Bizonyítványosztás: Magyarország éves teljesítménye gyenge-közepes

A 2018-as választások előtt társadalmunkat a fejlődést meghatározó ágazatok leromlása, a minőségileg fontos területek eróziója jellemzi.
Vélemény.


Képzeljünk el egy iskolát, ahol a nebulók teljesítményét rendszeresen kifüggesztik a hirdetőtáblára. Mostanában kerültek nyilvánosságra csemeténk és az osztálytársak elmúlt években elért eredményei. Az üzenőfüzetbe elmulasztottunk ugyan belenézni, de úgy érezzük, bár vannak aggodalmat keltő hírek, azért több a dicsekedni való. Valahogy így vannak a választópolgárok is. Közeledve a 2018-as választásokhoz, a szokásosnál érzékenyebben szemlélik a helyzetértékeléseket: alátámasztják-e vagy ellentmondanak saját előítéleteiknek.

És a hírek kaotikusan sokfélék. Az Index például nemrég beszámolt a Harvardi egyetem vizsgálatáról, amely – a kutatók által megalkotott komplexitás-mutató alapján – hazánkat a világ élvonalába sorolta. A gazdaság sokszínűségéből ugyanis a kiszámíthatatlan változásokkal szembeni ellenálló-képességre és a tartós növekedés képességére következtetett. Az Economic Complexity Rankings (ECI) 2017 elemzése azonban hazánkat régiós versenytársainkhoz hasonlónak, eredményeinket pedig romlónak mutatta, az írás – óvatosságra intő megjegyzései ellenére – mégis alkalmas arra, hogy az elbizonytalanodó polgárt kissé felvidítsa.

Ám a választásra készülődő kormánypárt nem bízza a véletlenre a számára kedvező hírek megszületését. Most jelent meg a „Jó Állam jelentés – 2017” tanulmány, amely a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatásai alapján arra a kérdésre kereste a választ: miként értékelhető a magyar állam – és ezen keresztül a Fidesz-kormány – teljesítménye. A jelentés megrendelői nem fognak csalódni: a kiosztott bizonyítvány az értékelt területek túlnyomó részén jó jegyet tartalmaz.

A kormány bizonyítványába 13 erősödést (jeles) kifejező, 14 az optimista várakozást (jó) mutató, és csupán 3 fejlesztendő (azaz gyengébb) osztályzat került. És hogy az olvasót ne zavarja össze a nemzetközi összehasonlításokat is tartalmazó értékelés, a jelentés a valóságosnál kedvezőbbnek mutatja a helyzetet. Ennek érdekében az egyes fejezetek egyáltalán nem említik a nemzetközileg elismert és általánosan idézett – így összehasonlításra is felhasználható – mutatószámokat.

Szeretnék most segíteni a jelentés elkészítőinek: az elmúlt hónapokban jelentek meg az interneten a versenyképesség, a demokrácia és a kormányzati hatékonyság átfogó és nemzetközi összehasonlításra alkalmas mutatószámai. Nem kell kritikátlanul elfogadni a Versenyképességi mutatót, vagy a Demokrácia indexet, illetve a Felelős kormányzás indikátorait. Ám ha valaki az objektivitás igényével közelít a témához, legalább is reflektálni kellene ezekre az eredményekre. Persze tisztában vagyok a vonakodás okával: az 2017-es adatok követik az elmúlt 6-7 év aggodalomra okot adó trendjét:

  • Versenyképesség index (GCI): folyamatos romlás
  • Demokrácia index (DI): folyamatos romlás
  • Felelős kormányzás index (WGI): folyamatos romlás
Ehhez képest a jelentés elején feltüntetett értékelés a versenyképesség esetén 5, 4, 4, 4, 4, a demokrácia esetén 5, 5, 3, 5, 4, míg a felelős kormányzás esetén 5, 5, 4, 5, 4, „osztályzatot” osztott ki. Valóságos helyzetünk megítéléséhez azonban még ezek a nemzetközileg elfogadott mutatószámok sem nyújtanak elegendő fogódzót. A valóban elfogulatlan és a hosszú-távú fejlődést jól jellemző – egy CT-felvételhez mérhető pontosságú – látleletet, csak egy kiegyensúlyozott, a hosszú, a közép-, és a rövid távú fejlődést egyaránt bemutató rendszer tud nyújtani.

