Milyenek a Magyarok?

Spanky

Állandó Tag
Állandó Tag
Milyenek a magyarok?

Népszabadság • Gombár Csaba • 2006. február 4.

<TABLE class=yrounded style="BACKGROUND-IMAGE: url(/download/viewattach/393041/1/60/preview-1412828152.jpg); WIDTH: 138px"><TBODY><TR><TD class=rtopl>
pt.gif
</TD><TD class=rtopc>
s.gif
</TD><TD class=rtopr>
pt.gif
</TD></TR><TR><TD class=rmidl>
s.gif
</TD><TD class=rmidc>http://www.nol.hu/viewattachment/view/393041/1/65/</TD><TD class=rmidr>
s.gif
</TD></TR><TR><TD class=rbtml>
pt.gif
</TD><TD class=rbtmc>
s.gif
</TD><TD class=rbtmr>
pt.gif
</TD></TR><TR><TD class=subtitle colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE>Gyerekkoromban könnyedén válaszoltam volna arra, hogy milyenek a magyarok. Gyári munkások között nőttem fel abban a korban, amikor Budapesten, az utcán szembejövők közül minden harmadik valamilyen gyárban dolgozott. Tudtam, hogy mit főznek, és hogyan eszik meg. Tudtam, hogyan tisztálkodnak, szórakoznak, veszekednek, s hasonlóan belülről, mintegy résztvevő megfigyelőként, ismerhettem a falusi emberek életét is.
<TABLE cellPadding=0 align=center border=0 cellpacing="0"><TBODY><TR><TD><SCRIPT language=JavaScript><!--var ord=Math.round(Math.random()*100000000);document.write('<sc'+'ript language=JavaScript src="http://ad.adverticum.net/js.prm?zona=18213&ord='+ord+'"></scr'+'ipt>');//--></SCRIPT><SCRIPT language=JavaScript src="http://ad.adverticum.net/js.prm?zona=18213&ord=12138507"></SCRIPT><NOSCRIPT> </NOSCRIPT>
pt.gif

