Kanada legveszélyesebb helyeivé válnak az idősotthonok

Ha az ember arról hall, hogy a gyilkossági ráta az országos átlag négyszerese valahol, sötét sikátorok, nyomorgó külváros jut az eszébe, vagy valami más hasonlóan baljós hely, de a kanadai idősotthonok szinte biztosan nem. Pedig Ontario tartományban ez a helyzet.

Évek óta kongatják a hozzáértők a vészharangot, hogy romlanak a körülmények, terjed az erőszak, de egy friss civil jelentés szerint mostanra végképp tarthatatlanná vált a helyzet.
A 79 éves Keith Wood 2012. november 2-án éppen a szobájába tartott, hogy kezet mosson ebéd előtt, amikor az előcsarnokban rátámadt a 82 éves Arnold Kendall a Toronto melletti Mississauga egyik idősek otthonában. Tompa tárggyal ütést mért a fejére. Ahogy a felesége, Madeline Wood a CBC-nek elmondta: a személyzet puffanást hallott, és amikor odarohantak, már csak a földön fekvő testet látták. November közepére Keith Wood halott volt.

Az ügy még a bíróság előtt van, és mivel egyelőre nem zárult le, még benne sincs abban az ijesztő statisztikában, amellyel a héten állt elő az ontariói közegészségügy felett őrködő szervezet, az Ontariói Egészség Szövetség (OHC). A Kritikus helyzet című jelentésben szereplő adatok szerint 2012 és 2016 között 27 olyan gyilkosság történt a tartományban lévő idősotthonokban, ahol bentlakó támadt bentlakóra. Ráadásul ez a vádhatóság statisztikája, ami kizárólag az egyértelmű eseteket tartalmazza, a valós szám az OHC sejtése szerint még nagyobb lehet.

Például vannak olyan támadások, amelyeket meggyőző bizonyíték híján nem kezelnek hivatalosan emberölésként, és ezért kimaradnak a statisztikából, de röviddel azután következik be a haláleset, hogy erőszakos incidens történt két lakó között. Így halt meg néhány éve a 84 éves Meyer Sadoway is, akinek a megtámadásáról megrázó felvételeket rögzített a torontói idősotthon biztonsági kamerája. Sadoway esetével korábban részletesen foglalkozott a CBC Marketplace nevű oknyomozó műsora. A férfi 2013. január 20-án halt meg, négy nappal azután, hogy fellökték. Eltört a csípője.

Ez egy horrorfilm

– mondta Diane Miles, az áldozat húga a kamerafelvételről, amelynek a megnézését fél év elteltével tette lehetővé a gyászoló családnak a Baycrest otthon. A felvételen az látszik, ahogy Sadoway a szobája előtt álldogál éjjel, amikor egy nála nagyobb termetű, csak a fél lábán cipőt viselő alak odalép hozzá. A két férfi egymásnak feszül egy darabig, aztán a magasabb a földre taszítja Sadowayt. Miközben ő a földön vonaglik, a támadó megragad egy széket, és hozzávágja.



Az esetet vizsgálták a hatóságok, de mivel nem röntgenezték meg Sadowayt azonnal, nem lehetett biztosan tudni, hogy ekkor tört-e el a csípője, vagy esetleg egy másik eséskor. A halálát végül nem minősítették emberölésnek. A bizonyíték híján a statisztikából kimaradó esetek közé tartozott a CBC szerint például azé az idős asszonyé is, akire a szobája padlóján fekve találtak rá 2012-ben, véres pizsamában. A feltételezés szerint egy kószáló másik lakó betévedt a szobájába, és kirángatta az ágyából.

Még a kétes esetek nélküli szűk, 27-es számot véve alapul is megdöbbentően magas gyilkossági ráta jön ki az ontariói idősotthonokra. Ha éves átlagot nézünk 100 ezer emberre vetítve, nagyjából 7 gyilkosságot kapunk. Összehasonlításul: 2016-ban Kanada egészében 1,69, Ontario tartományban 1,47 volt ez az szám. Nem csak a tartományi átlagról van szó, valamennyi itteni nagyvárost is veri a 7-es ráta. (Magyarországon 1-2 körül szokott alakulni. Amikor a 2015-ös év után Salvador átvette az első helyet Hondurastól a világ legtöbb gyilkosságot számláló országainak a listáján, akkor Salvadorban 100 ezer lakosra 104 gyilkosság jutott.)

Öt év alatt megduplázódott
A jelenség nem új, a főügyész már 2014-ben égető problémának nevezte az idősotthonokban elkövetett gyilkosságokat, de a jelek arra mutatnak, hogy a helyzet egyre csak rosszabbodik. Ez látszik akkor is, ha a nem halállal végződő erőszakos incidensek számának alakulását nézik. A bentlakó-bentlakó erőszak 2011 és 2016 között a duplájára emelkedett a jelentett esetek száma alapján, ami 1580-ról 3238-ra kúszott fel.


Ezek az esetszámok óriásiak, de ebben benne van minden, amit az otthonok jelentettek, azok az esetek is, amik a későbbi kivizsgálás során nem nyertek megerősítést, plusz ide számolták az összes bántalmazást, legyen az fizikai, szexuális, szóbeli vagy érzelmi. Amikor a CBC oknyomozó műsora 2006-ban először foglalkozott az otthonokon belüli erőszak témájával, a napi átlag 4 jelentett eset volt Ontarióban, egy évtizeddel később már 9. Ha csak a fizikai erőszakot vesszük figyelembe, az OHC-jelentés szerint a testi sértések számában is 129 százalékos emelkedés volt. Eközben a bentlakók száma is emelkedett ugyan, de messze nem ennyire számottevően: 75 ezer helyett körülbelül 78 ezren lettek.

