebb korukban, mikor abbahagyták a sportot és az edzősködést is, hazaköltöztek a szülőhelyükre és így egész közel laktunk egymáshoz. Ennek a testvérpárnak valamelyik ismerősétől "szállt ránk" a csodakori, amit megpróbáltunk jól kihasználni, csak az volt a probléma, hogy akkoriban a legközelebbi "igazi" korcsolyapálya cirka 200 km-re esett tőlünk, nálunk meg normális állóvíz nem volt, csak kisebb-nagyobb folyók, amiken rendesen korcsolyázni nem lehet ... Ezért aztán egyik télen a helyi vár egyik bástyáját (mármint a tetején lévő járószintet) több napi munkával fel-felöntögettük, simítgattuk, sőt még be is vonalaztuk jéghokipályának. De alig 2 heti szórakozás után "lebuktunk", mert beázott a bástya belsejében egy bútorraktár és elszörnyelkedve vették tudomásul a gondnokságon dolgozók, hogy valaki suttyomban más célra hasznosítja az akkor még idegenforgalom elől elzárt épületeket ...
Nekem és az öcsémnek volt egy cipős korcsolyájánk (ketten kaptunk egyet, gonodolom közeli volt a lábméretünk), mi a lakótelep befagyott pocsolyáin, és a felöntött focipályán korcsolyáztunk 1 télen. A következő téli korcsolyázásra nem emlékszem, gondolom, hogy mindkettőnk lába kinőtte addigra.
Szervusz Telaci ,
meg volt ha emlékezettem nem csak akkor olyan kocka alaku Balaton szelet az is ilyen formába került , meg a Stollwerk 10 fillértért .
A Sandmänchen még ma is a Németek mese figurája , az ami az NDK-ból megmaradt
Magam az általad felsorolt Kólákra nem emlékszem , mert akkoriban még azok szörpök voltak , Kolát üvegben lehetett kaphi , hiszen volt elég töltöállomás Magyarországon már . Igaz a Bambi az csattos üvegben volt , meg jött a Traubi szóda .
Hasonló témák
