Összeszedett 600 milliót és elment nyugdíjba, 29 évesen

Az amerikai fiatalok körében egyre népszerűbb a korai nyugdíjba vonulás. Vannak egészen extrém esetek is.

A fiatalok többsége ma már Amerikában nem akarja megvárni a 65-ik életévét ahhoz, hogy nyugdíjba menjen és a kedvteléseinek éljen. A jól keresők 67%-a fiatalon akar megpihenni, 37%-a pedig végképp távozni kíván a munka frontjáról mielőbb.

Már neve is van a mozgalomnak: FIRE, (financially independent and retiring early) vagyis anyagilag független fiatal nyugdíjas.

Szép, szép, de hogyan lehet ezt elérni?

Livingston asszonynak ez hét év alatt sikerült. Összeszedett 2,25 millió dollárt. Most évi 67 ezer dollárból élnek ketten a férjével, aki még dolgozik. Livingston asszony gyereket vár, de nem ezért ment nyugdíjba. Hanem azért, mert megtehette. De hogy lehet össze spórolni hét év alatt 2,25 millió dollárt New York-ban, ebben a méregdrága városban? Például úgy, hogy az egyetem után az első évben, amikor már a Wall Streeten dolgozott, akkor egy kis szobát bérelt a harmadik emeleten és egy matracon aludt. Autója nem volt.

Szegény családból jövök

- számolt be a CNN-nek a fiatalasszony, aki villámgyorsan nyugdíjba vonult egy sikeres pénzügyi pályafutás után. Már a Harvard egyetemen elhatároztam, hogy nem csinálok adósságot. Így a nulláról kezdhettem. Mehettem volna dolgozni Omahaba, ahol lényegesen kisebbek a megélhetési költségek, de a jövedelmek is azok. Elhatároztam, hogy félreteszem és befektetem az éves jövedelmem 70%-át. Az első évben 67 ezer dollár volt az alapfizetésem, de ehhez jöttek a prémiumok és a jutalékok. A hét év alatt mindig hatszámjegyű jövedelmem volt. Így jött ki hét év után a 2,25 millió dolláros megtakarítás. Nem kellett ahhoz pénzügyesnek lenni, hogy kiszámítsa valaki: ez már egész életre szóló nyugdíjbiztosítás alapja lehet.

Fat FIRE- nek nevezik ezt Amerikában. Vagyis gazdag korai nyugdíjba vonulásnak. Amikor valaki sokat keres, de keveset költ. A pénzügyek tehát rendben vannak, a gyerek is jön. Livingston asszonynak tehát lesz tennivalója a közeli jövőben. Csak később merül fel a kérdést: mihez kezd temérdek szabadidejével valaki, aki 29 éves korában nyugdíjba ment Amerikában?

HVG

 

Remélem az "átlag ember" is pontosan igy tudja csinálni ! Ilyen esetek mindig is voltak ez nem újkelletü , mint a viccek sem . Europában a legismertebb "nyugdijas" az Günther Sachs volt

 

Időközönként meg szoktam említeni, hogy bár még nem értem el az aktuális nyugdíjkorhatárt, de már egy erős negyvenest lenyomtam munkában. Ezért szeretnék elmenni egy 5-10 évre nyugdíjba, aztán majd ha elunnám, akkor ledolgoznám még a hiányzó éveket.
Miért mindíg az egyén kockáztasson, hogy vagy megéli vagy nem a korhatárt ?
Legyen az államnak is bent egy kis rizikó, ha már nála van a 43 év alatt befizetett járulékom - hát nem ?

 

Ákos , állitolag a jelenlegi nyögdijak az általunk befizetett nyögdij járadékból lennének fizetve , mert még nem az adóbevételböl fizeti az állam /vagyis mi/

 

Ákos , hozhattál volna egy értelmesebb irótól egy cikket mert elolvasván az irást az illetö nem nagyon ismeri a nyugdij történetét ! Mertt az kérlek már több mint 100 éves Europában , pl. a Németek "Vaskalapos" kancellárja Bismarck tette kötelezövé ugy ca. 1890-es években a nyugdijbiztositást ! Az viszont tény és való , hogy nálunk 1928-ban lett az állami alkalmazottaknak elöször foganositva ! Az igaz , hogy mi fizetjük a járadékokat , de az államkasszából majd minden rezsimben és nem csak hazánkban hanem majd minden országban ahol hasonló nyugdij létezik mindig van potlás . Tehát az adóból való "kisegités" , szerintem meg ez teljesen normális dolog is lenne .

