Küldetéses Gyermekek: Autisták és Indigók

dreamaya

Kitiltott (BANned)
LÁBNYOMOK

Egyszer valaki azt álmodta, hogy az úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellett haladva. A sajátját és az úrét...
- Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra. És ekkor észrevette, hogy az út folyamán sokszor csak egy sor lábnyom volt látható.
Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő.
Bántotta a dolog és megkérdezte az Urat: Uram Te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz életem útjain.
De íme a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor leginkább szükségem volt Rád.
- Az Úr így felelt: Drága gyermekem, én szeretlek téged és sohasem hagynálak el.
A megpróbáltatás idején, mikor úgy szenvedtél, - amikor csak egy sor lábnyomot látsz - akkor karjaimba vettelek és úgy hordoztalak...

 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
„Az ölelés ösztön, természetes válasz olyan érzésekre, mint a vonzódás, együttérzés, igény és öröm. Az ölelés egyben tudomány is, egyszerű módszer: a támogatásé, a gyógyításé, a gyarapításé, eredményei mérhetőek és jelentősek. Legmagasabb rendű formájában az ölelés művészet is.”
(Részletek Kathleen Keating: Ölelések kiskönyve című művéből)

Csatolás megtekintése 163986
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
:o AZ ELVESZÍTETT IKERTESTVÉR :o
DRÁMA AZ ANYAMÉHBEN

Vajon hányan vagyunk, akik átéltük ikertestvérünk elveszítését, csak nem tudunk róla?
Legalábbis nem tudatosodik bennünk, de sejtjeink emlékeznek rá. Édesanyánk sem tudhatta, mert a terhesség nyolc-tizenkettedik hetében csupán egy álom, esetleg egy erősebb vérzés kísérhette távozó testvérünket.

Afred Ramoda Austermann és felesége Bettina annak szentelik életüket, hogy a meg nem született ikertestvérnek az élőre gyakorolt hatását kutassák.
Könyvük a lélekgyógyászat és az orvostudomány szempontjából egyaránt fontos szakkönyv.
Mindketten Bert Hellinger tanítványai, és a tőle tanult családfelállítás módszerében fedezték fel az elveszített ikerrel való "újratalálkozás" gyógyító hatását.

A könyv segítség azoknak, akik nem egyedül indultak az életbe, és segítség a többieknek, hogy megértsék a "félikrek" olyan megnyilvánulásait, amelyek előtt eddig értetlenül álltak.
Ha mélyebben meglátjuk a magunk és társaink mozgatórugóit, világosabbá válik a tér, amelyben élünk.

Hellinger Intézet kiadás 2.600,-Ft
Megvásárolható a Hellinger Intézetben vagy megrendelhető az [email protected] címen. Fizetési mód: előre átutalva a Hellinger Intézet bankszámlájára: MKB 10300002-10367154-49020013. Ez esetben a postaköltségre a könyvek árán felül kérünk könyvenként + 200,-Ft-ot átutalni. Megrendelhető postai utánvétellel is, ez esetben a könyvek mennyiségétől függően a postaköltség 800,- és 1.500,-Ft között várható.

:idea: EZ VOLT A KÖNYVAJÁNLÓ :idea:
Csatolás megtekintése 164034
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Az ölelésterápiáról, a szorosan tartásról 1 depressziós fórumon találtam 1 frappáns megfogalmazást ( ez és a támasztott kommunikáció 2 alapvető módszer az autisták kezelésében).
Szó szerint idézem:
"van más. úgy hívják: "szorosan tartás". Az autistáknál szokták alkalmazni elsősorban.
Megöleli az egyik a másikat, nagyon szorosan, és nem ereszti. Akkor se, ha a másik menne. Ha őrjöng. Ha ordít. Ha mar. Aztán nagysokára, ált. órák múlva lenyugszik. És feladja. és csodát lát: a másik még mindig szorosan ölelve tartja. pedig ő közben megjárta a poklok poklát. És akkor... átéli a csodát... boldog lesz...

na aztán persze eltelik egy idő és újra kell egy kis szorosan tartás".

 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
TARTS SZOROSAN - ÖLELÉSTERÁPIA


Az ölelésterápia lehetőség arra, hogy két, szoros sorsközösségben élő ember egy számukra fájdalmas, nyelvi úton nem megoldható, a kapcsolatukat érintő konfliktust egymásnak kifejezzen, megoldjon, majd pedig kibéküljön egymással.
Erről beszélgettem Ifkó M. Judittal.