Egyre több a demens lakó
A bentlakók száma helyett a bentlakók összetételében kell keresni az idősotthonokban elharapódzó erőszak egyik okát, itt ugyanis volt jelentős változás. A lakók közt egyre több a demenciában szenvedő idős ember, 2009-2010-ben a lakók 56 százaléka volt ilyen, 2016-ban már 63,1 százalékuk. A demencia gyakran jár agresszióval, ennek főként a sérült agyterületekkel összefüggő, idegrendszeri oka van, de lehet bizonyos gyógyszereknek is ilyen mellékhatása. Az OHC által idézett adat szerint a demens betegek 86 százalékánál vannak agresszív epizódok a betegségük egy adott szakaszában, ahogy az állapotuk rosszabbodik.

25749241_dc6055dc23fa5895aa71c383190284bb_wm.jpg

Meyer Sadoway és húgai
Fotó: Cbc News / youtube
Az idősotthonokban történt erőszakos támadásoknál sokszor mind a támadó, mind az áldozat demens. Meyer Sadowaynek is volt néhány agresszív kitörése a halála előtti hónapokban, a támadója pedig napokkal az eset előtt elkezdett egyre erőszakosabban viselkedni, verekedni próbált más bentlakókkal. A tragédiához hozzájárult, hogy a férfi szobája közel volt a kijárathoz. A demenciában szenvedő emberekre jellemző, hogy amikor összezavarodnak és nem tudják, hol vannak, a kijáratot kezdik keresgélni. Ezért sokan kószáltak Sadoway szobájának környékén, be-betévedtek oda. Az áldozat húga szerint azért álldogált a férfi a támadás idején az ajtaja előtt, mert lényegében őrt állt.

Az OHC most megjelent jelentése szerint olyan demográfiai folyamatok állnak a háttérben, amelyekre a döntéshozók elmulasztottak megfelelően reagálni. Az első baby boomerek 2011-ben érték el a 65 éves életkort. 2015-ben jelentette először a kanadai statisztikai hivatal, hogy a 65 évnél idősebb korosztályba tartozók már többen vannak, mint a 15 év alatti gyerekek. Egyre több az igazán idős, 90 év feletti kanadai is. Ezzel jár együtt a demens betegek számának növekedése is. Az ontariói Alzheimer Társaság szerint a következő 15 évben közel meg fog duplázódni a tartományban a demenciában szenvedők száma. Jelenleg 228 ezren vannak.

Harmadannyi pénzből kéne megoldani
Eközben, ahogy a jelentés rámutat, a tartomány költségvetésében csökkent az egészségügyre fordított kiadások aránya. Csökkent a kórházi ágyak, férőhelyek száma is, ami oda vezetett, hogy nagyon sok gondoskodást igénylő, összetett esetek, például agresszív mentális betegek is kórházakból otthonokba kerültek át, amelyek viszont nem voltak erre felkészülve. Ráadásul az idősotthoni férőhelyek központi finanszírozása körülbelül harmada a kórháziaknak: vagyis ugyanazt a nehéz esetnek számító embert harmadannyi pénzből kellene itt megfelelően ellátni.

http://www.cbc.ca/player/play/1144654915764/

25750399_00d37b607c228bb4d3b81619fd6f3a94_wm.png

2017-es kanadai eset, amin egy ápoló üti egy idős férfi fejét
Fotó: CBC News / youtube
Az idősotthonok tömve vannak, hosszúak a várólisták. 2018 februárjában 627 idősek otthona működött Ontarióban, 77 574 férőhellyel. 33 ezren várnak bejutásra, az átlagos várakozási idő 160 nap. Az otthonokban azért is egyre több a súlyos állapotban lévő ember, mert a könnyebb esetek eleve be sem kerülnek a várólistákról a jelentkezők rangsorolása miatt.

Napi négy óra gondoskodás már segítene
Ápolóból pedig nincs elég, és akik vannak, azok sincsenek többnyire megfelelően felkészítve az agresszív emberek kezelésére. A jelentés szerint ha lenne elég dolgozó ahhoz, hogy minden egyes lakóra legalább napi 4 óra személyes gondoskodás jusson, az már megelőzhetné a bajt. Ehelyett most napi 2,71 óra az átlag. Ez sok területen visszaüt. Ha nincs elég idő az étkezésre, és az idősek nem esznek eleget, lefogynak, gyengévé válnak. Ha nincs, aki bemenne kicsit beszélgetni hozzájuk, a magányban súlyosbodik a depresszió.

De a létszámhiány közvetlenebbül is összefügg az erőszakkal. A CBC idézi a minnesotai egyetem demencia-szakértőjének, Eilen Caspinak a 2018-as tanulmányát, amelyben 105 észak-amerikai idősotthonban történt, halállal végződő incidenst vizsgálva a gerontológus arra jutott, hogy az esetek 62 százalékában nem látta a történteket dolgozó.

A szakma évek óta sikertelenül próbálja kiharcolni, hogy legyen egy törvényi minimum: hány lakóra hány ápolónak kell jutnia az otthonokban. Miranda Ferrier, az Ontario állambeli személyes gondoskodást nyújtó szakemberek szövetségének elnöke szerint most az a tipikus, hogy 25-30 lakóval kellene egyetlen embernek megbirkóznia, ráadásul pont éjjelente dolgoznak a legkevesebben, pedig a demens betegeknek ilyenkor volna szükségük a legtöbb támogatásra, ők ugyanis sokszor ébren vannak ilyenkor.