 

Pár évig dolgoztam egy kereskedő vállatnál, ahol nem éppen svájci mentalitásra jellemző
korai nyugdíjba vonulást láttam.
A vállalatunk legfontosabb háttérembere, Hansueli a csomagoló és a póstát intéző öreg,
egy hétköznap délután elkezdett búcsúzkodni mert holnaptol nyugger lessz.
Kitört a pánik. Miért nem tudta ezt senki, miért nem szólt stb.
Na, aztán a személyzetis diadalmasan kijelentette, hogy szó se lehet róla mert Hansueli ma még csak 64 éves, a nyugdíjhatár pedig 65.
Igen, csak amit senki nem vett észre, hogy az öreg állandóan túlórázott és évekig nem ment
szabira. Lázas utánaszámolás eredménye az lett, hogy mi éljenezve, a vezetőség fogcsikorgatva elbúcsúzott Hansuelitöl.

Lezser vállalat volt. Mivel mindenki tudta és csinálta a dolgát, szinte magátol működött. A vezetőség a karácsonyi ünnepi vacsorát kivéve nem nagyon foglalkozot velünk.

 

Ákos , hozhattál volna egy értelmesebb irótól egy cikket mert elolvasván az irást az illetö nem nagyon ismeri a nyugdij történetét ! Mertt az kérlek már több mint 100 éves Europában , pl. a Németek "Vaskalapos" kancellárja Bismarck tette kötelezövé ugy ca. 1890-es években a nyugdijbiztositást ! Az viszont tény és való , hogy nálunk 1928-ban lett az állami alkalmazottaknak elöször foganositva ! Az igaz , hogy mi fizetjük a járadékokat , de az államkasszából majd minden rezsimben és nem csak hazánkban hanem majd minden országban ahol hasonló nyugdij létezik mindig van potlás . Tehát az adóból való "kisegités" , szerintem meg ez teljesen normális dolog is lenne .

Ácsi ! Jelenleg többlet van a nyugdíjkasszában (befizetések - kifizetések), de mivel '12 óta a cég által addig fizetett nyugdíjjárulékot lazán átkeresztelték szociális járulékká, a kormány a maradványt minden évben kiveszi. Milliárdokról beszélünk.

 

New York-ban a Wall Streeten SEM sikerul mindenkinek

Kínos csak az lehet, ha rosszul fektetetik be és vész a tőke is ....

 

Ladybug , gondolod ezt csak a Magyarok csinálják ?? Nézz már körül Europában , talán Svájc és eddig Ausztria akik "normálisan" gazdálkodnak a befizetett pénzzel .

 

"összeszedett 600 milliot és 29 évesen elment nyugdijba.."
En nem vártam volna olyan sokáig, már 60 millio után elmentem volna nyugdijba akár 19 évesen is.

 

Ernő, én is, csak éppen a 60 misi hiányzott hozzá

 

Pár évig dolgoztam egy kereskedő vállatnál, ahol nem éppen svájci mentalitásra jellemző
korai nyugdíjba vonulást láttam.
A vállalatunk legfontosabb háttérembere, Hansueli a csomagoló és a póstát intéző öreg,
egy hétköznap délután elkezdett búcsúzkodni mert holnaptol nyugger lessz.
Kitört a pánik. Miért nem tudta ezt senki, miért nem szólt stb.
Na, aztán a személyzetis diadalmasan kijelentette, hogy szó se lehet róla mert Hansueli ma még csak 64 éves, a nyugdíjhatár pedig 65.
Igen, csak amit senki nem vett észre, hogy az öreg állandóan túlórázott és évekig nem ment
szabira. Lázas utánaszámolás eredménye az lett, hogy mi éljenezve, a vezetőség fogcsikorgatva elbúcsúzott Hansuelitöl.

Lezser vállalat volt. Mivel mindenki tudta és csinálta a dolgát, szinte magátol működött. A vezetőség a karácsonyi ünnepi vacsorát kivéve nem nagyon foglalkozot velünk.

Naggyon jó ki példabeszéd.
Ám mi van akkor, ha Hansuel elmegy nyugdíjba és egy hét múlva (is) automatikusan felébred és rájön hogy aznap sincs semmi dolga? Keres magának munkát?
Tudniillik a berögződés nagy úr! Aki 40 évet naponta dolgozott (akármennyiért) az nem tud nyugdíjba menni és pihenni. Nem úgy van beállva.
Magyarországon 8 éve akarva, nem akarva sok embert kirúgtak az állásából. Cigányokat. Csökkent munkaképességűeket. Vidéki gazdálkodókat - elvették a földjeiket. Gyári munkásokat. Az adókkal lehetetlenné tették a vállalkozói rétegeket. Nyugdíjasokat is elküldték a közalkalmazotti munkahelyekről. Ezek a kisnyugdíjasok és egyéb munkátlanok évekig munkát kerestek, de nem volt. Aki 50 év fölötti, az sok ok miatt nem kap munkát. Tehát mit csinál? Megpróbál megélni kevesebből és segélyekből. (Ha tud, külföldre megy diplomával mosogatni.)
És ezek az emberek beállnak ebbe az állapotba. Ma már, amikor mégis kellene a munkája és a tapasztalata, nem megy munkába, mert "elfelejtett dolgozni". Mára már rájöttek, hogy ismét visszaszoktatni a népet a régen berögződött, majd elfelejtett rutinba szinte lehetetlen.
Tehát Hansuel úr egy-két hétig ünnepelt személy volt, aztán vagy elment sörösdobozokat gyűjtögetni a parkokba, esetleg önként szemetet szed, vagy kisiskolásokat segít átkelni a zebrán, de ha azt sem, akkor inkább öngyilkos lett.