Beszélgetőtársam – tudomásom szerint – a terápia első magyarországi szakértője.

Hol hallottál először erről a terápiáról?
Ennek nagyon kedves története van. Nekem elvi okokból nincs otthon tévém.
Vasárnaponként mindig a szüleimnél vagyunk, akkor rovom le otthoni kötelességemet, a vasalást.
Ilyenkor szoktam csak tévézni. Egy ilyen alkalommal egy német adón láttam egy dokumentumfilmet Jirina Prekopról, 70-ik születésnapja alkalmából. Tudni kell, hogy az ő nevéhez fűződik az ölelésterápia.

A film elementáris erővel hatott rám.
Egyrészről az ő energikus lénye, másrészt azok az ősi erők, amelyeket a kliensekből kihozott a terápia segítségével. A dolog azonban a készülék kikapcsolásával feledésbe is merült. Csak a furcsa név maradt meg bennem: Prekop.

Két évre rá kezdtem megérezni az internet adta lehetőségeket, beleszerettem a keresőprogramokba.
Egyszer csak „véletlenül” eszembe ötlött a név. Rákerestem. Kiadott egy csomó webhelyet, rákattintottam az egyikre, körülnéztem.
Volt egy „írjon nekünk” ablak is. Hát írtam. Kérdeztem, hogy mint magyar, megtanulhatom-e ezt a terápiás módszert? Álmomban nem gondoltam, hogy válaszolnak.

Hetek teltek el, míg egyszer csak e-mail érkezett.
Láss csodát: a Jirina Prekop centrumból írták, és felette örvendeztek a jelentkezésemen. Attól kezdve kezdtek el peregni az események. Levél ide-oda, jelentkezés, önéletrajz stb.

2005 novemberében felkerekedtem, hogy meghallgassam a kötelező bevezető szemináriumot Zwickauban.
Hatalmas élmény volt a kétnapos bevezető előadás-sorozat. Az egész emberi lét (születés, halál, emberi kapcsolatok) új megvilágítást kapott számomra.

És akkor 2006 januárjában belevágtam.
Nagy erőfeszítéssel jár anyagilag, időben és energiában egyaránt. Sokat kivesz belőlem és az életemből, de érdekes módon el sem tudom képzelni, hogy abbahagyjam.

Magyarországon alkalmazza-e ezt a terápiát valaki, s ha igen: ki az?
Magát a Prekop-féle Festhaltetherapie-t tudtommal senki. Annyi biztos, hogy az első „tanonc” Magyarországról én vagyok.

Kipróbáltad-e ezt a gyakorlatban? Ha igen: hol történt ez? Magyarországon vagy külföldön? Mesélnél erről részletesen?
Nekünk nagy szerencsénk, hogy az oktatóink (Ralf Lemke, teológus terapeuta, illetve Uwe Reißig, pszichológus) bátorítanak az önálló tapasztalatokra, de megmutatják ennek a dimenziónak a mélységeit is, hiszen emberi sorsok, életek vannak az ember kezében, és nagyon el lehet szúrni a dolgot, ha nem szakszerűen segítünk.
Sok mindent tanultunk eddig, de arra nem mernék vállalkozni, hogy hirdessem magam mint terapeuta.

Kik voltak a „pácienseid”? Gyermekek vagy felnőttek? Milyen állapotban történt mindez: krízishelyzetben? Sérültek között?
Jirina Prekop az autistákon alkalmazta először a módszert, tehát használható fogyatékos emberek esetében is – és itt még nagyobb sikereket szoktak elérni, mint a szellemileg egészségeseken.
A terápia nem korfüggő.
Több fajtája van: a gyermek és a szülő közötti szeretetfolyam helyreállítása (lehet gyerekkorú gyermek, de felnőtt is!), házastársak egymás iránti szeretetfolyamának helyreállítása, szeretetenergiával feltöltő ölelés.

A terápia lényege, hogy két ember között nyelvileg fel nem oldható konfliktus alakult ki, és ez megtöri a köztük lévő szeretetet. Krízishelyzetről van szó, amit fel kell oldani.
(Ez lehet egy hároméves gyerek testvéri féltékenysége, egy drogos fiatal szülője iránt érzett dühe; minden, ami a szeretetet gyengíti, vagy éppen teljesen megszüntetni látszik.)