</TD></TR></TBODY></TABLE>




Ez utóbbit később csak igazolta az a sok néprajzi, szociográfiai írás, amit a hagyományos falusi életmódról olvashattam. Amit akkor közvetlenül nem ismertem, az a társadalom számszerűen jóval kisebb, felsőbb része volt. Hallani viszont halottam róla, mert társadalmi közvetítések révén a mindennapi beszéd tárgya volt, hogy a doktor úr, az igazgató úr, a mérnök úr mit, mikor, hogyan tesz, vagy nem tesz. De hol van már a tavalyi hó? Ma néhány tucat értelmiségi család szokásait, motivációit talán ismerem, de fogalmam sincs arról, hogy a nagy változások után részleteiben milyen társadalmunk mindennapi élete.
Nem így volt ez még az 1970-es években sem. S ha közvetlenül kevesebb tapasztalattal rendelkeztem is a társadalom többségének hétköznapi életéről, az egyre kvalifikáltabbá váló hazai szociológia sok mindenre fényt derített. De ami még fontosabb, a két háború közötti kezdetek után újra áradó szociográfia és a felvirágzó szociofilm minduntalan szembesített bennünket azzal, hogy milyenek is vagyunk. A Magyarország felfedezésének új folyama nem egyszerűen egy könyvsorozat volt. Körülöttem ezt mindenkinek illett ismerni. Ezek a kötetek közéleti viták és személyes beszélgetéseink minduntalan felbukkanó témái voltak, miként a Balázs Béla stúdió számos dokumentumfilmje is. A mai észleleteinkhez - vagy csak az enyémhez? - képest meghökkentően sokat tudtunk akkor a társadalom életéről. Mit tudunk ma?
A brit Sunday Times idei első számának első oldalára került a hír: két kitűnő és többszörösen kitüntetett író - az egyikük a Nobel-díjas V.S. Naipaul - régebben már díjazott két könyvét a Sunday Times a szerzők és a szereplők nevének megváltozatásával húsz könyvkiadónak küldte el. Húsz kiadóból húsz kapásból visszautasította a könyveket. Az ügy kapcsán készült beszélgetésekből, magyarázkodásokból az derült ki, hogy - tekintet nélkül a minőségre - az ismeretlen nevű szerzők érdektelenek, és valójában - legalábbis anyagi szempontból - csak a celebritások könyvét érdemes kiadni. (Vélem, nyugodtan írhatom a celebritás szót a képernyőn ünnepelt személyiség helyett, hisz az internetes vagy lassúbb lapjainkban már ilyen nevű rovatok szerepelnek.)
Ezzel aztán ismét itthon vagyunk, hiszen az ünnepelt, televíziós személyiségek könyvei nálunk is igazán kapósak. Sokat hallunk, s úgy tetszik, mindent tudunk róluk. Tájékozódhatunk öltözködési, étkezési, lakberendezési szokásaikról, családi életükről, barátaikról, vagyis szinte mindennapi életük teljességéről. De hallunk-e - s következésképpen tudunk-e - magunkról eleget, vagy legalább valami keveset? Milyenek az asztali szokások ebben az országban? Mit és hogyan reggeliznek, vacsoráznak a falusiak Göcsejben, vagy az egyetemi emberek a debreceni Nagyerdőben? Milyen a modorunk szórakozás vagy közlekedés közben? Hogyan beszélünk, helyeslünk, tiltakozunk, hogyan állunk sorban - ha kell? Röviden: hogyan viselkedünk? Van-e a magyar társadalomnak valami viselkedésbeli jellegzetessége, amitől más, mint a norvég vagy a burmai? - Kérdéseimből talán kitetszik, hogy nem arra vagyok kíváncsi, hogy ki a magyar; s noha érdeklődéssel olvasom a "mi a magyar" tárgyú esszéket, nyilvánvaló, hogy azok bármennyire is okosak, nem pótolhatják a csak aprólékos megfigyelésekre épülő viselkedésleírásokat. Nem szeretném itt hangzatosan az önismeret hiányát fölhánytorgatni. Ugyanakkor talán nem csak bennem mocorog a kíváncsiság a hazai társadalom észjárását, modorát, normális vagy hóbortos viselkedését illetően. <TABCHAR></TABCHAR>
Mindez arról is jutott eszembe, hogy az angolok viselkedéséről egy közönségsikert aratott könyvet olvasok. Kate Fox antropológus Watching the English című könyve 2004-ben jelent meg, s azokkal a sokszor ki se mondott, rejtett szabályokkal foglalkozik, amelyek egy társadalom viselkedésére jellemzőek. Ez ugyan nem független az általában vett nemzeti kultúrától és nyelvtől, de az érdeklődése korántsem a nemzeti, s főként nem az etnikai identitás oly divatos és izzadtságos gömbölyítése. Ezek a rejtett szabályok a hatókörükben élőkre etnikai, nemzeti különbözőségeiktől függetlenül hatnak, akárcsak egy ország közlekedési rendjében bárkire az íratlan szabályok, vagyis sokszor az írottal szembeni szabálytalanságok. A német vagy török utakon autózó idegen is hosszabb-rövidebb idő után elkezdi betartani ezeket a rejtett szabályokat. Ezért is, és ilyen értelemben kér a szerző elnézést a skót és walesi olvasóitól, hogy nem róluk, nem a britekről, hanem az angolok viselkedéséről ír. Egyúttal demonstrálni kívánja, hogy sem a globalizáció, sem az európai integráció nem nyeli el a különös kultúrákat, s a kultúra-egész részeként egy-egy embercsoport sajátos viselkedésének tradicionális különösségét. Sőt, a globalizáció és az integráció - ellenhatásként - mintegy kihívta az ilyen tartalmú társadalmi színesedést.
A szerzőről tudhatni azt is, hogy mondandóját nem az ujjából szopja. Éveket töltött el azzal, hogy megfigyelje és leírja, hogyan viselkednek az angolok a lóversenyen és futballpályán, és hogyan abban a bizonyos második otthonukként emlegetett pubban, vagyis abban az angol kocsmában, amire nincs külön magyar szó. Szóval ez az antropológia egy igen munkás dolog. Meg is kérdeztem egy tanult antropológus barátomat, hogy nálunk mi ezzel a helyzet. Lehet, hogy már mindent elvégeztek, csak én nem hallottam róla? Szerinte a bontakozó hazai antropológia számos szubkultúrát feltárt már, és kiváló munkák olvashatók a tárgyi kultúráról, vagy a diszkók, drogosok világáról, de anyagi és részben még szellemi kapacitások hiányában nem tudták feltárni a hazai viselkedéskultúra átfogó egészét.
Úgy vélem azonban, hogy más okokat is kell keresni, nem csak a pénz és a képzett kutató kevés. A társadalom szerkezetét vizsgáló és feltáró szociológia iránt is megcsappant az érdeklődés. Dokumentumfilmek ugyan készülnek, de sehol nem láthatók. Szociográfiaként a Magyarország felfedezése sorozat ma is tart, de fenntartása merő kínlódás. Megváltoztak volna az érdeklődés irányai? Kevéssé vagyunk kíváncsiak magunkra, mint régebben? Monoton hétköznapjaink társadalmilag tagolt sokszínűségét mintha elnyelte volna a mindennapi politika sívó homokja. A Milyenek a magyarok? kérdésre ma csak azt a választ találjuk mindenhol és minduntalan, hogy a hazai népesség utálja a politikát, különösen pedig a parlamentet. Ja, és igen kíváncsi a celebritások életére. Csak ennyi?