Képzés sem ártana
És még ha van is ápoló: a többségük nem tanult krízismegelőzést, sem azt, hogyan érdemes beavatkozni demenciában szenvedő betegeknél, ha veszélyesre fordul a helyzet. Efféle képzésben részt venni ugyanis nem kötelező. A növekvő erőszak egyébként a dolgozókat is eléri: nőtt az ellenük irányuló támadások száma is.

25750885_b71492d25d167318b4672b7df2b0485a_wm.jpg

Natalie Mehra, az Ontario Health Coalition sajtótájékoztatóján 2019. január 22-én
Fotó: Ontario Health Coalition / youtube
A CBC az erőszak terjedésének még egy lehetséges okát vetette fel: azt, hogy visszaesett az antipszichotikus gyógyszerek alkalmazása az idősotthonokban. 2012-ben és 2013-ban még az ontariói otthonokban élő idősek közel harmada kapott ilyen készítményt, de nagy volt a nyomás érdekvédők és a családok részéről ennek a visszaszorításáért, mert az ilyen gyógyszereknek súlyos mellékhatásai vannak, például növelik a halállal fenyegető balesetek, esések kockázatát.

Natalie Mehra, az OHC igazgatója a friss jelentés kapcsán azt mondta: nem akarják elriasztani az embereket az idősotthonoktól, de az közérdek, hogy napvilágra kerüljön a probléma, és a felelősök foglalkozzanak vele. Szerintük az erőszaknak ez a szintje a társadalom bármely rétegében elfogadhatatlan lenne, de emberiességi és erkölcsi szempontból különösen tarthatatlan, hogy sérülékeny, kiszolgáltatott idős emberek ennek legyenek kitéve.

Magyarországon van ilyen?
Nem tudunk olyan, a kanadaihoz hasonló átfogó vizsgálatról, ami az itthoni idősek otthonaiban megjelenő erőszakkal foglalkozna. Az otthonok házirendjében rendszerint benne van az agresszív viselkedés tilalma mint olyasmi, ami a házirend súlyos megsértésének minősül, és a jogviszony megszüntetését vonja maga után. A Police.hu archívumát átnézve ritkák az ilyen eseményekről beszámoló hírek, mi kettőt találtunk az elmúlt néhány évből. Az egyik egy nagykanizsai otthonban történt incidensről szólt. A rendőrség a vádemelési javaslattal végződő nyomozása végén arra jutott, hogy 2014. április 27-én egy 69 éves férfi szidalmazta a klubtársát, pofonvágta, majd egy 8-10 centis pengéjű késsel feléje is szúrt. A megtámadott 8 napon belül gyógyuló sérüléssel megúszta. A könnyű testi sértés és garázdaság miatt felelősségre vont férfi tagadott. Súlyosabb volt a másik eset, amely 2015 nyarán történt. A rendőrségi hír szerint egy veszprémi idősek otthonában egy 90 éves férfi késsel támadt a vele együtt élő 89 éves házastársára, majd önmagát is megsebesítette. Mindketten kórházba kerültek. Emberölés kísérlete miatt indult eljárás.

Index
 
Amikor munkatársam először beszélt arról, hogy az otthonban az egyik idős bentlakó megverte a nagymamáját hitetlenkedve hallgattuk. Nyolcvan év fölötti idős néni miért bántana egy másik idős nénit? Aztán a következő történetnél már megdöbbentünk attól amit hallottunk tőle. Egy másik bentlakó azért verte meg az ágyban fekvő nagymamáját, mert az nem adta neki a pulóverét! Kiderült, hogy nem egyedi eset, több gondozásra szoruló otthonlakót bántalmaztak. Szerencsére egyikük sem szenvedett súlyos sérülést, de egy ágyban fekvő idős beteg embernek bőven elég volt a lelki sérülés is, amit a verések okoztak.
Az ápolók kevesen vannak ráadásul éjjel, nem tudnak mindenki mellé leülni és virrasztani mellette, nem tudják a fekvő gondozottakat megvédeni.
 
Én 4 hónapot húztam le egy helyi otthonban karbantartó ként. Sajnos ott is voltak néha balhék de nem ilyen durvák. A személyzet elégé rugalmasan kezelte veszekedéseket és volt éjszakai ügyelet is. Így Nonstop voltak ápolok ha netán bármi gond lenne. A legdurvább eset az volt amikor egy idős nő magára zárta a mosodát úgy hogy kitámasztotta belülről. meg akarta őlni magát. Nem lett komoly baj mert nem számított arra hogy a másik bejárathoz van kulcs .
Nem ordibáltak vele a gondozók nem is bántalmazták próbálták megérteni mi baja van. Később elmondta hogy a 2 napja amikor meglátogatta a lánya összevitatkoztak azon hogy szerették volna őt hazavinni húsvétra hogy családi kőrben lehessen ő meg nem akart menni. Ő azt szerette volna ha család megy be oda hozzá.
 
Ha az ember arról hall, hogy a gyilkossági ráta az országos átlag négyszerese valahol, sötét sikátorok, nyomorgó külváros jut az eszébe, vagy valami más hasonlóan baljós hely, de a kanadai idősotthonok szinte biztosan nem. Pedig Ontario tartományban ez a helyzet.

Évek óta kongatják a hozzáértők a vészharangot, hogy romlanak a körülmények, terjed az erőszak, de egy friss civil jelentés szerint mostanra végképp tarthatatlanná vált a helyzet.
A 79 éves Keith Wood 2012. november 2-án éppen a szobájába tartott, hogy kezet mosson ebéd előtt, amikor az előcsarnokban rátámadt a 82 éves Arnold Kendall a Toronto melletti Mississauga egyik idősek otthonában. Tompa tárggyal ütést mért a fejére. Ahogy a felesége, Madeline Wood a CBC-nek elmondta: a személyzet puffanást hallott, és amikor odarohantak, már csak a földön fekvő testet látták. November közepére Keith Wood halott volt.

