Üdvözlöm aki ide talál és olvassa a soraim.
Segítséget keresek és beszélgetőpartnereket, akik megosztanák velem a tapasztalataikat.
Megpróbálok rövid lenni.
Szüleim borzalmas kapcsolatban éltek egymással, többnyire a nagymamáméknál nevelkedtem. Tőlük is és a szülőktől is rengeteg félelmet vettem át. Bántalmazásban is volt részem egészen felnőtt koromig.
Pánikbeteg vagyok, papír szerint 14 éves koromtól, de szorongó gyermek voltam már egészen kicsi koromtól.
Felnőttként, rengeteg hibát követtem el.
Nehezen találtam meg a párom. Most 4 éves a kislányunk. Én továbbra is gyógyszereket szedek, nem vagyok képes minden hétköznapi és egyszerűnek tűnő feladatra. Sokszor nehezemre esik egy bevásárlás is.
A kislányom nagyon ragaszkodó. Az édesapja jó apa, mégis, a kislányom elutasítja, el zavarja, csak engem akar. Többször beszélgettünk már kettesben és hármasban is erről, hogy nagyon szerencsés, hogy ilyen jó apukája van, szeretnie kellene őt is. Egy alkalommal olyan elkeseredett voltam, azt találtam mondani, hogy bárcsak nekem lett volna ilyen jó apám. Engem bántott az apukám. Ezen elcsodálkozott.
Azt mondja, én csak az övé legyek, szereti ő az apukáját, de ne zavarjon minket.
És most kérem a segítséget... Hogyan javíthatnék a helyzeten? Hogyan neveljem a kislányom, hogy ő ne váljon szorongóvá, miközben látja, velem nincs minden rendben. Az oviba már túl vagyunk az első éven. De délben mindig haza kellett hozni, mert nem volt hajlandó ott aludni. Ez is egy (másik) probléma. Hogyan is lehetne rá venni őt, hogy maradjon délutánig ott?
Aggódom, hogy elrontok valamit a nevelésben, mivel én nem láttam jó mintát. Sajnos a párom pedig sokat dolgozik, fáradt már, mikor itthon van.
Ha valakinek van ezekkel kapcsolatban bármilyen tanácsa, tapasztalata, kérem írjon nekem. Köszönöm.
Könyveket vagy olvasmányokat is keresek, ami segíthetne..
Segítséget keresek és beszélgetőpartnereket, akik megosztanák velem a tapasztalataikat.
Megpróbálok rövid lenni.
Szüleim borzalmas kapcsolatban éltek egymással, többnyire a nagymamáméknál nevelkedtem. Tőlük is és a szülőktől is rengeteg félelmet vettem át. Bántalmazásban is volt részem egészen felnőtt koromig.
Pánikbeteg vagyok, papír szerint 14 éves koromtól, de szorongó gyermek voltam már egészen kicsi koromtól.
Felnőttként, rengeteg hibát követtem el.
Nehezen találtam meg a párom. Most 4 éves a kislányunk. Én továbbra is gyógyszereket szedek, nem vagyok képes minden hétköznapi és egyszerűnek tűnő feladatra. Sokszor nehezemre esik egy bevásárlás is.
A kislányom nagyon ragaszkodó. Az édesapja jó apa, mégis, a kislányom elutasítja, el zavarja, csak engem akar. Többször beszélgettünk már kettesben és hármasban is erről, hogy nagyon szerencsés, hogy ilyen jó apukája van, szeretnie kellene őt is. Egy alkalommal olyan elkeseredett voltam, azt találtam mondani, hogy bárcsak nekem lett volna ilyen jó apám. Engem bántott az apukám. Ezen elcsodálkozott.
Azt mondja, én csak az övé legyek, szereti ő az apukáját, de ne zavarjon minket.
És most kérem a segítséget... Hogyan javíthatnék a helyzeten? Hogyan neveljem a kislányom, hogy ő ne váljon szorongóvá, miközben látja, velem nincs minden rendben. Az oviba már túl vagyunk az első éven. De délben mindig haza kellett hozni, mert nem volt hajlandó ott aludni. Ez is egy (másik) probléma. Hogyan is lehetne rá venni őt, hogy maradjon délutánig ott?
Aggódom, hogy elrontok valamit a nevelésben, mivel én nem láttam jó mintát. Sajnos a párom pedig sokat dolgozik, fáradt már, mikor itthon van.
Ha valakinek van ezekkel kapcsolatban bármilyen tanácsa, tapasztalata, kérem írjon nekem. Köszönöm.
Könyveket vagy olvasmányokat is keresek, ami segíthetne..
