Kanada befogadta, de hazahúzták a gyökerei

Surányi P. Balázs 42 éves informatika-biztonsági szakember 11 évet töltött Kanadában, de 2012-ben biztos megélhetése és megszerzett állampolgársága ellenére visszatelepült Magyarországra.

Miért jöttél haza? címmel jelent meg Surányi P. Balázs könyve, amely betekintést ad egy magát külföldön kipróbáló ember mindennapjaiba. A szerző 11 évet töltött Kanadában, de hat éve a biztos megélhetés és megszerzett állampolgársága ellenére hazaköltözött. A könyv különlegességét az adja, hogy olyan pillanatban jelent meg, amikor egyre többen indulnak el, és kevesen jönnek vissza.

- 1975-ben születtem, Tiszaújvárosban nőttem fel, ahol fiatal éveimben nem történt semmi. Elkezdtem dolgozni a Tiszai Vegyi Kombinátban, és 25 évesen arra gondoltam: a következő 40 évben bejárok a gyárba, aztán elmegyek nyugdíjba és ennyi volt az életem? Közben levelezőn elvégeztem az informatikus mérnök szakot Miskolcon és már ekkor érdekelt az informatika-biztonság. Ezzel kapcsolatos munkát azonban az ezredfordulón sehol nem találtam az országban. Úgy gondoltam, hogy ha el akarok jönni a kisvárosból, és a szakmámban is szeretnék valamit elérni, külföldre kell mennem. A térképet már kisgyerek koromban nézegettem, akkoriban Amerikának nagy varázsa volt. Hallottuk a nagyszerű zenekarokat – én magam is játszottam egy punk-bandában – de élőben nemigen jutottak még el hozzánk. Gondoltam, egyszer, legalább látogatóba, el kellene menni oda. Ez a három dolog motivált.

- 2001-ben Kanadába kijutni nyilván könnyebb volt.

- Igen, az Egyesült Államokban ez már 9/11 előtt is elég nehéz volt. Volt a zöld kártya-lottó – (Vízumot az Egyesült Államokba nemcsak igénylés útján, hanem lottóhoz hasonló játékban is lehet nyerni, évente 65 ezer külföldi dolgozót fogadnak ilyen módon, s további 20 ezer ilyen vízumot tartanak fenn a rendkívül kiemelkedő képzettséggel rendelkező szakemberek és speciális munkaköröket betöltők számára - szerk.) - vagy megnyerem, vagy nem. A végzettség alapú bejutáshoz pedig majdnem Nobel-díjasnak kellett volna lenni. Kanadában viszont pontrendszer van: megnézik, milyen képesítésem van, honnan jövök, mennyire beszélem az angol nyelvet, mennyire tudnék beilleszkedni a társadalomba. Ezekre adnak pontokat és ha összejön a megfelelő pontszám, megadják a letelepedési engedélyt. Nagy szerencsém volt, mert az összes paksaméta beadásától számított négy hónapon belül megkaptam. Valószínűleg az is számított, hogy nem a legnagyobb városokba akartam menni, mint Toronto vagy Vancouver, hanem az ott „kisvárosnak” számító, 700 ezres Winnipegbe.

- Végleges vagy átmeneti új hazát keresett?

- Nem gondolkodtam ennyire előre. Elindultam, lesz, ami lesz, nincs mit vesztenem, ha működik, ott maradok, ha nem, még mindig visszajöhetek. De az eszembe sem jutott, hogy le akarom-e ott élni az életemet, vagy néhány év múlva hazajövök.

- A mostanában elmentek közül sok olyan van, aki igyekszik minél jobban elszakítani a szálakat az „óhazával”.

- Az első hat évben nekem sem hiányzott semmi, nem is látogattam haza. Nagyon élveztem a kinti életet, a munkát, az etnikai sokféleséget, végigkósoltam a különböző konyhákat. A hetedik évtől kezdtem hazajárni, és kezdtek hiányozni az itthoni dolgok. Vágytam a hazai ízekre, csináltam magamnak kint hurkát, töltött káposztát…

- Mi volt az az ön számára, ami a legrokonszenvesebb volt a kanadaiakban?

- Mivel az őslakosokat leszámítva mindenki bevándorló, nagyon befogadó ország. Nem gondolkodnak azon, hogy ki, honnan jött, milyen a bőrszíne, a vallása. Aki így ítéli meg embertársait, azt gyorsan kiközösítik. Engem is befogadtak és segítettek, mert látták, hogy vannak céljaim és teszek is érte. Ugyanakkor büszkék az eredetükre.