Az oktatás során mi is mindent kipróbálunk saját magunkon, nagy hangsúlyt fektetünk a saját tapasztalatokra.
A legutóbbi workshop alkalmával mindenki maga vezetett egy terápiás szekvenciát, így én magam is.
Nagy élmény volt, sőt mi több, a „páciensem” is nagyon meg volt velem elégedve.

Milyen lelki változást idéz elő az erotikamentes ölelés?
Nem ölelésnek kell felfogni, ezért valami más nevet kellene találni neki.
A német festhalten szó jelentése „szorosan tart”, nem pedig ölelés. A terápia valóban meg tudja változtatni emberek életét, de a legtöbb esetben nem egyik napról a másikra.
Persze vannak olyan esetek, amikor tényleg lavinaszerű változáson megy keresztül az illető.
Ez olyan embereknél fordul elő, akik nagyon régen hurcolnak lelki gyötrelmeket magukkal, ezeket soha nem tudták kifejezni, és egy ilyen szeánsz után érző lényekké válnak.

Ha szeretetteljesen hozzáérsz egy emberhez, akkor vagy azt hiszi, hogy feleségül akarod venni, illetve feleségül akarsz menni hozzá, vagy azt, hogy meleg vagy.

Valahogy a családban is egyre inkább kiveszőben van a testi kontaktus.
Régen a parasztházban volt egy ágy, ott nyomorgott benne 7 ember, és akkor nem volt mese, ha tengelyt akasztottál valakivel napközben, az éppúgy odadörgölőzött hozzád, te éppúgy odanyomódtál hozzá.
Érezted a szagát, a teste melegét – és újra helyreállt a világ rendje. Ma meg minden olyan steril, nem érek hozzád, amíg nem fertőtlenítettem le magam, nem lúgoztam ki a szám, nem vagyok teljesen csíramentes.

Az az érzésem, hogy az emberek ugyanakkor őrült módon vágynak az emberi érintésre, ölelésre; mint hajdanában, és én praktizálom is ezt agyba-főbe.
Érdekes, hogy Németországban vannak „ölelőbárok”, ahol befizeted a zsetont, bemész, és 5 percig ölelgetnek (jelszó: no sex).

Milyen fiziológiai változásokkal jár az ölelés?
Mivel testcentrikus terápiáról van szó (tehát nem az okos pszichológus bácsi ül veled szemben egy íróasztal mögött), beleadod a konfliktusmegoldásba az egész lényedet testestül-lelkestül: ez hormonális és egyéb változásokat hoz magával az ember szervezetében.
Az elv: a test mindenre emlékszik.
Példa: egy férfit kisgyermekkorában bántalmazott az apja (az egyik tanulótársamról van szó).
Gyermekkorában nyilván nem tudott tenni ez ellen semmit.
Csak a gyilkos indulat munkált benne, ami megmérgezte az apa és fiú közötti természetes szeretetáramot.

A terápiás szekvencia során meditatív transzállapotában újraéli a gyermekkori megaláztatásokat, azzal a különbséggel, hogy a szoros ölelés védőburkában végre artikulálhatja az érzéseit az édesapja irányába.

Ezek adott esetben lehetnek nagyon primitív tőmondatok (annyira fáj, amikor ütsz engem stb.), de végre van lehetőség a „megmondásra”.
És ilyenkor visszajönnek a régi testi fájdalmak, tehát ennek a társamnak például iszonyatos hátfájása lett, mert az apukája annak idején egy széklábbal verte a hátát.
:confused: Ez a „kibékülés” elnevezésű terápiás szekvencia első része: gyermeki sérelmeimet felnőttként elmondom a szülőmnek, mert ehhez jogom van. Egyszerűen megmondani, hogy nagyon fájt, nagyon bántott, nagyon féltem stb.

:confused: :confused: A második rész az apa vizualizációja gyermekként: látnom kell, hogy nem véletlenül lett az apám egy agresszív vadállat, hanem ennek oka van. Például az, hogy őt is verték gyerekkorában.
A lényeg az, hogy teljes átéléssel lássam őt én, felnőtt ember mint gyermeket, akit megaláztak, megvertek, megszidtak stb., és együtt érezzek vele.
Ez a lényege ennek a résznek.