Még évekkel ezelőtt – a stratégiai menedzsment kiegyensúlyozott mutatószám-rendszerének (Balanced Scorecard) mintájára – elkészítettem hazánk társadalmi kiegyensúlyozott mutatószám-rendszerét. Most, hogy újabb évek teltek el, az internetre nemrég felkerült jegyek alapján – kiosztható Magyarország 2017-es kiegyensúlyozott éves bizonyítványa. (A zárójelben feltüntettem az osztályzatot adó szervezetet, a trendet és a visegrádiak „osztályátlagára” utaló értékelést.)

Hosszú távú, intézményi hatások

Az intézmények szerepe azért meghatározó, mert ezek – mint valamiféle „burkológörbe” – behatárolják az elérhető javulást. Állapotuk meghatározza a jövőbeni trend maximumát, amelyet semmiféle erőfeszítéssel nem lehet áttörni. A szóba jöhető egyéb mutatók is – pl. a demográfia – összességében nem javítják, inkább tovább rontják a képet.

  1. a tulajdon biztonsága (World Economic Forum): gyenge és romló,
  2. a törvények hatalma (Világbank): az „osztályátlagnál” rosszabb és romló,
  3. az egyéni jogok mértéke (Freedom House): gyengébb az „osztályátlagnál ”, romló
  4. a demokrácia (The Economist Intelligence Unit): gyengébb az „osztályátlagnál” és romló
Az intézményi működés hatékonysága

Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb felismerése: nem csupán az intézmények, hanem azok hatékony és rendeltetésszerű működése is lényeges. Hiába az Alkotmánybíróság, ha tagjait a Fidesz „távirányítja”, hiába a tulajdont biztosító jogok, ha elterjedt a korrupció. Az intézmények működésének hatékonysága alapvetően befolyásolja a középtávú trendet, amely esetünkben stagnáló és romló.

  1. az intézményi szabályozás minősége (Világbank): rosszabb az „osztályátlagnál” és romló
  2. versenyképesség (World Economic Forum): gyengébb az „osztályátlagnál” és romló
  3. korrupció szintje (Transparency International): Európában elfogadhatatlanul magas és romló
  4. kormányzati hatékonyság (Világbank): közepes, de rosszabb, mint az „osztályátlag”
A pillanatnyi állapot-jellemzők

Az intézmények működése által megszabott kereteken belül hozzák létre az emberek a leginkább számon tartott anyagi eredményeket, amelyekre a politikusok – hol a siker, hol a kudarc jeleként – előszeretettel hivatkoznak. Itt letagadhatatlanok az eredmények. Ám a növekedés gyorsulását, az egyensúly javulását, a fogyasztás növekedését, és a munkanélküliség csökkenését nem javuló teljesítményünk alapozta meg. „Sikereink” tehát megismételhetetlen tényezők (a magánnyugdíjalapok „lenyúlása”), nem fenntartható egyedi hatások (a „rezsicsökkentés”), fontos területek (oktatás és egészségügy) elhanyagolása, illetve külső forrás-bevonás (EU-támogatások) eredményei.

  1. növekedési ütem (KSH): javuló, de épphogy az „osztályátlagot” elérő
  2. lakossági fogyasztás (KSH): javuló, de nem fenntartható
  3. eladósodottság (MNB): stagnáló, de hosszú távon nem fenntartható
  4. szegénység (Tárki): európai összehasonlításban rossz, az „osztályátlaghoz” képest közepes, de távlatilag nem tartós a javulás
Végső célok szerinti minősítés

A kiegyensúlyozott értékeléshez elengedhetetlen – az előzőekben hivatkozott „eszköz” jellegű célok mellett – a polgárok életérzését végső fokon formáló tényezők tekintetbe vétele:

  1. egyenlőtlenség (Világbank): belesimul az osztályátlagba, de romló
  2. társadalmi mobilitás mértéke (Tárki): csökken, míg a perifériára szorulás veszélye nő
  3. egészségben leélhető évek száma (KSH): „osztályátlagtól” elmaradó” és csak lassan nő
  4. társadalmi dezorganizáció, bűnözés, öngyilkosság (KSH): a helyzet rossz, de enyhén javuló
A felsoroltak alapján Magyarország – kiegyensúlyozott értékelésen alapuló – éves teljesítménye: gyenge-közepes, az „osztályátlagtól” elmaradó és a legtöbb területen romló. A 2018-as választások előtt társadalmunkat a fejlődést meghatározó ágazatok leromlása és a minőségileg fontos területek eróziója jellemzi. Az évről évre kiosztott bizonyítványok folyamatos lecsúszást jeleznek: éltanulókból fokozatosan a közepesek csoportjába, majd onnan a sereghajtók közé kerültünk.