- Milyen volt a viszonya a kinti magyaroknak önhöz és a mai Magyarországhoz?

- Nekem még volt szerencsém olyan ,,öregekkel" találkozni, akik a II. világháború idején vagy utána jöttek ki, és sok 56-ossal. Fiatal magyarok nem jöttek Winnipegbe. És mindegyiknek az a Magyarország maradt meg a fejében, amelyet otthagyott. Egy csendőrtiszt arról beszélt, milyen nagyszerű volt a Horthy-korszak, egy 56-os természetesen szidta a kommunistákat, és arra emlékezett, hogy Magyarországon nincs mit enni. És ezektől az sem tántorította el őket, ha azóta már hazalátogattak, olyan mélyen éltek bennük a régi képek. Nekem olyanok voltak ezek a találkozók, mint egy időutazás a múlt század elejére.

- Beilleszkedett, munkájában vezető pozícióba került, kanadai állampolgár lett – és mégis hazajött.

- A kilencedik évben kezdődött. A Niagaránál voltunk egy továbbképzésen. A szállodában bementem a fürdőszobába, belenéztem a tükörbe, és nem tudom, hogy én mondtam-e hangosan, vagy csak a fejemben szólalt meg egy hang: mit keresek én itt? Rájöttem, hogy hiába van meg az anyagi jólét, ha a belső boldogság hiányzik. Előző hazalátogatásomkor megvettem Rockenbauer Pál Másfél millió lépés Magyarországon című sorozatát DVD-n, és azon kaptam magam, hogy minden nap megnéztem belőle egy részt. És éreztem, hogy hiányoznak a magyar tájak, a Mátra, a Balaton. A régi barátaim élete kezdett elmenni mellettem, házasságot kötöttek, gyermekeik születtek, és én erről mind lemaradtam. A harmadik dolog: az ember 25 évesen azt hiszi, hogy rengeteg ideje van, mindig lesz holnap és jövő. De aztán korosodni kezdtem, a családban is voltak halálesetek. És az is hatott rám, hogy a háborús és 56-os emigráns haverjaim mind azt mondták: Magyarországon akarnak meghalni. De őket már minden odakötötte. Láttam a lelki fájdalmukat és nem akartam, hogy Magyarországról hozatok földet a síromra, mint ők. Mindezek nyomán úgy gondoltam: jobb nekem itthon.

- Nem bánta meg a döntését?

- Nagyon jó döntés volt, visszakaptam a régi életemet, a barátokat, játszom egy zenekarban, most dolgozom egy újabb könyvön, boldog és teljes az életem.

- Mi volt az ön számára ennek a 11 évnek a legfőbb haszna és tanulsága?

- Szakmailag rengeteget fejlődtem, megtanultam egy nyelvet felső fokon, de a legfontosabb: kinyílt előttem a világ, megtanultam, hogy mi itt a Földön mindannyian emberek vagyunk, ugyanazok az álmaink, vágyaink, és tudunk együtt élni, dolgozni és megérteni egymást.

Göbölyös N. László

suranyi.jpeg
 
Ez egy olyan pasi, akinek tulajdonképpen hiba volt megadni a kanadai állampolgárságot.

Ezzel nem akarom hibáztatni a fickót, van aki lélektanilag alkalmatlan effélére. Nem minden virág bírja ki, ha idegen földbe ültetik át... Kétlem azonban hogy Magyarországon olyan igazán boldog lesz hosszútávon. Most az elején persze igen, de KANADÁBAN IS BOLDOG VOLT AZ ELSŐ ÉVEKBEN, ő maga írta!
Szóval most pár évig persze hogy boldog lesz Orbanisztánban is, pláne mert gondolom tart még a sok pénzből amit Kanadában keresett és megspórolt. Na de utána...?!

Az efféle döntések mindig akkor járnak szerintem a legkevesebb veszteséggel - anyagilag is és a lelki fájdalmakat beleértve is - ha véglegesnek tartjuk őket, és kitartunk mellettük.
 
Ez egy olyan pasi, akinek tulajdonképpen hiba volt megadni a kanadai állampolgárságot.

