ionon
Kitiltott (BANned)
Latod az embert, s kozben latod a lathatatlan voltat is, miert kerdezed ezt akarod gyakorolni, mi mast latnal midekozben....
„Pusztítsd el magad. Meg kell, hogy halj. „Én nem ez vagyok.”
A halál természetesen nagyon félelmetes dolog, amíg a test-elmének tekinted magad. A félelem megszüntetéséhez el kell jutnod arra a meggyőződésre, hogy ami te a valóságban vagy, az nem egy olyan valami, ami valaha is meg tud születni vagy, meg tud halni. Ez a meggyőződés, vagy felismerés valójában az egó „halálát” jelenti, ami az egyetlen dolog, ami valaha született, ebben az életben, vagy bármelyik másikban.
Álljon itt egy vers, szent Dadu Dayaltól, aki a tizenhatodik században élt:
„Hurrá! Ellenségem halott
Senki nem tud most rúgni rajtam.
Megsemmisítettem magam
És így meghalva élek.”
„Ne hagyd, hogy ellenséged belépjen házadba.”
Az egó az ellenség. Ha megpróbálod arra használni az egót, hogy elpusztítsa az egót, vagy megpróbálod arra használni az elmét, hogy megtisztítsa az elmét, ez olyan, mint a tolvajt arra kérni, hogy üldözze a tolvaj. A tolvaj színlelni fogja, hogy üldözi a tolvajt, de semmi sem lesz belőle. Ezért jobban tesszük, ha az elmén túlra tekintünk. A legjobb gyakorlat hallgatni csupán a Mester tanítását, és hagyni, hogy átvegye a hatalmat az elme fölött. Mindaddig, amíg elfogadod, amit mond és átadod neki önmagad, az egó számára nem nyílik tér.
Kabir írta:
„Keskeny a szerelem ösvénye
Isten és én nem létezhetünk egyidejűleg.
Amikor én voltam, Ő nem volt ott
Most Ő van, én nem vagyok.”
”Meghalni azt jelenti, hogy elfelejteni mindent. Míg élsz, halj meg így.”
A jnani (felébredett személy) meghaladja a testtel való illuzórikus azonosulást, még míg a testben tartózkodik. Mások azt hiszik, meg kell várni a test halálát, hogy felismerhető legyen, ez az azonosulás hamis. Meghaladni az illúziót azt jelenti, hogy megérteni, hogy mindez az Énnek, az örök valóságnak a kivetítése. Mindent úgy látni, mint ami nem elkülönült az Éntől, azt jelenti, hogy mindent elfelejteni, vagyis, elfelejteni, nem látni többé az objektumok látszólagos elkülönültségét. Ez a halál, ugyanakkor a feltámadás is.
„Mondd, ’én nem létezem.’ Ott a halál van.”
Mindig érdemes megjegyezni, azt hiszem, hogy amikor Maharaj azt mondta: „Én nem létezem”, azt általában úgy értette: „Én nem létezem, csak Ő létezik.” A nem létező „én” fogalma helyébe nem űr lép be. „Ő” mindig megmarad, és te Ő vagy. Szóval, te mindig vagy, csak nem individuális személyként, akinek tekintetted magad. Ezt a hamis egót fel kell adni, fel kell áldozni. Az ötödik délután bhajanjának kommentárjában Maharaj azt mondja:
„Az egót, ami semmi, ajánld fel Neki! És ő neked adja a valóságot!”
„Semminek nincs szüksége rád, és semmit sem kell megszerezni.”
Az igazság valójában nagyon egyszerű, annyira egyszerű, hogy az elme átsiklik felette, valami bonyolultabbra és nehezebben elérhetőre számít. Az elme mindig az ébrenléti állapotra összpontosít, s mert ő a teremtője az ébrenléti állapotnak, természetes, hogy ott keresi a valóságot. Az ébrenléti állapot azonban csak az egyik állapot, amely megjelenik és eltűnik, míg az Én mindig megmarad. Emiatt az elme soha nem találhatja meg az Ént. Végső soron, az Én keresés egész folyamatát egy lehetetlen feladatnak kell tekinteni, egy álomutazásnak, mert nem találhatod meg azt, ami már vagy. Ez nem valami megszerzésének a kérdése, és semmilyen különleges dolgot nem szükséges megérteni, a valóság a te saját léted, a három állapot, az ébrenlét, álom, és mély alvás állapotai felett.
A következő vers a tizennegyedik században Kasmírban élt szent Lalla Yogeshwaritól származik:
„Én Lalla körbejártam a világot
Kétségbeesetten keresve a mindenütt jelenlévő Urat.