Az eredmények mégsem jeleznek azonnali krízist, nem várható, hogy országunkat évismétlésre buktatnák. A polgárokban kialakuló általános képet az előbukkanó pozitív, illetve negatív várakozások színezik. A választó soha nem a kiegyensúlyozott mutatószámok szerint ítél. Inkább pillanatnyi benyomásai alapján dönt, amely viszont – a kormányzat „szavazatvásárlási” akcióival – könnyen manipulálható. A választás felé közeledve azután maradék tárgyilagosságát is felülírja a félelemkeltés hatása. Politikailag minél kiélezettebb a helyzet, minél felfokozottabb a hangulat, annál kevesebb a fogadókészség a mértéktartásra. Az előttünk álló hónapokban az objektivitást kínáló kiegyensúlyozottság csak vágyálom marad.

Marosán György

bizonyitvany.jpg
 
A 2018-as választások előtt társadalmunkat a fejlődést meghatározó ágazatok leromlása, a minőségileg fontos területek eróziója jellemzi.
Vélemény.


Képzeljünk el egy iskolát, ahol a nebulók teljesítményét rendszeresen kifüggesztik a hirdetőtáblára. Mostanában kerültek nyilvánosságra csemeténk és az osztálytársak elmúlt években elért eredményei. Az üzenőfüzetbe elmulasztottunk ugyan belenézni, de úgy érezzük, bár vannak aggodalmat keltő hírek, azért több a dicsekedni való. Valahogy így vannak a választópolgárok is. Közeledve a 2018-as választásokhoz, a szokásosnál érzékenyebben szemlélik a helyzetértékeléseket: alátámasztják-e vagy ellentmondanak saját előítéleteiknek.

És a hírek kaotikusan sokfélék. Az Index például nemrég beszámolt a Harvardi egyetem vizsgálatáról, amely – a kutatók által megalkotott komplexitás-mutató alapján – hazánkat a világ élvonalába sorolta. A gazdaság sokszínűségéből ugyanis a kiszámíthatatlan változásokkal szembeni ellenálló-képességre és a tartós növekedés képességére következtetett. Az Economic Complexity Rankings (ECI) 2017 elemzése azonban hazánkat régiós versenytársainkhoz hasonlónak, eredményeinket pedig romlónak mutatta, az írás – óvatosságra intő megjegyzései ellenére – mégis alkalmas arra, hogy az elbizonytalanodó polgárt kissé felvidítsa.

Ám a választásra készülődő kormánypárt nem bízza a véletlenre a számára kedvező hírek megszületését. Most jelent meg a „Jó Állam jelentés – 2017” tanulmány, amely a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatásai alapján arra a kérdésre kereste a választ: miként értékelhető a magyar állam – és ezen keresztül a Fidesz-kormány – teljesítménye. A jelentés megrendelői nem fognak csalódni: a kiosztott bizonyítvány az értékelt területek túlnyomó részén jó jegyet tartalmaz.

A kormány bizonyítványába 13 erősödést (jeles) kifejező, 14 az optimista várakozást (jó) mutató, és csupán 3 fejlesztendő (azaz gyengébb) osztályzat került. És hogy az olvasót ne zavarja össze a nemzetközi összehasonlításokat is tartalmazó értékelés, a jelentés a valóságosnál kedvezőbbnek mutatja a helyzetet. Ennek érdekében az egyes fejezetek egyáltalán nem említik a nemzetközileg elismert és általánosan idézett – így összehasonlításra is felhasználható – mutatószámokat.

Szeretnék most segíteni a jelentés elkészítőinek: az elmúlt hónapokban jelentek meg az interneten a versenyképesség, a demokrácia és a kormányzati hatékonyság átfogó és nemzetközi összehasonlításra alkalmas mutatószámai. Nem kell kritikátlanul elfogadni a Versenyképességi mutatót, vagy a Demokrácia indexet, illetve a Felelős kormányzás indikátorait. Ám ha valaki az objektivitás igényével közelít a témához, legalább is reflektálni kellene ezekre az eredményekre. Persze tisztában vagyok a vonakodás okával: az 2017-es adatok követik az elmúlt 6-7 év aggodalomra okot adó trendjét:


