187 milliót nyert a buddhista pókeres, az egészet elosztogatta jótékony célra

671 ezer dollárt, vagyis kb 187 millió forintot kaszált Scott Wellenbach 67 éves kanadai pókeres a Bahamákon tartott PokerStars Caribbean Adventure versenyen, ahol a harmadik helyre jött be.

A civilben tibeti tolmácsként dolgozó férfi nem sokat gondolkodott, mire költse a vagyont, úgy ahogy van felajánlotta jótékony célokra, a szegényeket segítő Oxfamnek, az Orvosok határok nélkülnek és hasonlóknak.

Wellenbach annyival kommentálta a dolgot, hogy a sok meditációból adódó önfegyelem hozta el neki a nyereményt, és gyakorló buddhistaként nem is tehet mást, mint hogy a nála jobban rászorulókat segíti vele. (via)

 

Most már tudom miért nem nyerek...

 

Ez az a gondolkodás, amit rengetegen nem ismernek el, nem fogadják el.

 

Miért is nem tudtasm időben találkozni vele... Ja, tudom már: a buddhizmus még csak-csak közel áll hozzám valamilyen szinten, de a póker már cseppet se. Sőt más kártyajáték se tudott sosem érdekelni.

 

Gondoljunk azokra az árvákra is akiknek az apjuk eljátszotta ezt a tömérdek pénzt,
hogy a végén egy "poker face-re" nevelt szerzetes megfossza öket és meggondolatlanul szétossza.
-

 

Miért is nem tudtasm időben találkozni vele... Ja, tudom már: a buddhizmus még csak-csak közel áll hozzám valamilyen szinten, de a póker már cseppet se. Sőt más kártyajáték se tudott sosem érdekelni.

Csapd le csacsit se játszottál?

 

Csapd le csacsit se játszottál?

Az ojan mint a segreverösdi?

 

Csapd le csacsit se játszottál?

Nem, talán mert nem vagyok csacsi.

Egyáltalán semmiféle kártyajátékot se játszottam. Na, mondjuk annyit igen, hogy még gyermekkoromban tényleg megtanultam ultizni is és pókerezni is, igen... De az nem minősül a szememben kártyázásnak, mert semmi esetre se játszottam egyikből se többet mint talán ha öt-hat partit, amíg megtanultam a szabályaikat, és egyáltalán, amíg így felfogom hogy mi a lényege egy olasminek hogy „kártyajáték”. De azután soha többet nem használtam e tudásomat (mára szerintem el is felejtettem a szabályaik minimum felét) mert rém UNALMASNAK tartottam mindegyik kártyajátékot. A sakk messze sokkal izgalmasabb volt... Nyertem is benne ezüstérmet. De igazából még az is untatott, mert engem a másik legyőzősőnél messze jobban érdekelt az ALKOTÁS, szóval nem mások által ad-hoc módon összeeszkábált szabályrendszerekhez óhajtottam alkalmazkodni játék címén, hanem én magam felállítani a szabályokat...

Sőt, még ennél iss jobban vonzott hogy a szabályokat se én állítsam fel ad-hoc módon, hanem olyasmit teremtsek ami mintegy „életre kel” legalább valamilyen korlátázátt értelemben, azaz „viselkedni kezd” úgy értve ezt hogy lesznek önálló szabályai amiket felfedezhetek...

A programozás már valamilyen szinten közelít e kívánalmaimhoz. Messze nem tökéletes még ez sem, de valahol a távolból már kerülgeti.

Na de a kártyajáték...?! Ugyan már... hosszan és körmönfontan művelni a semmit órák hosszat...

 

Nem, talán mert nem vagyok csacsi.

Egyáltalán semmiféle kártyajátékot se játszottam. Na, mondjuk annyit igen, hogy még gyermekkoromban tényleg megtanultam ultizni is és pókerezni is, igen... De az nem minősül a szememben kártyázásnak, mert semmi esetre se játszottam egyikből se többet mint talán ha öt-hat partit, amíg megtanultam a szabályaikat, és egyáltalán, amíg így felfogom hogy mi a lényege egy olasminek hogy „kártyajáték”. De azután soha többet nem használtam e tudásomat (mára szerintem el is felejtettem a szabályaik minimum felét) mert rém UNALMASNAK tartottam mindegyik kártyajátékot. A sakk messze sokkal izgalmasabb volt... Nyertem is benne ezüstérmet. De igazából még az is untatott, mert engem a másik legyőzősőnél messze jobban érdekelt az ALKOTÁS, szóval nem mások által ad-hoc módon összeeszkábált szabályrendszerekhez óhajtottam alkalmazkodni játék címén, hanem én magam felállítani a szabályokat...

Sőt, még ennél iss jobban vonzott hogy a szabályokat se én állítsam fel ad-hoc módon, hanem olyasmit teremtsek ami mintegy „életre kel” legalább valamilyen korlátázátt értelemben, azaz „viselkedni kezd” úgy értve ezt hogy lesznek önálló szabályai amiket felfedezhetek...

A programozás már valamilyen szinten közelít e kívánalmaimhoz. Messze nem tökéletes még ez sem, de valahol a távolból már kerülgeti.

Na de a kártyajáték...?! Ugyan már... hosszan és körmönfontan művelni a semmit órák hosszat...

Értem...

 

A kártyajátékról jut eszembe, hogy "anno", amikor az emberek még kézbe kapták a fizetést a hónap végén, hát sokan egy este elkártyázták. Nem "szalonban" ahogy Amerikában volt szokás, hanem még a munkahelyen, vagy az első utasellátóban.
-

 

Gondoljunk azokra az árvákra is akiknek az apjuk eljátszotta ezt a tömérdek pénzt,
hogy a végén egy "poker face-re" nevelt szerzetes megfossza öket és meggondolatlanul szétossza.
-

Milyen árvákra???
Melyik látomásodban láttál olyanokat akik ezen a versenyen részt vettek és miután vesztettek öngyilkosok lettek??

 

Milyen árvákra???
Melyik látomásodban láttál olyanokat akik ezen a versenyen részt vettek és miután vesztettek öngyilkosok lettek??

Csak irónia volt.
Arra akartam utalni, hogy a pénz jön valahonnan, az egyik elveszíti a másik megnyeri.
Vannak akik mindenüket eljátsszák.
-
Ha egy pénzes ember kerül szoba mindig azt halljuk, "tisztességtelen" úton jutott hozzá.
Gondolom az Orbán család nem pókerezik és a lottó-tündér sem mosolygott rájuk.
Söt mind államfőnek a börzei spekulálás is megvan tiltva.

 

Ez nagyon szép tőle