:confused: :confused: :confused: A harmadik, záró etap pedig maga a megbékélés: vizualizálom azt a szülőmet, akivel bajom volt, és akivel nem tudok normális körülmények között kibékülni (mert meghalt, mert nem bírná ki ezt a lelki terhet, mert szóba se áll velem stb.), elmondom, hogy tudom, milyen nehéz volt neki gyermekként; tudom, hogy nem véletlenül alakultak a dolgok úgy, ahogy.
De így történt, és én őt mindenek ellenére nagyon-nagyon szeretem.

És persze ekkor a terapeuta, mintegy a szülő bőrébe bújva, áldását adja gyermekére, és újra szabad útja van a szeretetnek kettejük között.

Okoz-e nehézséget az erotikamentesség, ha felnőtt másnemű lényt ölelsz magadhoz? Kerültél-e már ilyen helyzetbe?
A helyzetből adódóan valóban felmerül az erotika kérdése is.
De ha úgy nézzük, akkor egy vadidegen is feküdhet rajtad; nem számít sem a neme, sem a kinézete.

A rajtad fekvő ember gyakorlatilag csak szolgálatot tesz neked: ő a védettség érzését adja, hogy történhet bármi, te biztonságban vagy.
Vagyis nem engednek a semmibe hullani: nyugodtan szembe nézhetsz az érzéseiddel, félelmeiddel, haragoddal stb. S valahogy nem az erotika az ember legfőbb gondja, amikor például úszik az izzadságban.
Egy szó, mint száz, NEM ölelésről van szó, hanem szorosan tartásról.

Hogyan lehet rövid idő alatt olyan kapcsolatot létesíteni, hogy valaki elfogadja az érintésedet, az ölelésedet?
Ha lelki gyötrelmektől szenvedsz, akkor nem arra fókuszálsz, hogy ki segít ki belőle, csak arra, hogy kint legyél végre.
A gyakorlatban egy ilyen hétvégi workshopon 10-12 ember van jelen, és ezek közül ki tudsz választani valakit, aki szimpatikus stb. A legtöbb esetben a házastárs szokott jó szolgálatot tenni, de ha nincs kéznél, akkor egy idegen is megfelel (magam is megtapasztaltam, hogy nem zavaró egy idegen ember közelsége).

Te miképp tudod feldolgozni, ha ilyen helyzetben visszautasításban van részed?
Ez benne van a pakliban.
Ha tudom, hogy ez nem a személyemnek szól, akkor nincs vele semmi baj. Lehet az a másik ember fáradt stb.
Ha ez a kezdet kezdetén tisztázódik, akkor nem okoz problémát. Nyugodtan lehet nemet mondani.

Mi történik pontosan az ölelésterápia során? Régi, elfojtott sérelmek, sérülések kerülnek felszínre?
Igen. Gyermekkori sérelmeinket tudjuk artikulálni úgy, hogy közben felnőttek maradunk.
A gyermeki fájdalom nagyon mély.
A legkellemetlenebb benne az, hogy gyermekként nem tudjuk ezt kifejezésre juttatni, ezáltal feldolgozni és túllépni rajta.

Például iszonyatosan féltékenyek vagyunk a kistestvérünkre, nagyon haragszunk az anyukánkra, hogy hazahozta a kis síró jövevényt.
Miért nem viszi el? Engem már biztosan nem is szeret. Haragunkban jókorát „rúgunk” anyuba.
Ilyenkor jobb esetben szép szóval, rosszabbikban pedig esetleg testi fenyítéssel is a tudomásunkra hozzák, hogy nem helyes, amit tettünk.

Ott maradunk megszégyenítve a hatalmas fájdalommal és elementáris félelemmel, hogy anyu már nem szeret (ez gyermekkorban gyakorlatilag a halálfélelemmel egyenértékű, mert a gyermek a szeretetközegből való kiszakadást életveszélyes fenyegetésként éli meg).

És az ilyen élmények jönnek sorban: rakódnak egymásra, egyre problematikusabb gyerekek leszünk, egyre több a konfliktus a szülőkkel, egyre több kimondatlan panasz és fájdalom gyülemlik fel mindkét oldalon.

Éppen ezeket ássa elő a terápia: felnyitja a sebet, mert különben nem gyógyul meg; csak fertőzi a lelket, megbetegíti a testet.