Visszatérve a kalandjaimból itt találtam Őt
A testemben ülve, az Ő saját otthonában.”
Andrew Vernon – You Are He
Kommentárok Ranjit Maharaj tanításaihoz
A halál természetesen nagyon félelmetes dolog, amíg a test-elmének tekinted magad. A félelem megszüntetéséhez el kell jutnod arra a meggyőződésre, hogy ami te a valóságban vagy, az nem egy olyan valami, ami valaha is meg tud születni vagy, meg tud halni. Ez a meggyőződés, vagy felismerés valójában az egó „halálát” jelenti, ami az egyetlen dolog, ami valaha született, ebben az életben, vagy bármelyik másikban.
Álljon itt egy vers, szent Dadu Dayaltól, aki a tizenhatodik században élt:
„Hurrá! Ellenségem halott
Senki nem tud most rúgni rajtam.
Megsemmisítettem magam
És így meghalva élek.”
„Ne hagyd, hogy ellenséged belépjen házadba.”
Az egó az ellenség. Ha megpróbálod arra használni az egót, hogy elpusztítsa az egót, vagy megpróbálod arra használni az elmét, hogy megtisztítsa az elmét, ez olyan, mint a tolvajt arra kérni, hogy üldözze a tolvaj. A tolvaj színlelni fogja, hogy üldözi a tolvajt, de semmi sem lesz belőle. Ezért jobban tesszük, ha az elmén túlra tekintünk. A legjobb gyakorlat hallgatni csupán a Mester tanítását, és hagyni, hogy átvegye a hatalmat az elme fölött. Mindaddig, amíg elfogadod, amit mond és átadod neki önmagad, az egó számára nem nyílik tér.
Kabir írta:
„Keskeny a szerelem ösvénye
Isten és én nem létezhetünk egyidejűleg.
Amikor én voltam, Ő nem volt ott
Most Ő van, én nem vagyok.”
”Meghalni azt jelenti, hogy elfelejteni mindent. Míg élsz, halj meg így.”
A jnani (felébredett személy) meghaladja a testtel való illuzórikus azonosulást, még míg a testben tartózkodik. Mások azt hiszik, meg kell várni a test halálát, hogy felismerhető legyen, ez az azonosulás hamis. Meghaladni az illúziót azt jelenti, hogy megérteni, hogy mindez az Énnek, az örök valóságnak a kivetítése. Mindent úgy látni, mint ami nem elkülönült az Éntől, azt jelenti, hogy mindent elfelejteni, vagyis, elfelejteni, nem látni többé az objektumok látszólagos elkülönültségét. Ez a halál, ugyanakkor a feltámadás is.
„Mondd, ’én nem létezem.’ Ott a halál van.”
Mindig érdemes megjegyezni, azt hiszem, hogy amikor Maharaj azt mondta: „Én nem létezem”, azt általában úgy értette: „Én nem létezem, csak Ő létezik.” A nem létező „én” fogalma helyébe nem űr lép be. „Ő” mindig megmarad, és te Ő vagy. Szóval, te mindig vagy, csak nem individuális személyként, akinek tekintetted magad. Ezt a hamis egót fel kell adni, fel kell áldozni. Az ötödik délután bhajanjának kommentárjában Maharaj azt mondja:
„Az egót, ami semmi, ajánld fel Neki! És ő neked adja a valóságot!”
„Semminek nincs szüksége rád, és semmit sem kell megszerezni.”
Az igazság valójában nagyon egyszerű, annyira egyszerű, hogy az elme átsiklik felette, valami bonyolultabbra és nehezebben elérhetőre számít. Az elme mindig az ébrenléti állapotra összpontosít, s mert ő a teremtője az ébrenléti állapotnak, természetes, hogy ott keresi a valóságot. Az ébrenléti állapot azonban csak az egyik állapot, amely megjelenik és eltűnik, míg az Én mindig megmarad. Emiatt az elme soha nem találhatja meg az Ént. Végső soron, az Én keresés egész folyamatát egy lehetetlen feladatnak kell tekinteni, egy álomutazásnak, mert nem találhatod meg azt, ami már vagy. Ez nem valami megszerzésének a kérdése, és semmilyen különleges dolgot nem szükséges megérteni, a valóság a te saját léted, a három állapot, az ébrenlét, álom, és mély alvás állapotai felett.
A következő vers a tizennegyedik században Kasmírban élt szent Lalla Yogeshwaritól származik:
„Én Lalla körbejártam a világot
Kétségbeesetten keresve a mindenütt jelenlévő Urat.
Visszatérve a kalandjaimból itt találtam Őt
A testemben ülve, az Ő saját otthonában.”
