A nemzet nagy szineszei voltak

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Elhunyt Psota Irén, a Nemzet Színésze

A Madách Színház mély megrendüléssel tudatja, hogy elhunyt Psota Irén, a Madách Színház művésze, a Nemzet Színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Psota Irén 86 éves korában, 2016. február 25-én, hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el. Psota Irént a Madách Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés.


Psota Irén gyermekkorától színésznek készült, 1952-ben végzett a Színművészeti Főiskolán és rögtön a Madách Színházba szerződött. Játszótársai olyan legendás művészek voltak, mint Tolnay Klári, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Márkus László, Mensáros László és Gábor Miklós, később Almási Éva, Huszti Péter és Szerednyey Béla. 1980-90-ig a Népszínház, majd a Nemzeti Színház művésze volt, 1990-ben visszatért a Madách Színházba, amelynek visszavonulásáig tagja maradt.

Egyedi orgánummal és megjelenéssel klasszikus és kortárs drámák, vígjátékok és musicalek főszerepeinek tucatjait játszotta el hosszú és tartalmas pályafutása során. A Színházi Adattár szerint 127 színházi bemutató fűződik a nevéhez, hatvannál több filmben és számtalan tévéjátékban játszott, három nagylemeze jelent meg.

Utolsó színházi munkája a Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban. A 80. születésnapja után, 2009. április 11-én, szombaton este játszott utoljára, aznap vonult vissza a színpadtól. Psota Irénnel a Madách Színház és a Magyar Színháztörténet legendás színésznője távozott. Három könyvet is írt, az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Siettette a saját halálát Sztankay István

Sztankay István, a nemzet színésze szombaton ünnepelte volna 79. születésnapját. Gyerekei úgy érzik, édesapjuk talán maga akarta, hogy súlyosbodó betegsége nyerje meg mielőbb a meccset.

2015. 02. 15.

Sztankay István, a nemzet színésze a kórházi ágyon szinte kétszer halt meg, miután először leállt a lélegzete, és fia, Ádám orvosért szaladt, még egyszer újra lélegezni kezdett, mielőtt örökre eltávozott. Gyermekei, Ádám és Orsolya végig mellette voltak. „Mintha az utolsó pillanataiban is játszott volna. Végül elegánsan ment el, ahogyan élt, és számunkra ez nyugalmat ad” – emlékezett vissza Ádám. Mint a Blikknek elmondta, azt gondolták, hogy a betegsége ellenére édesapjuknak van még két-három éve, de a színész eldöntötte, hogy kiszáll. „A vége felé már sem enni, sem inni nem akart. Fizikailag megroppant, miközben fejben még pontosan tudta, mi történik vele. Többször kérdezte, hogyan lehetne minél előbb elmenni. Erre persze nem tudtunk mit mondani, csak igyekeztünk minél erősebben éreztetni a szeretetünket” – mondta el.

1.jpg
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Elhunyt Psota Irén, a Nemzet Színésze

A Madách Színház mély megrendüléssel tudatja, hogy elhunyt Psota Irén, a Madách Színház művésze, a Nemzet Színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Psota Irén 86 éves korában, 2016. február 25-én, hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el. Psota Irént a Madách Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés.


Psota Irén gyermekkorától színésznek készült, 1952-ben végzett a Színművészeti Főiskolán és rögtön a Madách Színházba szerződött. Játszótársai olyan legendás művészek voltak, mint Tolnay Klári, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Márkus László, Mensáros László és Gábor Miklós, később Almási Éva, Huszti Péter és Szerednyey Béla. 1980-90-ig a Népszínház, majd a Nemzeti Színház művésze volt, 1990-ben visszatért a Madách Színházba, amelynek visszavonulásáig tagja maradt.

Egyedi orgánummal és megjelenéssel klasszikus és kortárs drámák, vígjátékok és musicalek főszerepeinek tucatjait játszotta el hosszú és tartalmas pályafutása során. A Színházi Adattár szerint 127 színházi bemutató fűződik a nevéhez, hatvannál több filmben és számtalan tévéjátékban játszott, három nagylemeze jelent meg.