Ezzel nem akarom hibáztatni a fickót, van aki lélektanilag alkalmatlan effélére. Nem minden virág bírja ki, ha idegen földbe ültetik át... Kétlem azonban hogy Magyarországon olyan igazán boldog lesz hosszútávon. Most az elején persze igen, de KANADÁBAN IS BOLDOG VOLT AZ ELSŐ ÉVEKBEN, ő maga írta!
Szóval most pár évig persze hogy boldog lesz Orbanisztánban is, pláne mert gondolom tart még a sok pénzből amit Kanadában keresett és megspórolt. Na de utána...?!

Az efféle döntések mindig akkor járnak szerintem a legkevesebb veszteséggel - anyagilag is és a lelki fájdalmakat beleértve is - ha véglegesnek tartjuk őket, és kitartunk mellettük.

:rohog:
Pont Te ítélkezel? Te, aki a nagy Ami imádatod mellett állandóan itt lógsz, és ki tudja még hány magyar forumon. Lehetséges, hogy hiba lessz neked megadni az amerikai állampolgárságot? ;)

Gyors elemzéssel vázolod lelki állapotát és eldöntöd hol nem lehet boldog. Ezt nem megy ilyen egyszerűen.
Legalább kétszáz magyar emigránst ismerek. Kétszáz különböző nézet, értékelés és érzelem. Az új és régi hazához való komplikált viszonyt nem lehet egy két modattal lekezelni.

Pár éve Zürichben, egy ünnepség keretében, nagyobb külföldi csoport kapta meg a svájci állampolgárságot.
Zürich polgármestere tartott üdvözlő beszédet, amiben arra kérte az új polárokat, hogy ne akarjanak svájciabbak lenni mint a svájciak.
Mély emberismeretröl vall.
 
:rohog:
Pont Te ítélkezel? Te, aki a nagy Ami imádatod mellett állandóan itt lógsz, és ki tudja még hány magyar forumon. Lehetséges, hogy hiba lessz neked megadni az amerikai állampolgárságot? ;)

Gyors elemzéssel vázolod lelki állapotát és eldöntöd hol nem lehet boldog. Ezt nem megy ilyen egyszerűen.
Legalább kétszáz magyar emigránst ismerek. Kétszáz különböző nézet, értékelés és érzelem. Az új és régi hazához való komplikált viszonyt nem lehet egy két modattal lekezelni.

Pár éve Zürichben, egy ünnepség keretében, nagyobb külföldi csoport kapta meg a svájci állampolgárságot.
Zürich polgármestere tartott üdvözlő beszédet, amiben arra kérte az új polárokat, hogy ne akarjanak svájciabbak lenni mint a svájciak.
Mély emberismeretröl vall.

Semmi más magyar fórumon nem lógok, biztosíthatlak róla. Lassan felhagytam velük, ez az utolsó. Ez is annak a jele, egyre kisebb bennem a kötődés Orbanisztánhoz.

Tudod az igaz hogy komplikált mindig a viszony az Óhazához és az Új Hazához, ezt jól látod. És e viszony mindenkiben más, ez is igaz. És ezzel még baj sincs semmi. A lényeg az, hogy melyikhez való kötődés az ERŐSEBB.

Aki visszamegy az Óhazába, mármint végleg, vagy véglegesnek szánva a visszamenetelt, nyilván ahhoz kötődik jobban. Na de akkor minek neki állampolgárság az újban?! Akkor számára nem az új haza az ELSŐ, nem azt szereti jobban, nem azért akar élni és dolgozni. Adott esetben az új hátrányára döntene és a régi javára ha döntéshozói munkakörbe kerülne.

Azaz az új haza szempontjából MEGBÍZHATATLAN. Minek egy ilyennek állampolgárság?!

Nyilván ezt nem láthatták előre a kanadaiak, amikor megadták neki, s vélhetőleg a muksó se tudta előre. De ettől még HIBA VOLT.
 