Andrew Vernon – You Are He
Kommentárok Ranjit Maharaj tanításaihoz
Tobai Rebeka
Tag
Az egót nem legyőzni kell hanem felismerni, hogy az az. Akkor már egy lépéssel előrébb kerülsz a megoldáshoz. Nem könnyű, de ha szépen figyleed magad akkor előbb utóbb meglesz
Az EGO, akadályozó tényezője a fejlődésnek, amely csak okokat keres arra, hogy kibúj saját tendenciáid alól, azt elhitetve, hogy félelem nélkül élsz, így egy állvalóságot létrehozva, amely nem fedi a saját valóságod!
Kezdjük azzal, amiről a téma szól: "Hogyan iktassuk ki az egónkat?!" Nem tudod kiiktatni az emberi életed során az egódat. Számos tanítás, emberek akik tanítanak erre ösztönöznek, azonban az egó az emberi lét része. Félreértik az egót, és megpróbálják legyőzni. Az igazi mester az, aki felismeri az egót, megérti, és más mellett dönt, ha céljait nem szolgálja. De nem utasítja el, mert amit elutasít, az még jobban erőre kap, és világ végig üldözni fogja. Tehát az életünk része, figyelj rá, hallgasd meg és dönts a saját kedved szerint.
Az egó a teremtő erőnk egy automatája. Mindig azzal fog dolgozni, amiben hiszel, amilyen gondolatrendszereket felépítettél (pontosabban: felépítettetek másokkal: vallások, filozófiák, gondolatok, elvek stb.) egész eddigi életed során. Jólehet, hogy nem leszel tudatában az egódnak legtöbbször, mert olyan mélyen gyökerezik a gondolat bizonyos dolgokról, hogy a világod természetes részeként, az élet értelmezésének részeként, a gondolatod létezésének kiindulópontjaként kezdődik. És így teremt az egó, és ilymódon is teremtünk, mert mi vagyunk és leszünk, akik tápláljuk az egót a felfogásunkkal. A kérdés csupán az, hogy a részednek tekinted, vagy ellenségednek?
Ez mind így van ahogy írod, kiiktatni nem tudod, viszont megfelelő hozzáállással, kordában tudod tartani!
Az hogy az ember emberséges akar-e maradni másokkal szemben, vagy csupán a folyamatos sajátos érdekei vezérlik
Az emberségesség nem az egoból fakad, ám a legjobbat, amit tehetsz az embertársaidért az, csak a saját érdek.
Ha mondjuk egy munkahelyen kiállsz egy munkatársadért, az nem EGO, de ha figyelmen kívül hagyod pedig igaza van, ám te inkább önmagadat véded vele, akkor az már saját érdek, vagyis, EGO!
Ezek egyike sem ego, hanem csak reagálás. Az ego bár automatikus rendszer, de félreértik. Amit az emberek többsége egonak vél, az csupán reakció, melyet szabadjára engednek. A fenti kijelentés jóváhagyást kíván egy szisztéma alapján, és én ezt értékelésnek nevezem. Csupán gondolj bele, mit jelképez az igazság szó neked és mit másnak, csupán gondolj bele mit jelent, hogy magad helyett más segítését választod, csupán képzeld, hogy ki vagy ezekben helyzetben és lásd magad hogy hol vagy ilyenkor. Mert ezek fogják megvilágítani az utat, hogy felismerd, hogy reagálsz vagy választasz. Mert bizony ezek fogják megmutatni neked, másért akarsz lenni, vagy magadért leszel.
Ahányan vagyunk, annyi rész igazság van, tehát Progresszornak lehetősége van azt igaznak hinni, amit annak tart!
Az pedig, h h reagál, v választ, az azon múlik, h kisgyermek korától milyen hiedelem rendszert épített fel!
Ahányan vagyunk, annyiféle módon értelmezünk bármit! Nincs két egyforma ember, még a legnagyobb hasonlósággal bíró ikrek sem egyformák! Amennyiben ugyanazt a jelenetet két ember nézi - legyen szó bármilyen cselekményről - képtelenek ugyanazt látni/észlelni pillanatról pillanatra, amit a másik is! Mégis váltig állítani fogják, amit saját maguk láttak, az úgy igaz!
Legyetek elnézőek hát egymás iránt, amiről beszéltek, rész igazságok!