 

Éleskés, nemhinném , hogy egy svájci nyögdijasnak sörösdobozokat kellene gyüjtögetnie , csak nekem lenne annyi nyögdijam nemfájna a fejem! Aztán gondolom most nyugodtam behozzhatja a sok évig elnem tölltött szabadságát , esetleg törödhet többet családjával , etetheti a parkba a hattyukat , ha más esetleg nincsen , de felöllem többször is megmászhatja , ha erejétöl kittelik még a "Jungfrau-t" is . Isten éltesse!Talán Ö jobban tudja nyugdijas idejét eltölteni mint mi Magyarok akik nemtaláljuk felmagunkat és, ha nemkell "dolgoznunk" mindjárt a Dunának megyünk

 

Neue

Naggyon jó ki példabeszéd.
Ám mi van akkor, ha Hansuel elmegy nyugdíjba és egy hét múlva (is) automatikusan felébred és rájön hogy aznap sincs semmi dolga? Keres magának munkát?
Tudniillik a berögződés nagy úr! Aki 40 évet naponta dolgozott (akármennyiért) az nem tud nyugdíjba menni és pihenni. Nem úgy van beállva.
Magyarországon 8 éve akarva, nem akarva sok embert kirúgtak az állásából. Cigányokat. Csökkent munkaképességűeket. Vidéki gazdálkodókat - elvették a földjeiket. Gyári munkásokat. Az adókkal lehetetlenné tették a vállalkozói rétegeket. Nyugdíjasokat is elküldték a közalkalmazotti munkahelyekről. Ezek a kisnyugdíjasok és egyéb munkátlanok évekig munkát kerestek, de nem volt. Aki 50 év fölötti, az sok ok miatt nem kap munkát. Tehát mit csinál? Megpróbál megélni kevesebből és segélyekből. (Ha tud, külföldre megy diplomával mosogatni.)
És ezek az emberek beállnak ebbe az állapotba. Ma már, amikor mégis kellene a munkája és a tapasztalata, nem megy munkába, mert "elfelejtett dolgozni". Mára már rájöttek, hogy ismét visszaszoktatni a népet a régen berögződött, majd elfelejtett rutinba szinte lehetetlen.
Tehát Hansuel úr egy-két hétig ünnepelt személy volt, aztán vagy elment sörösdobozokat gyűjtögetni a parkokba, esetleg önként szemetet szed, vagy kisiskolásokat segít átkelni a zebrán, de ha azt sem, akkor inkább öngyilkos lett.

Most nem tudom igazán mit válaszoljak neked.
"Az új nyugdíjast kérdezi barátja, hogy mit fog csinálni. Veszek magamnak egy
hintaszéket, feleli. Na jó, de mit csinálsz egy hónap mulva? Lassan elkezdek hintázni"

Hansueliröl azóta sem hallottam semmit. Lehet hogy szenved, de az is lehet hogy nem.
Anyagi gondja nemigen lehet, mert vállatunknak plusz kasszája volt.
Svájcban nem rosszak a nyugdíjak a drágaság ellenére sem. A magyar problémák
itt ismeretlenek.
Van itt kint sok nyugdíjas ismerősöm, de csak egy aki nem tud magával mit kezdeni.

 

Gumelig ! te az biztosan én vagyok ! Már tegnap gondolkozni kezdtem , hogy nincsen mit csinálnom osztán szereztem egy kötelet , hogy föbe löjjem magam vele . De szerencsére eszembe jutott , hogy még nem is vagyok nyögdijas .