Én 15 évig éltem ott, majd visszatértem Európába, és Magyarországra, és most ismét gondokodom, hogy megint útra kelek. Eredetileg azért mentem el a családommal együtt mert nem akartem egy kommunista országban leélni az életemet, azután jött a "rendszerváltás"..Most ennyi idő után sajnos todomásul kell vennem, hogy ugyan azok az emberek akik annak idején a kommunista rendszert működtették, ott maradtak az államigazgatásban és változott ugyan sok minden, ennyi idő a vasfüggöny mögött ma is érezteti a hatását, és ezt ledolgozni nem lehet egy generáció alatt. Amit Kanada kínál az a szabadság, ami lehet hogy néha unalmas, a gulyás leves is csak akkor jó ha magad főzöd, de békén hagynak és élheted az életedet azzal akivel akarod..ha ez nem elég lehet itthon próbálkozni, senki nem zárja rád az ajtót többé, egy nyitott világban élünk, a választás nem jelent végleges elválást mint az előző generációk számára. Az internet világában, nem kell többé elszakadni, és az utazás is sokkal olcsóbb és gyorsabb, AC BUD-YYZ aki tudja hogy ez mit jelent..
 
Ez egy olyan pasi, akinek tulajdonképpen hiba volt megadni a kanadai állampolgárságot.

Ezzel nem akarom hibáztatni a fickót, van aki lélektanilag alkalmatlan effélére. Nem minden virág bírja ki, ha idegen földbe ültetik át... Kétlem azonban hogy Magyarországon olyan igazán boldog lesz hosszútávon. Most az elején persze igen, de KANADÁBAN IS BOLDOG VOLT AZ ELSŐ ÉVEKBEN, ő maga írta!
Szóval most pár évig persze hogy boldog lesz Orbanisztánban is, pláne mert gondolom tart még a sok pénzből amit Kanadában keresett és megspórolt. Na de utána...?!

Az efféle döntések mindig akkor járnak szerintem a legkevesebb veszteséggel - anyagilag is és a lelki fájdalmakat beleértve is - ha véglegesnek tartjuk őket, és kitartunk mellettük.

Senki nem ismeri a jövőt, korábban a szomszéd falúba költözni sem volt szokás, most az egész föld a pálya, és egy életünk van, amit úgy élünk ahogy a legjobbnak tartjuk egy adott időben. Ez lehet mindíg ugyanott, vagy hol itt hol ott. Akinek fontos hogy ugyan azokkal az emberekkel legyen körülvéve állandóan, annak jobb ha nem mozog sokat, aki képes új kapcsolatokat létesíteni, és ez inspirálja is, annak jobb ha legalább néha utazik. Van aki a saját anynyelvén sem tudja jól kifejezni magát, és van akinek a többnyelvűség sem okoz gondot, mindenki gonsolja meg hogy neki mi fekszik, mire van igénye és mire képes, ez ma már önismeret és ambiciók kérdése.
 
Semmi más magyar fórumon nem lógok, biztosíthatlak róla. Lassan felhagytam velük, ez az utolsó. Ez is annak a jele, egyre kisebb bennem a kötődés Orbanisztánhoz.

Tudod az igaz hogy komplikált mindig a viszony az Óhazához és az Új Hazához, ezt jól látod. És e viszony mindenkiben más, ez is igaz. És ezzel még baj sincs semmi. A lényeg az, hogy melyikhez való kötődés az ERŐSEBB.

Aki visszamegy az Óhazába, mármint végleg, vagy véglegesnek szánva a visszamenetelt, nyilván ahhoz kötődik jobban. Na de akkor minek neki állampolgárság az újban?! Akkor számára nem az új haza az ELSŐ, nem azt szereti jobban, nem azért akar élni és dolgozni. Adott esetben az új hátrányára döntene és a régi javára ha döntéshozói munkakörbe kerülne.

Azaz az új haza szempontjából MEGBÍZHATATLAN. Minek egy ilyennek állampolgárság?!

Nyilván ezt nem láthatták előre a kanadaiak, amikor megadták neki, s vélhetőleg a muksó se tudta előre. De ettől még HIBA VOLT.
Ne haragudjál, de ez nonsens amit itt írsz.
A gyerekeknek feltett hülye kédés, "Kit szeretsz jobban, az anyukádat, vagy az apukádat" jut róla eszembe.
Nagyon kevés ország dobálodzik, vagy mint a magyarok, kufárkodik az állampolgárságával.
Feltételekhez van kötve. Ha teljesíti, érdemesnek tartják az útlevelükre és megkapja. Nem látnak benne esetleges MEGBÍZHATATLANt, mint Te és nem esküdtetik meg, hogy ott fog meghalni.
(McCarthy tapsol a sírjában:rolleyes:)

Svájcban, a hetvenes években a kérvényezőt meglátogatták a lakásában, kikérték a szomszédjai véleményét és egy rendkívül kínos és provokáló "kihalgatásra" kényszerítették. Be kellet neki bizonyítani, hogy már nem az ami volt. Ahogy írsz, ez lene az ideális eljárás.

