A brit KCJ Training and Employment Solutions négy extra szabadnapot biztosít azoknak a dolgozóknak, akik nem dohányoznak. A cég vezetője szerint nem büntetni kell a dohányosokat, hanem ösztönözni őket, valamint jutalmazni azokat, akik nem élnek a káros szenvedéllyel.
Don Bryden, a KCJ ügyvezető igazgatója szerint kompenzálni kell azokat a dolgozókat, akik nem dohányoznak. Számításai szerint egy átlagos dohányos napi háromszor tart 10 perces cigiszünetet, ez pedig egy év alatt több mint 16 nyolcórás munkanapot jelent.
Byrden szerint a legjobb esetben is napi egyszer, tíz perces szünetet tartanak a dohányosok, ez pedig 5 munkanapnyi szünetet jelent.
A KCJ ügyvezetője szerint emiatt a cég négy nap extra szabadságot ad azoknak, akik nem dohányoznak. Emellett kellő motivációt biztosítanak a leszokni vágyóknak is, hiszen három dohányfüstmentes hónap után egy, míg hat hónap után két szabadnap jár.
illusztrációForrás: AFP/Johannes Eisele
A briteknél népegészségügyi kérdéssé vállt a dohányzás és egy új tervezet szerint 2030-ra füstmentessé tennék az országot. Ennek oka, hogy egy átlagos brit életének 16-19 évét tölti betegségben.
A javaslatok közé tartozik, hogy minden kórházba került dohányos automatikusan ingyenes segítséget kapjon a leszokáshoz. Korábban is voltak hasonló tervek, azonban a briteknél a felnőttek körében továbbra is 14 százalék a dohányosok aránya, a teljesen füstmentessé válás dátumát pedig további öt évvel kitolták.
Korábban szó volt arról is, hogy kötelező jelleggel kellene a brit dohányforgalmazóknak finanszíroznia a leszokás népszerűsítését. Ezt 120 egészségügyi csoport kezdeményezte, azonban a nagy dohánygyárak azzal érveltek, hogy a dohánytermékek árának kétharmada így is adó, ezzel pedig bőven megfizetik a részüket.
Más országokban is harcolnak a füstmentes társadalomért. Japánban például több város utcáin tilos a dohányzás, ezt csak kijelölt dohányzózónákban tehetik meg. Kiotóban komoly büntetés jár azért, ha valaki az utcán a nem arra kijelölt helyen gyújt rá.
Ennek ellenére a legtöbb bárban és éttermében továbbra is engedélyezett a dohányzás.
A furcsa kettősség oka, hogy Japánban nem egészségügyi gondként kezelik a dohányzást, hanem inkább rossz szokásként fogják fel. Az ottani szokások szerint például kifejezetten illetlen dolog elállni a járdát, vagy az utcán menet közben ételt vagy italt fogyasztani. A dohányzásnál, akárcsak az utcai étkezés esetében is sokakat zavarhat a szag, valamint a dohányzó társaságok elállják az utat, így az embereknek kerülgetniük kell őket.
Éppen ezért alakították ki az úgynevezett dohányzó zónákat. Japánban a jólneveltség része, hogy ha valakinek bármilyen dolga akad a járdán a sétáláson kívül (telefonál, beszélget) akkor a járda legbelső részéhez, vagy a fal mellé áll. Inkább ezt az elvet és nem az egészségügyi kockázatokat tartották szem előtt a szabályozás kialakításánál.
Van, ahol azonban nagyon extrém lépéseket tesznek a dohányzás ellen. A 30 ezer munkavállalóval rendelkező arizonai székhelyű U-Haul februártól nem vesz fel olyan munkavállalót, aki bármilyen nikotinos készítményt fogyaszt. A jelentkezőket ráadásul tesztelni is fogják, aki pedig megbukik a nikotin teszten azt nem fogják alkalmazni.
illusztrációForrás: Getty Images/iStockphoto/AdamGregor/Adamgregor
Más vállalatok, akárcsak a KCJ inkább a jutalmazásban, semmint a büntetésben hisznek. Ennek pedig bizonyítottan pozitív hatásai vannak. A General Electric még 2005-ben támogatott egy kísérletet, amelyben a dohányosokat két csoportra osztották. Mindkét csoport megkapta ugyanazokat a leszokást segítő eszközöket, ám az egyik csoport tagjainak 750 dollár készpénzt is felajánlottak, ha leteszik a cigit. A pénz által motivált csoport teljesített jobban a kísérletben.
Japánban a Piala nevű vállalat már 2017 óta ajánl 6 szabadnapot a dolgozóknak, akárcsak a KCJ. Számítások szerint hatalmas gazdasági kiesést jelentenek a cigiszünetek. A brit vállalatok évente 8,4 milliárd fontot veszítenek emiatt, egy dohányos dolgozóra lebontva 1815 fontot. Azonban sokan nem veszik figyelemben, hogy sok nyugati országban hat óránként 20 perces szünet illeti meg a dolgozókat, ezt pedig bármivel, akár dohányzással is tölthetik.
