A széder vallásos rendezvény, a Peszách elsõ estéjén - a diaszpórában az elsõ két estén - rendezett ünnepi vacsora.
A széder (istentiszteleti) rendet * jelent. A rituális lakomát azért nevezik így, mert az év összes ünnepi étkezésétõl eltérõ, különleges szertartási rendje van.
A tulajdonképpeni vacsorán kívül az alábbi dolgokra van szükség a szertartás teljesítéséhez:
- bor;
- macesz;
- kárpász gyanánt valamilyen zöldség: van, aki zellert, van, aki petrezselymet vagy fõtt burgonyát használ;
- keserû fû: frissen reszelt torma vagy fejes saláta;
- chároszet: reszelt alma és dió borral összekeverve, fahéjjal fûszerezve;
egy tálka sós víz;
- csontos sült hús;
- fõtt vagy sült tojás;
- egy nagy borospohár vagy -kupa: Élijáhu pohara.
A zöldségbõl, a keserû fûbõl és a chároszetbõl fejenként egy-egy adag legyen. Három maceszlap legyen az asztalfõn, ezenkívül mindenkinek jusson legalább másfél lap. A borból annyi kell, hogy mindenkinek négyszer lehessen tölteni, Élijáhu poharába pedig egyszer. A felnõttek pohara legalább egydecis legyen.
Az asztalfõn három, asztalkendõvel vagy ünnepi maceszterítõvel letakart macesz legyen a széder vezetõje, a házigazda elõtt.
Minden teríték mellé oda kell készíteni egy Hágádát. A hágádá "elbeszélést" jelent, s egy könyvecskének a címe, amely a széder szertartásrendjét, az elmondandó áldásokat és imákat tartalmazza, ezenkívül leírja a zsidók szolgasorsát és kivonulását Egyiptomból.
Ha az ünnepi tál nem elég nagy, és nem fér rá minden, kisebb tálakat vagy tálkákat lehet mellé helyezni.
A rituális ételek különbözõ dolgokat jelképeznek.
A macesz a sietséget idézi, amellyel õseink elhagyták Egyiptomot, s "még meg sem kelhetett tésztájuk". Jelképezi "a sanyarúság kenyerét, amelyet õseink ettek Egyiptom országában".
A bor az öröm és a vidámság jelképe. A négy pohár külön-külön köszönti a négy kifejezést, amelyet a Tóra Izrael kiszabadítására használ: "...megszabadítalak benneteket (hocéti) az egyiptomi kényszermunkától...", "...megmentelek benneteket (hicálti) a szolgai munkától...", "...megváltalak beneteket (gáálti) kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel..." és "Népemmé fogadlak titeket (lákáchti), és a ti Istenetek leszek..." (2Mózes 6:6-7.) A következõ vers így szól: "Azután beviszlek benneteket (hévéti) arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adom azt." Ezt a kifejezést az ötödik pohár jelképezi, amelyet nem isznak ki, mert Izrael számkivetettségének hosszú évszázadai alatt úgy tekintették ezt az ígéretet, mint ami még nem teljesült. A poharat azért az asztalra tették, és elnevezték "Élijáhu poharának". Élijáhu - magyar nevén Illés - próféta a hagyomány szerint a Messiás elõhírnöke, akinek eljövetele a számûzöttek visszatérését és a zsidó szuverenitás helyreállítását hozza el.
A keserû fû a rabszolgaságban sínylõdõ zsidók keserû sorsát jelképezi.
A chároszet a habarcsot jelenti, amellyel az izraeliták az egyiptomi építkezéseken dolgoztak.
A sós víz a könnyeket idézi, amelyekkel a nép nyomorúságát siratta.
A kárpász a tavaszt, a termékenységet, az örökké megújuló reményt képviseli, még ha sós vízbe - könnybe - mártva esszük is.
A csontos hús és a tojás a Templom lerombolására emlékeztet, a pászkaáldozatra és az ünnepi áldozatra a Templom mûködése idején. A húsdarab egyenes szokott lenni - lábszár vagy csirkenyak -, és azt jelképezi, hogy "kinyújtott karral" szabadította meg az Örökkévaló Izraelt. A tojás a gyász hagyományos jelképe.
A tojást és a húst elõre el kell készíteni. Mindkettõt csak másnap esszük meg.
Azért van három macesz - három kovásztalan kenyér - az asztalon, mert minden szombaton és ünnepen két kenyérre kell áldást mondani, a harmadikat pedig kettétörik, és az egyik fele lesz az áfikomán, amellyel a szédervacsorát befejezik.
A háláchá egyéb szimbolikus jelentést is tulajdonít a három macesznak:
Az õsatyákat, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot jelképezik.