Annyira fajult, hogy 78ban egy fiatal svájci filmrendező, forgatott a témárol egy szatirikus filmet, amibe tükröt tartott a túlbuzgó bürokraták és nyárspolgárok elé. (Svác legsikeresebb filmje lett)
Hatott. A 68-as generáció hivatalnokai, ha az adminisztrációs feltételeken nem is változtattak, mert azok törvények, de a "lelkiismeret vizsgálatot" eltörölték.

Nem rég egy magyar barátom kapta meg a piros útlevelet, pedig rengeteget volt munkanélküli, hetvenes éveiben van, mint nyugdíjas szociális segélyt kap és a nyelvet makogja.

Még egy gyors kérdés. Ha ezen a földön, egy ország polgára más országba költözik, őt Te szerinted
hazájában MEGBÍZHATATLANnak kellene elkönyvelni?
 
Utoljára módosítva:
Ne haragudjál, de ez nonsens amit itt írsz.
A gyerekeknek feltett hülye kédés, "Kit szeretsz jobban, az anyukádat, vagy az apukádat" jut róla eszembe.
Nagyon kevés ország dobálodzik, vagy mint a magyarok, kufárkodik az állampolgárságával.
Feltételekhez van kötve. Ha teljesíti, érdemesnek tartják az útlevelükre és megkapja. Nem látnak benne esetleges MEGBÍZHATATLANt, mint Te és nem esküdtetik meg, hogy ott fog meghalni.
(McCarthy tapsol a sírjában:rolleyes:)

Svájcban, a hetvenes években a kérvényezőt meglátogatták a lakásában, kikérték a szomszédjai véleményét és egy rendkívül kínos és provokáló "kihalgatásra" kényszerítették. Be kellet neki bizonyítani, hogy már nem az ami volt. Ahogy írsz, ez lene az ideális eljárás.

Annyira fajult, hogy 78ban egy fiatal svájci filmrendező, forgatott a témárol egy szatirikus filmet, amibe tükröt tartott a túlbuzgó bürokraták és nyárspolgárok elé. (Svác legsikeresebb filmje lett)
Hatott. A 68-as generáció hivatalnokai, ha az adminisztrációs feltételeken nem is változtattak, mert azok törvények, de a "lelkiismeret vizsgálatot" eltörölték.

Nem rég egy magyar barátom kapta meg a piros útlevelet, pedig rengeteget volt munkanélküli, hetvenes éveiben van, mint nyugdíjas szociális segélyt kap és a nyelvet makogja.

Még egy gyors kérdés. Ha ezen a földön, egy ország polgára más országba költözik, őt Te szerinted
hazájában MEGBÍZHATATLANnak kellene elkönyvelni?

A más országba KÖLTÖZÉS, az nem olyasmi ami OKVETLENÜL megbízhatatlanságot bizonyítana. Azonban LEHETNEK olyan esetek amikor IGENIS azt jelenti, sőt nyilvánvalóan nem is jelenthet mást! Szóval, esete válogatja.

Elég nyilvánvaló például, hogy az a pasi aki az amerikai titkosszolgálatok egyes dolgait kiszivárogtatta, majd a ruszkikhoz menekült és most ott él (tudjuk ugye kiről van szó) az MEGBÍZHATATLAN. Gondolom ha valamelyik orosz oligarcha hirtelen az USA-ba menne és kérné az állampolgárságot, szintén megbízhatatlannak tekintenék Oroszországban. Na most tegyük fel hogy ez a helyzet Ivan Padrafos úrral (kitalált név). Az amerikaiak örülnek neki mert milyen jó, egy gazdag ruszki idejött, hozza a sok pénzt, és felismerte azt is hogy a nyugati étékrend a jó, demokrácia meg minden. 10 év eltelik és Padrafos úr visszamegy Moszkvába lakni, mert „visszahúzzák a gyökerei”... Hm. Nem sokan gondolnák úgy hogy nem volt hiba megadni neki az állampolgárságot... Elvégre mégse jött be neki annyira a nyugati értékrend és demokrácia... Sőt, azon kezdenének el gondolkodni, hátha az egész csak megjátszás volt s az USA-ban eltöltött idő alatt ő igazából az oroszoknak kémkedett?!

