ÉDESANYÁK, NAGY- , NEVELŐ- és KERESZTANYÁK ÜNNEPÉRE

[Georgina Bojana]

Az év (egyik) legszebb ünnepére készülünk. Nemcsak a kezünkben van a virágcsokor, de a szívünket is díszbe "öltöztetjük". Csodaszép emlékekre ébredünk, a köszönet, az ölelés napja ez.
Nagyszüleim neveltek, hihetetlen szeretettel és okosan. Élni tanítottak meg, s ha kell, ha szükséges, repülni is...
Igen, soha nem béklyóztak meg értelmetlen kötöttségekkel. Koromnak megfelelően és időben nyitottak a Világra. Végtelen sokat köszönhetek nekik. Amit Tőlük tanultam, azt adtam tovább.
Mire tanítottak? Önállóságra, arra, hogy soha, semmit ne adjak fel. Olyan probléma nincs, amit ne lehetne megoldani, ha erről az oldalról nem megy, akkor induljak el egy másik úton. Következetesen ragaszkodjak a terveimhez, s csak akkor módosítsak, ha súlyos okot, indokot látok arra, hogy terveimhez képest, másképpen kell döntenem.
Az idei Anyák napja legyen más, mint az eddigiek, tegyük még ünnepélyesebbé. Mivel? Tegyünk fel max. 3 db fotót - ne többet, - mert reménykedem, tagjainkhoz elér az üzenetem.
Mutassuk meg a világnak, egymásnak, kik voltak ők?
Kik vannak, akiket még most is van lehetőségünk átölelni és köszönni és köszönni!
*
Egészségben, örömökben, boldogságban, még számtalan Anyák napja ünnepet kívánok - minden CH édes- és nagymamának, kereszt, választott, vagy nevelő anyának...
*
Várom a fotókat, pár soros beszámolót kit is tisztelhetünk a beküldött képen?

1.) Nagyanyám, nagyapám és jómagam...
2.) Leányom 3,5 éves korában Anyák napjára rajzolt műve - amikor átadta, elsírtam magam. Örömömben...

 

[Beka Holt]

Sajnos képet feltenni nem tudok anyuról, (az a kultúra amiben éltünk nem gyűjtött akkoriban fényképeket.) igazából nem ismertem, legalábbis semmi emlékem nincs vele kapcsolatban. Túl korán halt meg, még nem voltunk egyévesek az ikertestvéremmel.
Az apu, a nagymamáim, anyukám testvérei hagytak bennünket úgy felnőni, ahogy a természetben felnőni lehetett.
Nálunk minden nap puszival és öleléssel kezdődött, és azzal is fejeződött be, nem érzek semmi rendkívülit attól, hogy anyák napja vagy egy sima hétköznap, nekem ugyanolyan nap, mint az év többi napja. Minden nap egyformán szerettem, és szeretem a mai napig a nagymamáimat, nénikéimet, ehhez nekem nincs szükségem egy ünnepnapra amikor jobban szeretem őket.

 

[Georgina Bojana]

Sajnos képet feltenni nem tudok anyuról, (az a kultúra amiben éltünk nem gyűjtött akkoriban fényképeket.) igazából nem ismertem, legalábbis semmi emlékem nincs vele kapcsolatban. Túl korán halt meg, még nem voltunk egyévesek az ikertestvéremmel.
Az apu, a nagymamáim, anyukám testvérei hagytak bennünket úgy felnőni, ahogy a természetben felnőni lehetett.
Nálunk minden nap puszival és öleléssel kezdődött, és azzal is fejeződött be, nem érzek semmi rendkívülit attól, hogy anyák napja vagy egy sima hétköznap, nekem ugyanolyan nap, mint az év többi napja. Minden nap egyformán szerettem, és szeretem a mai napig a nagymamáimat, nénikéimet, ehhez nekem nincs szükségem egy ünnepnapra amikor jobban szeretem őket.

*
Nagy igazságot írtál le. Akiket szerettünk és szeretünk, mindig a szívünkben vannak, s nemcsak ünnepkor. Ezt az igazságodat látom a Halottak Napján. Sokan nem is gondolnak elhunyt szeretteikre, de azon a napon rohannak a temetőbe a virággal, a mécsessel. Kíváncsi lennék arra, az év többi napján gondolnak-e szeretettel, hálával azokra, akiktől annyi, de annyi ölelést, figyelmet kaptak? Nagyanyám régi de igaz mondása: addig élek, amíg gondolsz rám. No Ő akkor most is él. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá és hálával, szeretettel. Vagy valami emlékeztet arra, hogy lám, lám, ezen a bors darálón ő darálta a borsot, az ő bögréjéből ittam a kávét, s ettől, éppen ettől lettem jobban. Hiába, a szeretet nem kopok, csak még csillogóbb lesz, mint a gyémánt. Minél többször "vesszük a kezünkbe" - annál fényesebb lesz...