Utolsó színházi munkája a Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban. A 80. születésnapja után, 2009. április 11-én, szombaton este játszott utoljára, aznap vonult vissza a színpadtól. Psota Irénnel a Madách Színház és a Magyar Színháztörténet legendás színésznője távozott. Három könyvet is írt, az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!
*
Hihetetlenül tehetséges EMBER távozott el közülünk. A Kaukázusi krétakört - fiatalon - legalább hatszor, de az is lehet, hogy többször is megnéztem. Megunhatatlan volt, drámai és szívvel-lélekkel játszott többi szerepében is. Komika is tudott lenni, de sanzonokat is énekelt. Nagyon sajnálom Őt. Volt szerencsém, személyesen ismerni, az 1970-es években a Balatonszéplaki üdülőben - három üdülő volt - 1.) az INTERPRESS, a külföldi újságíróké, 2.) a Hirlapkiadó Vállalaté 3.) az akkori Magyar Rádióé. Az étterem, a kert közös, sőt a saját part is. Psota Irén akkor egy csodálatosan szép kutyával érkezett. A kutya rendkívül ápolt volt, hosszú szőrű, s végtelenül szelíd. A kutya úgy viselkedett,mint a gazdája, szinte megközelíthetetlen volt. Egyéniségek, mindketten.
S, én mint kutya-bolond, pillanatok alatt kizökkentettem a csodálatosan szép, fegyelmezett négylábút, a tanult szerepéből. Psota Irén művésznő akkorákat, de akkorákat nevetett, mondván,nem is tudta, hogy a kutyája ilyen "bohókás" is tud lenni. A kutya okán akkor pár napra összebarátkoztunk. Mint mondta, pontosan azért voltam szimpatikus,mert nem kérdezgettem, nem faggatóztam sem a magán- sem egyéb ügyeiről. Jókat beszélgettünk, fagylaltoztunk, kutyáztunk és boldogok voltunk. Csak ennyi. Hálás vagyok sorsomnak azért a pár napért, ott a balatoni üdülőben töltött közös, kedves, vidáman eltöltött órákért. Ott csak egyszerű nyaralók voltunk, semmi több. S, így volt ez jó és pihentető. Ezt becsülte bennem és én is a Psotában, a Művésznőben. Aki akkor megengedte, hogy "csak" prózaian Psotának hívhattam, Ő pedig G.B-nek. - Szeretettel és csodálattal gondolok Rá, mert számomra mindig élni fog.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
A kórházban elhunyt a magyar színésznő
Életének 87. évében meghalt Kohut Magda kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.



A művész egyik hozzátartozója csütörtökön az MTI-nek jelentette be, hogy Kohut Magdát hétfőn egy kecskeméti kórházban érte a halál.


A művész 1950-ben kapta meg a diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A vizsgaelőadásban nyújtott Antigoné-alakításáról még évek múlva is beszéltek, a szerepet később tévéfilmen is eljátszotta, Zsurzs Éva rendezésében. Színi pályája a Honvéd Színházban kezdődött, majd 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színházához (a mai Vígszínházhoz) szerződött. A Nemzeti Színháznak 1954-ben lett tagja, 1989-től pedig örökös tagja volt.

EZT IS AJÁNLJUK:
A pályakezdő Kohut Magdát a nagy tragika, Tőkés Anna utódjának tekintették: szépen képezte a hangokat, úgy tudott beszélni, hogy az utolsó sorokban is hallották. Színészóriások társaságában, mellékszereplőként is emlékezetes alakítások fűződtek a nevéhez. Eljátszotta Izidórát a Bánk bánban, Iót Aiszkhülosz A leláncolt Prométheuszában, Lady Annát a III. Richárdban, Mirjamot Madách Mózesében, Elektrát Bornemissza Péter Magyar Elektrájában, és Médeát is Grillparzer Médeájában.

Amikor főszerepet játszott H. Barta Lajos Kiáltás című drámájában, amelynek csúcspontja egy negyvenöt perces monológ, színháztörténeti szempontból ritka pillanatnak lehettek tanúi a színészek és a nézők: a háromnegyed óra alatt pisszenés sem hallatszott a nézőtéren, a közönség szinte lélegzetvisszafojtva figyelte a nagy drámai erővel és szuggesztivitással előadott szöveget.

Kohut Magda is a Nemzeti Színház azon színésznői közé tartozik, akiknek meg kellett érniük a mellőzöttség éveit. Major Tamás igazgatóval nem kedvelték egymást, de nem jött ki a Majort váltó Both Bélával sem.

Művészi munkáját 1958-ban és 1968-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1974-ben érdemes, 1988-ban kiváló művész lett.
 
Oldal tetejére