Velemenyek?
 

FiFike

Állandó Tag
Állandó Tag
"You know the world is going crazy when the best rapper is a white guy, the best golfer is a black guy, the tallest guy in the NBA is Chinese, the Swiss hold the America's Cup, France is accusing the U.S. of arrogance, Germany doesn't want to go to war, and the three most powerful men in America are named 'Bush', 'Dick', and 'Colon'. Need I say more?" <!-- / sig -->
:656:
Szerintem a magyarok olyanok mint TothAgas-mernok !:p
 

Tancsi

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=466 align=center border=0><TBODY><TR><TD class=cikk-cim>Magyarok: elefántok és jó szeretők </TD></TR><TR><TD>
spacer.gif
</TD></TR><TR><TD class=cikk-lead>A magyarok szilveszterkor elkomolyodnak és a hazájukra gondolnak, szívesen beszélgetnek a kutyájukkal és szeretnek az utcán csókolózni – ilyen adalékokkal bővítette a magyar "néplélekről" szóló megfigyeléseket az az esszépályázat, amelyet a Balassi Bálint Intézet írt ki a Magyarországon tanuló külföldi diákoknak. </TD></TR><TR><TD>
spacer.gif
</TD></TR><TR><TD class=cikk-szoveg>"A magyart akár elefántnak is nevezhetjük, minthogy ennek az állatnak állítólag igen nagy az emlékezőtehetsége. Úgy is mondhatjuk: a magyar Európa elefántja. Ezek a vastag bőrűek még évtizedek múlva sem felejtik el, ha valaki rosszul vagy éppenséggel jól bánik velük." "Szilveszterkor, éjfélkor az emberek világszerte mulatoznak, és eszükbe sem jut a hazájuk, a magyar elkomolyodik, és himnuszt énekel" – két részlet azokból az írásokból, amelyek a Balassi Bálint Intézet "(M)Ilyenek a magyarok?" című pályázatára érkeztek.
A főként a hazánkban tanuló külföldi diákoknak szóló kiírásra húsz pályamű érkezett angol vagy magyar nyelven. A pályázatra főként orosz, német, lengyel, szerb diákok jelentkeztek, de volt köztük kínai fiatal is. Az első díjat a lengyel Tomasz Wolbrecht nyerte. (...)A legtöbb pályázatban szerepel, hogy a magyarok pesszimisták, búskomorak vagy mondjuk udvariatlanok a közlekedésben. Sokan említették a magyar tudósokat, a Nobel-díjasokat és persze a tipikus ételeket, a gulyást, a kolbászt vagy a paprikát ("a magyarok nagyon vendégszeretők, soha nem fogsz éhen halni náluk, inkább meg fogsz hízni").
Az esszékben azonban számos sajátos és egyéni megfigyelés is szerepel. Az egyik pályázó azt írta: "A tipikus magyar nagyszerű szerető. Amikor csak lehetséges, kifejezi a szerelmét. A magyar szerelmesek tudják, hogy rövid az élet, a szerelem pedig a legértékesebb dolog, tehát nem szokták vesztegetni az időt, és csókolóznak" – a szerző szerint főként az utcán, az útkereszteződésben és a metróba jövet-menet, különösen a Moszkva téren, mert ott a leghosszabb a mozgólépcső.
Az többeknek is feltűnt, hogy a magyarok nagyon erősen kötődnek a múltjukhoz, és nemzeti ünnepeiket az utcán, zászlóval és kokárdával ünneplik. Az egyik pályázó szerint a magyarok mindmáig nem bocsátják meg a trianoni békeszerződést, s gyakran a külföldieknek is panaszkodnak arról, hogy Erdély vagy a Felvidék már nem Magyarországhoz tartozik. Az esszé szerzője ezzel kapcsolatban annyit jegyez meg: "Hát mit tegyen szegény külföldi? Úgy viselkedik, mintha nagyon sajnálná, bár semmi köze hozzá."
Milyenek a magyarok a külföldiekkel? Erre az egyik pályázó érdekes választ adott: "A tipikus magyar azt hiszi magáról, hogy nem európai. Még nem szokta meg, hogy századok óta Európa közepén él. A magyar még mindig azt hiszi, új tag ebben a társaságban, ezért mindenkihez kedves és barátságos." A lakosság idegennyelv-tudásának színvonalát ismerve persze ez elég sajátos módon működik a gyakorlatban: "Amikor egy magyar egy külföldivel találkozik, nagyon segítőkész, állandóan mosolyog, beszélget vele, természetesen magyarul."
Furcsa, de több pályaműben is megjelenik az a különös jellegzetesség, hogy a nyugdíjasok szeretnek beszélgetni a kutyájukkal. Az egyik pályázó azonban ehhez még azt is hozzáfűzte, hogy kissé irigy is ezért az ebekre, hiszen ők legalább értenek magyarul, bezzeg neki még sokat kell tanulnia. </TD></TR><TR><TD>
spacer.gif
</TD></TR><TR><TD class=cikk-szerzo>Joób Sándor</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