  • Versenyképesség index (GCI): folyamatos romlás
    Demokrácia index (DI): folyamatos romlás
    Felelős kormányzás index (WGI): folyamatos romlás
Ehhez képest a jelentés elején feltüntetett értékelés a versenyképesség esetén 5, 4, 4, 4, 4, a demokrácia esetén 5, 5, 3, 5, 4, míg a felelős kormányzás esetén 5, 5, 4, 5, 4, „osztályzatot” osztott ki. Valóságos helyzetünk megítéléséhez azonban még ezek a nemzetközileg elfogadott mutatószámok sem nyújtanak elegendő fogódzót. A valóban elfogulatlan és a hosszú-távú fejlődést jól jellemző – egy CT-felvételhez mérhető pontosságú – látleletet, csak egy kiegyensúlyozott, a hosszú, a közép-, és a rövid távú fejlődést egyaránt bemutató rendszer tud nyújtani.

Még évekkel ezelőtt – a stratégiai menedzsment kiegyensúlyozott mutatószám-rendszerének (Balanced Scorecard) mintájára – elkészítettem hazánk társadalmi kiegyensúlyozott mutatószám-rendszerét. Most, hogy újabb évek teltek el, az internetre nemrég felkerült jegyek alapján – kiosztható Magyarország 2017-es kiegyensúlyozott éves bizonyítványa. (A zárójelben feltüntettem az osztályzatot adó szervezetet, a trendet és a visegrádiak „osztályátlagára” utaló értékelést.)

Hosszú távú, intézményi hatások

Az intézmények szerepe azért meghatározó, mert ezek – mint valamiféle „burkológörbe” – behatárolják az elérhető javulást. Állapotuk meghatározza a jövőbeni trend maximumát, amelyet semmiféle erőfeszítéssel nem lehet áttörni. A szóba jöhető egyéb mutatók is – pl. a demográfia – összességében nem javítják, inkább tovább rontják a képet.


  1. a tulajdon biztonsága (World Economic Forum): gyenge és romló,
    a törvények hatalma (Világbank): az „osztályátlagnál” rosszabb és romló,
    az egyéni jogok mértéke (Freedom House): gyengébb az „osztályátlagnál ”, romló
    a demokrácia (The Economist Intelligence Unit): gyengébb az „osztályátlagnál” és romló
Az intézményi működés hatékonysága

Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb felismerése: nem csupán az intézmények, hanem azok hatékony és rendeltetésszerű működése is lényeges. Hiába az Alkotmánybíróság, ha tagjait a Fidesz „távirányítja”, hiába a tulajdont biztosító jogok, ha elterjedt a korrupció. Az intézmények működésének hatékonysága alapvetően befolyásolja a középtávú trendet, amely esetünkben stagnáló és romló.


  1. az intézményi szabályozás minősége (Világbank): rosszabb az „osztályátlagnál” és romló
    versenyképesség (World Economic Forum): gyengébb az „osztályátlagnál” és romló
    korrupció szintje (Transparency International): Európában elfogadhatatlanul magas és romló
    kormányzati hatékonyság (Világbank): közepes, de rosszabb, mint az „osztályátlag”
A pillanatnyi állapot-jellemzők

Az intézmények működése által megszabott kereteken belül hozzák létre az emberek a leginkább számon tartott anyagi eredményeket, amelyekre a politikusok – hol a siker, hol a kudarc jeleként – előszeretettel hivatkoznak. Itt letagadhatatlanok az eredmények. Ám a növekedés gyorsulását, az egyensúly javulását, a fogyasztás növekedését, és a munkanélküliség csökkenését nem javuló teljesítményünk alapozta meg. „Sikereink” tehát megismételhetetlen tényezők (a magánnyugdíjalapok „lenyúlása”), nem fenntartható egyedi hatások (a „rezsicsökkentés”), fontos területek (oktatás és egészségügy) elhanyagolása, illetve külső forrás-bevonás (EU-támogatások) eredményei.