Az ügy még a bíróság előtt van, és mivel egyelőre nem zárult le, még benne sincs abban az ijesztő statisztikában, amellyel a héten állt elő az ontariói közegészségügy felett őrködő szervezet, az Ontariói Egészség Szövetség (OHC). A Kritikus helyzet című jelentésben szereplő adatok szerint 2012 és 2016 között 27 olyan gyilkosság történt a tartományban lévő idősotthonokban, ahol bentlakó támadt bentlakóra. Ráadásul ez a vádhatóság statisztikája, ami kizárólag az egyértelmű eseteket tartalmazza, a valós szám az OHC sejtése szerint még nagyobb lehet.

Például vannak olyan támadások, amelyeket meggyőző bizonyíték híján nem kezelnek hivatalosan emberölésként, és ezért kimaradnak a statisztikából, de röviddel azután következik be a haláleset, hogy erőszakos incidens történt két lakó között. Így halt meg néhány éve a 84 éves Meyer Sadoway is, akinek a megtámadásáról megrázó felvételeket rögzített a torontói idősotthon biztonsági kamerája. Sadoway esetével korábban részletesen foglalkozott a CBC Marketplace nevű oknyomozó műsora. A férfi 2013. január 20-án halt meg, négy nappal azután, hogy fellökték. Eltört a csípője.

Ez egy horrorfilm

– mondta Diane Miles, az áldozat húga a kamerafelvételről, amelynek a megnézését fél év elteltével tette lehetővé a gyászoló családnak a Baycrest otthon. A felvételen az látszik, ahogy Sadoway a szobája előtt álldogál éjjel, amikor egy nála nagyobb termetű, csak a fél lábán cipőt viselő alak odalép hozzá. A két férfi egymásnak feszül egy darabig, aztán a magasabb a földre taszítja Sadowayt. Miközben ő a földön vonaglik, a támadó megragad egy széket, és hozzávágja.



Az esetet vizsgálták a hatóságok, de mivel nem röntgenezték meg Sadowayt azonnal, nem lehetett biztosan tudni, hogy ekkor tört-e el a csípője, vagy esetleg egy másik eséskor. A halálát végül nem minősítették emberölésnek. A bizonyíték híján a statisztikából kimaradó esetek közé tartozott a CBC szerint például azé az idős asszonyé is, akire a szobája padlóján fekve találtak rá 2012-ben, véres pizsamában. A feltételezés szerint egy kószáló másik lakó betévedt a szobájába, és kirángatta az ágyából.

Még a kétes esetek nélküli szűk, 27-es számot véve alapul is megdöbbentően magas gyilkossági ráta jön ki az ontariói idősotthonokra. Ha éves átlagot nézünk 100 ezer emberre vetítve, nagyjából 7 gyilkosságot kapunk. Összehasonlításul: 2016-ban Kanada egészében 1,69, Ontario tartományban 1,47 volt ez az szám. Nem csak a tartományi átlagról van szó, valamennyi itteni nagyvárost is veri a 7-es ráta. (Magyarországon 1-2 körül szokott alakulni. Amikor a 2015-ös év után Salvador átvette az első helyet Hondurastól a világ legtöbb gyilkosságot számláló országainak a listáján, akkor Salvadorban 100 ezer lakosra 104 gyilkosság jutott.)

Öt év alatt megduplázódott
A jelenség nem új, a főügyész már 2014-ben égető problémának nevezte az idősotthonokban elkövetett gyilkosságokat, de a jelek arra mutatnak, hogy a helyzet egyre csak rosszabbodik. Ez látszik akkor is, ha a nem halállal végződő erőszakos incidensek számának alakulását nézik. A bentlakó-bentlakó erőszak 2011 és 2016 között a duplájára emelkedett a jelentett esetek száma alapján, ami 1580-ról 3238-ra kúszott fel.


Ezek az esetszámok óriásiak, de ebben benne van minden, amit az otthonok jelentettek, azok az esetek is, amik a későbbi kivizsgálás során nem nyertek megerősítést, plusz ide számolták az összes bántalmazást, legyen az fizikai, szexuális, szóbeli vagy érzelmi. Amikor a CBC oknyomozó műsora 2006-ban először foglalkozott az otthonokon belüli erőszak témájával, a napi átlag 4 jelentett eset volt Ontarióban, egy évtizeddel később már 9. Ha csak a fizikai erőszakot vesszük figyelembe, az OHC-jelentés szerint a testi sértések számában is 129 százalékos emelkedés volt. Eközben a bentlakók száma is emelkedett ugyan, de messze nem ennyire számottevően: 75 ezer helyett körülbelül 78 ezren lettek.

Egyre több a demens lakó
A bentlakók száma helyett a bentlakók összetételében kell keresni az idősotthonokban elharapódzó erőszak egyik okát, itt ugyanis volt jelentős változás. A lakók közt egyre több a demenciában szenvedő idős ember, 2009-2010-ben a lakók 56 százaléka volt ilyen, 2016-ban már 63,1 százalékuk. A demencia gyakran jár agresszióval, ennek főként a sérült agyterületekkel összefüggő, idegrendszeri oka van, de lehet bizonyos gyógyszereknek is ilyen mellékhatása. Az OHC által idézett adat szerint a demens betegek 86 százalékánál vannak agresszív epizódok a betegségük egy adott szakaszában, ahogy az állapotuk rosszabbodik.