Ha Ausztráliából jön valaki ugyanezt a sztorit eljátszani, nem nagyon vészes. Jobbára azonos kultúra. Nos, a pasi nosztalgiát érzett a kenguruk után, visszament, semmi baj.

Magyarország azonban e két szélsőséges példa között van. Nem annyira nyugati mint Ausztrália (kulturálisan), de nem is annyira diktatúra (még...!) mint Oroszország. Mindenesetre állítom neked, az USA-ban - legalábbis azon a részén ahol én élek - eléggé ledöbbennének egy efféle dolgon, hogy valaki a Balkán legészakibb bugyrából - egy olyan mikroszkopikus kis országból amit még banánköztársaságnak se lehet nevezni mert banán se terem benne - végre megkapja az amerikai állampolgárságot, majd VISSZAKÖLTÖZIK. Az amerikai ismerőseim mind le lennének döbbenve totál az biztos. Egészen biztos, mert van egy virtuális hölgyismerősöm, ő született magyar, még a szocializmus idejében kidisszidált, megkapta az állampolgárságot, férjhez ment, gyereke is van, majd elvált és a gyerekével visszaköltözött Magyarországra pár éve. Nevet és részleteket nem írok mert privacy, a lényeg hogy ennyit elmeséltem pár ismerősömnek, és nem tudták hova tenni a dolgot. Egyikük egyenesen azt kérdezte, biztos hogy nem az akkori kommunisták kémje volt? Mások meg azon kezdtek tanakodni, biztos-e hogy nincs valami elmebaja. De még a legjóindulatúbb vélemény is az volt, hogy „biztos már nagyon öreg, és hátha Magyarországon olcsóbb az orvosi kezelés amire idős korban szüksége van”...

Szóval nézd én nem tudom erről a dologról miként vélekedik valaki Svájcban mert sose jártam arra. És az mégis Európa ugye. Azt se tudom, Kanadában mit gondolnak erről. De itt az USA-ban ha nem is kivétel nélkül mindenki, de legalábbis akiket ismerek azok mind úgy vannak vele, hogy józan ember effélét egyszerűen nem művelhet, hacsak eleve nem úgy jött már ide hogy hátsó szándékkal mint ügynök, vagy esetleg valami félkegyelmű szerencsétlen aki utólag nagyon megbánja majd a döntését úgyis.

Megengedem, lehet hogy ez a nézet amiatt ennyire általános errefelé, mert az amerikaiaknak - még a legnyomorultabbaknak is! - többnyire sziklaszilárd nézete hogy az USA a világ legcsodálatosabb országa, a legnagyszerűbb, stb, az USA állampolgárának lenni hihetetlen előny és érték és nagyszerű érzés és mázli ha valaki megkapja, ezokból el se tudják képzelni hogy aki már élhetne itt nyugodtan, az mégis máshol akar élni. Szóval lehet e nézet alapja valamiféle gőg, büszkeség, efféle is. De ha így van is megértem őket, mert magam is e véleményen vagyok.
 
Még egy gyors kérdés. Ha ezen a földön, egy ország polgára más országba költözik, őt Te szerinted
hazájában MEGBÍZHATATLANnak kellene elkönyvelni?

Ez az idézetként meghagyott kérdésed megérdemel egy visszakérdezést. Én mint tudod az USA-ba költöztem. Gondolom elég sok megjegyzésemre és véleményemre emlékszel, amit itt e fórumon mondtam egyrészt az USA-ról, másrészt Magyarországról. Ebbe belegondolva, szerinted lehetne-e nyugodt szívvel állítani rólam azt, hogy én Magyarország szempontjából tutira és istenbizony MEGBÍZHATÓ vagyok?!
 
A más országba KÖLTÖZÉS, az nem olyasmi ami OKVETLENÜL megbízhatatlanságot bizonyítana. Azonban LEHETNEK olyan esetek amikor IGENIS azt jelenti, sőt nyilvánvalóan nem is jelenthet mást! Szóval, esete válogatja.