Milyen szélsőséges reakciók léphetnek fel ennek hatására?
Sírás, üvöltés, vacogás, regresszió, elalvás stb. – engedd szabadon a fantáziádat.
Ezt a szinte sokkterápiát elég-e egyszer alkalmazni?
Embertől függ.
A legtöbb esetben az első ilyen élmény csak megmutatja az illetőnek, hogy mi minden rejtezik a lelke mélyén. Van, akinek már ez is hatalmas dolog, sőt óriási sokk. Úristen, haragszom a szüleimre.
Micsoda érzéseim vannak nekem. Azt mondtam, hogy „gyűlölöm az apámat”. Jézus!

A jó terapeuta mindig biztosítja a klienst, hogy minden jó, ami előjön.
Ne feszélyezze magát: itt nincs rossz vagy bűnös érzés, mondat, gondolat.
Csak jöjjön ki, ez a lényeg.
Általában hosszabb folyamat keretében lehet nagy életkonfliktusokat tisztázni, de már egy alkalom is hatalmas dimenziókat nyit meg az ember számára.

Hogyan lehet a hirtelen felbukkanó érzéseket feldolgozni? Tudtok-e ebben is segíteni?
Addig szabad ezeknek az érzelmeknek a felszínen dúlniuk, amíg a kliens a szoros ölelésben van.
Ennek lényege a biztonságérzet.
Amint ennek vége, a sebet be kell zárni, hogy az élet mehessen a maga kerékvágásában.
Ennek vannak különböző technikái. A lényeg az, hogy felnőtt vagy, ezeket a dolgokat már mind megélted és TÚLélted (ez a lényeg), tehát a tapasztalat azt mutatja, hogy tudsz élni a problémákkal.

Mit kellene szerinted tenni, hogy ne legyen szükség erre a terápiára?
Végre be kellene látni, hogy egy kapcsolat nem attól jó, ha nincsenek benne konfliktusok.
Konfliktusok mindig vannak.
Csak azokat nem lenyelni, eltusolni kell, hanem kivezetni, elvinni a csúcspontjukig, hogy aztán tudjon jönni a feloldódás.

Példa: anya, gyerek, kistestvér.
Mennyivel jobb lenne, ha a rideg viselkedés helyett a mama szorosan magához vonná a gyereket. Hogy az ne tudjon kárt tenni sem magában, sem az anyában, és ebben a szoros ölelésben a gyerek kimondhatná azt, hogy „haragszom rád, mert hazahoztad a hülye kistestvéremet, és már nem is szeretsz, és neki adod a cicidet is” stb.

Ha az anya maga is hallja, amit a gyerek gondol, érez, már sokkal jobban bele tudja élni magát a helyzetébe.
Érti, hogy miért „rosszalkodik” a gyerek, miért rugdossa őt stb. És akkor elmondhatja, hogy ez nem így van, ugyanúgy szereti őt, mint eddig, csak most több időt kell töltenie a kicsivel.

Vagy házastársak közötti konfliktust is így könnyebb megoldani: jobb érzés a férjem szoros ölelésében elmondani neki, hogy a hajam szála is égnek áll, amikor azt mondja, hogy „anyukám sokkal jobban csinálja a túrós rétest”, és alig tudom szeretni ilyenkor, de az oltár előtt megesküdtem, hogy szeretni fogom.
Most sajnos mégsem megy.
És közben érzem, hogy ő akkor is szeret, amikor ilyen vagyok: szabad kimondani a gyilkos érzelmeimet is, mert körülvesz szeretetének a védőburka.

Köszönöm szépen az érdekfeszítő beszélgetést!

 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Üzenet Mihály Arkangyaltól:

"Engedd el aggodalmadat, hiszen a szeretet mindent elsöprő fényével védelmezlek téged (ha kéred), szeretteidet, az otthonodat és a javaidat.
Ez a fény taszítja a negatív energiákat és vonzza a pozitívakat.
A félelem helyett e fényre és szeretetre összpontosíts, mert azt vonzod magadhoz ami a szemed előtt lebeg.
Ha az elmédből kiűzöd a félelmet, a felszabadult időt és energiát annak szentelheted amire születtél. Szabad vagy, ha nincs benned félelem.
Tudd, hogy mindig tökéletes biztonságban vagy a védőszárnyaim alatt."