25749241_dc6055dc23fa5895aa71c383190284bb_wm.jpg

Meyer Sadoway és húgai
Fotó: Cbc News / youtube
Az idősotthonokban történt erőszakos támadásoknál sokszor mind a támadó, mind az áldozat demens. Meyer Sadowaynek is volt néhány agresszív kitörése a halála előtti hónapokban, a támadója pedig napokkal az eset előtt elkezdett egyre erőszakosabban viselkedni, verekedni próbált más bentlakókkal. A tragédiához hozzájárult, hogy a férfi szobája közel volt a kijárathoz. A demenciában szenvedő emberekre jellemző, hogy amikor összezavarodnak és nem tudják, hol vannak, a kijáratot kezdik keresgélni. Ezért sokan kószáltak Sadoway szobájának környékén, be-betévedtek oda. Az áldozat húga szerint azért álldogált a férfi a támadás idején az ajtaja előtt, mert lényegében őrt állt.

Az OHC most megjelent jelentése szerint olyan demográfiai folyamatok állnak a háttérben, amelyekre a döntéshozók elmulasztottak megfelelően reagálni. Az első baby boomerek 2011-ben érték el a 65 éves életkort. 2015-ben jelentette először a kanadai statisztikai hivatal, hogy a 65 évnél idősebb korosztályba tartozók már többen vannak, mint a 15 év alatti gyerekek. Egyre több az igazán idős, 90 év feletti kanadai is. Ezzel jár együtt a demens betegek számának növekedése is. Az ontariói Alzheimer Társaság szerint a következő 15 évben közel meg fog duplázódni a tartományban a demenciában szenvedők száma. Jelenleg 228 ezren vannak.

Harmadannyi pénzből kéne megoldani
Eközben, ahogy a jelentés rámutat, a tartomány költségvetésében csökkent az egészségügyre fordított kiadások aránya. Csökkent a kórházi ágyak, férőhelyek száma is, ami oda vezetett, hogy nagyon sok gondoskodást igénylő, összetett esetek, például agresszív mentális betegek is kórházakból otthonokba kerültek át, amelyek viszont nem voltak erre felkészülve. Ráadásul az idősotthoni férőhelyek központi finanszírozása körülbelül harmada a kórháziaknak: vagyis ugyanazt a nehéz esetnek számító embert harmadannyi pénzből kellene itt megfelelően ellátni.

http://www.cbc.ca/player/play/1144654915764/

25750399_00d37b607c228bb4d3b81619fd6f3a94_wm.png

2017-es kanadai eset, amin egy ápoló üti egy idős férfi fejét
Fotó: CBC News / youtube
Az idősotthonok tömve vannak, hosszúak a várólisták. 2018 februárjában 627 idősek otthona működött Ontarióban, 77 574 férőhellyel. 33 ezren várnak bejutásra, az átlagos várakozási idő 160 nap. Az otthonokban azért is egyre több a súlyos állapotban lévő ember, mert a könnyebb esetek eleve be sem kerülnek a várólistákról a jelentkezők rangsorolása miatt.

Napi négy óra gondoskodás már segítene
Ápolóból pedig nincs elég, és akik vannak, azok sincsenek többnyire megfelelően felkészítve az agresszív emberek kezelésére. A jelentés szerint ha lenne elég dolgozó ahhoz, hogy minden egyes lakóra legalább napi 4 óra személyes gondoskodás jusson, az már megelőzhetné a bajt. Ehelyett most napi 2,71 óra az átlag. Ez sok területen visszaüt. Ha nincs elég idő az étkezésre, és az idősek nem esznek eleget, lefogynak, gyengévé válnak. Ha nincs, aki bemenne kicsit beszélgetni hozzájuk, a magányban súlyosbodik a depresszió.

De a létszámhiány közvetlenebbül is összefügg az erőszakkal. A CBC idézi a minnesotai egyetem demencia-szakértőjének, Eilen Caspinak a 2018-as tanulmányát, amelyben 105 észak-amerikai idősotthonban történt, halállal végződő incidenst vizsgálva a gerontológus arra jutott, hogy az esetek 62 százalékában nem látta a történteket dolgozó.

A szakma évek óta sikertelenül próbálja kiharcolni, hogy legyen egy törvényi minimum: hány lakóra hány ápolónak kell jutnia az otthonokban. Miranda Ferrier, az Ontario állambeli személyes gondoskodást nyújtó szakemberek szövetségének elnöke szerint most az a tipikus, hogy 25-30 lakóval kellene egyetlen embernek megbirkóznia, ráadásul pont éjjelente dolgoznak a legkevesebben, pedig a demens betegeknek ilyenkor volna szükségük a legtöbb támogatásra, ők ugyanis sokszor ébren vannak ilyenkor.

Képzés sem ártana
És még ha van is ápoló: a többségük nem tanult krízismegelőzést, sem azt, hogyan érdemes beavatkozni demenciában szenvedő betegeknél, ha veszélyesre fordul a helyzet. Efféle képzésben részt venni ugyanis nem kötelező. A növekvő erőszak egyébként a dolgozókat is eléri: nőtt az ellenük irányuló támadások száma is.

25750885_b71492d25d167318b4672b7df2b0485a_wm.jpg

Natalie Mehra, az Ontario Health Coalition sajtótájékoztatóján 2019. január 22-én
Fotó: Ontario Health Coalition / youtube
A CBC az erőszak terjedésének még egy lehetséges okát vetette fel: azt, hogy visszaesett az antipszichotikus gyógyszerek alkalmazása az idősotthonokban. 2012-ben és 2013-ban még az ontariói otthonokban élő idősek közel harmada kapott ilyen készítményt, de nagy volt a nyomás érdekvédők és a családok részéről ennek a visszaszorításáért, mert az ilyen gyógyszereknek súlyos mellékhatásai vannak, például növelik a halállal fenyegető balesetek, esések kockázatát.