Elég nyilvánvaló például, hogy az a pasi aki az amerikai titkosszolgálatok egyes dolgait kiszivárogtatta, majd a ruszkikhoz menekült és most ott él (tudjuk ugye kiről van szó) az MEGBÍZHATATLAN. Gondolom ha valamelyik orosz oligarcha hirtelen az USA-ba menne és kérné az állampolgárságot, szintén megbízhatatlannak tekintenék Oroszországban. Na most tegyük fel hogy ez a helyzet Ivan Padrafos úrral (kitalált név). Az amerikaiak örülnek neki mert milyen jó, egy gazdag ruszki idejött, hozza a sok pénzt, és felismerte azt is hogy a nyugati étékrend a jó, demokrácia meg minden. 10 év eltelik és Padrafos úr visszamegy Moszkvába lakni, mert „visszahúzzák a gyökerei”... Hm. Nem sokan gondolnák úgy hogy nem volt hiba megadni neki az állampolgárságot... Elvégre mégse jött be neki annyira a nyugati értékrend és demokrácia... Sőt, azon kezdenének el gondolkodni, hátha az egész csak megjátszás volt s az USA-ban eltöltött idő alatt ő igazából az oroszoknak kémkedett?!

Ha Ausztráliából jön valaki ugyanezt a sztorit eljátszani, nem nagyon vészes. Jobbára azonos kultúra. Nos, a pasi nosztalgiát érzett a kenguruk után, visszament, semmi baj.

Magyarország azonban e két szélsőséges példa között van. Nem annyira nyugati mint Ausztrália (kulturálisan), de nem is annyira diktatúra (még...!) mint Oroszország. Mindenesetre állítom neked, az USA-ban - legalábbis azon a részén ahol én élek - eléggé ledöbbennének egy efféle dolgon, hogy valaki a Balkán legészakibb bugyrából - egy olyan mikroszkopikus kis országból amit még banánköztársaságnak se lehet nevezni mert banán se terem benne - végre megkapja az amerikai állampolgárságot, majd VISSZAKÖLTÖZIK. Az amerikai ismerőseim mind le lennének döbbenve totál az biztos. Egészen biztos, mert van egy virtuális hölgyismerősöm, ő született magyar, még a szocializmus idejében kidisszidált, megkapta az állampolgárságot, férjhez ment, gyereke is van, majd elvált és a gyerekével visszaköltözött Magyarországra pár éve. Nevet és részleteket nem írok mert privacy, a lényeg hogy ennyit elmeséltem pár ismerősömnek, és nem tudták hova tenni a dolgot. Egyikük egyenesen azt kérdezte, biztos hogy nem az akkori kommunisták kémje volt? Mások meg azon kezdtek tanakodni, biztos-e hogy nincs valami elmebaja. De még a legjóindulatúbb vélemény is az volt, hogy „biztos már nagyon öreg, és hátha Magyarországon olcsóbb az orvosi kezelés amire idős korban szüksége van”...

Szóval nézd én nem tudom erről a dologról miként vélekedik valaki Svájcban mert sose jártam arra. És az mégis Európa ugye. Azt se tudom, Kanadában mit gondolnak erről. De itt az USA-ban ha nem is kivétel nélkül mindenki, de legalábbis akiket ismerek azok mind úgy vannak vele, hogy józan ember effélét egyszerűen nem művelhet, hacsak eleve nem úgy jött már ide hogy hátsó szándékkal mint ügynök, vagy esetleg valami félkegyelmű szerencsétlen aki utólag nagyon megbánja majd a döntését úgyis.

Megengedem, lehet hogy ez a nézet amiatt ennyire általános errefelé, mert az amerikaiaknak - még a legnyomorultabbaknak is! - többnyire sziklaszilárd nézete hogy az USA a világ legcsodálatosabb országa, a legnagyszerűbb, stb, az USA állampolgárának lenni hihetetlen előny és érték és nagyszerű érzés és mázli ha valaki megkapja, ezokból el se tudják képzelni hogy aki már élhetne itt nyugodtan, az mégis máshol akar élni. Szóval lehet e nézet alapja valamiféle gőg, büszkeség, efféle is. De ha így van is megértem őket, mert magam is e véleményen vagyok.
Amiket itt irsz, éphogycsak van köze a témához és az átlagpolgárhoz .
Elég sok sziklaszilárd telepedett át Kanadába a trampli miatt. Biztos volt közöttük egy-két Szabó meg Kovács...
 
Egyeseknek ma tul jo dolga van.
Azelött ha valakinek honvágya volt, hoztak neki a rokonok egy cserép "anyaföldet" és el volt intézve. De ez a mai fiatalság? :D
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,632
Tagok
615,328
Legújabb tagunk
KissViktória12
Oldal tetejére