 

Naggyon jó ki példabeszéd.
Ám mi van akkor, ha Hansuel elmegy nyugdíjba és egy hét múlva (is) automatikusan felébred és rájön hogy aznap sincs semmi dolga? Keres magának munkát?
Tudniillik a berögződés nagy úr! Aki 40 évet naponta dolgozott (akármennyiért) az nem tud nyugdíjba menni és pihenni. Nem úgy van beállva.
Magyarországon 8 éve akarva, nem akarva sok embert kirúgtak az állásából. Cigányokat. Csökkent munkaképességűeket. Vidéki gazdálkodókat - elvették a földjeiket. Gyári munkásokat. Az adókkal lehetetlenné tették a vállalkozói rétegeket. Nyugdíjasokat is elküldték a közalkalmazotti munkahelyekről. Ezek a kisnyugdíjasok és egyéb munkátlanok évekig munkát kerestek, de nem volt. Aki 50 év fölötti, az sok ok miatt nem kap munkát. Tehát mit csinál? Megpróbál megélni kevesebből és segélyekből. (Ha tud, külföldre megy diplomával mosogatni.)
És ezek az emberek beállnak ebbe az állapotba. Ma már, amikor mégis kellene a munkája és a tapasztalata, nem megy munkába, mert "elfelejtett dolgozni". Mára már rájöttek, hogy ismét visszaszoktatni a népet a régen berögződött, majd elfelejtett rutinba szinte lehetetlen.
Tehát Hansuel úr egy-két hétig ünnepelt személy volt, aztán vagy elment sörösdobozokat gyűjtögetni a parkokba, esetleg önként szemetet szed, vagy kisiskolásokat segít átkelni a zebrán, de ha azt sem, akkor inkább öngyilkos lett.

Mindez stimmel nagyjából csak nem 8 éve...

 

Gumelig ! te az biztosan én vagyok ! Már tegnap gondolkozni kezdtem , hogy nincsen mit csinálnom osztán szereztem egy kötelet , hogy föbe löjjem magam vele . De szerencsére eszembe jutott , hogy még nem is vagyok nyögdijas .

Én az vagyok. A kollégáim a vállatnál nagyon aggódtak értem, amikor mentem. "Du wirst in ein Loch fallen." Hát ha elég behaart nem zavar mondtam nekik.
Folyton kérdeztek, mit fogok csinálni. SEMMIT, mondtam nekik. Az égvilágon SEMMIT. Idáig mindig csak csináltam.
Gyönyörű áprilisi nap volt az első. Táncolva mentem végig a Bahnhofstrasse-n. Előző nap egy elképesztően nagyvonalú ünnepséggel búcsúztattak a vállalattol. (Lehet hogy örültek)
Na, aztán jött a krízis. Egy alkalommal reggel nyolc után mentem haza az uszodábol villamossal.
Figyeltem a munkába menő embereket. Látszott rajtuk a határozottság, a céltudat. Hirtelen baromi írígy lettem, hogy nekik van feladatuk, céljuk.
Az egész csak pár másodpercig tartott. Mondom, apukám, neked elment az eszed, majd beültem egy kávézóba reggelizni és újságot olvasni.
Soha többet nem voltak ilyen érzéseim. Egy hónap mulva már nem tudtam elképzelni, hogy valaha dolgoztam.

 

Van egy svéd ismerősöm, 3 évig együtt dolgoztunk. Ő volt a külföldi szaki és a belföldi.
Nemrég kezembe akadt egy közös fényképünk és elküldtem neki. Válaszolt és egy keveset leveleztünk.
Kérdeztem, mit csinálsz most?
- Nyugdíjas vagyok.
- Értem, de mit csinálsz a nyugdíj mellett?
- Semmit. Eddig dolgoztam, most nem dolgozom.

 

Tudniillik a berögződés nagy úr! Aki 40 évet naponta dolgozott (akármennyiért) az nem tud nyugdíjba menni és pihenni. Nem úgy van beállva.

Tehát Hansuel úr egy-két hétig ünnepelt személy volt, aztán vagy elment sörösdobozokat gyűjtögetni a parkokba, esetleg önként szemetet szed, vagy kisiskolásokat segít átkelni a zebrán, de ha azt sem, akkor inkább öngyilkos lett.

Azért egy próbát megtennék....
Nekem például több hobbim van amik ha komolyan csinálnák rengeteg időmet lekötné, vagyis nem féltem magam a nyugdíjas koromra....ha...(megélem)

 

Azért egy próbát megtennék....
Nekem például több hobbim van amik ha komolyan csinálnák rengeteg időmet lekötné, vagyis nem féltem magam a nyugdíjas koromra....ha...(megélem)

Kívánom neked, hogy egészségben eljuss odáig.

Úgy egy egy évvel a háziorvosunk nyugdíjba vonulása után összefutottam
feleségével. Kérdeztem tőle, hogy van a Dottore. Annyira el van foglalva, hogy
semmire nincs ideje, mesélte az asszony.

Én nem strapálom ennyire magam. Egy zavaró van csak a dologban, szinte száguld az idő.