Natalie Mehra, az OHC igazgatója a friss jelentés kapcsán azt mondta: nem akarják elriasztani az embereket az idősotthonoktól, de az közérdek, hogy napvilágra kerüljön a probléma, és a felelősök foglalkozzanak vele. Szerintük az erőszaknak ez a szintje a társadalom bármely rétegében elfogadhatatlan lenne, de emberiességi és erkölcsi szempontból különösen tarthatatlan, hogy sérülékeny, kiszolgáltatott idős emberek ennek legyenek kitéve.

Magyarországon van ilyen?
Nem tudunk olyan, a kanadaihoz hasonló átfogó vizsgálatról, ami az itthoni idősek otthonaiban megjelenő erőszakkal foglalkozna. Az otthonok házirendjében rendszerint benne van az agresszív viselkedés tilalma mint olyasmi, ami a házirend súlyos megsértésének minősül, és a jogviszony megszüntetését vonja maga után. A Police.hu archívumát átnézve ritkák az ilyen eseményekről beszámoló hírek, mi kettőt találtunk az elmúlt néhány évből. Az egyik egy nagykanizsai otthonban történt incidensről szólt. A rendőrség a vádemelési javaslattal végződő nyomozása végén arra jutott, hogy 2014. április 27-én egy 69 éves férfi szidalmazta a klubtársát, pofonvágta, majd egy 8-10 centis pengéjű késsel feléje is szúrt. A megtámadott 8 napon belül gyógyuló sérüléssel megúszta. A könnyű testi sértés és garázdaság miatt felelősségre vont férfi tagadott. Súlyosabb volt a másik eset, amely 2015 nyarán történt. A rendőrségi hír szerint egy veszprémi idősek otthonában egy 90 éves férfi késsel támadt a vele együtt élő 89 éves házastársára, majd önmagát is megsebesítette. Mindketten kórházba kerültek. Emberölés kísérlete miatt indult eljárás.

Index
*
Azt nem tudom, hogy más országokban mi a helyzet, de azt közvetlenül--látogatás során!--megtapasztaltam, hogy nyolcvan év feletti asszonyok egymást meg tudták volna ölni egy kanál vízben. Miért? Egy csoszogó, vizeletét és nyálát csorgató fogatlan szépkorú férfi egyetlen mondatáért. Ha nem hallottam volna azokat a mondatokat, el sem hinném. Hihetetlen féltékenység tör fel egy-egy agyilag már nem éppen ép emberben. Légyen az nő, vagy férfi. Hatalmas az irigység. Volt akit csak azért utáltak, mert a családja folyamatosan látogatta. Minden jóval ellátta. Szerették a nénit, csak éppen olyan munkájuk volt, hogy folyamatosan "mókuskerékben" éltek. No persze, ez egy hasonlat volt. Utaztak, üzleteket kötöttek, hatalmas felelősség volt a vállukon. Úgy a középkorú fián és annak feleségén. A gyerekeik kollégiumokban, otthonuktól messze tanultak. Nem volt, aki a mamára vigyázzon. Gondozókat kipróbáltak, de azok nem váltak be. Ezért döntött a család úgy, hogy elhelyezi az idős, kedves, általuk oly nagyon szeretett hölgyet egy otthonba. Ott viszont külön szobát, maximális ellátást biztosítottak számára, s minden adandó alkalommal meglátogatták. Felolvastak neki, sétáltatták, láthatóan szerették.
No ez nem éppen természetesen, de sok ott felejtett, soha nem látogatott idős emberben felébresztette az irigységet, sőt az agressziót.
A kedves, de látogatott, oly nagyon szeretett hölgyet, csak úgy előbb szavakkal, majd fizikailag is megtámadták. Még szerencse, hogy az ápolók toppon voltak.
Kívülállóként értetlenül tapasztaljuk meg az ilyen dolgokat. Soha nem felejtem el akkori megdöbbenésemet. Életem egy szakaszában a munkakörömhöz tartozott, hogy idős otthonokat ünnepek előtt, v. egyéb alkalomból látogassak, az akkori munkahelyemen összegyűjtött ruhaneműket, apró édességeket bevigyem az ottani lakóknak. Akkoriban láttam, hallottam elrémisztő történeteket. Sőt olyan eset is volt, amikor nekem, mint kintről jöttnek panaszolták el, hogy ez vagy az a "férfi" vagy "hölgy" milyen "ledér" módon próbálja az otthonban, ott kialakult, vagy már házaspár tagjaként érkező párjukat elcsábítani.
Megdöbbentem, hogy ilyen féltékenységi események fordulhatnak elő, 80 év felett?!
S akkor még nem is szóltam azokról a szellemileg leépült lakókról, akik csak úgy csendben csoszognak, s ki tudja, mikor tör ki belőlük az agresszió. Ami viszont igaz, hogy egy szellemileg leépült ember is lehet fizikailag nagyon erős, s nehezen kezelhető. Ezeket az eseteket az otthonoknak felelősséggel kell(ene) felül- és kivizsgálnia.
Mint tudjuk, az ápolóknak nagyon sok a munkájuk, nem érnek rá arra, hogy lelki problémákkal is foglalkozzanak. Ezért lenne fontos egy-egy mentálisan gondozó, aki viszont figyelemmel kísérné az otthonban élők viselkedését.
 