Elégedetlenséget vélek felfedezni a mondataiban, hadd tisztázzam mielőtt még nagyobb mélységű félreértés okoznak a jelképek (a szavak). Nem számít hogy igazunk van vagy sem, egora fogjuk a gondoltainkat, szavainkat, tetteinket vagy sem, csak az, hogy kizökkenjünk, mások nézőpontjait felhasználva értelmezzük a gondolatainkat, mások írásai alapján új irányokat kitaláljunk, kreáljunk, saját világlátásunkat megerősítsük, hogy majd kinőhessük. Bár érzelmileg kompromitálhatja az életképünket, de ebben a helyzetben is választhatod magad és választhatod az érzelmeid játékát, azt tapasztalod meg amelyik mellett döntöttél. Fórum egy nagyon jó közeg mindehhez, mi más értelme volna ennek eszköznek, mint hogy magadat lásd? És bizony kijelentem neked/nektek bármit írhatsz, közölhetsz, mindig elnézem neked/nektek. Hiszen csak én vagyok, és nekem nem számít mit gondolok, mondok, teszek, csak hogy vagyok, akit mindig/most megválasztok.
Utoljára módosítva:
Nem az az egyéni igazság amit igaznak hiszünk, nem a hitre épül, különben az már önmagában nem lenne igaz, rálátva a dolgok, észrevehető a racionalitás mint döntő tényező, ami önmagában egy valós rendszerre mutat rá, mint egy irányzékként működik!
Tehát nem nézőpont kérdése, hanem rálátásé, amely magábanfoglalja hogy mindent egybevetve, neked van igazad, ha másnak is lehetősége nyílik rá hogy éppúgy lássa, akkor neki is ugyanúgy igaza van!
Magyarul az igazság mint elv, nem változik, az mindig központi tényező, (különben nem létezne egyetértés), de lehetőséged van meglátni a dolgokat, ez tesz téged tudatossá, egyéni jellemmé, másként, te sem lennél valós!
Az EGO, pedig mindig próbálja a racionális nézetet felülírni, elhitetni veled, hogy MINDIG neked van igazad!
Ezt mondhatjuk úgy is, hogy csak saját érdek (itt általában mindig próbáljuk a másikat figyelmen kívűl hagyni, nyílván valakinek mindenképp meg akarsz felelni, önzőleg), vagy elfogadtatod magaddal hogy a másiknak éppúgy igaza van, találn még jobban és ennek megfelelően reagálsz, még akkor is, ha esetleg lemaradsz valami számodra fontosról, ez már nem önzőség, nem saját érdek amiben mindig ott lakozik az EGO, hanem valós racionális fejlődési irány, ahol nem egy embernek akarsz csupán megfelelni, hanem ahol fontosnak tartod a másikat, tiszteled és tudomásul veszed hogy ő lehet hogy tudatosabb mint te, ugyanolyan esélyel rendelkezik, mivel a kiindulópont az életben ugyanaz (ha nem, akkor megadod az esélyt rá) és mindezek tudatában, fényében hozod meg saját döntéseidet!
Szia!
Meglepő, h milyen hamar elértél egy bizonyos fokára a bölcsességnek!
http://canadahun.com/kereses/10671362/
Idén, februárban 1-én regisztráltál, és több témában is érdeklődőnek mutatkoztál, mint aki még nem tudja, mibe fogjon bele. aztán február 3-ától már okos tanácsokat, hozzászólásokat írtál.
Magyarul: csak első napokban rejtegetted a már meglévő tudásod, vagy nagyon rövid idő alatt
tettél szert mindazon bölcsességre, ami mutatkozik...Félreértés nincs nálam, mert úgy általános jellegűnek szántam hozzászólásom, bár válaszként a Te írásodra is:
Minden Fórumozónak szól!
Az igazság, az a fogalmi behatárolás a mindenségből, amit az ébredezők a végső valóságnak vélnek, a hit a választás, ha definíciókat kell használnom, akkor ezek szimbolizálják a tisztábban. Ha így tekinted, mert más utak is csak ide vezetnek - szimplán azon múlik mi épp számodra hasznos, működő. Az igazság van, lényegtelen azon diskurzust folytatni, hogy a vagyok van, hiszen létezünk. Viszont értékelésbe bocsátkozol, hogy ha a nem csak ilyenek vagy olyannak látod, hanem az egyetlennek, jobbnak, tudatosabbnak, akkor nem a mindenséget látod, ha nem épp azt, amivel foglalkozol, és addig ameddig úgy óhajtod. Nézd így: az igazság a legjelentősebb választásod, amíg nem reagálsz az igazságra.