 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Gyereklélek - Egy autista kislány története
Georg Kühlewind, Kláris Kiadó, 2003


Melanie Bös 1979-ben született Németországban.
Iskolái befejezése után gyógypedagógia tanulmányokat kezdett. Autisztikus és halmozottan fogyatékos gyerekeket gondoz különböző gyógypedagógia iskolákban és a Családsegítő Szolgálat keretein belül is.

A könyvben a szerző egy autista kislány ápolása közbeni mindennapi küzdelmeit írja le: tapasztalatait, harcát az autizmussal, a környezet értetlenségével és bizalmatlanságával, saját kételyeivel és kérdéseivel.

A küzdelemből ő és ápoltja győztesen kerülnek ki, de kiszabadítva Sophie-t kemény burkából, ott állunk a kérdés előtt: hogyan tovább? Mi a következő lépés? Van-e, lehet-e folytatás, olyan-e a világ körülöttünk, amelybe képes lehet egy autista kislány kilépni?

A történet Németországban játszódik, de akár hazánkban is történhetne.
Az őszinte hangvétel, a bátorság és elszántság sok embernek adhat erőt a mindennapokban.

Miközben olvassuk a történetet, érezzük: ez nemcsak az autistákról, hanem rólunk is szól, nemcsak a súlyosan fogyatékosokról, hanem a bennünk levő autisztikus jegyekről is.
Az elidegenedésről, ami miatt mi is félünk kilépni a világba.

A lélegzetelállító történet líraisága, amely a lélek pontos képét adja, ötvöződik a tudományos precizitással.
A könyvben gyakorlati leírását láthatjuk a szorosan tartás és a támasztott kommunikáció módszerének.
Mindezekről a függelékben ismételten pontos leírást kaphatunk a szerző és Georg Kühlewind tollából.
A kötethez Georg Kühlewind írt ajánló utószót.

 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Szepes Mária: Kibékülés

Békét kötni mindennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegőt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.
Felismerni e tintahal-felhő mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismer egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát,
aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sültgalambra lesve tétlenkedik.
Nyavajáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!

Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tűnik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.


<!--IBF.ATTACHMENT_758--><!-- THE POST -->
 

Kmaro

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez az ölelésterápia nagyon jó! Még nem hallottam róla sehol, de a párommal ösztönösen hasonló ölelésterápiát szoktunk csinálni. A lényeg, hogy a szívcsakráink összeérjenek, és így adjuk át egymásnak a szeretetet. Nagyon jó érzés.
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Ez az ölelésterápia nagyon jó! Még nem hallottam róla sehol, de a párommal ösztönösen hasonló ölelésterápiát szoktunk csinálni. A lényeg, hogy a szívcsakráink összeérjenek, és így adjuk át egymásnak a szeretetet. Nagyon jó érzés.
Szia :)
Szerintem a szorosság talán még fontosabb, mert szeretetet távolból is lehet küldeni.
Ez adhat 1 biztonságérzetet.
Én magamban úgy modellezem, hogy a gyökércsakra és a torokcsakra az, ami az autistáknál gátoltan működik.
A szívcsakra csak amiatt nem jut szóhoz, mert a torok el van szorulva...

 

Kmaro

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia :)
Szerintem a szorosság talán még fontosabb, mert szeretetet távolból is lehet küldeni.
Ez adhat 1 biztonságérzetet.
Én magamban úgy modellezem, hogy a gyökércsakra és a torokcsakra az, ami az autistáknál gátoltan működik.
A szívcsakra csak amiatt nem jut szóhoz, mert a torok el van szorulva...

Szia!
Ezért is érzem úgy, hogy inkább érzésekkel, "szívvel" többet el lehet érni, mint szavakkal. Azt vettem észre az utóbbi időben, hogy a bátyám megnyugszik, ha nálunk van, biztosan érzi azt a "szeretet-teret", amiben élünk, és ami neki otthon talán nincs meg így, ebben a formában.
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Kedves Kmaro :)
A Barátom készített 1 autista művész képéről elemzést (oldalakkal előbb én már feltettem az enyémet).
Valami azt sugallja, hogy ez a Testvéredről hordoz valamiféle üzenetet.
Szeretettel ajánlom ezt Nektek kettőtöknek a Barátom és a magam nevében:

"A képen látható egy nagyon szép sárga ház, ami mintha dombra lenne építve. A ház nagy, stabil , kitűnő a kilátás.
Jó, s talán gazdag élethelyzetet és lelkiállapotot mutat.