  1. növekedési ütem (KSH): javuló, de épphogy az „osztályátlagot” elérő
    lakossági fogyasztás (KSH): javuló, de nem fenntartható
    eladósodottság (MNB): stagnáló, de hosszú távon nem fenntartható
    szegénység (Tárki): európai összehasonlításban rossz, az „osztályátlaghoz” képest közepes, de távlatilag nem tartós a javulás
Végső célok szerinti minősítés

A kiegyensúlyozott értékeléshez elengedhetetlen – az előzőekben hivatkozott „eszköz” jellegű célok mellett – a polgárok életérzését végső fokon formáló tényezők tekintetbe vétele:


  1. egyenlőtlenség (Világbank): belesimul az osztályátlagba, de romló
    társadalmi mobilitás mértéke (Tárki): csökken, míg a perifériára szorulás veszélye nő
    egészségben leélhető évek száma (KSH): „osztályátlagtól” elmaradó” és csak lassan nő
    társadalmi dezorganizáció, bűnözés, öngyilkosság (KSH): a helyzet rossz, de enyhén javuló
A felsoroltak alapján Magyarország – kiegyensúlyozott értékelésen alapuló – éves teljesítménye: gyenge-közepes, az „osztályátlagtól” elmaradó és a legtöbb területen romló. A 2018-as választások előtt társadalmunkat a fejlődést meghatározó ágazatok leromlása és a minőségileg fontos területek eróziója jellemzi. Az évről évre kiosztott bizonyítványok folyamatos lecsúszást jeleznek: éltanulókból fokozatosan a közepesek csoportjába, majd onnan a sereghajtók közé kerültünk.

Az eredmények mégsem jeleznek azonnali krízist, nem várható, hogy országunkat évismétlésre buktatnák. A polgárokban kialakuló általános képet az előbukkanó pozitív, illetve negatív várakozások színezik. A választó soha nem a kiegyensúlyozott mutatószámok szerint ítél. Inkább pillanatnyi benyomásai alapján dönt, amely viszont – a kormányzat „szavazatvásárlási” akcióival – könnyen manipulálható. A választás felé közeledve azután maradék tárgyilagosságát is felülírja a félelemkeltés hatása. Politikailag minél kiélezettebb a helyzet, minél felfokozottabb a hangulat, annál kevesebb a fogadókészség a mértéktartásra. Az előttünk álló hónapokban az objektivitást kínáló kiegyensúlyozottság csak vágyálom marad.

Marosán György

Csatolás megtekintése 1575216
*
Helyesnek tartott válaszom a cikkre, megtaláltam. Itt, magában az írásban, miszerint a választó: "...pillanatnyi benyomásai alapján dönt, amely viszont – a kormányzat „szavazatvásárlási” akcióival – könnyen manipulálható".
Sajnos, többen vannak ebben a szerepben. Remélem azért a fejükhöz kapnak, mert jól tudnak dönteni, hová húzzák be azt a keresztet, s remélem nem magukra húzzák azt majd, a döntésükkel.
Részemről, ez az én igazságom, hogy hiába adnak közvetlen a választás előtt +pénzt, +ígéretet, ettől még nem hiszem el, hogy az elkövetkezendő években jobban teljesítenek, mint ahogyan eddig. Nem hiszem el azt sem, hogy a jelenlegi kormány szociális érzékenysége megváltozhat, nem hiszem el azt sem, hogy amit állítanak, az igaz is lesz. Nem tudom elhinni azt sem, hogy az elkövetkezendő időkben nem jobban, mert itt nincs szó a jó gazdálkodásról, tehát nem jobban, de jól gazdálkodnának.
Mivel is?
Az életünkkel, a pénzünkkel, a hitelünkkel, az egészségünkkel, a gyerekeink jövőjével. Velünk. Ennyi.
 
*
Helyesnek tartott válaszom a cikkre, megtaláltam. Itt, magában az írásban, miszerint a választó: "...pillanatnyi benyomásai alapján dönt, amely viszont – a kormányzat „szavazatvásárlási” akcióival – könnyen manipulálható".
Sajnos, többen vannak ebben a szerepben. Remélem azért a fejükhöz kapnak, mert jól tudnak dönteni, hová húzzák be azt a keresztet, s remélem nem magukra húzzák azt majd, a döntésükkel.
Részemről, ez az én igazságom, hogy hiába adnak közvetlen a választás előtt +pénzt, +ígéretet, ettől még nem hiszem el, hogy az elkövetkezendő években jobban teljesítenek, mint ahogyan eddig. Nem hiszem el azt sem, hogy a jelenlegi kormány szociális érzékenysége megváltozhat, nem hiszem el azt sem, hogy amit állítanak, az igaz is lesz. Nem tudom elhinni azt sem, hogy az elkövetkezendő időkben nem jobban, mert itt nincs szó a jó gazdálkodásról, tehát nem jobban, de jól gazdálkodnának.
Mivel is?
Az életünkkel, a pénzünkkel, a hitelünkkel, az egészségünkkel, a gyerekeink jövőjével. Velünk. Ennyi.
Miután az ellenzékünk olyan, amilyen - sajnos(!!!) -, egyértelmű, hogy mi lesz a választás eredménye. Szomorú, hogy egy olyan teljesítménnyel, mint a 2010-2018 közötti teljesítménnyel - egyelőre nagyon úgy néz ki -, tönkreveri az ellenzéket a jelenlegi kormányzó "koalíció".
 