cola

Állandó Tag
Állandó Tag
Én ugy gondolom, hogy a magyarok jól dolgoznak és tudnak is.Németországban is elég sokan dolgoznak kint és megvannak a magyarokkal elégedve. Az hogy itt magyarországon sokan nem ugy állnak a munkához ahogy kellene, annak a kormány is oka. Nem fizetik meg az embereket és a munkahelyen nem követelték meg első perctől kezdve a preciz, pontos munkát. De nagyon sokan vannak akik rendesen, becsületesen dolgoznak és megállják a helyüket.Ez olyan mint a szemetelés, ha a szülők nem szoktatják rá a gyermeküket hogy az utcán ne szemeteljenek, akkor azok eldobják ami épp a kezükbe van mert nem kell tovább nekik.De ha megszokja a gyerek hogy nem szabad szemetelni, akkor nem fogja eldobni azt amit épp a kezében tart, hanem beledobja a legelső kukába, amivel találkozik. Ez csak az én véleményem, bár tapasztalatból is tudom.
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
Az hogy itt magyarországon sokan nem ugy állnak a munkához ahogy kellene, annak a kormány is oka.

Na ne mond, hát még mindig nincs kapitalizmus szép hazánkban? Hülye információk jutnak el hozzánk, valaki 16 évvel ezelőtt azt mondta a cocilizmusnak vége, itt a kapitalizmus. Ezek szerint mégse. juhééééé
 

balsors

Állandó Tag
Állandó Tag
A magyarok szorgalmasak , kivétel aki nem! Nagyon sokat dolgoznak a megélhetésükért! ... és természetesen nagy a tűrő képességük.
 

bubu

Állandó Tag
Állandó Tag
Vissza emlekszem, - ahol ketto Magyar dolgozott ott
nem volt Problema, de ha jott egy harmadik ott mar
kezdodott a nezet elteres! Sajnos!
Avval egyutt ha megfizettek jol, kitunoen dolgozott,
legalabb is itt.Es igen, meg is becsultek a jo munkat.
 