Don Bryden, a KCJ ügyvezető igazgatója szerint kompenzálni kell azokat a dolgozókat, akik nem dohányoznak. Számításai szerint egy átlagos dohányos napi háromszor tart 10 perces cigiszünetet, ez pedig egy év alatt több mint 16 nyolcórás munkanapot jelent.
Byrden szerint a legjobb esetben is napi egyszer, tíz perces szünetet tartanak a dohányosok, ez pedig 5 munkanapnyi szünetet jelent.
A KCJ ügyvezetője szerint emiatt a cég négy nap extra szabadságot ad azoknak, akik nem dohányoznak. Emellett kellő motivációt biztosítanak a leszokni vágyóknak is, hiszen három dohányfüstmentes hónap után egy, míg hat hónap után két szabadnap jár.
illusztrációForrás: AFP/Johannes Eisele
A briteknél népegészségügyi kérdéssé vállt a dohányzás és egy új tervezet szerint 2030-ra füstmentessé tennék az országot. Ennek oka, hogy egy átlagos brit életének 16-19 évét tölti betegségben.
A javaslatok közé tartozik, hogy minden kórházba került dohányos automatikusan ingyenes segítséget kapjon a leszokáshoz. Korábban is voltak hasonló tervek, azonban a briteknél a felnőttek körében továbbra is 14 százalék a dohányosok aránya, a teljesen füstmentessé válás dátumát pedig további öt évvel kitolták.
Korábban szó volt arról is, hogy kötelező jelleggel kellene a brit dohányforgalmazóknak finanszíroznia a leszokás népszerűsítését. Ezt 120 egészségügyi csoport kezdeményezte, azonban a nagy dohánygyárak azzal érveltek, hogy a dohánytermékek árának kétharmada így is adó, ezzel pedig bőven megfizetik a részüket.
Más országokban is harcolnak a füstmentes társadalomért. Japánban például több város utcáin tilos a dohányzás, ezt csak kijelölt dohányzózónákban tehetik meg. Kiotóban komoly büntetés jár azért, ha valaki az utcán a nem arra kijelölt helyen gyújt rá.
Ennek ellenére a legtöbb bárban és éttermében továbbra is engedélyezett a dohányzás.
A furcsa kettősség oka, hogy Japánban nem egészségügyi gondként kezelik a dohányzást, hanem inkább rossz szokásként fogják fel. Az ottani szokások szerint például kifejezetten illetlen dolog elállni a járdát, vagy az utcán menet közben ételt vagy italt fogyasztani. A dohányzásnál, akárcsak az utcai étkezés esetében is sokakat zavarhat a szag, valamint a dohányzó társaságok elállják az utat, így az embereknek kerülgetniük kell őket.
Éppen ezért alakították ki az úgynevezett dohányzó zónákat. Japánban a jólneveltség része, hogy ha valakinek bármilyen dolga akad a járdán a sétáláson kívül (telefonál, beszélget) akkor a járda legbelső részéhez, vagy a fal mellé áll. Inkább ezt az elvet és nem az egészségügyi kockázatokat tartották szem előtt a szabályozás kialakításánál.
Van, ahol azonban nagyon extrém lépéseket tesznek a dohányzás ellen. A 30 ezer munkavállalóval rendelkező arizonai székhelyű U-Haul februártól nem vesz fel olyan munkavállalót, aki bármilyen nikotinos készítményt fogyaszt. A jelentkezőket ráadásul tesztelni is fogják, aki pedig megbukik a nikotin teszten azt nem fogják alkalmazni.
illusztrációForrás: Getty Images/iStockphoto/AdamGregor/Adamgregor
Más vállalatok, akárcsak a KCJ inkább a jutalmazásban, semmint a büntetésben hisznek. Ennek pedig bizonyítottan pozitív hatásai vannak. A General Electric még 2005-ben támogatott egy kísérletet, amelyben a dohányosokat két csoportra osztották. Mindkét csoport megkapta ugyanazokat a leszokást segítő eszközöket, ám az egyik csoport tagjainak 750 dollár készpénzt is felajánlottak, ha leteszik a cigit. A pénz által motivált csoport teljesített jobban a kísérletben.
Japánban a Piala nevű vállalat már 2017 óta ajánl 6 szabadnapot a dolgozóknak, akárcsak a KCJ. Számítások szerint hatalmas gazdasági kiesést jelentenek a cigiszünetek. A brit vállalatok évente 8,4 milliárd fontot veszítenek emiatt, egy dohányos dolgozóra lebontva 1815 fontot. Azonban sokan nem veszik figyelemben, hogy sok nyugati országban hat óránként 20 perces szünet illeti meg a dolgozókat, ezt pedig bármivel, akár dohányzással is tölthetik.
A másik 3 tulaj is utálta.