Körülötte - vagy inkább mögötte - óriási zöld tér, ami mintha a kozmoszt jelenítené meg a nappal, a csillagokkal.
Itt azonban a kozmosz - a nap, a csillagok, a tér - le van hozva a földre, ami mutatja azt, hogy bár nagy az igénye arra: a különleges energiák áthassák, átfolyjanak rajta, de a tudata mégis földies marad.

Ez jó, hiszen így jutott nagyon jó élethelyzetbe, a különleges energiák ehhez hozzásegítették - speciálisan formálták - de abban nem tudott, és a továbbiakban sem tud tudatosodni, aszerint fejlődni.
Ugyanakkor ez a vágy benne van, szeretné már most tovább vinni ezt a folyamatot - magasabb szintre emelkedni - hogy a dolgokat a valódi mivoltukban láthassa; nem pedig egy ahhoz képesti árnyékvilágban éljen.

Mindez azért, mert az átfolyt erők bár nem képesek pillanatnyilag meghatározó módon formálni a tudatát, felemelni őt egy magasabb dimenzióba, de az érzelmekben ez nagy erővel megnyilvánul.
Ezért is nem marad a házban az energiafolyam, mert bár felemelte, de nem zár be, keresi a továbblépési lehetőséget.
Kapcsolódni szeretne a forráshoz, holott az ablakok az újbóli kapcsolódási oldalon már zárva vannak, ami megmutatja azt a belső vakságot, ami miatt ez pillanatnyilag nem lehetséges. De ugyanakkor mégis...

Mégis, mivel képes a mindenséget lehozni a földre,mintegy szolgálatába állítva,kisajátítva...?!
Ezt azért teheti meg, mert a rajta átfolyó energiáknak a saját törvényei szerint kötelessége, hogy a fejlődését segítsék, azt lehetővé tegyék, az alapot megteremtsék. De itt meg is kellene állni..!

Ő viszont nem szeretne leállni, nem akar lassítani, gyorsabban szeretne visszatérni a saját, igazibb világába.
Ennek érdekében viszont engedi nagy erővel az ő szintjét meghaladó erőket érzelmi szinten dominálni, ami pedig azt jelentené, hogy elveszítené a kapcsolatát a világgal; beindulna egy visszafejlődés, egy leépülés.

Ha viszont ez megtörténne, az őt segítő, különlegesen fejlett energiákat meghasonlásra kényszerítené: így pedig a nap lezuhanna a földre, a réten látható virágcsillagok elhervadnának, a fű kiszáradna, minden sivataggá válhatna...

A mindennapokban mindez úgy mutatkozhat meg, hogy valaki óriási segítséget adott neki, hogy felemelje, stabilizálja; de ő szeretne továbbhaladni, holott erre a jeleken pillanatban nincs szükség, inkább a helyzete fenntartására kellene koncentrálni a figyelmét, amire önállóan is képes lenne.

Becsülendő ez az igyekezet, számára rendkívül hasznos is, de a segítő embernek eme feladat érdekében a földön kell maradnia, nem ragyoghat valós fényében, pedig erre másoknak nagy szüksége lehetne, akik valóban alkalmasak az érdemi fejlődésre, akik erre valóban felkészültek.

Így viszont olyan csapdába esett, hogy ha nem adja meg a további segítséget, nem köti le magát, nem marad a földön, akkor minden addigi segítsége kárba vész, minden összezuhan, és mivel alapvetően ő indította be ezt a folyamatot, minden az ő bűne is lenne, tehát nem szabadulhat."

 

Kmaro

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Dreamaya!

Köszönöm, bár még rágódnom kell ezen kicsit. Egy kis időre van szükségem, hogy ezt megértsem, ill. értelmezzem. Most, éppen ebben a pillanatban nem értem világosan, de meg fogom érteni.
 

annaörök

Állandó Tag
Állandó Tag
segítség!

Segítség!Nem tudom olvasni az oldalakat!!mindig visszadob az1-re!Vagy nálam van a baj?De a többi topiknál nem csinálja!!
 
Oldal tetejére