Kevesebbet alszunk, többet balesetezünk, ellustuljuk a munkát és összezavarjuk a teheneket. Mégis kinek jó ez?!
Holnap arra ébredünk majd, hogy egyszerűen eltűnt egy óra az életünkből – nem baj, megszoktuk, úgysem kell rohanni bevásárolni, meg hát nyilván szükség is van rá, nem? Izé, energiatakarékosság meg mezőgazdaság. Nem véletlenül csinálják szerte a világon, nem? Nem. Az alábbiakban lebuktatjuk a nagy óraátállítás-svindlit.
Jó, mi nem örülünk neki, de jót tesz a mezőgazdaságnak, Magyarország meg mégiscsak agrárország, szóval nem szép dolog panaszkodni.
Világszerte elterjedt vélekedés, hogy a téli-nyári időszámítást a mezőgazdasági termelők kezdeményezték, mert így jobban ki tudják használni a napos órákat. Ez annyira nem igaz, hogy amikor Németországban, majd Amerikában a háborús helyzetre való tekintettel bevezették a huszadik század elején – hogy üzemanyagot spóroljanak –, a farmerek tiltakoztak a leghangosabban. Nekik köszönhetjük, hogy a háború végével megszüntették, hogy aztán a második világháborúban újra gyakorolják és újra megszüntessék – ugyancsak a termelők miatt. A tengerentúlon békeidőben először a hatvanas évek közepén vezették be, aztán úgy is maradt az egész ország, Hawaiit és Arizonát kivéve. A termelők azóta is húzzák a szájukat, jogosan: ők hiába kelnek korábban, hogy ne maradjanak le a napfényről, a teheneket a jelek szerint nem hatja meg mindez és hetekig kicsit morcosan kezdik a napot. Hogy akkor miért terjedt el ez az egész farmer-dolog? „A közvélemény valahogy azonosította őket az óraátállítás-kérdéssel és a valóság fordítottját gondolta róluk” – fogalmaz Michael Downing, aki egy egész könyvet szentelt a témának. „Egyszerűen így jártak.”
Az ébredés egy dolog, de az milyen jó már, hogy minden nap tovább süt a nap, nem? D-vitamin!!!
Persze, mindez jól hangzik, arról nem is beszélve, hogy tovább lehet iszogatni a kiülős helyeken és andalogni a Dunakorzón, de a statisztikák nem ezt támasztják alá. Hanem azt, hogy az évente kétszer esedékes óraátállítás utáni heteken kimutathatóan megnő a munkahelyi balesetek és az öngyilkosságok száma, többet fáj a fejünk és rosszabb a kedvünk. Egy 2009-es kutatás kimutatta, hogy majdnem hat százalékkal több bányabaleset történik ilyenkor, mint az éves átlag. A felborult alvási ciklus az öngyilkosságra hajlamosakat is átlökheti a határon. A munkahelyi produktivitásról nem is beszélve. Még nem született annyi szakirodalom a jelenségről, hogy ki lehessen mondani az ítéletet az óraátállítás felett, de a jelek arra mutatnak, hogy az egész sokkal többet árt, mint használ. Gondoljunk csak arra a kurva mikrosütőre, amit nyilván hónapokig lusták leszünk majd átállítani, ezzel nap mint nap összezavarva saját magunkat – emlékeztet a csodálatos Last Night Tonight című műsor erről szóló szegmense. (Tudják, ez az, ahol John Oliver műsorvezető annak idején hazánkat is elővette.)
De legalább energiát spórolunk a villanyon, nem?
Igen. Konkrétan 0,18 százalékot egy kaliforniai kutatás szerint. Ezt viszont bőven lenullázza az, hogy a villanyon kívül minden mást többet használunk: ha otthon maradunk, zúgatjuk a légkondit, ha elmegyünk, pumpáljuk a levegőbe a benzingőzt. Indianában például azzal vezették be az óraátállítást, hogy az állam így hétmillió dollárt spórol majd a villanyszámlákon. Ennyi nem jött össze, viszont kilencmilliós pluszkiadást mértek, főleg a légkondik miatt. Ennek ellenére azóta sem vonták vissza ezt a hülyeséget.
Legalább kimozdulnak az emberek. Ezért aztán pörög a gazdaság.
A vendéglátósok és az utcai árusok valóban nem panaszkodnak, de sok iparág nyögi az óraátállítás miatti terheket. A tévétársaságok akkora kiesést mérnek, hogy néha a teljes műsorstruktúrát át kell szerkeszteniük. A Fox például megszüntette a szokásos este nyolc órás vígjátékblokkot, akkorát esett a nézettség. Az amerikai légitársaságok majdnem százötven millió dolláros kieséssel számoltak, amikor hatról hét, majd nyolc hónapra növelték a nyári időszámítás intervallumát, és a vasutak is megbolondulnak ilyenkor: tavasszal kapkodás van, hogy behozzák magukat, télen pedig általában egy órát állnak a vonatok az átállítást alkalmazó és nem alkalmazó államok között.
Oké, de valamire csak jó ez az egész, nem?!
Jó kérdés. A (nagy levegő!) Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító közölte, hogy a nyári időszámítás alatt az átállításnak hála egynapi fogyasztást spórolunk, ami persze számít ezekben a nehéz időkben, de lássuk be, nem túl erős érv. Egyelőre azonban nincs szó arról, hogy megszüntetnénk. Nem árt azonban tudni, hogy Magyarország anyavállalata, Oroszország négy éve hagyta el az óraátállítósdit, elképzelhető tehát, hogy a Keleti Nyitás jegyében, az illiberális demokrácia égisze alatt hamarosan csatlakozunk hozzájuk, de csak miután a köztévében kitárgyalják, hogy eleve Gyurcsány vezette be az egészet.