Amikor munkatársam először beszélt arról, hogy az otthonban az egyik idős bentlakó megverte a nagymamáját hitetlenkedve hallgattuk. Nyolcvan év fölötti idős néni miért bántana egy másik idős nénit? Aztán a következő történetnél már megdöbbentünk attól amit hallottunk tőle. Egy másik bentlakó azért verte meg az ágyban fekvő nagymamáját, mert az nem adta neki a pulóverét! Kiderült, hogy nem egyedi eset, több gondozásra szoruló otthonlakót bántalmaztak. Szerencsére egyikük sem szenvedett súlyos sérülést, de egy ágyban fekvő idős beteg embernek bőven elég volt a lelki sérülés is, amit a verések okoztak.
Az ápolók kevesen vannak ráadásul éjjel, nem tudnak mindenki mellé leülni és virrasztani mellette, nem tudják a fekvő gondozottakat megvédeni.
*
Ezek valós, meglévő gondok. Nem általánosak, de egyre többször kúszik be az otthonok falai közé az agresszió, a düh és a kezelhetetlen indulat. Ezért is fontos lenne, az egyszemélyes szoba, lakrész, ahol mindenki meg tudná őrizni magánéletét és nem kerülne kiszolgáltatott helyzetbe a szobatársától. Sajnos, ezt számszakilag kevesebben tudják megengedni maguknak.
 
Évek óta kongatják a hozzáértők a vészharangot, hogy romlanak a körülmények, terjed az erőszak, de egy friss civil jelentés szerint mostanra végképp tarthatatlanná vált a helyzet.
Ezt nevezem hírnek.Mindegy melyik országból de komoly igen komoly kérdés.
Mennyivel fontosabb és komolyabb mint a füvezős és leszbi-buzi dolgok
Magatehetetlenem kiszolgáltatott emberek terrorizálása mindég súlyosabb morális és megoldandó kérdés.
Olvasom a döntés hozók mással foglalkoznak.
Pedig ez fontosabb mint a fű legalizálása
Az OHC most megjelent jelentése szerint olyan demográfiai folyamatok állnak a háttérben, amelyekre a döntéshozók elmulasztottak megfelelően reagálni.
Évek óta kongatják a hozzáértők a vészharangot, hogy romlanak a körülmények, terjed az erőszak, de egy friss civil jelentés szerint mostanra végképp tarthatatlanná vált a helyzet.
 
Utoljára módosítva:
Beka nem csak éjjel, és nem csak Magyarországon kevés az ápoló, és ez mindaddig nem is fog változni, amíg futva, kapkodva, rohammunkában valamilyen szinten el tudják látni a feladataikat.
Jelen esetben a tetszik nem azt jelzi, hogy tetszik amit írtál, jelzés hogy olvastam.

Még nem jöttem rá minek vannak az egészségügyi szakközépiskolák, nővérképzők. Elvégzik az iskolát és elmennek áruházakba árufeltöltőnek, dohányboltba eladónak, benzinkútra pult mögé porfogónak, és alig alig marad olyan aki a szakmájában dolgozik. Ráadásul akik maradnak azok egy része külföldre megy, magánbetegre vigyáz, pici gyerekre vigyáz. Annyira nem életszerű, hogy az árufeltöltőt jobban megfizetik, mint egy betegápolót! Egyre kevesebben tekintik hivatásuknak a betegápolást.
 
Beka nem csak éjjel, és nem csak Magyarországon kevés az ápoló, és ez mindaddig nem is fog változni, amíg futva, kapkodva, rohammunkában valamilyen szinten el tudják látni a feladataikat.

Ahol megfizetik őket ott van annyi amennyi kell. Egy barátom felesége 7 éve ment ki németbe dolgozni egy idősek otthonába mert rengeteg adósság gyülemlett fel idehaza nekik hiába dolgoztak mellék állásban is kevés volt és sosem tudták kipihenni magukat. A bankot ez nem érdekelte. Családi háttérből nem kaptak támogatást annak ellenére hogy a hitelt a családnak lett felvéve. Na de ez mellékes is

A lényeg az hogy idehaza is ugyan ebben a munkakörben dolgozott. A különbség annyi hogy itt 15-20 emberrel kellet foglalkoznia odakint csak 5-6 fővel mert olyan rendszer van az otthonban hogy 5-6 fő jusson csak egy egy ápolóra. Kicsit nehhezzen ált át erre mert idehaza nem ezt szokta meg. Ha nem azt hogy Magyarorszégon mindenkivel foglalkoznia kellet. Egy nap az intézmény igazgatója behívatta az irodába azt hitte a lány hogy ezzel véget is ér a karrierje ott. Nem ez történt ha nem a kezében a lány önéletrajzával elbeszélgetett vele és el magyarázta neki hogy attól függetlenül hogy a rá ki osztott 5-6 emberen kívül más emberek is igénylik a gondozást neki azokkal nem kell foglalkoznia mert mindenkinek megvan a maga 5-6 emberre és mindenkire sor kerül
Ha ő elvégezte a feladtát a saját embereivel önkéntesen ugyan besegíthet de nem kötelező nem elvárás és nem is jár semmilyen előléptetéssel és ilyenek. Mellesleg kőzőlte vele az igazgató hogy ő utána itt az intézetben jelenleg ő legmagassabban képzet alkalmazottja. 2 év múlva megemelte a lány fizetését másfélszeresére és kapott egy magasabb pozíciót orvos segédként az intézetben. A férje 1 év után ment utána csak ő kertészként dolgozik kint. 3 éven belül minden adósság rendezve lett.

Persze tudom ez nem mindenkinek jön össze de elég sokaknak ősszejőt akik nem élik fel a pénzt piálással, kurvázással meg egyéb haszontalanokkal.

Ha valaki el akar érni bármit is jelenleg ebben az életben anyagilag annak el kell hagynia az országot sajnos.
Más út nincs ha csak nem ügyesen lop csal hazudik.
 