A három fennmaradt törzstöredéket jelentik, a kohénokat, Lévi és Izrael törzsét.
A széder (istentiszteleti) rendet * jelent. A rituális lakomát azért nevezik így, mert az év összes ünnepi étkezésétõl eltérõ, különleges szertartási rendje van.
A tulajdonképpeni vacsorán kívül az alábbi dolgokra van szükség a szertartás teljesítéséhez:
- bor;
- macesz;
- kárpász gyanánt valamilyen zöldség: van, aki zellert, van, aki petrezselymet vagy fõtt burgonyát használ;
- keserû fû: frissen reszelt torma vagy fejes saláta;
- chároszet: reszelt alma és dió borral összekeverve, fahéjjal fûszerezve;
egy tálka sós víz;
- csontos sült hús;
- fõtt vagy sült tojás;
- egy nagy borospohár vagy -kupa: Élijáhu pohara.
A zöldségbõl, a keserû fûbõl és a chároszetbõl fejenként egy-egy adag legyen. Három maceszlap legyen az asztalfõn, ezenkívül mindenkinek jusson legalább másfél lap. A borból annyi kell, hogy mindenkinek négyszer lehessen tölteni, Élijáhu poharába pedig egyszer. A felnõttek pohara legalább egydecis legyen.
Az asztalfõn három, asztalkendõvel vagy ünnepi maceszterítõvel letakart macesz legyen a széder vezetõje, a házigazda elõtt.
Minden teríték mellé oda kell készíteni egy Hágádát. A hágádá "elbeszélést" jelent, s egy könyvecskének a címe, amely a széder szertartásrendjét, az elmondandó áldásokat és imákat tartalmazza, ezenkívül leírja a zsidók szolgasorsát és kivonulását Egyiptomból.
Ha az ünnepi tál nem elég nagy, és nem fér rá minden, kisebb tálakat vagy tálkákat lehet mellé helyezni.
A rituális ételek különbözõ dolgokat jelképeznek.
A macesz a sietséget idézi, amellyel õseink elhagyták Egyiptomot, s "még meg sem kelhetett tésztájuk". Jelképezi "a sanyarúság kenyerét, amelyet õseink ettek Egyiptom országában".
A bor az öröm és a vidámság jelképe. A négy pohár külön-külön köszönti a négy kifejezést, amelyet a Tóra Izrael kiszabadítására használ: "...megszabadítalak benneteket (hocéti) az egyiptomi kényszermunkától...", "...megmentelek benneteket (hicálti) a szolgai munkától...", "...megváltalak beneteket (gáálti) kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel..." és "Népemmé fogadlak titeket (lákáchti), és a ti Istenetek leszek..." (2Mózes 6:6-7.) A következõ vers így szól: "Azután beviszlek benneteket (hévéti) arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adom azt." Ezt a kifejezést az ötödik pohár jelképezi, amelyet nem isznak ki, mert Izrael számkivetettségének hosszú évszázadai alatt úgy tekintették ezt az ígéretet, mint ami még nem teljesült. A poharat azért az asztalra tették, és elnevezték "Élijáhu poharának". Élijáhu - magyar nevén Illés - próféta a hagyomány szerint a Messiás elõhírnöke, akinek eljövetele a számûzöttek visszatérését és a zsidó szuverenitás helyreállítását hozza el.
A keserû fû a rabszolgaságban sínylõdõ zsidók keserû sorsát jelképezi.
A chároszet a habarcsot jelenti, amellyel az izraeliták az egyiptomi építkezéseken dolgoztak.
A sós víz a könnyeket idézi, amelyekkel a nép nyomorúságát siratta.
A kárpász a tavaszt, a termékenységet, az örökké megújuló reményt képviseli, még ha sós vízbe - könnybe - mártva esszük is.
A csontos hús és a tojás a Templom lerombolására emlékeztet, a pászkaáldozatra és az ünnepi áldozatra a Templom mûködése idején. A húsdarab egyenes szokott lenni - lábszár vagy csirkenyak -, és azt jelképezi, hogy "kinyújtott karral" szabadította meg az Örökkévaló Izraelt. A tojás a gyász hagyományos jelképe.
A tojást és a húst elõre el kell készíteni. Mindkettõt csak másnap esszük meg.
Azért van három macesz - három kovásztalan kenyér - az asztalon, mert minden szombaton és ünnepen két kenyérre kell áldást mondani, a harmadikat pedig kettétörik, és az egyik fele lesz az áfikomán, amellyel a szédervacsorát befejezik.
A háláchá egyéb szimbolikus jelentést is tulajdonít a három macesznak:
Az õsatyákat, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot jelképezik.
A három fennmaradt törzstöredéket jelentik, a kohénokat, Lévi és Izrael törzsét.