Neményi Márton
Holnap arra ébredünk majd, hogy egyszerűen eltűnt egy óra az életünkből – nem baj, megszoktuk, úgysem kell rohanni bevásárolni, meg hát nyilván szükség is van rá, nem? Izé, energiatakarékosság meg mezőgazdaság. Nem véletlenül csinálják szerte a világon, nem? Nem. Az alábbiakban lebuktatjuk a nagy óraátállítás-svindlit.
Jó, mi nem örülünk neki, de jót tesz a mezőgazdaságnak, Magyarország meg mégiscsak agrárország, szóval nem szép dolog panaszkodni.
Világszerte elterjedt vélekedés, hogy a téli-nyári időszámítást a mezőgazdasági termelők kezdeményezték, mert így jobban ki tudják használni a napos órákat. Ez annyira nem igaz, hogy amikor Németországban, majd Amerikában a háborús helyzetre való tekintettel bevezették a huszadik század elején – hogy üzemanyagot spóroljanak –, a farmerek tiltakoztak a leghangosabban. Nekik köszönhetjük, hogy a háború végével megszüntették, hogy aztán a második világháborúban újra gyakorolják és újra megszüntessék – ugyancsak a termelők miatt. A tengerentúlon békeidőben először a hatvanas évek közepén vezették be, aztán úgy is maradt az egész ország, Hawaiit és Arizonát kivéve. A termelők azóta is húzzák a szájukat, jogosan: ők hiába kelnek korábban, hogy ne maradjanak le a napfényről, a teheneket a jelek szerint nem hatja meg mindez és hetekig kicsit morcosan kezdik a napot. Hogy akkor miért terjedt el ez az egész farmer-dolog? „A közvélemény valahogy azonosította őket az óraátállítás-kérdéssel és a valóság fordítottját gondolta róluk” – fogalmaz Michael Downing, aki egy egész könyvet szentelt a témának. „Egyszerűen így jártak.”
Az ébredés egy dolog, de az milyen jó már, hogy minden nap tovább süt a nap, nem? D-vitamin!!!
Persze, mindez jól hangzik, arról nem is beszélve, hogy tovább lehet iszogatni a kiülős helyeken és andalogni a Dunakorzón, de a statisztikák nem ezt támasztják alá. Hanem azt, hogy az évente kétszer esedékes óraátállítás utáni heteken kimutathatóan megnő a munkahelyi balesetek és az öngyilkosságok száma, többet fáj a fejünk és rosszabb a kedvünk. Egy 2009-es kutatás kimutatta, hogy majdnem hat százalékkal több bányabaleset történik ilyenkor, mint az éves átlag. A felborult alvási ciklus az öngyilkosságra hajlamosakat is átlökheti a határon. A munkahelyi produktivitásról nem is beszélve. Még nem született annyi szakirodalom a jelenségről, hogy ki lehessen mondani az ítéletet az óraátállítás felett, de a jelek arra mutatnak, hogy az egész sokkal többet árt, mint használ. Gondoljunk csak arra a kurva mikrosütőre, amit nyilván hónapokig lusták leszünk majd átállítani, ezzel nap mint nap összezavarva saját magunkat – emlékeztet a csodálatos Last Night Tonight című műsor erről szóló szegmense. (Tudják, ez az, ahol John Oliver műsorvezető annak idején hazánkat is elővette.)
De legalább energiát spórolunk a villanyon, nem?
Igen. Konkrétan 0,18 százalékot egy kaliforniai kutatás szerint. Ezt viszont bőven lenullázza az, hogy a villanyon kívül minden mást többet használunk: ha otthon maradunk, zúgatjuk a légkondit, ha elmegyünk, pumpáljuk a levegőbe a benzingőzt. Indianában például azzal vezették be az óraátállítást, hogy az állam így hétmillió dollárt spórol majd a villanyszámlákon. Ennyi nem jött össze, viszont kilencmilliós pluszkiadást mértek, főleg a légkondik miatt. Ennek ellenére azóta sem vonták vissza ezt a hülyeséget.
Legalább kimozdulnak az emberek. Ezért aztán pörög a gazdaság.
A vendéglátósok és az utcai árusok valóban nem panaszkodnak, de sok iparág nyögi az óraátállítás miatti terheket. A tévétársaságok akkora kiesést mérnek, hogy néha a teljes műsorstruktúrát át kell szerkeszteniük. A Fox például megszüntette a szokásos este nyolc órás vígjátékblokkot, akkorát esett a nézettség. Az amerikai légitársaságok majdnem százötven millió dolláros kieséssel számoltak, amikor hatról hét, majd nyolc hónapra növelték a nyári időszámítás intervallumát, és a vasutak is megbolondulnak ilyenkor: tavasszal kapkodás van, hogy behozzák magukat, télen pedig általában egy órát állnak a vonatok az átállítást alkalmazó és nem alkalmazó államok között.
Oké, de valamire csak jó ez az egész, nem?!
Jó kérdés. A (nagy levegő!) Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító közölte, hogy a nyári időszámítás alatt az átállításnak hála egynapi fogyasztást spórolunk, ami persze számít ezekben a nehéz időkben, de lássuk be, nem túl erős érv. Egyelőre azonban nincs szó arról, hogy megszüntetnénk. Nem árt azonban tudni, hogy Magyarország anyavállalata, Oroszország négy éve hagyta el az óraátállítósdit, elképzelhető tehát, hogy a Keleti Nyitás jegyében, az illiberális demokrácia égisze alatt hamarosan csatlakozunk hozzájuk, de csak miután a köztévében kitárgyalják, hogy eleve Gyurcsány vezette be az egészet.
Neményi Márton