Miután az ellenzékünk olyan, amilyen - sajnos(!!!) -, egyértelmű, hogy mi lesz a választás eredménye. Szomorú, hogy egy olyan teljesítménnyel, mint a 2010-2018 közötti teljesítménnyel - egyelőre nagyon úgy néz ki -, tönkreveri az ellenzéket a jelenlegi kormányzó "koalíció".
*
Közös a félelmünk. Az ellenzéknek erősebbnek, összetartóbbnak kellene lennie. Semmiképpen nem akarnék --közös nevezőre hozni-- senkit sem, de a magyarokra ez a jellemző. Még a vég küszöbén is acsarkodnak egymásra... S, ez végtelenül szomorú. Amikor vállvetve kellene összezárni, szigetekre szakadnak és egymásra mutogatva, acsarkodnak. S, közben az "ellenség" jókat vihog a markába. Ez a tipikus viselkedés, amíg a konc miatt vívódnak, addig a vihogó harmadik, nagy vigyorral majd győz... Nem, nem kívánom, sőt!
 
Maximum annak látom esélyét, hogy az LMP-vel lesz koalíció. Ha elegen mennek el "ellenzékként" szavazni, akkor előfordulhat, hogy nem lesz meg a fidesznek az 50% plusz 1 mandátum. Mivel a DK-MSzP-Együtt-PM-Liberálisok tandemmel kizárt a koala, a Jobbikkal dettó, marad az LMP. Nagyon erősödnek, de tisztán látszik, hogy a "baloldal" kárára. (Ami nem feltétlenül baj, a jelenlegi, 2010 előtt leszerepelt, együttműködésre képtelen ballib oldal ne kapjon már felhatalmazást a kormányzásra! Tragédia lenne!)
Viszont fennáll a veszélye annak, hogy koalíciós kormányon az LMP-t "bedarálja" a fidesz.
 
*
Közös a félelmünk. Az ellenzéknek erősebbnek, összetartóbbnak kellene lennie. Semmiképpen nem akarnék --közös nevezőre hozni-- senkit sem, de a magyarokra ez a jellemző. Még a vég küszöbén is acsarkodnak egymásra... S, ez végtelenül szomorú. Amikor vállvetve kellene összezárni, szigetekre szakadnak és egymásra mutogatva, acsarkodnak. S, közben az "ellenség" jókat vihog a markába. Ez a tipikus viselkedés, amíg a konc miatt vívódnak, addig a vihogó harmadik, nagy vigyorral majd győz... Nem, nem kívánom, sőt!
Sajnos nagyon jól fogalmazta meg OVi a jelenlegi helyzetet: ellenzékváltó hangulat van. Ama bizonyos 40% "rendeződik át" folyamatosan az "ellenzéki oldalon". Vándorolnak az LMP, Jobbik, MSzP, DK, együtt, PM stb. között. Közben a fidesz stabilan tartja az 55-60%-ot.
 
Véletlenül sem a sárgák védelmében, de azért úgy érzem, hogy itt azért eléggé fura nézőpontból közelíti meg a dolgokat a cikk írója. Igaz maga is elismerni, hogy "És hogy az olvasót ne zavarja össze a nemzetközi összehasonlításokat is tartalmazó értékelés, a jelentés a valóságosnál kedvezőbbnek mutatja a helyzetet...Szeretnék most segíteni a jelentés elkészítőinek".

Ezek után rögtön fel is állítja a saját inerciarendszerét. Nézzük csak a kiemelt pontokat. A sokkal inkább szubjektív jellegű pontoknál(demokrácia, egyéni jogok mértéke) rossz eredmények vannak, miközben az objektíven mérhető adatok(fogyasztás, növekedési ütem) javulást mutatnak, és az utána lévő "nem fenntartható" jelző megint csak feltételezés. Mégis ezen kiállított bizonyítvány alapján, ahol a tények mégis legyőzik az érzelmeket a rendszer kap egy erős lehúzást.
Én most még csak azt sem állítom, hogy a valóság nem az, amit itt magyarázni próbált. De hogy ez a cikk egy vizsgán megér egy vastag elégtelent az biztos.

