Az alábbi postot találtam a Facebookon Hivatlanul címmel. Olyan szomorú, hogy így gondolnak ránk!
"V. H. G.-től:
Egy ismerős szaktanácsadó panaszkodott, hogy nekik kell begyűjteniük önként jelentkező kollégákat, akiknek tanácsot adhatnak, és nem jeltkezik senki, nem kéri senki a "tanácsaikat". Ezt válaszoltam:
"A tanácsadás normálisan egész mást jelent. PL : Ha én nagyon jó paprikáskrumplit tudok főzni, ami Juliskának nem megy olyan jól, akkor eljön hozzám önként, és megnézi, hogyan csinálom én, majd segítek, hogy neki is sikerüljön. Megmutatom, tanácsot adok, de nem írok róla 6 órán keresztül 40 oldalas jelentést (sem a férjének, sem az ellenőrnek). Ehelyett pedagóguséknál ez van: Berontok Juliska konyhájába, nem érdekel, hogy épp tataroznak, vagy beteg a nagymama, vagy elromlott a tűzhely. Megnézem , hogy főzi a paprikáskrumplit, (holott én még sosem főztem olyat, sőt, vega vagyok , és az anyósom salátáit eszem). Majd 8 kompetenciára bontva elemzem (pl hagymadarabolás, krumplihámozás), kritizálom, és ebből az 1 paprikáskrumpliból megállapítom Juliska teljes főzéstudományát, majd írok róla jelentést a férjének és az ellenőrnek. Az ellenőr ugyanilyen lehetetlen időpontban majd egyszer beront, s a jelentésem meg az aznapi ételkészítésből (aminek az eredményét meg sem nézzük, tehát nem tudjuk, finom lett-e) eldönti, maradhat-e Juliska, vagy rögtön váljon el tőle a férje, vagyonmegosztás nélkül, tagadja ki az anyja (akiknek egyébként ízlik J. főztje). Azt meg végképp nem veszi figyelembe az ellenőr, hisz honnan is tudná, hogy mennyi Juliska családtagjainak kalóriaszükséglete, ízlése, azt is csak papírból, darabszámra tudja, hogy hány ételallergiás/cukorbeteg van a családban, de hogy kik, éa nekik miből mennyi árt, arról fogalma sincs. Ja és az egész előtt elkéri Juliska összes receptjét papíron, amit fejből tud 50 éve, azt is, és ha kihagyja a rántottát, akkor nem éri el a kívánt százalékot, tehát akármilyen finom a kaja, mehet világgá."