sztzs

Állandó Tag
Állandó Tag
"- Milyenek a magyarok, milyenek vagyunk egy japán szemével?
- Nagyon kedvesek és barátságosak, kreatívak és ügyesek, viszont nagyon bürokratikusak. A hivatalos szervek sokszor nem segítenek. Magyarországon ahhoz, hogy valamit elintézzek, túl sok ajtón kell bekopogtatni. Bár hozzá kell tennem, ez az utóbbi időben már sokat javult. Úgy látom, a magyarok szeretnek szórakozni, jó értelemben fontos számukra az élet. A japánokhoz képest rendkívül családcentrikusak. Nálunk a gyerekeket kicsi koruktól fogva nagyfokú önállóságra nevelik. Itt sokáig anyáskodnak a szülők a gyerekek felett.
- Mi az, amit a legnehezebben szokott meg?
- A magyarok nyíltságát. Nálunk nagyon zárkózott mindenki. A negatív dolgokat nem illik egyenesen megmondani a másiknak. Persze tudom, hogy ez nem mindig jó, de nagyon nehezen kezelem ezt a különbséget."

forrás: Néző-Pont
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
A legtöbbünk szorgalmas, takarékos és szívós. Mindemellett barátságos és vendégszerető. Talán kiss csalódottak vagyunk...
 

zsanca

Állandó Tag
Állandó Tag
A magyarok szeretnivalóak. Kedves vendéglátók, barátságosak, szorgalmasak, kitartóak, türelmesek. Talán nagyon is. Csak nem bíznak magukban eléggé.
 

aniko45

Állandó Tag
Állandó Tag
Milyenek vagyunk mi magyarok? Érdeklődéssel olvasom a sokszinű véleményt ,s magam is gondolkodóba estem!
Az utóbbi hetekben volt alkalmam elmélyülni(az unokám érettségizik) a magyarság történelmében, visszamenve a honfoglalásig,sőt korábbi évszázadokra!
Szomoruan állapítom meg, hogy nem sokat változtunk az évezredek alatt!Ma sem tudjuk egyéni érdekeinket,sérelmeinket,az ország érdekei fölé helyezni!Ma is dúllnak a pártviszályok,ma is érvényes az "oszd meg őket ,és uralkodj rajtuk"elmélet!Nagyok vagyunk a pillanatnyi fellángolásokban,megajánlásokban,s aztán szép lassan kihül a parázs!!Virtuskodunk gyakran meggondolatlanul, sokszor többet hiszünk magunkról,mint a valóság!(No nem az egészséges nemzeti öntudat ellen vagyok.)Pesszimizmus!! Az is jellemző ránk bőven!Irigység!---(a szomszéd földje mindig zöldebb!) Politikus nemzet vagyunk?!!!Nos, hát igen,nagyon sokan hisszük ,hogy értünk hozzá!Folytathatnám:Milyenek is vagyunk?-------hát,mint a magyarok!!!!(de mindezek ellenére,és ezzel együtt szeretem ezt a népet ,népemet, és bízom a jövőjében!!)











!
 

pet.pet

Állandó Tag
Állandó Tag
bocsi a többi lemaradt:
szorgalmasak -általában (tisztelet a kivételnek)
ügyesek -hacsak el nem csesszük
lelkesek -hacsak nem mondják : - már megint feleslegesen dolgoztál!
hiszékenyek - mindent elhiszünk, amit mondanak nekünk
érzékenyek -megint 5% áremelés
érzéketlenek -a hajléktalnság az Ü baja
Ilyenek vagyunk Magyarok. Egyáltalán ,maradt magyar a századok viharában?

mondjuk ki :

MAGYAR AZ, AKI MAGYARKÉNT ÉREZ ÉS A MAGYARSÁGÉRT MAGYARKÉNT TESZ - születhetett akár hottentottaként is!
 

pet.pet

Állandó Tag
Állandó Tag
ez is jellemző ránk - idézet a magyar Caminos honlap vendégkönyvéből


<table class="bericht" border="0" width="90%"><tbody><tr><td class="who"> 443. Vera - 2007-04-16 09:00:57</td></tr> <tr><td class="msg">Balázsnak!

Jó volt olvasni Téged. Aki előtte áll, annak kellett a bíztatás. Minket mAGYAROKAT VEGETÁLNI , ELFOGADNI ÉS NEM A KIHÍVÁSOKNAK MEGFELELNI TA-NÍ-TO-TTAK, AZ ARRA ÉRDEMTELENEK.</td></tr></tbody></table>
 
Oldal tetejére