Én is csak azt tudom mondani, amit a cikk: "Az előttünk álló hónapokban az objektivitást kínáló kiegyensúlyozottság csak vágyálom marad."
 
Az alábbi mondat valahogy "elsikkadt" a cikkben:

Az Index például nemrég beszámolt a Harvardi egyetem vizsgálatáról, amely – a kutatók által megalkotott komplexitás-mutató alapján – hazánkat a világ élvonalába sorolta. A gazdaság sokszínűségéből ugyanis a kiszámíthatatlan változásokkal szembeni ellenálló-képességre és a tartós növekedés képességére következtetett.

De persze ettől még lehet, hogy Marosán György okosabb, mint a harvardiak.
 
Nincs karakteres, meggyőző alternatíva. Amennyiben valamelyik párt, kormány párt lesz, annak lesz baja, ha akar valamit. Vagy megveszik vagy ledarálják.
 
Nem akarok sem pro,, sem kontra velemenyt sugallni senkinek.
Nem hivatkozom a kovetkezokben kiugro keresetekre.

Amikor emberek azt mondjak/irjak, hogy magyarorszagon nincs demokracia, hogy nagy a korrupcio stb akkor kicsit csodalkozom.
Amikor azt mondjak, hogy nincs szolas szabadsag,akkor nagyon csodalkozom. Probalja valaki azt mondani, hogy nincs szolasszabadsag a nepi koreaban, mondta volna ezt valaki a szovjetunioban, vagy az 50-60-as evek magyarorszagan.
Most el lehet mondani, hogy szerintunk nincs.
Kicsit paradoxnak tunik ez a dolog, de ilyen a vilag.

Meg fognak lepodni egyesek, de engem, es a hhozzam hasonloan elo "senkiket" az erdekel, hogy mi van a boritekban. Ha azt mondom, relative elegedett vagyok vele, akkor termeszetesen azok, akik azt mondjak, hogy itt nincs szolasszabadsag, azonnal rakapnak, és elmagyarazzak nekem, hogy csak azert mutatom azt hogy elegedett vagyok, mert felek. A rendszertol, a kormanytol, meg nem tudom meg kitol. Hiaba probalnam elmagyarazni, hogfgy ez tevedes, nem hisznek nekem. Ok azoknak az embereknek hisznek, akik batrak. Akik ki merik mondani, hogy ebben a tarsadalomban nem lehet elni, mert alacsony a segely. Az ur aki ezt mondja(tobbek kozt) egy tanarember, hajdanan egyutt meloztunk a szamkozpontban mar vagy 20 eve, de amikor az megszunt, hat o azota nem dolgozik. Mondvan, hogy ezert a penzert nem erdemes. A mai diakok csak meghulyiktik a tanarokat. A kormany elvonja a lehetosegeket. O ilyeen korulmenyek kozt nem hajlando reggel felkelni es dolgozni menni. Az a 27.000 ft meg amit segelynek adnak, meg arra is alig eleg, hogy megvegye belole azt nehany kanna bort, a cigiert mar feketen kell dolgozniia mint programoz, de erre is alig van ido, mert ha nem a kannas boort issza ejszakankent, akkor mint amator csillagasz az eget fenykepezi.
Szoval o bator, mert ki meri mondani, hogy xar ez igy, ilyen kormanyt el kell zavarni a fenebe.

A krmany munkajarol, a tarsadalom allapotarol velemenyt mondani minimum szubjektiv. Azok akik hajlandok dolgozni barmennyire is meglepo egyeseknek, jobban elnek.
Nem azert mert a jelenlegi kormany jo, hanem mert ha lassan is de mennek elore a dolgok.

A politika meg hogy mi van az ellenzekkel, ki kit szol le, ki kire mondja hogy tolvaj nem annyira erdekel.
 
Miután az ellenzékünk olyan, amilyen - sajnos(!!!) -, egyértelmű, hogy mi lesz a választás eredménye. Szomorú, hogy egy olyan teljesítménnyel, mint a 2010-2018 közötti teljesítménnyel - egyelőre nagyon úgy néz ki -, tönkreveri az ellenzéket a jelenlegi kormányzó "koalíció".

Mi bajod az ellenzékkel?! Elvégre nem más mint száraz szar, ami mégis sokkal gusztusosabb mint a bűzlő híg fos, ami a fidesz!