A tudatosság nem olyasmi dolog, amit megláthatsz vagy megtalálhatsz, ez nem egy elásott kincs, ez nem egy elérhető ajándék, amiért teljesítened kell, hovatovább tanulnod. Mégis mi célja volna a mindenségnek, neked ezzel, ha a tudatosság elérése lenne a "cél", és elrejti előled, majd alkalmanként figyelmedbe hozza, hogy újra keresésére indulj? Kinek volna ez érdeke és miért? Bizony írom neked/nektek: mindig tudatos(ak) vagy/vagytok, csupán te magad/ ti magatok választjátok, hogy nem azok vagytok. Hogy miért? Mert így ismered meg a tudatossághoz az utat, így ismered meg magad, így emlékszel majd arra, hogy mindig is tudatos voltál, mert nem vagy képes nem az lenni.
EGO és mindig neked van igazad szemben a racionalitással: "vedd alapul a mindenséget, mindig neki van igaza, azaz ő az EGO, viszont a racionalitás lenne az a része, ami a viszonyítási közeg, egy illúzió" (és történetesen szembenállással igazad van, ahogy az emberiség jelenleg értelmezi a racionalitást). Most cseréld ki a mindenség szót istennel, majd a szeretettel, majd az élettel, végül (és merészséget kíván: magaddal!). Ugye, hogy zavarna? Torzul az igazság, pusztán azért mert, az igazság az élet, mert az igazság az isten, mert az igazság a mindenség, mert az igazság te magad vagy, mert az igazság a Vagyok. Hiszen írtam, csak én Vagyok. De akkor mi az EGO, mely akkor misztikumot kap, mint a megvilágosodás? Ha a teremtő automata, a teremtő kazánod, amelynek a gondolatrendszereid a láng, nem elég leíró analógia, akkor elmélkedésed elindíthatod innen: az EGO az, amilyen szerepbe bújtál, hogy a Föld nevű bolygón emberként élj. Az egó az, aki segít neked a Földön földi, emberi dolgokkal foglalkozni; támogasd hát, olyan képlékeny, olyan "fejlődő"; miért akarjátok hát mindenáron leigázni vagy betörni?
Utoljára módosítva:
Szia!
Meglepő, h milyen hamar elértél egy bizonyos fokára a bölcsességnek!
http://canadahun.com/kereses/10671362/
Idén, februárban 1-én regisztráltál, és több témában is érdeklődőnek mutatkoztál, mint aki még nem tudja, mibe fogjon bele. aztán február 3-ától már okos tanácsokat, hozzászólásokat írtál.
Magyarul: csak első napokban rejtegetted a már meglévő tudásod, vagy nagyon rövid idő alatt
Félreértés nincs nálam, mert úgy általános jellegűnek szántam hozzászólásom, bár válaszként a Te írásodra is:
Minden Fórumozónak szól!
A válasz továbbra is ugyanaz, és sosem lesz másképpen: bármit írsz/írhattok mindig, most, minden pillanatban elnézem, mert nem számítanak, csak ti, vagy is csak én.
Nem vagyok bölcs, sem eltévelyedett, sem jobb, sem rosszabb, sem gyorsabb, sem lassabb, de egy dolog van: olyan, mint ti vagyok és valami más mellett dönt.
Utoljára módosítva:
Az egó csak egy úgymond program amivel azonosulunk. Hogy lenne egy program a részünk vagy az ellenségünk? Szerintem sehogy.
Vagy a megszokott programot választjuk és akkor nemigen lesz változás vagy pedig a változást ami maga az élet. A döntés, a választás a miénk.
Honnan van ismereted arról, hogy van egy programod? Hogy létezhet bármi is a nézőpontodban, ami nem a valóságod? Miből fakad az, hogy csak te tudsz vélekedni, írni, cselekedni a programod viszonyában? Ez segít felismerni, hogy részed vagy sem.
Az emberek választásai legtöbbször nem tudatosak az életükbe, ha tudatos lenne néha, akkor is meggondolják magukat és más mellett döntenek, ha nem gondolják meg magukat, akkor nem hiszik el, hogy sikerülhet és egy idő után feladják és az egészet elfelejtik. Nem is az a fontos, hogy válasszatok, inkább, hogy vélekedjetek arról, hogy ki vagytok az általatok teremtődő világotokban, hogy jelentsétek ki, hogy ki vagytok éppen az életben, hogy tegyétek meg azt, aki vagytok és akikké lesztek. Mert bizony mondom, a választás a hit, a hit a minden vagyok, a minden vagyok pedig az élet, és az élet így hangzik: VAGYtok, aki VAGYtok; VAGYok, aki VAGYok; mert VAGYunk, akik VAGYunk.
Az én nézőpontom szerint az egó a félelem, elkülönültség állapota, vagyis nem más mint a részünk hiánya.
Hasonló témák