Jelen esetben a tetszik nem azt jelzi, hogy tetszik amit írtál, jelzés hogy olvastam.

Még nem jöttem rá minek vannak az egészségügyi szakközépiskolák, nővérképzők. Elvégzik az iskolát és elmennek áruházakba árufeltöltőnek, dohányboltba eladónak, benzinkútra pult mögé porfogónak, és alig alig marad olyan aki a szakmájában dolgozik. Ráadásul akik maradnak azok egy része külföldre megy, magánbetegre vigyáz, pici gyerekre vigyáz. Annyira nem életszerű, hogy az árufeltöltőt jobban megfizetik, mint egy betegápolót! Egyre kevesebben tekintik hivatásuknak a betegápolást.
*
Ezek a kérdések pontosan u.így, bennem is szinte felordítanak...?! Nekem sem tetszik, csak jelzem, hogy olvastam...
 
Egyre kevesebben tekintik hivatásuknak a betegápolást.

Beka, ilyen hirdetést naponta többet is látunk a facén. Még itt is állandó létszámhiánnyal küszködnek, pedig a feltételek sokkal kedvezőbbek minden téren, mint otthon. Nehéz munka mind fizikailag, mind mentálisan. Csoda, hogy elmegy több pénzért árufeltöltőnek? Több pénzt kap, szabad karácsonykor, újévkor, húsvétkor, pünkösdkor meg az összes aprószent mennybemenetele napján is, és az már csak hab a tortán, hogy még felelőssége sincs.
 

Csatolások

  • hirdetés.png
    hirdetés.png
    39.7 KB · Olvasás: 64
Még nem jöttem rá minek vannak az egészségügyi szakközépiskolák, nővérképzők. Elvégzik az iskolát és elmennek áruházakba árufeltöltőnek, dohányboltba eladónak, benzinkútra pult mögé porfogónak, és alig alig marad olyan aki a szakmájában dolgozik. Ráadásul akik maradnak azok egy része külföldre megy, magánbetegre vigyáz, pici gyerekre vigyáz. Annyira nem életszerű, hogy az árufeltöltőt jobban megfizetik, mint egy betegápolót! Egyre kevesebben tekintik hivatásuknak a betegápolást.
Most azt kéne megválaszolni mikor változott meg drasztikusan
Mert tényleg nem érthető
Ha kizárólag Magyarországról lenne szó itt érthető: minden hagyományos és megszokott viselkedési normát felborított a rendszerváltás.
Előtte csak-csak voltak.
No de Németben mikor változott meg és miért?
 
Most azt kéne megválaszolni mikor változott meg drasztikusan
Mert tényleg nem érthető
Ha kizárólag Magyarországról lenne szó itt érthető mindent hagyományos és megszokott viselkedési normát felborított a rendszerváltás.
Előtte csak-csak voltak.
No de Németben mikor változott meg és miért?
Fogalmam sincs mikortól van így. Azóta figyelem az egészet, mióta szakápoló, konduktor, altatónővér, intenzíven dolgozó barátnőim egyik pillanatról a másikra szétszóródtak a nagyvilágba. És olyan is lelépett aki 20 éve dolgozott sebészeti intenzíven! És 20 év nagy idő!
 
Fogalmam sincs mikortól van így. Azóta figyelem az egészet, mióta szakápoló, konduktor, altatónővér, intenzíven dolgozó barátnőim egyik pillanatról a másikra szétszóródtak a nagyvilágba. És olyan is lelépett aki 20 éve dolgozott sebészeti intenzíven! És 20 év nagy idő!
Igen a magyart azt megírtam jellem és egzisztencia váltás jött létre a rendszerváltáskor.Más igények és lehetőségek változtak meg hirtelen
Teljes szociológiai átalakulás
a szétszóródásnak is meg lett a fizikai ős jogi lehetősége.
Ezt értem ez a Magyar
No de a nyugaton nem volt ehhez hasonló
Ott a hiány folyamatosan nőtt.
Az a gyanúm ott is a jóléthez és a munkajövedelmekhez van köze.
Itthon egy rákényszerítettség nincs más sokkal magasabb jövedelem ez sokakat ott tartott.
Az egészségügyünk is nyugodtabb volt.
Ezek a hazai okok hogy miért volt jobban az átkosban nővér
Más szocializáltság is hozzájárul
Ez is változott.
Kis pénz sok munka anyám szövőnőként 3 műszakban 800 Ft körül keresett1948 táján
Olyan fizetések és munkaválaszték mellett persze hogy egy ápolónő sokkal jobb.
Ez is segített.
Kispénzű de dolgos világ és még szív is létezett.
Na de nyugaton?
Igen a magyarhoz ma ez nagyban hozzájárul:
Beka nem csak éjjel, és nem csak Magyarországon kevés az ápoló, és ez mindaddig nem is fog változni, amíg futva, kapkodva, rohammunkában valamilyen szinten el tudják látni a feladataikat.
No de nyugaton miért kapkodva. És mióta?
 
Utoljára módosítva:
No de nyugaton miért kapkodva. És mióta?
Kevés a létszám, és a feladatokat akkor is el kell látni.
Innen Svájcba mennek a szakképzettséggel rendelkezők, mert ott még kedvezőbbek a feltételek, és a pénz is több. Hogy mióta van ez, azt nem tudom, de az elmúlt 4 évben, amióta itt vagyok jelentősen romlott a helyzet, már itt is örülnek, ha munkaerőt kapnak, nem hogy válogassanak. Nincs miből válogatni.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,623
Tagok
615,327
Legújabb tagunk
Tracycer
Oldal tetejére