Matematikai nyelvezettel: az ellenzék egyszerűen NULLA, ami azonban egy kivételesen jó értékelés a szememben, tekintve hogy a fidesz valahol a mínusz egymillió körül jár...

Nyilvánvaló tehát ennek fényében hogyan kell szavazni (azoknak akik Magyarországon élnek!): Teljesen mindegy hogy melyik pártra, csak a következőkre NE:

—fidesz
—kdnp
—jobbik
—mdf
 
Mi bajod az ellenzékkel?! Elvégre nem más mint száraz szar, ami mégis sokkal gusztusosabb mint a bűzlő híg fos, ami a fidesz!

Matematikai nyelvezettel: az ellenzék egyszerűen NULLA, ami azonban egy kivételesen jó értékelés a szememben, tekintve hogy a fidesz valahol a mínusz egymillió körül jár...

Nyilvánvaló tehát ennek fényében hogyan kell szavazni (azoknak akik Magyarországon élnek!): Teljesen mindegy hogy melyik pártra, csak a következőkre NE:

—fidesz
—kdnp
—jobbik
—mdf

Őőőő.... azért ez így elég erős. Szerinted akkor Ferinek és a körülötte sertepertélőknek - Együtt, PM, DK, MSzP -, a teljesítménye olyan volt, hogy bízzuk rájuk megint a kormányrudat? Viccelsz?!
Pont ez a bajom az ellenzékkel. Régi, lejáratódott, megegyezésre képtelen pancserek tülekednek a koncért. ("Hazudtunk reggel, délben meg este!")
Vagy a Momentumra gondolsz? Nekik sincs értékelhető programjuk, ugyanazt nyomják, mint a ballib: adó, adó, adó, adó --> osztogatás, osztogatás, osztogatás, osztogatás. (Olvasd el a programjukat. Gyakorlatilag az adók, és ebből a központi támogatások növelése.)
Az egyetlen alakulat, akik még esetleg - szódával - meg tudják ugrani az ingerküszöbömet, az az LMP. De ők is nagyon-nagyon messze vannak a kívánatos szinttől. A többi... a legnagyobb jóindulattal csak a vicc-kategória.
 
Őőőő.... azért ez így elég erős. Szerinted akkor Ferinek és a körülötte sertepertélőknek - Együtt, PM, DK, MSzP -, a teljesítménye olyan volt, hogy bízzuk rájuk megint a kormányrudat? Viccelsz?!
Pont ez a bajom az ellenzékkel. Régi, lejáratódott, megegyezésre képtelen pancserek tülekednek a koncért. ("Hazudtunk reggel, délben meg este!")
Vagy a Momentumra gondolsz? Nekik sincs értékelhető programjuk, ugyanazt nyomják, mint a ballib: adó, adó, adó, adó --> osztogatás, osztogatás, osztogatás, osztogatás. (Olvasd el a programjukat. Gyakorlatilag az adók, és ebből a központi támogatások növelése.)
Az egyetlen alakulat, akik még esetleg - szódával - meg tudják ugrani az ingerküszöbömet, az az LMP. De ők is nagyon-nagyon messze vannak a kívánatos szinttől. A többi... a legnagyobb jóindulattal csak a vicc-kategória.

Teljesen igazat adok neked abban hogy lejáratódtak, hogy vicc-kategória meg minden. Mégis, fenntartom hogy inkább rájuk kellene szavazni mint a fideszre meg csatlósaira!

Teljesen igaz, hogy én se bízom se az MSZP-ben se a többiben, és nem hiszem hogy az ellenzék hű sáfára lenne az országnak. Nem mindegy azonban tudod, hogy egy tolvaj mennyit lop... És mennyit hazudik a hazug...

De nem is ez a lényeg. Azt vedd észre kérlek, nem azt mondtam kire KÉNE szavazni, nem neveztem meg egy konkrét pártot se, csak egy irányt, hogy melyik oldalra NE! Vagyis: én se örülnék neki ha mondjuk az MSZP vagy az LMP nagy többségbe kerülne jövőre a parlamentben. Én azt szeretném ha (álmodik a nyomor...) a parlamentbe be se kerülne a fidesz, az mdf, a jobbik, a kdnp, ellenben minden más párt azért bekerülne oda, de egyiknek se volna sokkal több mandátuma mint a többieknek. Ez a formáció lehetővé tenné hogy mindegyik ellenőrizve legyen a többiek által.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,095
Üzenet
4,794,969
Tagok
615,343
Legújabb tagunk
AntonStype
Oldal tetejére